A szerző levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltára, bodnarkr@gmail.com.
Deák Ferenc minden bizonnyal a legismertebb magyar politikusok közé tartozik, hiszen ha mást nem is, a kiegyezés tető alá hozásában játszott szerepét vélhetően sokan ismerik. Az utókor azonban elfeledkezett "a haza bölcsének" bátyjáról, ám amint azt Molnár András jelen monográfiája is bizonyítja - és itt a recenzens kénytelen az alább bemutatandó kötet egyik legfőbb megállapítását "idő előtt" idézni -, talán méltatlanul. Ennek több oka is lehet: a 19. század bővelkedett a nagy formátumú közszereplőkben, így elsősorban ők váltak a panteon tagjaivá, míg másokat feledésre ítélt az emlékezet; a történetírás is hosszú időn keresztül csupán az első vonalhoz tartozó személyekre figyelt, s az "újabb" történetírói módszerek (pl. mikrotörténet, mentalitástörténet stb.) megjelenéséig nem is volt meg a kellő metodológiai háttér a másod- vagy éppen harmadvonalbeli aktorok életének feltérképezéséhez. Deák Ferenc bő három évtizeddel később halt meg, mint az 1842-ben elhunyt bátyja, így több jelentős történelmi fordulatnál is jelen lehetett, s ő a rendi ellenzékhez tartozó Antallal ellentétben egyértelműen a liberális ellenzék oldalára állt, ezzel pedig a függetlenségi-kossuthiánus-Habsburg-ellenes eszméktől gyakran áthatott magyar történeti és közgondolkodás egyik "eszményévé" vált. Természetesen arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy Deák Ferenc életének, pályaívének, személyiségének bemutatásához jóval bőségesebb forrásanyag állt rendelkezésre, mint amennyit a bátyjával kapcsolatban ismert a szakma.
Ezt a forráshiányt szerencsésen ellensúlyozta a véletlen, ugyanis 2018-ban előkerültek Deák Antal országgyűlési levelei, így az ő személyisége és tevékenysége is jobban megismerhetővé vált, ugyanakkor ezek a dokumentumok a kevésbé feldolgozott diéták történetéhez is fontos adatokkal szolgálnak. Molnár András, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltárának címzetes igazgatója több ízben foglalkozott Deák Ferenc pályafutásával, az utóbbi években pedig a báty, Antal munkásságának feltérképezését kezdte el, nagyrészt éppen a felbukkant iratanyag feldolgozásával.
A szóban forgó kötet bevezetése Deák Antal életének 1825-ig terjedő szakaszát mutatja be. A szerző jó tanulóként mutatja be a fiút, aki azonban később megelégedett azzal a tudással, ami a vármegyei hivatalviseléshez elegendő volt. Molnár András megállapításai szerint az idősebb Deák fivér számára egész életre
- 155/156 -
meghatározó volt a katonai szolgálat, illetve az 1809. évi inszurrekcióban való részvétel: egyrészt kapcsolatokat tudott kialakítani, másrészt mindvégig megőrizte a katonás jellemet, harmadrészt olyan tekintélyt szerzett, amely a segítségére volt a vármegyei tisztségek elnyerésében. Az 1810-es évek elejétől vállalt különböző közigazgatási pozíciókat, közben gazdálkodott is, így jelentős jövedelemre tudott szert tenni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
