https://doi.org/10.59851/mj.72.03.10
Csemegi Károly halálának 125. évfordulója alkalmából 2024. június 13-án a Károli Gáspár Református Egyetem és Prof. Dr. Czine Ágnes emlékkonferenciát szervezett, ahol hét kiváló előadás hangzott el. Az esemény méltó folytatásaként év végén megjelent Czine Ágnes szerkesztésében és az Orac Kiadó gondozásában a "Csemegi csak egy volt" című emlékkötet, amely tizenkét tanulmányt tartalmaz.
Csemegi Károlyról a kodifikációi, az azokhoz fűzött terjedelmes indoklásai és azok jelentősége miatt számos könyv, illetve tudományos munka született. Nevéhez leginkább mégis a Csemegi-kódexként ismertté vált 1878. évi V. törvénycikk köthető. Csemegi azonban a kodifikáció terén ennél jóval többet alkotott, így mindenekelőtt az egyes hivatásrendekre vonatkozó alapvető jogszabályok kodifikálásával jelentős, napjainkig tartó hatást ért el.
Jelen emlékkötet különlegességét az adja, hogy az egyes hivatásrendek képviselői, vezetői szerzőként mutatják be Csemegi Károlynak a különböző hivatásrendekkel való kapcsolatát. A kötet által megismerhetővé válik az olvasó számára Csemeginek az életműve, munkásságának egyes korszakai, személyisége, szakmai álláspontjai, kúriai elnöki és miniszteri tisztségek iránti vágyódása, legendássá vált konfliktusa Szilágyi Dezsővel, valamint az is, hogy hogyan alapította meg 1878-ban a Magyar Jogász Egyletet, melynek első elnöke lett.
A kötet tehát nem a konferenciaelőadások írásos változatát tartalmazza, hanem azon túlmutató tudományos munkákat is. A könyv mellékletei között pedig a Csemegi Károly által előkészített jogszabályok is olvashatók, valamint számos, Csemegi életéhez és munkásságához köthető fénykép színesíti a kötetet.
A következőkben az emlékkötetben megjelent tanulmányokat kívánom röviden ismertetni.
Beregszászi Gizella[1] tanulmányában a vádelv szabályozását mutatja be a Csemegi Károly által alkotott bűnvádi perrendtartásban. Az olvasó a munkából megismerheti Csemegi gondolatait és a kor felfogását is a vádelvről, illetve a tettazonosságról. A tárgyalt törvény - a szerző szavaival élve - "a maga korában európai színvonalúnak, és több szempontból még a XXI. században is figyelemre méltónak számít".[2]
Czine Ágnes[3] tanulmányának egyik központi kérdése - a szerző hivatásrendjének megfelelően -, hogy "milyen bíró volt Csemegi Károly?". A szerző ezzel kapcsolatban kiemeli: "Egy bíró egyéniségének kialakulásában döntő szerepet játszik, hogy honnan jött, hogyan tanult, mit tanult, milyen családból származik, milyen értékrenddel és milyen élettapasztalattal rendelkezik".[4] A feltett kérdésre ennek alapján a következő választ adja: "...egy különleges bírói egyéniség képe bontakozik ki előttünk. Mire a bírói székbe került, már ismerte a hazai és az európai büntetőkódexek főbb elveit és hatályba léptek azok a törvények, amelyeket lényegében maga alkotott meg."[5] A szerző rámutat, hogy milyen egyedülálló élettapasztalattal rendelkezett Csemegi, meghatározva ezáltal bírói tevékenységét. Tanulmánya utolsó részében pedig arról olvashatunk, miként lett Csemegi Károly a Magyar Jogász Egylet első elnöke.
