Nagy viták folynak a különböző jogászi körökben és szakmákban az elmúlt években számbelileg látványosan megnövekedett egyetemi jogászképzés jövőjéről és az egyes jogászi szakmák jövőbeli számarányairól, bővülési lehetőségeiről. Ez a jelenség és az erről szóló vita más országokban is zajlik, nem speciális hazai jelenségről van szó. A következőkben a fellelhető számadatokat összegyűjtve ezt szeretnénk alaposabban megvizsgálni.
A különböző országokban nagy eltéréseket mutatnak a jogászság egészének és az egyes jogászi szakmák csoportjainak számadatai, különösen, ha ezt időbeli dimenzióban is vizsgáljuk. A nagyobb jogász-sűrűség fokozza a konkurenciát a jogászok között, az egyes jogi munkákhoz hozzájutás esélyét csak nagyobb erőfeszítések árán teszi lehetővé és fokozza a jogi munka expanzióját az összezsúfolódott jogászság kiút-keresése következtében. Például kórházak és klinikák folyosóján ügyvédi irodák ügynökei cirkálnak, "műhiba-perek" indítására ösztönözve a pácienseket, míg visszafogott jogászi, ügyvédi létszám mellett ez a terület szinte kiesik a jogászok figyelméből.
Kiindulópontként megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben általában erősen növekvő tendenciát mutat minden modernizálódott országban a jogászság létszáma. Ez éppúgy igaz az Egyesült Államokban, mint az európai országokban, és különösen az 1960-as évek második felétől ugrásszerű bővülés mutatható ki, még ha egyes nyugat-európai országokban ez csak az 1980-as évekre teljesedett ki. Közép-Kelet-Európában a centralizált állampárti rendszerek és a szovjet birodalom szétesése óta szintén óriási bővülés látható ezen a téren, és egyes országokban szinte néhány évenként duplázódik a jogászság száma. A bővülés egy sor következményre vezetett, melyeket elemezni kell, de ugyanígy a bővülést kiváltó okokat is elemezni kell. A jogászság számbeli növekedésére és a jog iránti igény bővülésére a következő főbb társadalmi okokat lehet felsorolni.
1. A tradicionális mezőgazdasági munkán alapuló társadalom helyett az iparosodott és széles szolgáltatási szektorokra felépülő társadalom létrejötte növeli a belső társadalmi komplexitást, ebből a mindennapi konfliktusok kialakulásának valószínűségét, és mindez növeli a jog és a jogászság iránti szükségletet.
2. Az előbbi mellett a piac szerepének és hatókörének növekedése a társadalmi kapcsolatokban (és ezzel együtt a tradicionális szolidaritások leépülése) ugrásszerűen fokozza a jog iránti szükségletet.
3. További dimenziót jelent a növekvő individualizáció és a személytelen kapcsolatok bővülése, a korábbi személyes viszonyok melletti tevékenységek helyett. A személyes és érzelmi elemekkel tarkított kapcsolatok uralma alatt folyó tevékenységek közösségi csoportjain belül csak egészen kicsi konfliktus esetén a joghoz fordulás, míg a személytelen tevékenységek kapcsán érintkezők között a konfliktus esetén a fő helyre lép a jogon keresztüli megoldás.
4. A központi állami társadalomellenőrzés és társadalomszervezés szintén minimálisra csökkenti a jog szerepét az ilyen társadalmakban, és ekkor a felmerült konfliktus a központi állami szervekhez forduláson keresztül, panaszok formájában vagy olyan csoport esetén, amely közelebb áll az állami központhoz, befolyásolás formájában kerül feloldásra. Ekkor nyílt jogi vita csak ritkán merül fel. Ezzel szemben, a központi állami társadalomszervezés visszaszorulása és a piaci-kooperatív kapcsolatok ennek helyébe lépése radikálisan megnöveli a jogon keresztüli konfliktus-megoldási formák szerepét.
- 205/206 -
5. Végül ötödik okként a társadalom egészének a joghoz való viszonyában beállt alapvető változásra kell utalni, amely döntő módon megnövelte a jog működési területét.
