Nemzetközi viszonylatban megállapíthatjuk, hogy a természetvédelem valójában a környezetvédelem elődjének tekinthető. Feladata kezdettől fogva a természeti tájak, területek, a növény és állatfajok védelme. A jogi szabályozás sajnos ma még nem szabályozza elég hatékonyan az ökoszisztémára hátrányos tevékenységek korlátjait. Az elmúlt fél évszázad gazdasági fellendülése mértéktelen károkat okozott az állatvilág sokféleségében. Ezt felismerve a tudomány képviselői vették kezükbe az irányítást: felmérték a károkat és felhívták rá a közvélemény figyelmét. Nekik köszönhető a természetvédelem előretörése az 1960-as évektől kezdve, a természetvédelemmel foglalkozó nemzetközi szervezetek és szerződések létrejötte.
A nemzetközi természetvédelem kialakulásában fontos szerepe volt 1948-ban a Nemzetközi Unió a Természetvédelemért és Természeti Erőforrásokért elnevezésű szerv megalakulásának. Ennek a szervnek a kiadványaként jelent meg az első Vörös Könyv. 1959-ben a következő lépést az jelentette, hogy az érintett felek aláírták az Antarktisz egyezményt, majd ezt követték az Antarktisz Egyezményrendszer (ATS) kétévenkénti ülései.
Ezzel szinte egyidejűleg különböző nemzetközi természetvédelmi programok indultak be. 1964-ben megkezdődött a Nemzetközi biológiai program (IBP), amelynek keretében több természetvédelemmel kapcsolatos kutatás is szerepelt.
1970-ben az UNESCO nemzetközi kutatási programot indított be az Ember és bioszféra program (MAB) címmel.
A nemzetközi együttműködés szempontjából jelentős lépés volt az ENSZ Közgyűlés XXVII. Ülésszakának 1972-ben kelt 2924. számú határozata, amely jóváhagyta az ENSZ stokholmi konferenciáján megszavazott deklarációt. Ennek lényege, hogy a környezetvédelem terén a nemzetközi együttműködést elő kell mozdítani.1
Az állatvédelem jelentőségét mutatja az, hogy az állatok védelmének biztosítása érdekében számos nemzetközi egyezmény született. A szerződéseket megkötő felek felismerték ugyanis, hogy az állatok védelmének mind a jelen, mind a jövő szempontjából kiemelkedő a jelentősége.2 Az Európai Unió is egyre nagyobb figyelmet szentel a környezetvédelmen belül az állatok védelmére. "A biológiai sokféleség állapota és védelme Magyarországon" címmel készült országtanulmány nagy hangsúlyt fektetett annak vizsgálatára is, hogy a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeket hazánk milyen mértékben volt képes a vizsgált időszakban teljesíteni. A kérdéssel kapcsolatos eredmények az egyes nemzetközi szerződések tükrében kerülnek bemutatásra.
Az állatvédelem terén nagy jelentősége van a Biológiai Sokféleség Egyezménynek, melyet Magyarországon az 1995. évi LXXXI. törvénnyel hirdettek ki. A Biológiai Sokféleség Egyezményt 1992. június 13-án kötötték meg a szerződő felek Rio de Janeiróban. A Szerződő Felek célja a biológiai sokféleségben rejlő értékeknek, valamint a biológiai sokféleség és komponensei ökológiai, társadalmi, tudományos, oktatási, kulturális értékeinek megőrzése. Az Államok szuverén jogokkal rendelkeznek saját biológiai erőforrásaik felett, ugyanakkor felelősek biológiai sokféleségük megőrzéséért és biológiai erőforrásaik fenntartható módon történő használatáért. Különösen az utóbbi időben ugyanis a biológiai sokféleség jelentősen csökken bizonyos emberi tevékenységek következtében.