Dobrocsi Szilvia[6] tanulmányában a Csemegi által készített 1872. évi első büntető eljárásjogi tervezet - amelyet borítójának színe miatt Sárga könyvnek neveztek -, majd pedig az 1882. évi második tervezet létrejöttét és az általuk ki-
- 197/198 -
váltott élénk vitát mutatja be. A tanulmány középpontjában az esküdtszék intézménye áll, amelynek a tervezetekben történő mellőzése miatt Csemegi a legtöbb kritikát kapta. A szerző részletesen bemutatja, hogy milyen indokok alapján döntött Csemegi az intézmény mellőzése mellett.[7] Ugyanakkor azon kettősséget is megjeleníti a tanulmány, hogy Csemegi Károly valójában támogatója volt az esküdtszék intézményének, azonban látta, hogy az nem minden társadalomba és politikai viszonyok közé illeszthető be. A cél - az igazságos törvénykezés biztosítása - azonban szerinte elérhető volt más módon is. Ez a felismerés is Csemegi saját korát meghaladó előrelátásáról tesz tanúbizonyságot, amely később igazolást is nyert.
Domokos Andrea[8] tanulmányában a Csemegi-kódexről, annak indokolásáról, valamint az 1843. évi tervezettel való összevetéséről ír; tanulmányában számos korabeli és mai jogtudós véleményét is idézi a szerző. A címmel kapcsolatban Szabó András hasonlatát veszi alapul: "Képletesen szólva a Javaslat a klasszikus büntetőjog olyan alkotása, mint a tündökletesen egyszerű chartres-i gótikus székesegyház, a Csemegi kódex pedig a túldíszített pompázatos kölni dóm".[9]
A szerző Csemegi kevésbé ismert oldalát, irodalmi és nyelvújító tevékenységét is bemutatja, valamint ismerteti nézeteit az oktatásról és a tudomány hatásáról.[10]
Havasi Dezső[11] tanulmányában az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. évi törvényt mutatja be. A szerző azonban egyúttal egy sajátos jogösszehasonlítást végez el az 1874. évi XXXIV. törvénycikk, valamint az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXXVIII. törvény egyes rendelkezései tekintetében. A szerző ezzel is alátámasztja, hogy az 1874-es törvénycikk "...megteremtette a modern kori ügyvédi kamara szabályrendszerét, amely ...alapját, mondhatni mintáját képezte az 1989 utáni rendszerváltást követően megalkotott törvények[nek]."[12] A tanulmány az összehasonlítás keretében foglalkozik az alapelvekkel, az ügyvédi működés feltételeivel, az ügyvédek jogaival és kötelességeivel, az ügyvédi felelősséggel, a fegyelmi eljárással, végül pedig az ügyvédi kamarákkal is.
Polt Péter[13] tanulmányában a királyi ügyészségről szóló 1871. évi XXXIII. törvénycikket mutatja be, amely kidolgozása nagyrészt szintén Csemegi nevéhez fűződik. A törvénycikk nemcsak az ügyészségről szóló első átfogó jogszabály volt, de ennek hatására kezdhette meg működését Magyarországon - francia mintára - a modern ügyészség.[14] A szerző emellett áttekintést ad az 1871. évi törvénycikkel létrehozott modern ügyészség egészen napjainkig tartó fejlődéséről.
Stipta István[15] a két kivételes és a hazai jogi modernizáció szempontjából meghatározó egyéniség közötti vitát mutatja be tanulmányában, akik között akár egy gyümölcsöző együttműködés vagy alkotótársi barátság is kialakulhatott volna. A szerző kitér arra is, hogy a két kiváló jogász között számos közös tulajdonság, illetve hasonlóság fedezhető fel, így például származásuk, családi-szakmai szocializációjuk, műveltségük vagy közpolitikai érdeklődésük tekintetében. A szerző számot ad az olvasónak az alkati ellentétekről, szemléletbeli különbségekről, utalva az esküdtszékek kérdésére, illetve a Csemegi életét meghatározó 1848-as időszakra.[16] A tanulmány utolsó részében Csemegi és Szilágyi szakmai, hivatali és személyes konfliktusai olvashatóak, kiegészítve számos korabeli idézettel.
