A kérdés megválaszolása látszólag egyszerű. Alapkérdés, hogy milyen esetekben kell alkalmazni a közbeszerzési törvényt, milyen ügyletekre terjed ki annak hatálya. Mikor kell eljárni, versenyeztetni a közbeszerzési szabályrendszer alapján, és mikor lehet e nélkül szerződést kötni. Mint azonban látni fogjuk, egy "ötlépcsős teszten" keresztül lehet eljutni a válaszig, melynek során több alkérdést, illetve összetettebb előkérdést is tisztázni szükséges.
Közbeszerzési szempontból tehát valójában "a kérdések kérdésével" állunk szemben. A helyes válaszig vezető út megfelelő végigjárása a beszerzési igénye kielégítése érdekében szerződni kívánó fél (az ún. ajánlatkérő) felelőssége. Ez a felelősség nem csekély, hiszen rossz döntés esetén a közbeszerzési törvény mellőzésének, illetve nem megfelelő alkalmazásának helyzetére jelentős jogkövetkezményeket irányoz elő a törvény.
A közbeszerzés, mint jellemzően a hatékony és átlátható közpénzelköltés és beszerzés érdekében történő versenyeztetési és szerződéskötési eljárás a gazdasági élet mára egyik meghatározó szegmense mind az ebben részt vevő szervezetek, személyek száma és a szerződések értéke, mind pedig gazdasági-társadalmi hatása tekintetében. A közbeszerzési szabályozás kógens jelleggel ott avatkozik be általában a szerződéskötési folyamatba, ahol közpénzeket használnak fel, illetve nincs valódi piaci versenykörnyezet, az önérdek alapján nem biztosított a szerződések tiszta verseny és esélyegyenlőség alapján történő transzparens odaítélése. A közszféra és a gazdasági szféra találkozási pontján állunk.
Szem előtt kell tartani azt is alapkérdésünk megválaszolásakor, hogy a tárgykör az Európai Unióban (EU) is szabályozásra került. Az uniós jogi kontextus felismerése és értése nem mellőzhető. A közösségi/uniós közbeszerzési irányelvek szerinti jogharmonizációs követelmények alapvetően befolyásolják a magyar szabályozást, annak értelmezését, a feltett kérdés megválaszolását is. Egyben a jogterület az EU-ban is "mozgásban" van: újabb közbeszerzési reformot hirdetett meg 2011-ben az Európai Bizottság,[1] aminek alapján az új irányelvtervezeteket nyilvánosságra hozta,[2] elfogadásuk (2012 helyett) immár 2013 elején várható.
A közbeszerzésekről szóló törvény (a 2012. január 1-jén hatályba lépett új, 2011. évi CVIII. törvény,[3] a továbbiakban: új Kbt. vagy Kbt.; hasonlóan a régi, 2003. évi CXXIX. törvényhez,[4] a továbbiakban: régi Kbt.) a közbeszerzés "definícióját", a törvény hatályát a következőképpen adja meg: "Közbeszerzési eljárást az ajánlatkérőként meghatározott szervezetek visszterhes szerződés megkötése céljából kötelesek lefolytatni megadott tárgyú és értékű beszerzések megvalósítása érdekében (közbeszerzés)."[5]
A közbeszerzés Kbt.-beli fenti "definíciója" mentén tulajdonképpen a következő öt kérdéskört kell megvizsgálni:
1. a szerződő beszerző fél a Kbt. alanyi hatálya alá tartozó szervezetnek minősül-e;
2. a szerződés (beszerzés) tárgya a Kbt. tárgyi hatálya körébe tartozik-e;
3. a szerződés becsült értéke eléri-e vagy meghaladja-e a közbeszerzési értékhatárokat (a nemzeti vagy az európai uniós értékhatárt);
4. a szerződés nem esik-e valamely, a Kbt.-ben meghatározott kivételi körbe;
5. a szerződés olyan megállapodás-e, mely a Kbt. alkalmazása szempontjából releváns?
Amennyiben az 1-3. pont kérdésköreiben a válasz igenlő, valamint a 4-5. pont alapján sem állapítható meg alkalmazási kivétel, illetve a szerződés ún. közbeszerzési szerződésnek minősíthető, a Kbt. alkalmazásától nem lehet eltekinteni. (Ha pedig a Kbt. szerinti eljárás nem kötelező, az önkéntesen még mindig alkalmazható.)
