https://doi.org/10.59851/mj.72.03.10
Csemegi Károly halálának 125. évfordulója alkalmából 2024. június 13-án a Károli Gáspár Református Egyetem és Prof. Dr. Czine Ágnes emlékkonferenciát szervezett, ahol hét kiváló előadás hangzott el. Az esemény méltó folytatásaként év végén megjelent Czine Ágnes szerkesztésében és az Orac Kiadó gondozásában a "Csemegi csak egy volt" című emlékkötet, amely tizenkét tanulmányt tartalmaz.
Csemegi Károlyról a kodifikációi, az azokhoz fűzött terjedelmes indoklásai és azok jelentősége miatt számos könyv, illetve tudományos munka született. Nevéhez leginkább mégis a Csemegi-kódexként ismertté vált 1878. évi V. törvénycikk köthető. Csemegi azonban a kodifikáció terén ennél jóval többet alkotott, így mindenekelőtt az egyes hivatásrendekre vonatkozó alapvető jogszabályok kodifikálásával jelentős, napjainkig tartó hatást ért el.
Jelen emlékkötet különlegességét az adja, hogy az egyes hivatásrendek képviselői, vezetői szerzőként mutatják be Csemegi Károlynak a különböző hivatásrendekkel való kapcsolatát. A kötet által megismerhetővé válik az olvasó számára Csemeginek az életműve, munkásságának egyes korszakai, személyisége, szakmai álláspontjai, kúriai elnöki és miniszteri tisztségek iránti vágyódása, legendássá vált konfliktusa Szilágyi Dezsővel, valamint az is, hogy hogyan alapította meg 1878-ban a Magyar Jogász Egyletet, melynek első elnöke lett.
A kötet tehát nem a konferenciaelőadások írásos változatát tartalmazza, hanem azon túlmutató tudományos munkákat is. A könyv mellékletei között pedig a Csemegi Károly által előkészített jogszabályok is olvashatók, valamint számos, Csemegi életéhez és munkásságához köthető fénykép színesíti a kötetet.
A következőkben az emlékkötetben megjelent tanulmányokat kívánom röviden ismertetni.
Beregszászi Gizella[1] tanulmányában a vádelv szabályozását mutatja be a Csemegi Károly által alkotott bűnvádi perrendtartásban. Az olvasó a munkából megismerheti Csemegi gondolatait és a kor felfogását is a vádelvről, illetve a tettazonosságról. A tárgyalt törvény - a szerző szavaival élve - "a maga korában európai színvonalúnak, és több szempontból még a XXI. században is figyelemre méltónak számít".[2]
Czine Ágnes[3] tanulmányának egyik központi kérdése - a szerző hivatásrendjének megfelelően -, hogy "milyen bíró volt Csemegi Károly?". A szerző ezzel kapcsolatban kiemeli: "Egy bíró egyéniségének kialakulásában döntő szerepet játszik, hogy honnan jött, hogyan tanult, mit tanult, milyen családból származik, milyen értékrenddel és milyen élettapasztalattal rendelkezik".[4] A feltett kérdésre ennek alapján a következő választ adja: "...egy különleges bírói egyéniség képe bontakozik ki előttünk. Mire a bírói székbe került, már ismerte a hazai és az európai büntetőkódexek főbb elveit és hatályba léptek azok a törvények, amelyeket lényegében maga alkotott meg."[5] A szerző rámutat, hogy milyen egyedülálló élettapasztalattal rendelkezett Csemegi, meghatározva ezáltal bírói tevékenységét. Tanulmánya utolsó részében pedig arról olvashatunk, miként lett Csemegi Károly a Magyar Jogász Egylet első elnöke.