Tóth Ádám[17] tanulmánya elején röviden bemutatja a közjegyzők történetét az Anjou-házi királyok uralkodásától
- 198/199 -
kezdve a királyi közjegyzőkről szóló 1874. évi XXXV. törvénycikk elfogadásáig, majd annak 1886-ban - a gyakorlat igényeinek megfelelően - eszközölt módosításáig. A szerző ezt követően a közjegyzőség meghonosításainak főbb szempontjaival foglalkozik, külön szól a közjegyzői kényszer alá tartozó okiratokról, majd a törvénycikk főbb rendelkezéseit foglalja össze. Kitér a módosító törvénycikkre is, amely bizonyos szigorítások mellett némileg szélesített is a közjegyzői hatáskörön.[18] A szerző végül összefoglalja, hogy a Csemegi-kódex mely részeiben történik utalás a közjegyzőkre.
Tóth J. Zoltán[19] tanulmányában a halálbüntetéssel összefüggő előzményeket az 1848/49-es szabadságharc leverésétől kezdve ismerteti. A szerző külön is kitér az 1803-as osztrák büntető törvénykönyvre, amely retrográd szabályaival - egyebek mellett a halálbüntetés széles körű alkalmazásának előírásával - visszavetette a magyar büntetőjog fejlődését.[20] Ezen a helyzeten az sem változtatott, hogy 1852-ben új büntető törvénykönyvet fogadtak el az örökös tartományok számára, amelyet császári nyílt paranccsal Magyarországon is hatályba léptettek. 1861-ben nyílt újra lehetőség a magyar jog alkalmazásához való visszatérésre. Az Országbírói Értekezlet elfogadta az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat, amely a büntető anyagi és eljárási jog vonatkozásában az 1848 előtti állapotok visszaállítását határozta el, azzal, hogy egyrészt a rendi különbségek megszűntek, másrészt eltörölték a testi büntetéseket a bűntettek vonatkozásában. A kiegyezést követően született Csemegi-kódex ismerte és szabályozta a halálbüntetést, bár azt csak a valóban legsúlyosabb bűncselekmények esetében engedte meg. A szerző ehhez kapcsolódóan bemutatja a halálbüntetés korabeli alkalmazásának lehetőségeit és módját. Tanulmánya végén kiemeli, hogy a Csemegi-kódex alapján a halálbüntetés valóban a legritkább esetekben alkalmazott, kivételes büntetés volt, és közel kerültünk ahhoz, hogy legalább a köztörvényes bűncselekmények vonatkozásában eltöröljük azt. A cél elérését végül az I. világháború és arra való katonai készülődés akadályozta meg.[21]
Tóth M. Gábor[22] tanulmányában egyszerre tiszteleg az ügyvéd és a kodifikátor Csemegi előtt. Bemutatja Csemegi ügyvédi munkásságát, majd kitér az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. évi XXXIV. törvénycikkre, illetve elfogadásának 150. évfordulójára. Ezt követően megemlékezik a büntető eljárásjogi kodifikáció és Csemegi kapcsolatáról, majd pedig a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk, valamint a jelenleg hatályos büntetőeljárásról szóló törvény védőkkel kapcsolatos rendelkezéseinek összevetésére tér ki. A szerző érinti a védelemhez való jogot, a védőként eljárni jogosultak körét, a meghatalmazott és a kirendelt védő kategóriáját, a kirendelés folyamatára vonatkozó szabályokat, a védő kizárását, illetve az ügyiratok megismerésére vonatkozó rendelkezéseket is.[23]
