A trieri Európai Jogakadémia "Európai polgári eljárásjog a közjegyzők számára" címmel kétnapos konferenciát szervezett 2007. november 12-13-án az európai igazságügyi együttműködés főbb témaköreiről.
Leyre Maiso Fontecha és Jacques Delvaux köszöntő szavait követően Dr. Monique Jametti Greiner, a berni Szövetségi Igazságügyi Hivatal igazgatóhelyettese az ún. Brüsszel-I. rendelet1 alkalmazási területéről tartott előadást. Rendhagyó megoldásnak tűnik a szervezők döntése az előadó kiválasztása tekintetében, hiszen olyan államból érkezett, mely kívül esik a Brüsszel-I. rendelet területi hatályán.
Kiindulásképpen vázolta a rendelet jogelődjeként számon tartott Brüsszeli Egyezmény2 fejlődéstörténetét. Svájc számára a Brüsszeli Egyezménnyel - érdemét tekintve - azonos tartalmú Luganói Egyezmény mind a mai napig nagy jelentőséggel bír. Ez az egyezmény tette lehetővé, hogy Svájc (és a többi EFTA-állam) az Európai Közösségben már jól működő egységes joghatósági és végrehajtási rendszerbe integrálódhasson. Az Amszterdami Szerződést követő közösségi jogalkotási kompetencia-növekedés következtében a "Brüsszel-Lugano-tandem" törését eredményezte. Míg az Európai Unió tagállamai egymás közötti viszonylatában 2002. március 1-jétől a Brüsszel-I. rendelet szabályait kell alkalmazni, addig az időközben tagállammá nem vált EFTA államok tekintetében (Izland, Norvégia, Svájc) a Luganói Egyezmény maradt hatályban. A tartalmi közös nevezőre hozatal, vagyis a Brüsszel-I. rendelet által továbbfejlesztett joghatósági, elismerési és végrehajtási rendszernek az említett három államra való kiterjesztése jelenleg folyamatban van és a megújított tartalmú Luganói Egyezmény ratifikációját követően valósággá válik.
A tárgyi hatály alól kizárt területek kapcsán svájci szemszögből a választottbírósági határozatok végrehajtásával kapcsolatos kérdések okozzák a legfőbb problémát. Az előadó a jelenlegi megoldási módozatot nem tartja kielégítőnek.
Az első előadásban felvezetett témát folytatva a külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó közösségi jogi szabályok fejtegetésére vállalkozott Paolo Pasqualis portugál közjegyző, illetőleg Jacques Delvaux, a Luxemburgi Közjegyzői Kamara elnöke. Három közösségi joganyag szabályozza ezt a területet: a már említett Brüsszel-I. rendelet, a családjogi ügyeket szabályozó ún. Brüsszel-IIa. Rendelet3, valamint a 805/2004/EK rendelet4 a nem vitatott követelések végrehajtásáról.
A közokiratok végrehajtását a Brüsszel-I. rendelet 57. cikke szabályozza. E téren a Brüsszeli Egyezményhez (50. cikk) képest nem sok változás történt, így az 1999-ből származó Unibank/Christensen-ügyben5 hozott ítélet mind a mai napig nem veszítette el a jelentőségét. Az ítéletben szereplő, de eredetileg a Jenard-Möller-jelentésből6 származó fogalom-meghatározás hármas kritériumrendszere az előadó szerint világosan körülírja a közokirat fogalmát. Tulajdonképpen - kisebb változtatással - ez a definíció vált a kodifikált jog részévé a 805/2004/EK rendelet 4. cikkének 3. pontjában.
A házassági és a szülői felelősségre vonatkozó határon átnyúló jogvitákban a joghatóság, elismerés és végrehajtás kérdését szabályozó Brüsszel-IIa. rendelet tárgyi hatályának rövid ismertetése után emlékeztették a hallgatóságot arra, hogy a közösségi jog által érintett családjogi ügyekben a rendelet hatálya alá tartozó közokiratok is gyakorlatilag úgy használhatók fel külföldön, mint az ítéletek. E rendelet előrelépést jelent a Brüsszel-I. rendelethez képest azáltal, hogy az elismerési rendszerbe bevonja a nem határozati formát öltő közokiratokat is.
A 805/2004/EK rendelet az ún. nem vitatott követelések tekintetében egy egyszerűbb eljárást kínál a külföldi határozatok és más közokiratok végrehajtására. Ez a rendszer a kölcsönös bizalom elvén nyugszik, hiszen a rendelet bizonyos minimum követelmények teljesülése esetén a végrehajtás államában lefolytatandó exequatur (végrehajthatóvá nyilvánítási) eljárást nem követeli meg a származási államban már európai végrehajtható okirattá minősített okiratok esetében.
