Minden önkormányzat életében megvannak azok a specialitások, amelyek meghatározzák mindennapi életüket, feladataikat, megoldandó problémáikat, más szóval a helyzetüket. Egy ilyen specialitásra szeretnék kitérni ebben a cikkben, áttekintve a főbb momentumokat a jogforrási és alkotmányos kérdésektől a munkaszervezésig, azzal, hogy a célom inkább a valóság sokrétűségének láttatása, mintsem pusztán egy jogi környezet bemutatása. Terézvárosban az egyik ilyen nagy súlypontú kérdés a szórakozóhelyek számossága és a csendrendrendeletként híressé vált önkormányzati jogszabály.
Terézváros Budapest egyik pesti, belvárosi kerülete. Igaz ez az állítás ennek minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Csodálatosan színes városszövet rajzolódik ki minden szempontból, ha az ember végigtekint a kerület múltján, jelenén és az elhelyezkedésén. Ez a sokszínűség azonban egyvalamit biztosan nem jelent: nyugalmat. A kerület nagyon él minden értelemben, akár a kultúrára, a diplomáciára, az állami feladatokra vagy a kereskedelemre gondolunk. Egyszóval: nagy a pezsgés. Ez érthető is, hiszen a Terézváros területe csupán 2,38 négyzetkilométer, ami Budapest második legkisebb kerületévé teszi. Azonban ezen parányi terület is otthont ad 11 színháznak, 21 nagykövetségnek, nagy múltú állami intézményeknek, úgymint az Operának, a Zeneakadémiának, a Balettintézetnek, a Magyar Művészeti Akadémiának, a Nyugati pályaudvarnak és az üzleti élet jelképes épületeinek is, gondoljunk csak a Nyugati téren 1984-ben átadott üzletházra vagy a Váci úton - mintegy kortükörként - vele szemben elhelyezkedő, és jelenleg Közép- és Kelet-Európa legnagyobb területűnek tartott bevásárlóközpontjára. A sor még hosszan folytatható lenne a megjelenő nívós szálloda- és üzletláncok felsorolásával. Azonban ehelyett érdemes arra is kitérni, hogy a kerület a centrális fekvésén túl népszerűségét nemcsak annak köszönheti, hogy - mind a felszíni járatok, mind a metrók vonatkozásában - a közösségi közlekedéssel legjobban ellátott kerületek egyike, hanem annak is, hogy 2002 óta a három szakaszra osztható Andrássy út és a millenniumi földalatti vasút a világörökség része lett. Ebből a kis ismertetőből is látható, hogy a kerület nagyon összetett struktúrával rendelkezik, amely eleve meghatározza a rendeltetését és a jelentős cél- és átmenő forgalmát is. Így nem csoda, hogy a vendéglátással foglalkozók is előszeretettel létesítették itt üzleteiket, nem kis forgalmat és zaj-, valamint egyéb jellegű környezetterhelést generálva ezzel. A legfrissebb hatósági nyilvántartás szerint Terézvárosban 3163 üzlet található, amelyből 918 vendéglátóhely, ezek közül pedig 227 rendelkezik meghosszabbított, azaz 22 óra utáni, vagyis eltérő nyitvatartási engedéllyel. Az utóbbi jelentését nemsokára tisztázzuk, előbb azonban lássuk - a teljesség igénye nélkül -, hogy milyen alkotmányos kérdések merülnek fel a helyi jogalkotó, azaz a képviselő-testület előtt az itt felvetett probléma körül.
