https://doi.org/10.59851/jk.80.11.3
A bírói gyakorlat tágító értelmezése és a jogalanyok egyszerűbb és jól ismert jogviszonyokba vetett bizalma miatt a kötelmi jog gyakran alkalmazott, tipikus szerződéseinek, így például az ajándékozásnak rendszerint kiemelkedő szerepe van a házastársak tényleges vagyonjogi viszonyainak rendezésében. A Ptk. 4:41. § (1) bekezdése alapján egyes kötelmi jogi szerződések esetében speciális alakisági és érvényességi követelmények érvényesülnek. A jogszabály értelmezése alapján nem egyértelmű, hogy mindez kizárólag a törvényes vagyonjogi rendszerben élőkre vonatkozik-e, valamint hogy ez milyen kihatással van a vagyonjogi rendszer visszamenőleges alkalmazása esetén. A házastársak között jellemző és gyakori a vagyontárgyak ingyenes átruházása, ebben az esetben azonban a jogcím meghatározása nem mindig egyszerű, hiszen az ajándékozási szerződés és a bírói gyakorlatban elismert közös vagy különvagyonba utalás elhatárolása nem egyértelmű.
Tárgyszavak: informális rendezés, házastársak közötti egyes szerződések, alakiság, érvényesség, ajándékozási szerződés, közös és különvagyonba utalás
Due to the broad interpretation of judicial practice and people's trust in simpler and established legal relationships, well-known contracts in the law of obligations, such as gift contracts, play a prominent role in determining the actual property relations of spouses. According to Section 4:41 (1) of the Hungarian Civil Code, specific formal and validity requirements apply to certain contracts. However, the interpretation of the Civil Code is unclear as to whether these requirements apply exclusively to those living under the statutory property regime and what implications they have for the retroactive application of the property regime. The free transfer of property between spouses is common and typical. Nevertheless, defining the legal title is not always straightforward, as judicial practice does not clearly distinguish between a gift contract and transfers between marital and separate property.
Keywords: informal arrangement, special contracts between spouses, formality, validity, gift agreement, transfer between marital and separate property
Könnyen elképzelhető, hogy egy házasság és egy partnerkapcsolat abban az esetben működik kielégítően, ha a felek döntéseit utolsó sorban motiválja csak a jog, s egyéni és közös céljaik megvalósítását az együvé tartozás és a másik személy tisztelete hatja át. Sokat ismételt közhely az is, hogy a családi jog ott kezdődik, ahol a család véget ér. A házastársak mindennapi életük során azonban számos esetben kerülnek egymással kapcsolatba. Ezek a viszonyok sokszor a jog számára valóban nem hozzáférhetők, máskor azonban a jog számára is értelmezhetőnek és a jog nyelvére "lefordíthatónak" kell lenniük.
Álláspontom szerint a családi jog területén az átlagosnál alacsonyabb a laikusok körében a jogtudatosság szintje. A jog a maga ridegségével és racionalitásával ijesztő, sőt egyenesen kirekesztendő tényezőnek számíthat az alapvetően irracionális, a közös érdeket az egyéni érdekek és igények fölé helyező érzelmi viszonyhoz képest.
Ez a későbbiekre nézve számos veszélyt rejt magában, és rendkívül kiszámíthatatlanná teheti az egyes viták eldöntésének sorsát. A felek ugyanis aligha gondolnak arra, hogy cselekményeik bizonyíthatóságáról, visszakövethetőségéről különösebb módon gondoskodjanak. A felmerült jogviták során gyakran emiatt az egyes jogviszonyokat utólag, érdekek által vezérelve kívánják minősíteni, amely általában azt eredményezi, hogy nemcsak a jogi érvelés, hanem a tényállítások valóságtartalmát is szélsőséges módon szükséges "hajlítani".
A jogtudománynak, különösen a dogmatikai jellegű jogtudománynak álláspontom szerint nem lehet célja az, hogy jelentősebb társadalmi változásokat érjen el. Alappal célozhatja azonban azt, hogy a jogászok körében növelje a tudatosságot és az elemző szemléletet. Tanulmányommal egyes speciális részkérdések kiragadásával arra szeretnék rávilágítani, hogy a jogászok számára nemcsak a "család véget érését" követő időszak lehet izgalmas, hanem már a házasság fennállása során történt cselekmények jogi értelmezése is. A vagyoni és személyi viszonyoknak az életközösség fennállása alatti rendezése olyan átfogó és sokoldalú téma, amely jelentősen meghaladná jelen tanulmány kereteit, így csak egyes problémákra fókuszálok.
A házasság fennállása során a személyi és vagyoni viszonyokra jellemző az informális rendezés elsődlegessége. A bírói gyakorlatban nem számít új keletű dolognak az, hogy a házastársak közötti vagyoni viszonyaik rendezésére irányuló szerződések esetében az általános szabályok mellett a családjogi viszonyok sajátosságait is figyelembe kell venni. Mindezt a Legfelsőbb Bíróság erősítette meg a BH1994.537. számú döntésében. Ez a döntés alapvetően ugyan a közös vagyont megosztó szerződés feltűnő értékaránytalanságára alapított megtámadásra vonatkozott, álláspontom szerint elvi tartalma alkalmazható akár a házastársak által az életközösségük ideje alatt kö-
- 484/485 -
tött egyes szerződésekre is. A személyi és vagyoni viszonyok elkülönítése látszólag egyszerű feladat, azonban, ahogyan azt később látni fogjuk, nem minden esetben egyértelmű, hogy egy adott megállapodásban mely elemek dominálnak.
A házastársak közötti megállapodások közül jelentőségét tekintve a házassági vagyonjogi szerződés tűnik ki elsőként. Kiemelt szerepét az alapozza meg, hogy a házastársak ezzel akár teljes mértékben meghatározhatják az életközösségük tartama alatt érvényesülő vagyonjogi rendszert, és ez a vagyonjogi rendszer lesz a későbbiekben a kiindulópontja minden további vagyonszerzés és vagyonjogi jogviszony megítélésének.
A BH 2020.272. sz. döntés [64] bekezdésében foglaltak alapján a házassági vagyonjogi szerződés tartalma a vagyoni viszonyok eltérő rendezésének lehetőségén túl - hagyományosan - lényegesen szélesebb kört ölel fel ahhoz képest, mint amit a törvény említ. A Kúria a nevezett döntésében ilyen lehetséges tartalmi elemként említi a közös, illetve a különvagyon eltérő meghatározását, a közös lakás használatának rendezését, az elhasznált vagy felélt különvagyon pótlásában történő megállapodást, a megtérítési igényekről való lemondást és a tulajdonszerzés arányának meghatározását. A bírói gyakorlat és a jogtudomány együttes mozgását, egyetértését és egymásra gyakorolt hatását mutatja az is, hogy a nevezett BH [64] bekezdésében a Kúria kifejezetten hivatkozik a szakirodalomra is.[1] Látható tehát, hogy a bírói gyakorlat egyértelműen nyitott arra, hogy a felek a házassági vagyonjogi szerződésükbe olyan elemeket is belefoglaljanak, amelyek a szerződés normatív meghatározásából nem következnének egyértelműen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
