A jogorvoslati jogosultság az igazságszolgáltatással összefüggő legfontosabb alkotmányos, illetve emberi jogok közé tartozó jogosítvány. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének hatályos szövegét az 1997. évi LIX. törvény állapította meg. A módosítás indokolása szerint: "A jogorvoslati jogosultság az alkotmányban is szabályozott emberi jog. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése biztosítja, hogy az állami szerveknek jogalkalmazói tevékenységük során hozott döntései ellen jogorvoslattal élhessen az, akinek a döntés jogát vagy jogos érdekét sérti. A törvényhozó az alkotmány szövegében is kifejezésre juttatja, hogy a jogorvoslati jogot törvény korlátozhatja a jogviták ésszerű időn belüli elbírálása érdekében, de a jogorvoslati jog korlátozásának arányban kell állnia az elérendő céllal." (1997:LIX. tv. 12. §) Erre utal a korábbi alkotmánybírósági határozat is [8/1991. (III. 5.) AB hat.].
Mindezek alapját képezik a büntető eljárásjog kiegészítő forrásai, vagyis az 1976. évi 8. tvr. útján kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és az 1993. évi XXXI. tv. útján kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezménye és ezek alapján megfogalmazott Európa Tanács Ajánlásai is.
A rendszerváltozást követő jogharmonizációs folyamatban a Be. 7. §-a rögzíti első ízben a fenti nemzetközi jogi dokumentumokban megfogalmazott jogorvoslati elvet, mely szerint általános szabály a nyomozati szakaszban a jogorvoslati lehetőség a hatóságok határozatai és intézkedései ellen, kivéve "ha e törvény kivételt nem tesz." Tehát, csak kifejezetten felsorolt és megjelölt esetekben van kizárva a jogorvoslati lehetőség a nyomozati szakaszban.
A jogorvoslat - eljárásjogi értelemben vett - fogalmát, annak tartalmát, alanyát és tárgyát a jogirodalom világosan megfogalmazta.1 A jogorvoslat célját - a jogirodalom - éppen abban határozza meg, hogy a jogsérelem vagy érdeksérelem kijavítása, illetve elhárítása így van biztosítva.2 Ez egyben jogbiztosíték a büntetőfelelősségre vonás törvényessége érdekében.
Egy büntető ügyben felmerült, van-e jogorvoslati lehetőség, illetve a jogorvoslati jog korlátozásának kérdése az ügyész határozatai esetében, amikor a Be. 148. §-a alapján előterjesztett panaszt elutasította.
2001. szeptember 4. napján a Budapest XI. kerületben parkoló olasz forgalmi rendszámú személygépkocsit - eddig ismeretlen tettes vagy tettesek - eltulajdonították. Eddig nem ismert vagy legalábbis nem közölt körülmények között a fenti személygépkocsit Romániába vitték és ott, feltehetően hamis papírok alapján, értékesítették egy adásvételi szerződés alapján. A cég ügyvezető igazgatója, aki vevőként aláírta az adásvételi szerződést - állítása szerint - nem tudta, hogy a vétel tárgya lopásból származik.
A vevő egy romániai cég (Kft.), amelynek ügyvezetője megbízott egy gépkocsivezetőt, hogy léptesse be a személygépkocsit Romániába s így a vámkezelést elvégezhessék.
Ennek érdekében a gyanúsított - a vevő cég megbízásából - az adásvételi szerződés birtokában a Csen-gersimai Határforgalmi Kirendeltségnél belépett a személygépkocsival Magyarország területére és ugyanaz nap 2002. I. 18. napján vissza szándékozott vinni a személygépkocsit Romániába. A határőrizeti szervek a megfelelő ellenőrzés alapján a lopott személygépkocsit lefoglalták a benne található adásvételi szerződéssel, a vevő cég körbélyegzőjével, a cég működési engedélyével és több mint 54 millió román lejjel együtt.