Tóth Mihály[24] a korábban Csemegi Károlyról, illetve a kodifikációs tevékenységéről írt munkáit egészítette ki jelen tanulmány keretében olyan gondolatokkal, amelyek előző értékeléseiben kevésbé voltak hangsúlyosak. Csemegi életét és munkásságát a kortársai és az utókor reprezentánsai segítségével érezhetjük közelebb magunkhoz a szerző sorai által. Az életrajzából elsősorban a szabadságharc és az azt követő megtorlás éveivel foglalkozik, valamint kitér a Csemegi-kódex népszerűségére, illetve Csemegi oktatásról és tudományról alkotott gondolataira is. A szerző érinti a kódexszel kapcsolatos kritikákat, ugyanakkor kiemeli annak korszerűségét is, és megoszt az olvasókkal egy Csemegi által írt művet is, amely a kódex egyes részeit versbe szedve tartalmazza.[25] Tanulmányát a következő kérdésre való reflektálással zárja: "...Csemegit a jogtudomány nagyjai között is számon kell-e tartanunk, vagy »csak« tudományos igénnyel működő törvényszerkesztőként". Ezzel kapcsolatban azt emeli ki, hogy - noha többször jelölték - Csemegi soha nem lett akadémikus.[26]
- 199/200 -
Varga Zs. András[27] tanulmányában Csemeginek a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk megalkotásában játszott szerepét mutatja be. A szerző kiemeli, hogy a "bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvénycikk nagyon szilárd alapokra épült".[28] A szerző bemutatja, hogy hogyan volt lehetséges a magyar törvénykezési szervezet működésének újrakezdése, így 1861-ben a Kúria működésének helyreállítása. Kitér arra is, hogyan oldották meg a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztását az 1868. évi polgári törvénykezési rendtartás keretében, amely jelentősen átalakította a másodfokú és legfelsőbb fokú ítélkezést, majd a folyamatot hogyan tetőzte be a bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1871. évi VIII. törvénycikk, illetve a polgári perrendtartás ismételt módosítása.[29]
A tanulmánykötet és az ehhez kapcsolódóan szervezett konferencia is méltó tisztelgés volt Csemegi Károly halálának 125. évfordulójára. Csemegi munkássága nemcsak a hazai büntetőjogra, illetve büntető eljárásjogra gyakorol a mai napig érezhető hatást, hanem a jogi hivatásrendekre nézve is.
Csemegit a meg nem szerzett pozíciók miatti elégedetlenség gyötörte, nem is sejtve azt, hogy ezek nélkül is milyen fontos lesz a személye a magyar történelemben, ugyanis "nevét a művei és nem a beosztásai vagy rangja miatt ismerjük és becsüljük. (...) És ez az igazi halhatatlanság."[30]
Emlékezzünk együtt Csemegi Károlyra, az ügyvédre, a bíróra, a kodifikátorra. ■
JEGYZETEK
[1] Főosztályvezető, Legfőbb Ügyészség.
[2] Beregszászi Gizella: A vádelv szabályozása az 1896. évi XXXIII. tc.-ben. In: Czine Ágnes (szerk.): "Csemegi csak egy volt". Csemegi Károly emlékkötet. Budapest, ORAC Kiadó, 2024. 12.
[3] Alkotmánybíró, tanszékvezető egyetemi tanár, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi Tanszék.
[4] Czine Ágnes: Csemegi Károly, a bíró és a Jogászegylet első tényleges elnöke. In: Czine Ágnes (szerk.): "Csemegi csak egy volt". Csemegi Károly emlékkötet. Budapest, ORAC Kiadó, 2024. 16.
[5] Czine: Csemegi Károly, a bíró és a Jogászegylet első tényleges elnöke. 19.
[6] Egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi Tanszék.
[7] Dobrocsi Szilvia: Csemegi Károly jogalkotási dilemmái: az esküdtszék és a közvetlenség elve. In: Czine Ágnes (szerk.): "Csemegi csak egy volt". Csemegi Károly emlékkötet. Budapest, ORAC Kiadó, 2024. 31-35.
[8] Dékánhelyettes, intézetvezető egyetemi tanár, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszék.