A fent említett változások ugyan növelték a társadalom jog iránti szükségletét már az elmúlt kétszáz évben, de az 1960-as évekig többé-kevésbé rögzített határ létezett a fejlett nyugati, piacgazdaságokon nyugvó társadalmakban abban a vonatkozásban, hogy mi tartozik a jog területére, és mi az, ami evidens módon jogtól idegen, és más társadalmi szabályozás (például erkölcs, morál, szakmai etikák stb.) alá tartozik. A '60-as évektől azonban - elsősorban az Egyesült Államokból kiindulóan -egy olyan változás kezdett kirajzolódni, amely lassanként felszakította a jog terrénumának a köztudatban rögzült határait, és egy sor olyan területre is kiterjedt, melyen korábban elképzelhetetlen volt. Például a családon belüli mély jogi belenyúlás létrejötte említhető itt, de a gyerekek, az osztálytársak, a munkatársak, a szerelmi kapcsolat résztvevői stb. közötti érintkezések olyan területei is a jog és a jogi eljárások részeivé váltak, amely akár néhány évvel korábban elképzelhetetlennek tűnt (lásd Friedmann 1990:229-240).[1] Ezzel a kiterjedéssel a teljes társadalom és ennek bármely viszonya jogi, bírói eljárással válhat érintetté, és csak a viszonyban érintettek perlési kedvén múlik, hogy reálisan is részletes bírói gyakorlat jelölje ki az itt követendő normákat, melyek aztán tovább fokozzák a bírói eljárások gyakoriságát az új területeken. A kiterjedésben a fő okot a jogszolgáltatás súlypontjának áthelyeződése jelentette a hagyományos törvényi és bírói precedensjogról az alkotmányos alapjogokra az Egyesült Államokban az 1960-as évek elejétől, melyet, mint "alapjogi forradalmat" írnak le újabban az elemzők. Míg a korábbi törvényi és precedensjogi szabályozások pontos élethelyzetekre vonatkoztak, addig az absztrakt alkotmányos alapjogok középpontba nyomulása a mindennapi jogszolgáltatásban szélesen meghúzva egész életszférákat behozott a jog területére. E mellett az évek során még tovább bővítették e jogok hatókörét a politikai mozgalmak, amelyek a számukra kívánatos társadalmi változásokat a hagyományos politikai terep (parlamenti törvényhozásbeli harcok és a pártok közötti harcok) helyett a bírói ítéletekkel a tárgyalótermekben igyekeztek kikényszeríteni. Mindezek következtében a jog hagyományos területének határai leomlottak, és - mint Lawrence Friedmann írta a '80-as évek közepén - a "totális jogszolgáltatás" borult rá a társadalomra. Ez a változás, ha csekélyebb mértékben is, de kihatott a többi fejlett nyugati társadalomra is az 1980-as évektől, és az elmúlt években a közép-európai országok új demokráciáiban is érezteti hatását.
Ezek a főbb társadalmi okok, melyek a jog és a jogászság iránti szükségletet meghatározták az elmúlt évtizedekben. Mivel Magyarországon és a többi keletközépeurópai országban a centralizált állampárti rendszerek bukása óta az addig lefojtott jogi szerep és jogászi létszám - mintegy a lemaradást behozva - robbanásszerűen bővül, érdemesnek tűnik először a kiegyensúlyozottabb nyugati fejlődést szemügyre venni, és csak az itteni összefüggések feltárása után térjünk át a mi régiónk elemzésére.
1. A jogászság számarányainak ugrásszerű bővülése az Egyesült Államokban indult meg az 1950-es évek végétől, megfelelően annak, hogy a jog iránti szükséglet minden kiváltója - iparosodás, széles piaci szerep, személytelen viszonyok dominálása, a központi állami társadalomszervezés visszafogása, az "alapjogi forradalom" - itt volt a legteljesebb mértékben jelen. Ezen objektív jogászság-növelő ösztönzők mellett azonban még két politikai ok alaposan hozzájárult a növekedés nagyságához. A egyiket az egyetemi férőhelyek költségvetési támogatással való radikális bővítésének állami politikája jelentette, és ebben a nyugat-európai országok is követték az Egyesült Államokat. Eddig az időpontig ugyanis az egyetemi képzés költségei és az ebben résztvevők fenntartásának költségei spontán módon kizárták a felsőoktatásból az alsóbb társadalmi rétegekből származók nagyon nagy részét. Az egyenlő esélyek nagyobb biztosításának politikai támogatására megindult ekkor a felsőoktatás állami támogatásának radikális bővítése, amelyet Nyugat-Európa országaiban egy sor új állami egyetem létrehozásával oldottak meg, az Egyesült Államokban pedig - a szabad egyetem- és karalapítás rendszerében és az ebből következő magas tandíjak kompenzálására - széleskörű állami ösztöndíjak és diáktámogatási rendszer kiépítésével léptek előre. Ettől kezdve elesett a szociális korlát visszatartó hatása, és az egész felsőoktatás radikális bővülése mellett különösen a nagy presztízzsel bíró szellemi szakmák egyetemi utánpótlása duzzadt fel soha nem látott módon. A jogászi szakma is ezekhez tartozik hagyományosan, és ez a változás sokszorosára növelte az egyetemi jogi karok számát és a felvett hallgatók tömegét. A másik okot a jogászság bővülésére az adta az Egyesült Államokban, hogy a működő jogászság szervezetei nem tudták lezárni a szabad belépést a jogászi munkába, és az egyetemi diploma
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