A gépkocsi vezetőjét őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba került orgazdaság bűntett elkövetésének alapos gyanúja miatt.
A vevő cég Magyarországon megbízott jogi képviselője a Be. 148. §-a alapján panaszt nyújtott be a Budapesti Rendőr-főkapitányság illetékes osztályán. A panasz lényege, hogy a cég 2002. január 18. napja óta lefoglalt működési engedélye és körbélyegzője, valamint a cég készpénze nincs összefüggésben a feltételezett bűncselekménnyel. A nyomozó hatóság a panaszt elutasította. Az elutasító határozatban nem is állították, hogy az igényelt irat, bélyegző és készpénz a bűncselekményből származik, illetve annak elkövetésére szolgált.
Az elutasító határozat ellen, a Be. 148. §-a alapján, az érintett cég jogi képviselője panaszt nyújtott be a Fővárosi Főügyészségen a korábbi indokok alapján. Az ügyész határozattal elutasította a panaszt és a határozat szerint további panasznak nincs helye.
A határozat indokolása szerint a nyomozás során lefoglalt céges iratok - tekintettel arra, hogy azok a gépkocsi adásvételét hivatottak bizonyítani - tárgyi bizonyítási eszköznek minősülnek, így lefoglalásuk a Be. 101. § (1) bekezdés a) pontja alapján törvényes és megalapozott. Felmerült a gyanú - állítja a határozat -, hogy a készpénz olyan vagyon, amely a bűncselekmény elkövetése céljából az azt könnyítő feltételek biztosítására szántak, s így a Be. 101. § (1) bekezdés b) pontja alapján a lefoglalás indokolt. A határozatban nincs érv és indokolás a tekintetben, hogy a lefoglalt adásvételi szerződés mellett miért szükséges a cég körbélyegzője és a működési engedélye "a gépkocsi adásvételét bizonyítani". Ha az okiratok kiadása előtt szükséges megállapítani az iratok eredetiségét és tartalmuk valódiságát, akkor ennek érdekében miért szükséges több mint 8 hónap. E tekintetben sincs válasz és indokolás, de kijelentik, hogy az eredetiség- és tartalom-vizsgálat eredményének ismerete előtt "az okiratok kiadásáról nem lehet érdemben dönteni" figyelmen kívül hagyva a Be. 131. §-át, mely szerint "haladéktalanul meg kell tenni minden törvényes és célszerű intézkedést."
A határozat indokolása nem tartalmaz érveket a további jogorvoslat kizárása tekintetében, mivel - e vonatkozásban - nem hivatkozik a Be. 148. § rendelkezéseire.
A jogirodalomban is van olyan vélemény, hogy "Ilyenkor hatályos jogunk szerint panasznak egyáltalán nincsen helye."3 Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy a nyomozó szerv vezetője az ügyész utasítása (határozata) ellen a felettes nyomozó hatóság útján tehet előterjesztést a felettes ügyészhez az 1972. évi V. törvény (továbbiakban: Ütv.) 7. §-ának (4) bekezdése alapján.
a) A Be. a panasszal élés lehetőségét biztosítja minden olyan személynek, akinek jogát vagy érdekeit a nyomozó hatóság határozata, intézkedése vagy intézkedéseinek elmulasztása sérti. A panasznak általában halasztó hatálya nincs [Be. 148. § (1) és (3) bek.].
A jogalkalmazás akkor hatékony, ha a jogszabályokban foglalt fő és alcélok elérését eredményezi.4 A jogalkalmazás hatékonyságát jelentősen befolyásolja a jogértelmezés. Minden értelmezés - így a büntetőeljárás szabályainak értelmezése is - arra irányul, hogy tárgyának jelentését pontosan feltárja, s valamilyen aktualitással kapcsolatban megfogalmazza. Az értelmezés elsődleges célja a jogszabály immanens jelentésének (ratio legis) feltárása és megfogalmazása.5
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
