(Hozzászólás Sárközy Tamás: A sportszövetségek jogállásának vitás kérdései című tanulmányához)
Nem állíthatjuk azt, hogy a különféle egyesületek, társadalmi szervezetek jogi problémáival összefüggő tudományos cikkek, értekezések virágkorát élnénk. Holott egy demokratikus társadalmat - a politikai pluralizmus mellett - éppen a társadalom autonóm szerveződéseinek sokszínűsége és népszerűsége jellemez. Egy ilyen állapot létrejöttéhez a politika értelemszerűen csak a jogi-gazdasági keretek megteremtésével járulhat hozzá. A keretek kitöltését az állampolgároknak kell elvégezni, azonban e feladat napjaink viszonyai között nehezen sikerülhet az ezzel a területtel szorosabb ismeretségben lévő jogászok nélkül, akik számára értékes segítséget jelenthetnek az olyan tudományos igénnyel készült, de a gyakorló jogalkalmazók számára is hasznosítható írások, mint amilyen Sárközy professzoré volt a Magyar Jog 2000. évi második számában.
Bár az említett cikk a sportági szakszövetségek jogi helyzetét helyezte vizsgálódásának fókuszába, azt a szerző is jelezte, hogy a vonatkozó joganyag, a sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény (St.) nem érthető meg a társadalmi szervezetekről szóló 1989. évi II. tv. (Et), a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (az ún. non-profit törvény) és a Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek együttes szemlélete nélkül. Ez az összetett (többszintűnek azonban nem nevezhető) szabályozás álláspontom szerint több ízben olyan helyzetet eredményezett a jogalkalmazásban, amelyek előidézésére a törvényalkotók vélhetően nem törekedtek. Hozzászólásomban ezekre a kérdésekre szeretnék kitérni.
1. Az egyik ilyen probléma a társadalmi szervezetek jogi személyiségének létrejöttéhez kapcsolódik. Az Et. 4. §-ának (1) bekezdése szerint a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre a társadalmi szervezet. Általában ezzel az aktussal teremtődik meg az adott szervezet jogi személyisége is. Az Etv. 3. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanis a társadalmi szervezet jogi személy. Szintén a nyilvántartásba vételen keresztül jönnek létre a társadalmi szervezetek szövetségei is.1 A társadalmi szervezeteknek azonban lehetnek olyan nagyfokú autonómiával rendelkező területi vagy funkcionális alapon szerveződő egységei, melyek a törvény által biztosított lehetőségnél fogva külön nyilvántartásba vétel nélkül jogi személyiséggel bírnak.
Ilyen módon két feltétel együttes fennállása esetén jöhet létre jogi személy. Az egyik az, hogy a társadalmi szervezet alapszabálya ezt a lehetőséget tartalmazza, a másik pedig, hogy a szervezeti egység viszonylag állandó szervezettel és a működéséhez szükséges vagyonnal (önálló költségvetéssel) rendelkezzen. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy országos szervezetnek (pl. egy sportági szövetségnek, vagy szakszövetségnek) a helyi (területi) egységei önálló jogi személyként működhetnek.
A törvényalkotó szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy ezen kisebb létszámú, de önálló szervezeteknek ne kelljen adminisztratív eljárásokon keresztülmenni a jogi személyiség elnyeréséhez. A "könnyen szerzett" jogi személyiség árát azonban előbb-utóbb megfizették nagy társadalmi szervezetek tagszervezetei (így a sportszövetségek helyi tagszövetségei is.) Ezek ugyanis nem minősülnek önálló társadalmi szervezetnek, sőt jogilag társadalmi szervezetnek sem (KK 1. IV. pont). Ezért kérdéses, hogy a non-profit törvény hatálya alá tartoznak-e, azaz közhasznú szervezetnek minősülnek-e. Az említett törvény szerint ugyanis csak nyilvántartásba vett, vagy nyilvántartásba vételre alkalmas társadalmi szervezet válhat közhasznú szervezetté. A bíróságok eseti döntései szerint sem lehet önálló társadalmi szervezetként bejegyezni az ilyen "származtatott" jellegű jogi személyeket (BH 1991. 208.; 1990. 353.) A közhasznúnak minősülő szervezeteket megillető igen komoly adó- és egyéb kedvezményeket így kizárólag a bejegyzett egyesületek; szövetségek vehetik igénybe, azok helyi szervezetei nem. Ennélfogva - az egyébiránt jogi személyiséggel bíró - tagszövetségek meglehetősen széles köre kerül a non-profit törvény hatályán kívülre. Kizárólag az országos szervezet veheti igénybe az e törvény és más jogszabályok által biztosított lehetőségeket (például a személyi jövedelemadó 1%-át is csupán bíróság által bejegyzett szervezet részére lehet felajánlani, és a biztosított adó- és vámkedvezményeket is csak a nyilvántartásba vett országos szövetség igényelheti). Az elkülönült gazdálkodási egységként létező, önálló adóalanyisággal felruházott jogi személyek (pl.: tagszövetségek) nem részesülhetnek közvetlenül ezekből csupán az országos központon keresztül. A társadalmi szervezetekre vonatkozó kötelezettségeket tehát viselik, de a közhasznú szervezeteknek járó könnyítésektől elesnek az egyébként par excellence non-profit tevékenységet folytató helyi szintű tagszövetségek.
A jelenlegi szabályozás, illetve a bírói gyakorlat következtében éppen azok a szervezetek esnek el a kedvezményektől, amelyek vonatkozásában a különféle közcélú adományok és az állami segítség megfelelő felhasználására garanciát jelent jogi személyiségük, és a mögöttes; általában országos szintű szervezet, mely koordinálja és támogatja tagszervezeteit a közös célok elérésében.
Világos az a jogalkotói akarat, amely valamilyen egyértelműen megragadható kritériummal igyekszik biztosítani azt, hagy valóban csupán azok juthassanak hozzá a támogatáshoz, akik megérdemlik, de igaz az az általános érvényű megállapítás is, hogy egy egyesületet, egy klubot nem tesz feltétlenül komolyabbá, megbízhatóbbá önmagában a bírósági bejegyzés. (Különösen, ha arra gondolunk, hogy a társadalmi szervezetek bírósági nyilvántartásba vételi eljárása jóval kevésbé szigorú, nagyobb toleranciájú, mint a gazdasági társaságok esetében.)
Úgy vélem, a fentebb vázolt helyzet kialakulása nem lehetett a törvényalkotó valódi szándéka, egyszerűen arról lehet szó, hogy a non-profit törvény kidolgozásakor nem vették figyelembe a szabályozás ezen következményét. Felesleges hangsúlyozni annak fontosságát, hogy az országos sportszervezetek helyi egységei saját jogukon élhessenek a törvény nyújtotta lehetőségekkel. Hatékonyabbá és kevésbé bürokratikusabbá válhat a támogatások elosztása, amely nagyobb eséllyel juthatna azokhoz, akik közvetlenül alapvetően közhasznú tevékenységet folytatnak. Nyilvánvalóan az érintett egyesületi tagok családtagjai, ismerősei is szívesebben nyújtanak közcélú adományokat, ha annak eredményét saját szemükkel láthatják.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