Az "ötlépcsős teszt" alapján nem a tételes norma részletes bemutatása a célunk, hanem azoknak a kérdéseknek a tömör kiemelése és megvilágítása, melyek megítélése (akár az uniós jogból eredően) problematikusabb, illetve összetettebb jogi értékelést igényelnek. Egyben a vizsgált tárgykörökben célszerű összevetni a régi és az új Kbt. szabályait. Végül érdemes kitérni az új bizottsági irányelvjavaslatok szerint tervezett főbb változásokra is.
Közbeszerzés vagy beszerzés? A kérdés úgy is megközelíthető, hogy milyen helyzetekre indokolt egyáltalán kiterjeszteni a közbeszerzési szabályozás hatályát, a kötöttebb, garanciális szabályokkal övezett és mára már egyéb gazdaságpolitikai szempontok érvényesítésével is "színezett" versenyeztetési procedúra alkalmazását, illetőleg melyek a főbb gazdasági és jogi különbségek a kétfajta beszerzési szféra között.[6] Jelen írásban inkább csak részlegesen pillantunk ki ezen összefüggésekre, a későbbiekben azonban érdemes lesz e megközelítésben külön is visszatérni a kérdésre.
13/14
1.1. Az első kérdés, hogy az adott szervezet ún. közbeszerzési ajánlatkérőnek minősül-e.[7] Az ajánlatkérői minőség azzal jár, hogy - az egyéb feltételek fennállta esetén - alkalmaznia kell az ajánlatkérőnek a Kbt. szerinti közbeszerzési eljárást. Emellett e kérdés megválaszolása azt is befolyásolja (de önmagában még nem dönti el feltétlenül), hogy az adott szervezet melyik közbeszerzési eljárásrend (általános vagy különös) alapján, tehát pontosan milyen eljárási szabályok szerint köteles a közbeszerzési versenyeztetést lefolytatni.
A közösségi/uniós közbeszerzési irányelvek[8] definíciója[9] alapján a Kbt. is meghatározza[10] a hatálya alá tartozó szervezeteket. Az irányelvi fogalom-meghatározás - az uniós szintű jogharmonizáció természetéből adódóan - e téren azonban inkább kereteket, gyűjtőfogalmakat, tartalmi kritériumokat ad, melyekhez éppen ezért az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Európai Bíróság) kiterjedt esetjoga kapcsolódik. Mindezek alapján a tagállamok feladata a megfelelő átültetés elvégzése, az alanyi hatály minél pontosabb, a nemzeti sajátosságok, a közjogi intézményi struktúra szerinti leképezése, megállapítása, egyben oly módon, hogy a közbeszerzési szabályozás alanyi hatálya alá tartozás elkerülése megelőzhető legyen.
A közbeszerzési ajánlatkérők körében - összhangban az irányelvekkel - megkülönböztethetünk ún. klasszikus ajánlatkérőket, ún. közszolgáltatói ajánlatkérőket[11] és olyan, az előző kategóriákba nem tartozó szervezeteket, melyeknek azért kell mégis alkalmazniuk a Kbt.-t, mert bizonyos beszerzésükhöz közpénzből meghatározott arányban támogatásban részesülnek.[12]
A klasszikus ajánlatkérők körébe tartoznak (egyebek mellett) a "klasszikusan", jellemzően közpénzből gazdálkodó, közfeladatokat ellátó szervezetek.[13] A klasszikus ajánlatkérők - a Kbt. alapján - "főszabályként" az általános közbeszerzési eljárásrend szerint kötelesek eljárni.[14]
A közszolgáltatói körbe olyan szervezetek tartoznak, melyek a vízügyi, az energia-, a közlekedési vagy a postai ágazatokban tevékenykednek, és egyúttal ágazatbeli ún. releváns (konkrétan meghatározott) tevékenységet végeznek.[15] E területeken ugyanis jellemzően korlátozott a piacra lépés, illetve nem biztosított a valódi versenyfeltételek szerinti tevékenységvégzés.[16] Ezek a szervezetek minősülhetnek egyben klasszikus ajánlatkérőnek vagy ún. közvállalkozásnak, vagy olyan magáncégnek, mely az adott releváns tevékenységet különleges vagy kizárólagos jog alapján folytatja.[17] A közszolgáltatói ajánlatkérők - a Kbt. alapján - a különös közbeszerzési eljárásrend szabályait kötelesek követni a releváns (közszolgáltatói) tevékenységük biztosítása céljából lefolytatott beszerzések során.[18] Ez az eljárásrend némileg rugalmasabb szabályozást tartalmaz, nagyobb közbeszerzési eljárási mozgásteret enged a többnyire gazdálkodó szervezeteket magában foglaló "közszolgáltatói" körnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
