A BDT 2022.4447. számon került közzétételre a Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.199/2021/2. számú végzése, melynek szerkesztett címe szerint a közjegyző által elrendelt végrehajtási eljárás polgári nemperes eljárás, és nem közjegyzői nemperes eljárás; és ezáltal a közjegyző által elrendelt végrehajtási eljárásban - a döntvény tartalma szerint valójában a közjegyzőnek a nem fizetési meghagyáson (hanem például közjegyzői okiraton) alapuló végrehajtás elrendelése iránti eljárása során hozott végzése elleni jogorvoslati eljárásban - engedélyezhető költségkedvezmény. Az ítélőtáblának a törvényszéki döntést hatályon kívül helyező, a törvényszéket új eljárásra és új határozat hozatalára utasító végzése rövid, ennek ellenére számos kifogásolható megállapítást tartalmaz. E tanulmány ezeket a téves következtetéseket foglalja össze és cáfolja meg.
A fent hivatkozott ügyben a tényállás a következő volt:
Egy közjegyző előtt folyamatban lévő végrehajtási eljárásban a közjegyző végzésében megállapította, hogy a közjegyzői okiratba foglalt követelés jogosultjának mint hitelezőnek az okiratban foglalt követelés tekintetében a végrehajtást kérő a jogutódja.
A végzés ellen az adós fellebbezést terjesztett elő, amelyben teljes személyes költségmentesség, illetőleg költségfeljegyzési jog engedélyezését is kérte.
A törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével az adós személyes költségmentesség, illetve személyes költségfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmét visszautasította arra hivatkozással, hogy közjegyző által elrendelt végrehajtás a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 31/E. § (2) bekezdése értelmében közjegyzői hatáskörbe tartozó polgári nemperes eljárás, amelyre - ellentétes jogszabályi rendelkezés hiányában - alkalmazandók az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) I. fejezetének szabályai is, mely kifejezetten kimondja, hogy az eljárásban - ideértve a közjegyző határozata ellen előterjesztett fellebbezés elbírálása iránti bírósági eljárást is - nincs helye költségmentességnek és költségfeljegyzési jognak [Kjnp. 8. § (1) bek.]. Ennek alapján a törvényszék megállapította, hogy az adós által kért költségkedvezmények biztosítását jogszabály kifejezetten kizárja.
A törvényszék visszautasító végzése ellen az adós fellebbezést terjesztett elő. A jogorvoslati eljárásban eljáró Debreceni Ítélőtábla alaposnak találta a fellebbezést és hatályon kívül helyezte a törvényszék végzését arra hivatkozással, hogy a közjegyző által elrendelt végrehajtási eljárás polgári nemperes eljárás, nem pedig közjegyzői nemperes eljárás, amelyet alátámaszt az ítélőtábla szerint az is, hogy a Kjnp. nem tartalmaz kifejezetten rendelkezést a végrehajtási eljárásra. Így - az ítélőtábla szerint - a Kjnp. szabályai nem alkalmazhatóak a végrehajtás közjegyző általi elrendelése esetében. Ennek folytán a végrehajtás közjegyző általi elrendelése iránti eljárásban (annak bíróság előtti jogorvoslati szakaszában) alkalmazandó a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Kmtv.) szerint, azaz ebben az eljárásban helye van a költségkedvezmény engedélyezésének.
Látható, hogy már a közzétett eseti döntés címe sem helyes, az eleve nem a határozatban foglalt kérdésről szól. A döntvény címe a közjegyző által elrendelt végrehajtási eljárást említ, vagyis olyan végrehajtási eljárást, mely már az elrendelési szakaszon túljutott és a foganatosítás szakaszába lépett. A végrehajtás foganatosítása nem vitásan nem közjegyzői, hanem végrehajtói és bírósági (foganatosító bírósági) hatáskör, a végrehajtás foganatosítása nem közjegyzői eljárás, és a szakirodalomban eddig is egyértelmű volt, hogy - függetlenül attól, hogy a közjegyző fizetési meghagyás vagy közjegyzői okirat, egyezség, költségjegyzék stb. alapján rendelte el a végrehajtást - a foganatosítási szakban a bírósági eljárásra irányadó szabályok szerint engedélyezhető költségkedvezmény[1]. A cikk tárgyát képező határozatban ugyanakkor még csak elrendelési szakaszban van az eljárás, nincs szó elrendelt végrehajtásról, hiszen jogutódlásról a közjegyző csak a végrehajtás elrendelése előtt dönthet (Vht. 39. §), ráadásul az elrendelési szakasznak is a jogorvoslati része képezi az ügy tárgyát: a döntés a címével ellentétben nem arról szól, hogy a közjegyző előtti eljárásban van-e helye költségkedvezménynek, hanem, hogy a közjegyző végzése elleni fellebbezést elbíráló törvényszék - tehát a másodfokú bíróság - eljárása során engedélyezhető-e költségkedvezmény. További pontosítás, hogy a közzétett határozat egyáltalán nem érinti a teljesen más rezsim alá tartozó fizetési meghagyáson (és európai fizetési meghagyáson) alapuló végrehajtási eljárásokat.
Az alábbiakban a közjegyző jogállásán és a hatáskörébe utalt végrehajtás elrendelése iránti eljárások jogforrási rendszerén keresztül vizsgáljuk meg, miért jutott helytelen következtetésre a táblabíróság.
- 400/401 -
A tárgyi ügyre vonatkozó jogforrási rendszer bemutatása előtt tisztázandó a közjegyzőnek a magyarországi közjogi jogállása, helye az ország közhatami berendezkedésében, hiszen így jobban megérthető a közjegyző hatáskörébe utalt eljárások jellege és azok szabályozásának sajátosságai is.
A közjegyzőkről szóló 1991. XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv. vagy Ktv.) 1. §-ának (4) bekezdése szerint a közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez. Ezt a meghatározást a jogalkotó szinte szó szerint a 944/B/1994. AB határozatból vette át.
A fent hivatkozott AB határozat megállapítja: "Minthogy a közjegyzőség az állami igazságszolgáltatás része, (...) ennek megfelelően felépítése a bírói szervezethez igazodik (...). A közjegyzői tevékenység állami tevékenység, amelyet gazdaságilag önálló (...) közjegyzők látnak el. A közjegyzőség az állami igazságszolgáltatás rendszerében foglal helyet. A közjegyző állami, hatósági státuszátbizonyítja továbbá, hogy egyes tevékenységei körében hozott határozatainak jogosultságot megállapító jellege lehet (...)."
Az Alkotmánybíróság további határozataiban is többször megerősítette, hogy a közjegyzői tevékenységet egységesen az igazságszolgáltatás keretébe tartozó jogszolgáltató hatósági tevékenységnek kell tekinteni. [Lásd: 27/1999. (IX. 15.) AB határozat; 161/B/2000. AB határozat; 32/2002. (VII. 4.) AB határozat.]
A közjegyző valamennyi eljárásának hatósági jellegét hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság 3/2004. számú polgári jogegységi határozata[2], melyben kifejti, hogy "(...) a közjegyzői tevékenység hivatali, hatósági jellege a Kjtv. számos rendelkezésével igazolható. A közjegyző valamennyi tevékenysége, hatásköre jogszabály által meghatározott, jogszabályi felhatalmazáson alapul (...). A közjegyzőt közreműködési kötelezettség terheli (...) a hatáskörébe és illetékessége alá tartozó ügyekben a közreműködését csak a Kjtv. 3. és 4. §-aiban meghatározott okokból tagadhatja meg (...)."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
