a) A jogszabályok érvényességi feltételeinek egyike azok megfelelő módon történő kihirdetése. Ez alatt az értendő, hogy az arra feljogosított szerv az előírt eljárási rendben a normát hitelesítse (promulgáció), ezt követően pedig tegye közzé (publikáció). A publikáció akkor felel meg a jogállami elvárásoknak, ha mindenkinek (természetes és jogi személyeknek, állampolgároknak és nem állampolgároknak) egyaránt lehetőségük van a norma hiteles szövegét beszerezni, azt megismerni és alkalmazására felkészülni. Ez utóbbi követelmény pedig akkor teljesül, ha kellő idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy a jogszabály alkalmazására annak címzettjei felkészülhessenek. Az Alkotmánybíróság e felkészülési időt is úgy tekinti, mint a jogszabály megismeréséhez szükséges tényezők egyikét. A testület szerint - általános érvénnyel meg nem határozható mértékű - "kellő időt" kell biztosítani - többek között - a jogszabály szövegének megszerzésére és áttanulmányozására, valamint arra, hogy a jogszabállyal érintett személyeknek és szerveknek legyen lehetőségük annak eldöntésére: miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez, illetve az önkéntes jogkövetés feltételeiről való gondoskodáshoz1. Mivel a központi jogszabályok kihirdetése általában a Magyar Közlönyben történik, a Közlönyben közzétett jogszabály akkor válik megfelelően kihirdetetté, ha bármely állampolgárnak módja van a Magyar Közlöny szóban forgó számát megvásárolni és a reá irányadó jogszabály rendelkezéseit megismerni2. A jogszabály kihirdetésének kötelezettségéből és a megismerhetőség biztosításának állami feladatából eredően érvényesülhet az az elv, hogy a jog nem tudása senkit nem mentesíthet az esetleges jogkövetkezmények viselésétől, viselési kötelezettségétől.
b) A jogszabályok tényleges megismerhetőségének azonban véleményem szerint nem pusztán technikai előfeltételei vannak. A Magyar Köztársaságban alkalmazott megoldás formálisan valóban mindenki számára hozzáférhetővé, ezáltal pedig megismerhetővé teszi a hatályos jogot. Ennek széles körben történő megvalósulása azonban több ok miatt is csorbát szenved, melyet egyes állami szervek saját hatáskörben törekszenek kiküszöbölni. Sajnálatos módon a legfontosabb jogalkotó szervre, az Országgyűlésre mindez jelenleg nem mondható el minden tekintetben - bár a parlament részéről van ilyen jellegű törekvés -, a minisztériumok egy részénél pedig még rosszabb a helyzet. A probléma korábban is felmerült, az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk azonban különös aktualitást ad a kérdésnek. Ennek következtében a hatályos joganyag hozzáférhetőségének kérdésével kapcsolatban egyre többen jelzik a hiányosságokat.3 A jelenlegi helyzet jellemzője, hogy a hatályos magyar joganyag jelentős része ingyenesen nem hozzáférhető, míg a magyar nyelvű EUs joganyag ugyan viszonylag nagy terjedelemben fellelhető az Igazságügyi Minisztérium honlapján, ám "nehezen követhető menüpontok alatt", így a felhasználó "vagy nem találja meg, vagy nehezen igazodik el benne"4. Az ebből eredő problémák az alábbiak szerint összegezhetők.
c) Egyfelől azt kell megemlíteni, hogy a Magyar Köztársaságban a jogalkotó szervként nevesített alakzatokon kívül több olyan szerv van, melynek döntése mindenkire nézve kötelező. Ilyennek tekinthető az Alkotmánybíróság, de a bírósági esetjog is hordoz olyan elemeket, melyek ismerete nélkül nem beszélhetünk a jog megfelelő tudásáról. Hiába van tehát biztosítva a jogszabályok megfelelő kihirdetése, amikor az azok tartalmát alakító, formáló bírói gyakorlat a szélesebb közönség számára gyakorlatilag elérhetetlen5. Témám szempontjából azonban ez másodlagos kérdés. A jogszabályok megismerhetőségének követelménye ugyanis jelenleg még a törvények esetében is csak jelentős materiális korlátok között érvényesül, s nincs ez másként az alacsonyabb szintű jogforrásokkal kapcsolatban sem. A megismerhetőség biztosítása nem fejeződhet be a Közlönyben (vagy más hivatalos lapban) való közzététellel. Bár a hivatalos lapban való közzététel mind a hatályos Alkotmány, mind az Alkotmánybíróság szerint szükséges, és egyben elégséges feltétel, kérdéses, hogy e "minimum-állapottal" megelégedhet-e egy magát jogállamnak nevező ország, vagy elvárható volna-e tőle a jogszabályok más módon történő nyilvánosságra hozatala (és azt követően karbantartása is), azzal a feltétellel, hogy az nem ró jelentős financiális terhet az országra.
