Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Közigazgatási Jogi Tudományos Diákköre 2018 nyarán és őszén - részben a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-16-2016-00001 projektszámon futó "A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés" című projekt 6. alprojektjének keretében, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának Önkormányzati Kutatóintézetével együttműködésben - a fakultatív feladatellátást kutatta. Ehhez a kutatáshoz kapcsolódva külön elemeztük a rurális területek igazgatási modelljeinek működését is, melynek fókuszában az állt, hogy mennyiben hatékony, valamint mennyiben segíti a kisebb települések (kisvárosok, községek) identitásának alakulását és a változásokhoz való alkalmazkodását az önkormányzati rendszer térszerkezetének felépítése. Külön vizsgáltuk, hogy milyen előnyöket kínálnak a társulásos megoldások, illetve a kisebb települések összevonása. A szakirodalom elemzéséből egyértelművé vált, hogy a társulásos megoldásokkal szemben elsősorban a nehézkesebb döntéshozatalt hozzák fel érvként, míg a település-összevonásokkal kapcsolatban a helyi közösségektől távolabb kerülő döntési helyszíneket jelölik meg hátrányként.[1]
A fenti elméleti keretekre figyelemmel két, hasonló méretű, gazdasági és társadalmi helyzetű, de eltérő felépítésű önkormányzatban vizsgáltuk meg a fenti kérdést: a szlovéniai Bledben, amelynek vonzáskörzete egy összevont önkormányzatot képez és a magyarországi Balatonlellén, amelynek vonzáskörzetében hét önálló települési önkormányzat működik.
Az összehasonlító elemzések körében minidig figyelemmel kell lenni az egyes rendszerek közötti eltérésekre. Egyrészt kérdéses, hogy az adott önkormányzati modell az önkormányzati feladatok törvényi enumerációján alapul-e vagy pedig az önkormányzatiság generálklauzuláját veszi-e alapul. Szlovénia vitathatatlanul a kontinentális önkormányzati modellbe sorolható, az önkormányzatok hatásköreit általános jelleggel határozza meg az alkotmány, valamint az önkormányzatokat szabályozó joganyag. A feladatok tekintetében a szlovén és a magyar rendszerben is egyértelműen elkülönül a kötelező feladatok köre, amelyet törvény határoz meg, valamint a szabadon választott - azaz a fakultatív - feladatok köre. Az önkormányzati feladatok mellett a szlovén rendszer - hasonlóan a magyarországihoz - ismeri az átruházott államigazgatási feladat- és hatáskörök kategóriáját is, azaz az önkormányzatok tisztviselői - elsősorban a polgármester és a községi igazgató (aki a jegyzőhöz hasonló szerepet betöltve vezeti a szlovén önkormányzatok hivatalait) - magas szintű jogszabályban meghatározott államigazgatási feladat- és hatásköröket is ellát.[2]
A kötelező feladat- és hatáskörök tekintetében a szlovén rendszerben is érvényesül a differenciált feladat- és hatáskör-telepítés, amelynek körében ki kell emelni a sajátos helyzetű városi önkormányzatokat (mestna občina), amelyek többletfeladatokkal rendelkeznek.[3] A magyarországihoz hasonló felépítésű a szlovén helyi önkormányzatok igazgatási rendszere: a községi tanács a legfőbb döntéshozó szerv, az operatív politikusi irányításért a polgármester (župan) felel, aki kinevezi a helyi önkor-
- 16/17 -
mányzat igazgatási szervezetének vezetőjét, az igazgatót (direktor). A városi önkormányzatok igazgatási szervezete osztályokra tagolódik, az osztályok vezetői bizonyos körben önálló hatáskörrel is rendelkezhetnek, mintegy a korábbi, szovjet mintájú szakigazgatási szervi igazgatás egyfajta maradványaként.
A fentiek alapján látható, hogy a két önkormányzati rendszer rendkívül hasonló. Ehhez járul hozzá az is, hogy a szlovén modell - részben az ország kis, nagyjából Magyarország ötödének megfelelő területére és lakosságára is figyelemmel - erős centralizáción alapul: az egyes önkormányzati egységek elsősorban az alapvető helyi közszolgáltatásokat látják el, a szakosított ellátásokért elsősorban az államigazgatás felel.
A rendszer pénzügyileg a magyarnál is sokkal centralizáltabb: a helyi önkormányzatok közvetlen adóbevételei rendkívül szűkek, e körben az egyébként kötött felhasználású idegenforgalmi adót emelhetjük ki. A helyi bevételek elsősorban a megosztott központi adókból és állami támogatásokból származnak.[4]
További lényeges különbség, hogy Szlovéniában - többszöri próbálkozás ellenére is - egyszintű önkormányzati rendszer alakult ki.[5] Mindezeken túl, bár a szocializmusban lezajlott erőteljes koncentráció az 1993/94-es önkormányzati reform során oldódott, de viszonylag koncentrált: Szlovéniában jelenleg 212 önkormányzat működik, amelyből 11 minősül városi önkormányzatnak. Ez azt jelenti, hogy a szlovén önkormányzatok átlagosan nagyjából 9-10 000 fős népességet fognak át, s általában több építészetileg elkülönült településből állnak össze. Azaz, a szlovén önkormányzatok egy-egy magyar mikrokörzetnyi egységet fognak át. Jóllehet a rendszer koncentrált, jelentősek a különbségek a települések méretei között: a legnagyobb Ljubljana közel 283 000 lakossal, a legkisebb Hodoš/Hodos 375 lakossal. Erre is figyelemmel a társulások szerepe jóval kisebb a szlovén rendszerben: a szlovén modell nem ismeri a kötelező társulásokat. Ágazati szinten erősen ösztönzik a társulásos megoldásokat: így a szlovén helyi rendészetben meghatározó ezek szerepe. További fontos szerepet töltenek be a szlovén társulások a regionális fejlesztések és a regionális koordináció terén.[6]
A kötelező feladatok körében hasonló megoldásokat találhatunk: így ki kell emelni, hogy a közoktatás terén a Magyarországon 2012-2016 között érvényesülő modell jelenik meg Szlovéniában: az óvodákat az önkormányzatok működtetik, az egyéb intézmények esetében pedig csak az infrastruktúra biztosításáért felelősek. Hasonlóan a kulturális igazgatás területén az alapvető közművelődési szolgáltatásokért minden település felelős, azonban a regionális gyűjtőkörű múzeumokért, könyvtárakért és levéltárakért a városi önkormányzatok felelősek. Az országos jelentőségű közművelődési intézmények működtetéséért pedig az államigazgatás felel.[7]
A szociális ellátások tekintetében a szlovén önkormányzati feladatok viszonylag szűkek: a házi segítségnyújtás, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, egyes krízisellátások és a házi étkeztetés ellátásáért közvetlenül felelősek, a többi szolgáltatás esetében azonban csak a szolgáltatáshoz való hozzáférést kell biztosítaniuk. Így ezen a területen a magyarországinál jóval korlátozottabb az önkormányzati részvétel, jóllehet ezen alapszolgáltatások révén a szlovén települések meghatározó szereplői a szociális szolgáltatások rendszerének.[8] A magyarországihoz hasonló, ám annál centralizáltabb a segélyezés Szlovéniában: jövedelempótló és számos jövedelemkiegészítő ellátást az államigazgatás dekoncentrált szervei állapítanak meg, s a jövedelmek mérése is ezen szervek hatáskörébe tartozik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