Ennek a folyamatnak a megfékezése érdekében sürgősen szükség van a tudományos, technikai és intézményi ismeretek megszervezésére, melyek alapján a megfelelő intézkedések megtervezhetők és végrehajthatók.
Lényeges pozitívuma az Egyezménynek, hogy ráirányítja a figyelmet a fejlődő országokra is, "bioverzitásuk hatalmas értékeire, feltáratlan lehetőségeikre, ugyanakkor az ilyen országokban folyó, sokszor a jelenlegi gazdasági helyzet diktálta rablógazdálkodás mérhetetlenül nagy veszélyeire."3
A biológiai sokféleség megőrzéséhez az alapvető követelmény az ökológiai rendszerek és természetes élőhelyek védelme, a fajok életképes populációinak fenntartása és helyreállítása természetes környezetükben. Ehhez az Államok, a kormányközi szervezetek és a nem-kormányzati szektor közötti együttműködés szükséges globális, nemzetközi és regionális szinten. A megfelelő pénzügyi források biztosítása, valamint a megfelelő technológiák kellő hozzáférhetősége várhatóan lényeges változást eredményezhet majd világszerte a biológiai sokféleség csökkenésének kezelésében. A Biológiai Sokféleség Egyezmény célja a biológiai sokféleség megőrzése, komponenseinek fenntartható használata, a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása, beleértve a genetikai erőforrásokhoz való megfelelő hozzáférhetőséget, a vonatkozó technológiák megfelelő átadását, és a megfelelő pénzeszközök biztosítását.
A Biológiai Sokféleség Egyezmény a védelemnek két fajta módját különbözteti meg.
Ex-situ védelem a biológiai sokféleség elemeinek természetes élőhelyen kívüli megőrzését jelenti.
In-situ védelem az ökológiai rendszerek és természetes élőhelyek megőrzését és a fajok életképes populációinak helyreállítását és fenntartását jelenti természetes környezetükben, valamint háziasított vagy termesztett fajok esetében abban a környezetben, melyben a rájuk jellemző tulajdonságaik kialakultak. Amennyiben kifejezetten nem rendelkezik másként az Egyezmény, akkor az Egyezmény rendelkezései minden Szerződő Fél vonatkozásában érvényesek.
Minden Szerződő Fél - amennyire csak lehetséges -köteles együttműködni nemzetközi szervezeteken keresztül, a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható alkalmazása érdekében.
A biológiai sokféleség megőrzése és fenntartása érdekében minden Szerződő Fél a saját teljesítőképességének megfelelően nemzeti stratégiákat, terveket vagy programokat dolgoz ki a biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható hasznosítására, vagy e célra adaptál már meglévő terveket vagy programokat, amelyeket érvényre juttat saját ágazati terveiben és programjaiban.
Korábban említésre került, hogy az in-situ védelem lényege az, hogy a fajokat természetes élőhelyükön részesítse védelemben. Ennek érdekében a Szerződő Felek feladata lehetőségeikhez mérten:
- létrehozni a védett területek rendszerét, vagy olyan területeket, ahol a biológiai sokféleség megőrzése érdekében speciális intézkedéseket kell tenni,
- szabályozni, illetve kezelni azokat a biológiai erőforrásokat, amelyek a biológiai sokféleség megőrzéséhez fontosak,
- elősegíteni a természetes élőhelyek védelmét és a fajok életképes populációinak fenntartását természetes környezetükben,
- elősegíteni a veszélyeztetett fajok megújulását, többek között, tervek vagy más kezelési stratégiák kidolgozásával és megvalósításával,
- az ökológiai rendszereket, élőhelyeket vagy fajokat veszélyeztető, idegen fajok betelepítését megelőzni vagy ellenőrizni, illetőleg szükség esetén megsemmisíteni azokat,
- kidolgozni vagy korszerűsíteni a veszélyeztetett fajok és populációk védelméhez szükséges jogszabályokat és más szabályozó rendelkezéseket, továbbá
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
