A szabadalmak és az ipari tulajdon tárgyainak a kutatás-fejlesztési tevékenységében, továbbá a tudományos-technikai fejlődés egészében betöltött szerepét szemléletesen, találóan és nem minden önkritika nélkül fogalmazza meg az Európai Bizottság 1997-es "Zöld Könyve" az innováció szabadalmaztatási tevékenység útján történő fejlesztéséről.
"A szabadalmak, a modern gazdaságok teljesítőképessége és sikere szempontjából elengedhetetlenek. Ebben a vonatkozásban Európa nem áll olyan jól, mint legfontosabb versenytársai, azonban kiváló tudományos alapokkal rendelkezik a szabadalmaztatási tevékenység továbbfejlesztéséhez".
"A szabadalmi oltalom elengedhetetlen. Vitathatatlan ugyanis, hogy azok a vállalatok, amelyek know-how-val rendelkeznek, védjeggyel ellátott "márkás" árukat, szabadalmazott eljárásokat és termékeket forgalmaznak, versenyképesebbek, mint mások".
A kutatás-fejlesztési tevékenység eredményeinek piaci értékesítésében is meghatározó szerepet játszanak az ipari tulajdon tárgyai. Ugyanis egyrészt a K+F tevékenység eredményeire vonatkozó államilag vizsgált és deklarált jogok bizalmat keltenek a vállalkozásokban, másrészt pedig az ipari tulajdonjogok tárgyi és időbeli feltételei mindig tisztázottak. Ennek megfelelően a jogi védelem az eladásnál fontos értékképzőként jelentkezik.
A fenti megfontolásokból kiindulva megállapíthatjuk, hogy gazdaságilag az iparjogvédelem rendszerének az a rendeltetése, hogy biztosítsa a kutatási-fejlesztési ráfordítások megtérülését. Különösen a szabadalmaknak van fontos szerepe.
A fejlett ipari országokban végzett statisztikai felmérések szerint a szabadalmi oltalom hiányában a kisvállalkozók több mint 50%-a, a nagyvállalatoknak pedig mintegy 35%-a egyáltalán nem, vagy csak elenyésző mértékben ruházna be a kutatásba és fejlesztésbe.
A szabadalmaztatás további ösztönző hatása megnyilvánul abban, hogy "noha a jogi védelem hiánya nem szünteti meg az alkotószenvedélyből táplálkozó feltalálói tevékenységet, a szabadalmi oltalom által nyújtott ösztönzés nélkül nemzetközi számítások szerint a találmányok mintegy egynegyede, egyharmada soha nem születne meg." A szabadalmaztatási tevékenységnek az európai integráció szintjén ugyanilyen jelentősége van.
Az Európai Közösségben is mindinkább tudatossá vált a felismerés, hogy az ipari tulajdonjogok oltalma - és itt a szabadalmakra, használati mintákra és ipari mintákra kell elsősorban gondolni - döntő szerepet játszik a technológiai megújulás terén és a kutatási-fejlesztési szerződések vonatkozásában. Általános az a nézet, hogy a műszakitudományos vívmányok révén az Európában meglévő kreativitást és innovációs potenciált erősíteni kell és jobban ki kell használni abból a célból, hogy megakadályozzák, hogy a közösségi vállalatok a legfontosabb piacokról a jövőben ki legyen szorítva.
Az iparjogvédelem szerepét, elsősorban a K+F tevékenység terén és a versenyképesség növelésében, természetesen közvetlenül és közvetve is felismerték.
Az európai dimenziójú, határoktól mentes K+F együttműködés és fejlett technikákra alapozó intenzív verseny viszonyai között jelentősen felértékelődnek a piaci termékek szellemi értékkomponensei (találmány, ipari forma, védjegy, földrajzi név). Az általános felfogás szerint ezek ugyanis növelik a termelési tényezők (munkaerő, föld, tőke, műszaki haladás) hatékonyságát.