A kerületben a szórakozóhelyek jelenléte és különösen nagy száma, valamint a fentiekben már részletezett egyes értékek - amelyek a lakosság szempontjából valójában néha inkább terhelések - elkerülhetetlen konfliktusokhoz vezetnek. Nemcsak a mindennapi életben használt fogalom szerint, hanem jogi értelemben is, hiszen alapjogok, jogok ütköznek. A klasszikus alkotmányjogi értelemben vizsgálva a területet, találkozhatunk itt a vállalkozáshoz, a pihenéshez, a szabadidőhöz (szórakozáshoz) való jog egymáshoz való viszonyrendszerével. Anélkül, hogy kitérnénk a jelenlegi alapjogi szabályozás rendszerére, azt azért meg kell említenünk, hogy az Alaptörvényben külön nevesítve a vállalkozáshoz való jogon kívül a fent említett jogok nem szerepelnek. De az is igaz, hogy az Alaptörvény záró- és vegyes rendelkezéseinek 5. pontja szerint az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik azzal, hogy e rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat. Kitérek arra is, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépését követően maga is értelmezte a korábbi határozatokkal kapcsolatos viszonyát: az újabb ügyekben felhasználhatja azokat az érveket, amelyeket az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott korábbi határozata az akkor elbírált alkotmányjogi kérdéssel összefüggésben tartalmazott, feltéve hogy az Alaptörvény konkrét - az előző Alkotmányban foglaltakkal azonos vagy hasonló tartalmú - rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez lehetséges [22/2012. (V. 11.) AB határozat]. "Az egyes intézményekről, alapelvekről és rendelkezésekről kialakított értelmezése a határozataiban található meg. Az Alkotmánybíróságnak azokra az alapértékekre, emberi jogokra és szabadságokra, továbbá alkotmányos intézményekre vonatkozó megállapításai, amelyek az Alaptörvényben nem változtak meg alapvetően, érvényesek maradnak". Ezek alapján egyértelműen helye van ezen jogok ütközése vizsgálatának. Az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy "Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz." A pihenéshez való alapjog konkrét tartalma felleltározhatat-
- 12/13 -
lan a mai napig. Ez a jog éppen úgy magában foglalja az éjszakai nyugalomhoz való jogot, mint az aktív pihenés megnyilvánulásaként a kikapcsolódáshoz, a szórakozáshoz, konkrét esetben a zenés szórakozóhelyen történő időtöltéshez való jogot is. Továbblépve ki kell térni arra is, hogy nagyon fontos alapjog az Alaptörvényben nevesítetten a vállalkozáshoz való jog. Az Alaptörvény kimondja az M) cikkében, hogy Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik, illetve XII. cikkében, hogy mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Látható, hogy a jogok ütközésének vizsgálata és megítélése nem könnyű feladat, hiszen mindenképpen valamilyen kompromisszum jelentheti csak a megoldást. Ilyen köztes megoldás kialakítása volt célravezető a csendrendelet esetében is. A kompromisszumos megoldás eredményeképpen ugyanis sikerült biztosítani a szórakozáshoz való jogot anélkül, hogy a lakók pihenéshez való joga és a vállalkozáshoz való jog lényegesen csorbulna. Az így megszületett és rendeletbe foglalt megoldás véleményem szerint alkotmányos, s a képviselő-testület az elérni kívánt célt biztosította vele.
A csendrendeletet, azaz az üzletek éjszakai nyitvatartásának rendjéről szóló önkormányzati rendeletet, a képviselő-testület, megalkotása óta tíz alkalommal - mire ez a cikk megjelenik már 11 alkalommal - módosította. Ezek a módosítások, hol kisebb, hol nagyobb volumenűek voltak, vagyis előfordultak csupán technikai változtatások, de átfogóbb, novelláris módosítások is. Sőt, egy alkalommal már a Kúria előtt is jártunk az önkormányzati rendelet egy korábban hatályos változatával, aminek következménye az lett, hogy két, az akkori szabályozásban jelenlévő a társasházi szavazati arányhoz kötődő rendeleti előírást a Kúria megsemmisítette, míg az önkormányzati rendelet ellen irányuló indítvány mennyiségileg jelentősebb részét kitevő többi pontot elutasította. A módosításokkal, vagyis a korábban hatályos szövegrészekkel ezen cikk keretében nem kívánok foglalkozni, most kizárólag a hatályos szabályrendszer egyes elemei lesznek érdekesek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