[9] Domokos Andrea: A Csemegi-kódex, a "pompázatos kölni dóm". In: Czine Ágnes (szerk.): "Csemegi csak egy volt". Csemegi Károly emlékkötet. Budapest, ORAC Kiadó, 2024. 42.
[10] Domokos: A Csemegi-kódex, a "pompázatos kölni dóm". 42-43.
[11] Ügyvéd, elnök, Magyar Ügyvédi Kamara.
[12] Havasi Dezső: Az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. évi XXXIV. törvénycikk hatása az ügyvédi tevékenység mai szabályozására. In: Czine Ágnes (szerk.): "Csemegi csak egy volt". Csemegi Károly emlékkötet. Budapest, ORAC Kiadó, 2024. 46.
[13] Legfőbb ügyész, egyetemi tanár, Nemzeti Közszolgálati Egyetem.
[14] Polt Péter: Csemegi Károly hatása a modern ügyészség kialakulására. In: Czine Ágnes (szerk.): "Csemegi csak egy volt". Csemegi Károly emlékkötet. Budapest, ORAC Kiadó, 2024. 55.
[15] DSc., egyetemi tanár, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszék.
[16] Stipta István: Egy legendás konfliktus: Csemegi Károly és Szilágyi Dezső kapcsolata. In: Czine Ágnes (szerk.): "Csemegi csak egy volt". Csemegi Károly emlékkötet. Budapest, ORAC Kiadó, 2024. 67.
[17] Közjegyző, elnök, Magyar Országos Közjegyzői Kamara.
[18] Tóth Ádám: A kodifikátor Csemegi Károly a latin típusú közjegyzőség Magyarországon történő meghonosításának időszakában. In: Czine Ágnes (szerk.): "Csemegi csak egy volt". Csemegi Károly emlékkötet. Budapest, ORAC Kiadó, 2024. 77.
[19] Dékán, tanszékvezető egyetemi tanár, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogelméleti Tanszék.
[20] Tóth J. Zoltán: A halálbüntetés Csemegi-kódexbeli részleges abolíciója és annak közvetlen előzményei. In: Czine Ágnes (szerk.): "Csemegi csak egy volt". Csemegi Károly emlékkötet. Budapest, ORAC Kiadó, 2024. 81.
[21] Tóth J.: A halálbüntetés Csemegi-kódexbeli részleges abolíciója és annak közvetlen előzményei. 88-89.
[22] Ügyvéd, elnök, Budapesti Ügyvédi Kamara.
[23] Tóth M. Gábor: A védelem nevében. In: Czine Ágnes (szerk.): "Csemegi csak egy volt". Csemegi Károly emlékkötet. Budapest, ORAC Kiadó, 2024. 96-99.
[24] Professor emeritus, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszék; HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont, Jogtudományi Intézet.
[25] Tóth Mihály: Jegyzetek egy tudós kodifikátor befejezetlen portréjához. In: Czine Ágnes (szerk.): "Csemegi csak egy volt". Csemegi Károly emlékkötet. Budapest, ORAC Kiadó, 2024. 104-105.
[26] Tóth: Jegyzetek egy tudós kodifikátor befejezetlen portréjához. 107-109.
[27] A Kúria elnöke, tanszékvezető egyetemi tanár, Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszék.
[28] Varga Zs. András: Csemegi Károly, a modern magyar bírósági szervezet megálmodója. In: Czine Ágnes (szerk.): "Csemegi csak egy volt". Csemegi Károly emlékkötet. Budapest, ORAC Kiadó, 2024. 111.
[29] Varga Zs.: Csemegi Károly, a modern magyar bírósági szervezet megálmodója. 113-114.
[30] Czine: Csemegi Károly, a bíró és a Jogászegylet első tényleges elnöke. 24.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd, doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Bűnügyi Tudományok Intézet.
Visszaugrás
