2020-ban jelent meg az ELKH Társadalomtudományi Intézet munkatársainak gondozásában a magyar jogalkotás minőségét, illetve annak elméleti és módszertani kereteit körbejáró tanulmánykötete, A magyar jogalkotás minősége - Elmélet, mérés, eredmények címmel.[1] A Sebők Miklós, Gajduschek György és Molnár Csaba által szerkesztett kötet jogi és közpolitikai szempontból is érdekes tárgyat dolgozott fel, amely tudományos és politikai viták középpontjában áll itthon és külföldön is.
A kötet felépítése a jogszabályok "életét" követi azok előkészítésétől kezdve elfogadásukon keresztül alkalmazásukig. Az összeállítás értékét emeli, hogy mind jogi, mind társadalomtudományi nézőpontból törekszik a jelenségek feltárására, s ezt figyelemre méltó, a multidiszciplinaritásból eredő esetleges ellentmondásokra ügyelő módszertani tudatossággal teszi. Elismerést érdemel az ön- és módszertanilag egyaránt kritikus szemléletmód, amely minden fejezetben bemutatta a vizsgálatok korlátait és lehetséges továbbfejlesztési szempontjait. Előnyére szolgál a munkának, hogy a szerteágazó végzettségű szerzők között több egyetem és elemzőintézet munkatársa helyet kapott, ezzel is színesebbé téve a látásmódokat, megközelítésében pedig azért újító a kötet, mert a hagyományos jog- és politikatudományi elemzéseket jogi területen hazánkban ritkán alkalmazott empirikus-statisztikai módszertannal ötvözi, ezáltal is kísérletet téve a minél pontosabb válaszadásra. A tanulmányokban foglaltakat gazdagítja az a mintegy 25 oldalnyi függelék, amely diagramok és táblázatok segítségével teszi áttekinthetőbbé az eredményeket.
A témakör vizsgálata során rögtön kihívást jelent a minőség, illetve a mérhetőség fogalma. Az első bevezető fejezet, melynek szerzői Sebők Miklós és Molnár Csaba, az elméleti alapok és mérési lehetőségek bemutatása során ismerteti a hazai és nemzetközi szakirodalom eddigi tapasztalatait, illetve az azok alapján kikristályosítható négy fő minőségi kritériumot: tartalmi-közpolitikai, formai-jogi-alkotmányos, eljárási, stabilitási. Gajduschek György tanulmánya ezzel szemben a klasszikus jogtudományi szemléletmódra helyezkedik, amikor a jogalkotási minőség fogalmát jogi és társadalomtudományi szempontból is vizsgálja. Következtetései logikailag némiképp letisztultabb, jogi és közpolitikai elemzési eszköztárra tesznek javaslatot. A kötet első részében kapott helyet Kádár Krisztián írása, amely a különféle nemzetközi mérési programok keretében helyezi el a jogalkotás minőségére irányuló vizsgálatokat: körüljárja a mit és hogyan mérünk problematikáját (különös tekintettel a kormányzás és a jog viszonyára) és összefoglalja a nemzetközi mérési rendszerek szempontjait, illetve hazánk azokban elfoglalt helyét, rámutatva arra, hogy a jogalkotás minősége ezekben ritkán, más szempontokkal összemosva kap helyet.
A jogszabályok intézményi kereteit és környezetét elemzi a kiadvány második része. Gajduschek György és Hajnal György tanulmánya a közigazgatásnak a 2010 utáni időszakban a jogszabály-előkészítés terén játszott szerepére koncentrál a vezető beosztású minisztériumi alkalmazottakkal készített interjúkon keresztül, s megállapítja, hogy a vizsgálódás eredménye szerint ebben a periódusban a minisztériumok szerepe inkább végrehajtóvá, mintsem döntés-előkészítővé vált. Az Erdős Csaba és Szabó Zsolt által jegyzett fejezet a szabályozási környezet (így például a jogalkotásról szóló törvény vagy éppen a házszabály) változásának potenciális hatásait tárgyalja, arra a konklúzióra jutva, hogy a jogalkotó fokozatosan leépítette korlátait, miközben a vitaidő és a bizottságok tevékenysége formálissá, minimálissá vált. A blokk zárófejezetében Bíró-Nagy András és Laki Gergely az Európai Unió mint intézményi háttér hatására, illetve az európaizációra összepontosít, megállapítva, hogy Magyarországon magasnak számít az európaizált törvények aránya, a kormányon lévő párttól, illetve annak euroszkepticizmusától függetlenül. Ennek nincs mindazonáltal érdemi hatása a jogszabályok stabilitására, leszámítva a kizárólagos uniós hatáskörbe tartozó területeket.
A tanulmánykötet központi részét a jogalkotói tevékenység Országgyűlés előtti szakaszának elemzése teszi ki. A Molnár Csaba, M. Balázs Ágnes, Sallay Gergely, Sebők Miklós, Berki Tamás, Bolonyai Flóra, valamint Szabó László társszerzőségeiben született tanulmányok a törvényjavaslatokat "kívülről" szemlélve, azok számát, elfogadásuk módját, valamint változásaik okait vizsgálják. Az első szempontot tekintve látható, hogy 2010-től drasztikusan megugrott a törvényjavaslatok addig is folyamatosan emelkedő száma, valamint a képviselői indítványok súlya, ezzel egyidejűleg pedig lerövidült a javaslatok tárgyalásának ideje és nőtt a kormánypárti javaslatok
- 423/424 -
elfogadásának sikerrátája. A törvényjavaslatok elfogadása kapcsán végzett elemzések ezt erősítve kimutatták, hogy benyújtótól függetlenül ezek gyorsabban kerültek elfogadásra. Ami a módosító javaslatokat illeti, a benyújtott javaslatok szinte kivétel nélkül módosításra kerültek, még ha ezek jelentős része csak kismértékű módosítást is jelentett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