Az előadásokat követő vitában felmerült az elektronikus okiratok szabad áramlásának kérdése, melynek szabályozása nem tűnik kielégítőnek, további fejlesztésre szorulna. A hagyományos papír alapú okiratok tekintetében is sok probléma merül fel az anyagi jogok és ebből következően az okiratokhoz fűződő joghatások különbözőségeiből. A német és osztrák hozzászólók a megoldást abban látnák, amennyiben nemcsak az elismerés és végrehajtás, hanem már az okiratszerkesztés fázisát is közösségi szinten szabályoznák. Az okiratszerkesztés szabályainak valamilyen mértékű egységesítése mellett a felelősség kérdésének európai szintű szabályozását is szükségesnek tartanák. Mindez valamelyest új alapokra helyezhetné az európai közjegyzőség tevékenységét.
Az első konferencianap délutánját Carlos Marinho (lisszaboni bíró, az Európai Igazságügyi Hálózat portugál kapcsolattartója) és Stephan Matyk (az Osztrák Közjegyzői Kamara brüsszeli irodavezetője) előadása nyitotta meg. Ennek bevezetőjében felhívta a figyelmet arra, hogy ugyan a büntetőjog területén hosszabb múltra tekint vissza az igazságügyi hálózat, ám a polgári igazságszolgáltatás vonatkozásában nagyobb lehet a jelentősége, hiszen egy átlag állampolgár rendszerint nem kerül kapcsolatba a büntető igazságszolgáltatással, jóval nagyobb az esélye azonban arra, hogy egy határon átnyúló polgári jogvita részesévé válik.
A hálózaton az információcsere két csatornán folyik. A hálózaton belül továbbított információk címzettjei a hálózat résztvevői. Ehhez egy biztonságos, korlátozott hozzáférésű információs rendszerre van szükség. Az információ másik része a nyilvánosság tájékoztatását szolgálja, amely a célközönséghez az Interneten7 keresztül jut el. A hálózat egyidejűleg a nemzeti jogokról való informálódás terepe is. A hálózat nyílt hozzáférésű része az előadó szerint az Európai Unió hivatalos honlapjának egyik leggyakrabban látogatott része. Az oldalon található információkat sokan töltik le más földrészekről is.
A szabadfoglalkozásúak rendszerint nem vesznek részt az Európai Igazságügyi Hálózatban (kivétel: pl. Franciaország, Csehország). E hiány kitöltését szolgálja az Európai Közjegyzői Hálózat (European Notarial Network - ENN), mely 2007. november 1-jén kezdte meg működését. Az Európai Közjegyzői Hálózatot az Európai Igazságügyi Hálózat mintájára alkották meg, létrehívója a CNUE (Council of the Notariats of the European Union). A hálózathoz 21 tagállam8 és Horvátország közjegyzősége csatlakozott.
A tagállamonként kijelölt kapcsolattartót más tagállamok közjegyzői kereshetik meg határon átnyúló ügyeiket érintő kérdéseikkel. Az információadás konkrét kérdések alapján történik, nincs mód az egész iratanyag átküldésére. Néhány példa arra, hogy várhatóan milyen kérdésekre számíthatnak a hálózat kapcsolattartó személyei: "Az adott jogügylet esetén szükséges/lehetséges-e a közjegyzői okirati forma az adott nemzeti jog szabályozása szerint?" vagy "Mely kolléga tudna segíteni a jogeset megoldásában, aki a szükséges nyelvismerettel is rendelkezik?" A CNUE 2006. október 11-i állásfoglalása a következő területeket emelte ki, mint olyat, melyeket érintően a hálózaton a legtöbb kérdés előfordulhat: hagyatéki ügyek, társasági jog és cégbejegyzési eljárás, ingatlan-átruházás és -nyilvántartás, családjog (különösen a házasság felbontása és a vagyonjogi kérdések), közvetítői eljárás, valamint a Brüsszel-I. rendelet és a 805/2004/EK rendelet alkalmazása.
Az Európai Közjegyzői Hálózat az eddigi informális együttműködés mellé kínál egy strukturált együttműködési lehetőségét. A hozzá intézett kérdésekre a kapcsolattartó személy maga ad választ, vagy rajta keresztül egy az adott országbeli kollégával lehet kapcsolatba lépni, aki remélhetőleg választ tud adni a felmerülő kérdésre. Így tehát az Európai Közjegyzői Hálózat egyfajta híd-szerepet is betölt a különböző tagállamok közjegyzői között.9 Mindenképpen előnye lehet a rendszernek a gyors és rugalmasan működő információcsere lehetősége. A hálózaton keresztül adott válaszok azonban nem tekinthetők jogi tanácsadásnak. A "szolgáltatás" - mely általában ingyenes - nem megy el odáig, hogy a jogi tanácsadáshoz kapcsolódó felelősségi rendszer szabályai alkalmazhatók volnának rá.