d) A problémát nézetem szerint az okozza, hogy a jogszabályok tényleges és folyamatos megismerhetőségének garantálásához az államnak többet kell tennie annál, mint hogy előírja és biztosítja a hivatalos lapban való közzétételt és a hivatalos lap hozzáférésének lehetőségét. Ez a kötelezettség pedig a hivatalos lap irreálisan magas előfizetési (megvásárlási) díjából adódik. Egyrészt igen valószínűtlen, hogy az átlagember -esetleges feltételezett szándéka mellett - képes megvásárolni a jelenleg több mint 70 000 forint éves előfizetési díj ellenében hozzáférhető Magyar Közlönyt, ami nem is tartalmazza valamennyi, az esetleges jogkövetéshez szükséges ismeretet. Erre - illetve ennek mindenki számára történő biztosítására - nyilván nem is lenne szükség. A jogszabályok megismerhetőségét ezen kívül az sem pótolná, ha valamennyi kistelepülésen (is) fellelhető volna a hivatalos lap valamennyi száma (visszamenőleg is), sőt az sem, ha minden állandó lakóhellyel rendelkező személy térítésmentesen kapná a jogszabályokat. (Ez nyilvánvalóan már anyagi szempontok miatt is abszurdum lenne.) Az államnak azonban szerepet kellene vállalnia abban, hogy a jogszabályok címzettjei igény esetén csekély költséggel is hozzáférhessenek (pontosabban a jelenleg biztosítottnál jóval könnyebben hozzáférhessenek) a hatályos joghoz. Ezt pedig oly módon szükséges biztosítani a számukra, hogy szakértelem hiányában is hatékonyan tudják megtalálni az őket érintő előírásokat. Ennek megvalósítása érdekében de lege ferenda nem tartom költséges és megvalósíthatatlan elképzelésnek annak előírását, hogy valamennyi jogalkotó szerv (illetve általános jellegű, kötelező döntést hozó szerv) köteles legyen internetes honlapján naprakész állapotban - tehát hatályo-sítva és egységes szerkezetbe foglalt állapotban - nyilvánosságra hozni az általa alkotott joganyagot. Jelenleg ilyen szempontból - bár nem kifejezetten jogalkotó, de mindenkire nézve kötelező döntést hozó szervről van szó - példaértékű az Alkotmánybíróság megoldása, mivel a döntéseket naprakészen megtalálni a testület honlapján, másrészt a gyakorlatban való eligazodást jól segíti a szerveren külső személyek által is használható, hatékony keresőrendszer. Ez a megoldás az Országgyűlés honlapján nem lelhető fel megfelelő formában, de biztosítása a minisztériumok esetében sem nevezhető elterjedt gyakorlatnak. A magyar parlamenti honlaptól a törvények szövegét keresve, a jogszabályok közzétételével foglalkozó egyik cég honlapjáig lehet eljutni, ahol számos törvény valóban díjmentesen elérhető. (Más kérdés, hogy csak havonkénti frissítéssel, ezen túlmenően utalással arra, hogy a naprakész variációk az említett cég CD kiadványából ismerhetők meg - értelemszerűen, ám ebben a formában nem kiemelten - térítés ellenében.) Az 1990-es év jogalkotásának elérése viszont már nem teljes terjedelmében biztosított díjmentes formában, a korábbi évek törvényei pedig egyáltalán nem érhetők el, azokhoz tehát csak térítés ellenében lehet hozzájutni, más forrásból. Az, hogy az országban működik olyan vállalkozás, amely a jogszabályok és egyéb más normák naprakész és kereshető formában való közzétételét - értelemszerűen térítés ellenében - lehetővé teszi, mindenképpen üdvözölendő. Az azonban elvárható lenne az államtól, hogy a jogalkotó szervek az általuk alkotott jogszabályokat és egyéb más, kötelező erejű normáikat internetes honlapjukon térítésmentesen közzétegyék és folyamatosan karbantartsák, ami alatt a hatályosítást és az egységes szerkezetben való közzétételt is értem, hozzá csatolva az "időgép" funkciót is. Ez az elvárás a jelenlegi informatikai lehetőségek mellett aligha tagadható meg a költségesség és a munkaigényesség - e tekintetben nem valós - argumentumával. Véleményem szerint jogállamban aligha megengedhető, hogy az állam a jog megismerésének lehetőségét pénzért árulja, éppúgy, mint bármi más fogyasztási terméket. A jog megismeréséhez az általam javasolt megoldás kialakítása esetén is szükség lenne ugyan anyagi ráfordításra, ám korántsem olyan mértékben, mint a jogszabályok hiteles szövegének beszerzéséhez.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