A kutatási-fejlesztési tevékenység során különös figyelmet fordítanak a szabadalmi bejelentések megtételére, a licencek értékesítésére és a szabadalmakról adható információk terjesztésére.
A versenyképesség növelésében az ipari tulajdon tárgyai közül az alábbiak bírnak kiemelt jelentőséggel:
Know-how: olyan technikai ismeretek összessége, amelyek titkosak, lényegesek, azaz konkrét versenyelőny realizálását teszik lehetővé a piacon, valamint megfelelő módon azonosíthatók. A know-how kiemelt jelentőségét az adja, hogy lényegében minden műszaki-tudományos kutatás eredménye - akár bejelentik szabadalmaztatás céljából, akár nem - a know-how-ként kezelendő, ismerhető el.
A szabadalmak: a szabadalmakon új feltalálói lépésen alapuló, iparilag alkalmazható találmányokat értenek. A szabadalmak fogalmát általában kiterjesztik.
E körbe tartoznak:
- a biotechnológia területén alkotott szabadalmak;
- használati minták;
- a gyógyszerekre és más termékekre kiadott kiegészítő oltalmi tanúsítványok;
- növény- és állatfajták oltalmára irányuló szabadalmak, stb.
Az árujelzők (védjegy eredet-megjelölés, kereskedelmi név): olyan rendkívül változatos formában (szó, ábra, térbeli alakzat stb.) megjelölendő és iparjogvédelmi oltalom alatt álló megjelölések, amelyek alkalmasak valamely gazdálkodó szervezet vagy személy áruinak, szolgáltatásainak megjelölésére és reklámozására.
Az ipari minták: az ipari termék esztétikai célú külső kialakítását védik. A piacgazdaságban a technika konvergáló, asszimiláló, uniformizáló hatása mellett fontos szerepet játszanak az áru külső kialakítására vonatkozó ipari minták, amelyek disztinktív, jellegzetes, illetve egyedi arculatot adnak a tömegtermékek jellegtelen változatainak.
Bár nyilvánvaló a szabadalmak és más, az ipari tulajdon oltalmi körébe tartozó alkotások közvetlen hatása a műszaki-tudományos haladás elősegítésében, ennek a tudatosítása - teljes mértékben - nem történt meg.
A fentiek ellenére a Közösségben már a 70-es évek elején általánossá vált az a felismerés, hogy az egységes belső piac funkcionálása az ipari tulajdon oltalma területén is megköveteli a regionális rendszer kiépítését.
Az Európai Közösségben a Belső Piac működése szempontjából elengedhetetlen a harmonizáció, vagyis a jogi szabályozás területén a kölcsönös jogközelítés megvalósítása. A nemzeti jogi szabályozás eltérései a versenyszabadságok (áru, szolgáltatások, tőke, munkaerő szabad áramlása) érvényesülésének akadályát jelentik. Az egyes területeken az iparjogvédelmi harmonizáció az alábbi eredményekkel jellemezhető:
1973-ban aláírták az Európai Szabadalom Engedélyezéséről szóló Müncheni Egyezményt, amely 1977. augusztus l-jétől működik, jelenleg 18 tagja van.
1975-ben kötötték meg a Közösségi Szabadalom Engedélyezéséről szóló Luxemburgi Egyezményt, amely azonban mind a mai napig nem lépett hatályba.
A szabadalmak területén mindez ideig az oltalomképesség kritériumai és az engedélyezési eljárás következményeinek egyesítésére került sor.
A védjegyek vonatkozásában a nemzeti védjegyjogszabályok harmonizációjára sor került a 89/104/EK sz., a tagországok védjegyjogi normái közelítéséről szóló közösségi irányelv alapján.
A védjegyek területén sor került a harmonizáció további fontos lépéseként a 40/948K rendelet alapján az egységes ismérvek szerint oltalom alatt álló, az egész Közösség területére vonatkozó közösségi védjegy-engedélyezési rendszer létrehozására.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