Dr. Xandra E. Kramer docens (Rotterdam) a jogsegély közösségi jogi szabályait választotta témájául. Prezentációja jól rendszerezte és vázolta a határon átnyúló kézbesítés és bizonyításfelvétel menetét. E témakörben kiemelést érdemelnek a legújabb fejlemények, melyek elsődlegesen a kézbesítést érintik. Az 1348/2000/EK rendeletet hatályon kívül helyezi egy újabb rendelet10, melynek szabályozását az utóbbi évek alkalmazási problémáira tekintettel alakították ki.
A rendezvény második napja Cristian Dumitrescu, az Európai Parlament tagjának beszámolójával indult a Róma-I. rendelet szabályrendszerének kialakításáról. Előadásának hangsúlyosabb része a jogválasztás és jogbiztonság kérdésével, az elektronikus kereskedelem problémakörével, a Róma-II. rendelet szabályozásával való összehangolással, a fogyasztóvédelem kérdésével foglalkoztak.
A konferencia záró témája a közvetítői eljárás volt, Peter Beaton (tanácsadó, Hága) és James Dupont (közjegyző, Brüsszel) előadásában. A mediáció közösségi jogi szabályozásának kérdése az ún. tamperei programra vezethető vissza. A célkitűzések nyomán 2002-ben kiadtak egy Zöld Könyvet, majd 2004 októberében egy irányelv tervezetet11. A javaslat szerint a nemzeti eljárási jogszabályok hiánya vagy ellentmondásai folytán a közvetítés és a polgári eljárás közötti viszony jelenleg sok bizonytalan elemet tartalmaz, amely elemek különösen erősen mutatkoznak meg a határokon átnyúló tényezőket magukban foglaló helyzetekben. Még ha a közvetítés egy adott esetben a vitarendezés legalkalmasabb formája lenne is, a felek ezért esetleg e bizonytalanságok figyelembevételével inkább a hagyományos polgári eljárást választják. Egy stabil és kiszámítható jogi keretnek kell elősegítenie a közvetítés a bírósági eljárással való egyenrangúságának megteremtését, hogy a sajátos vitához kapcsolódó tényezők játsszák a legfontosabb szerepet a feleknek a vitarendezési módszer megválasztására vonatkozó döntésében. Egy ilyen keretrendszer egyszersmind segítené a vita bírósági eljáráson keresztül történő megoldásának lehetősége fenntartását a felek számára akkor is, ha megkísérlik a közvetítést. A tervezet preambulumól idézett fenti gondolatokat nem osztotta minden résztvevő, a mediáció közösségi szintű szabályozásának szükségességét illetően igencsak megoszlottak a vélemények. ■
JEGYZETEK
1 A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (az ún. Brüsszel-I. rendelet), HL L 12., 2001.01.16., 1.
2 A polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Brüszszelben 1968. szeptember 27-én kelt egyezmény.
3 A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (az ún. Brüsszel-IIa. rendelet), HL L 338., 2003. 12. 03.
4 Az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete (2004. április 21.) a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról. HL L 143., 2004. 04. 30., 15.
5 A Európai Bíróság 1999. június 17-i, C-260/97. sz. ítélete (CELEX: 61997J0260) az Unibank A/S c. Flemming G. Christensen ügyben. European Court Reports 1999 P. I-03715, <http://europa.eu.int>
6 Jenard, Paul - Möller, Gustaf: Bericht zu dem Übereinkommen über die gerichtliche Zuständigkeit und die Vollstreckung gerichtlicher Entscheidungen in Zivil- und Handelssachen vom 16. 9. 1988. ABl. EG 1990, C 189., 57-121., Art. 50., 51.
7 A Világhálón a nyilvánosság számára hozzáférhető információk a következő címen találhatók meg: <http://europa.eu.int/comm/justice_home/ejn/index_hu.htm>.
8 Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Észtország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia.
9 További információ: <www.cnue.eu>, <www.cnue2007.at>
10 A kérdéses norma időközben kihirdetésre került: Az Európai Parlament és a Tanács 1393/2007/EK rendelete a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről ("iratkézbesítés") és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről. HL L 324., 2007.12.10., 79.
11 Európai parlamenti és Tanácsi irányelv javaslat a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól. COM/2004/0718 végl. - COD 2004/0251.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Harsági Viktória egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar
Visszaugrás