Dobrocsi Szilvia[6] tanulmányában a Csemegi által készített 1872. évi első büntető eljárásjogi tervezet - amelyet borítójának színe miatt Sárga könyvnek neveztek -, majd pedig az 1882. évi második tervezet létrejöttét és az általuk ki-
- 197/198 -
váltott élénk vitát mutatja be. A tanulmány középpontjában az esküdtszék intézménye áll, amelynek a tervezetekben történő mellőzése miatt Csemegi a legtöbb kritikát kapta. A szerző részletesen bemutatja, hogy milyen indokok alapján döntött Csemegi az intézmény mellőzése mellett.[7] Ugyanakkor azon kettősséget is megjeleníti a tanulmány, hogy Csemegi Károly valójában támogatója volt az esküdtszék intézményének, azonban látta, hogy az nem minden társadalomba és politikai viszonyok közé illeszthető be. A cél - az igazságos törvénykezés biztosítása - azonban szerinte elérhető volt más módon is. Ez a felismerés is Csemegi saját korát meghaladó előrelátásáról tesz tanúbizonyságot, amely később igazolást is nyert.
Domokos Andrea[8] tanulmányában a Csemegi-kódexről, annak indokolásáról, valamint az 1843. évi tervezettel való összevetéséről ír; tanulmányában számos korabeli és mai jogtudós véleményét is idézi a szerző. A címmel kapcsolatban Szabó András hasonlatát veszi alapul: "Képletesen szólva a Javaslat a klasszikus büntetőjog olyan alkotása, mint a tündökletesen egyszerű chartres-i gótikus székesegyház, a Csemegi kódex pedig a túldíszített pompázatos kölni dóm".[9]
A szerző Csemegi kevésbé ismert oldalát, irodalmi és nyelvújító tevékenységét is bemutatja, valamint ismerteti nézeteit az oktatásról és a tudomány hatásáról.[10]
Havasi Dezső[11] tanulmányában az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. évi törvényt mutatja be. A szerző azonban egyúttal egy sajátos jogösszehasonlítást végez el az 1874. évi XXXIV. törvénycikk, valamint az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXXVIII. törvény egyes rendelkezései tekintetében. A szerző ezzel is alátámasztja, hogy az 1874-es törvénycikk "...megteremtette a modern kori ügyvédi kamara szabályrendszerét, amely ...alapját, mondhatni mintáját képezte az 1989 utáni rendszerváltást követően megalkotott törvények[nek]."[12] A tanulmány az összehasonlítás keretében foglalkozik az alapelvekkel, az ügyvédi működés feltételeivel, az ügyvédek jogaival és kötelességeivel, az ügyvédi felelősséggel, a fegyelmi eljárással, végül pedig az ügyvédi kamarákkal is.
Polt Péter[13] tanulmányában a királyi ügyészségről szóló 1871. évi XXXIII. törvénycikket mutatja be, amely kidolgozása nagyrészt szintén Csemegi nevéhez fűződik. A törvénycikk nemcsak az ügyészségről szóló első átfogó jogszabály volt, de ennek hatására kezdhette meg működését Magyarországon - francia mintára - a modern ügyészség.[14] A szerző emellett áttekintést ad az 1871. évi törvénycikkel létrehozott modern ügyészség egészen napjainkig tartó fejlődéséről.
Stipta István[15] a két kivételes és a hazai jogi modernizáció szempontjából meghatározó egyéniség közötti vitát mutatja be tanulmányában, akik között akár egy gyümölcsöző együttműködés vagy alkotótársi barátság is kialakulhatott volna. A szerző kitér arra is, hogy a két kiváló jogász között számos közös tulajdonság, illetve hasonlóság fedezhető fel, így például származásuk, családi-szakmai szocializációjuk, műveltségük vagy közpolitikai érdeklődésük tekintetében. A szerző számot ad az olvasónak az alkati ellentétekről, szemléletbeli különbségekről, utalva az esküdtszékek kérdésére, illetve a Csemegi életét meghatározó 1848-as időszakra.[16] A tanulmány utolsó részében Csemegi és Szilágyi szakmai, hivatali és személyes konfliktusai olvashatóak, kiegészítve számos korabeli idézettel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
