Jelen tanulmány célja, hogy a francia jogi szabályozás alapján bemutassa a túlélő házastársat megillető öröklési jog elméleti és gyakorlati ismérveit, melyeket 2016. november hónapban, Jean-Pierre Prohászka közjegyző Lyon mellett elhelyezkedő Villeurbanne városában található irodájában eltöltött szakmai gyakorlat során megismerhettem.
A tanulmány a francia rendelkezéseket mutatja be, néhol utalva a magyar jogi szabályokra, feltárva és kihangsúlyozva a két jogrendszer közötti különbségeket és azonosságokat.
Franciaországban a 2001. december 03. napján meghozott jogszabállyal bevezetett reformot megelőzően - végrendelet hiányában - a túlélő házastársat az örökhagyó leszármazói melletti öröklés esetén mindösszesen az örökhagyó hagyatékának 1/4-ed részén fennálló haszonélvezeti jog illette meg, leszármazók hiányában pedig még haszonélvezeti jogra sem volt jogosult. Azonban a 2001. évtől kezdődően a túlélő házastárs széleskörű öröklési jogosultsággal rendelkezik, mely jogosultságot a 2006. június 23. napján meghozott jogszabály némileg korlátozott a túlélő házastárs javára juttatott valamennyi ajándékozás (libéralité) [élők közti ajándékozás (donation), halál esetére szóló ajándékozás (legs)], végrendeleti juttatás és a törvény szerinti örökrész halmozása tekintetében.
Fontos megjegyezni, hogy Franciaországban az azonos neműek házasságot köthetnek, így a túlélő házastársat megillető jogosultságok egyaránt - és azonos tartalommal - alkalmazandóak a különböző vagy az azonos neműek között létrejött házasságok tekintetében.
Jelen tanulmányban a túlélő házastársat megillető öröklési jogosultságok mellett - külön alcím alatt - röviden összegzem a hagyaték megszerzésének módját, melyre nem olyan formális hagyatéki eljárás alapján kerül sor, mint Magyarországon. Ismertetek még olyan szabályokat is, melyek nem a túlélő házastárs öröklési jogára vonatkoznak, de a vele együtt öröklő személyeket érinti, és azok a magyar jogszabályoktól teljesen vagy némely szempontból eltérnek, ezért érdemes azokat is megemlíteni.
A tanulmányban a túlélő házastárs öröklési jogának részletes ismertetésére törekszem, az egyéb felmerülő, és a témával szorosan összefüggő kérdések tekintetében pedig egy átfogó, nem minden részletkérdésre kitérő elemzést kívánok adni. A törvényes öröklési ren-
- 19/20 -
det kizárólag a túlélő házastárs tekintetében ismertetem, tehát a túlélő házastárs hiányában irányadó öröklési rend bemutatását mellőzöm.
Egy adott kérdés elemzésénél feltüntetem a francia Polgári Törvénykönyv, a Code civil, illetve a francia adó-, és pénzügyi vonatkoztatású törvények, a Code général des impôts és a Code monétaire et financier vonatkozó cikkelyeit (articles).
A hagyaték az örökhagyó halálával nyílik meg, melynek helye (lieu d'ouverture de la succession) megegyezik az örökhagyó utolsó lakóhelyével (Code civil art. 720). A hagyaték megnyíltát követően az örökösök választásuk szerint (Code civil art. 768)
• az örökhagyó hagyatékát "tisztán" és "egyszerűen" (purement et simplement), fenntartás nélkül elfogadják, és ez esetben az örökösök az örökölt és a saját - tehát hagyatékon túli - vagyontárgyaikkal is felelnek az örökhagyó tartozásaiért (Code civil art. 782-786), vagy
• a Tribunal de Grand Instance (greffier) előtt nyilatkoznak arról, hogy az örökhagyó hagyatékát a hagyatéki leltárba felvett "nettó" vagyontárgyak értéke szerint (vagyis a hagyatéki terhek nélkül) elfogadják (la succession á concurrence de l'actif net aprés inventaire), és ez esetben az örökösök kizárólag az örökölt vagyontárgyak értékének erejéig felelnek az örökhagyó tartozásaiért, a saját - tehát hagyatékon túli - vagyontárgyaikkal nem (Code civil art. 787-791), vagy
• az örökhagyó hagyatékát visszautasítják (Code civil art. 804-806).
A visszautasító nyilatkozatot (renonciation) a Tribunal de Grand Instance (greffier) előtt lehet megtenni. Azonban a 2016. november 18. napi törvénymódosítás értelmében 2017. november 01. napjától a visszautasító nyilatkozat már - az örökös által választott bármely - közjegyző előtt is megtehető, és ilyen esetben a közjegyző a visszautasító nyilatkozat másolati példányát a visszautasítás megtételét követő hónapban megküldi a hagyaték megnyíltának helye szerint illetékes Tribunal de Grand Instance (greffier) részére. [Ennek az az oka, hogy az örökösök személyét megállapító - az alábbiakban ismertetett - közjegyzői tanúsítványt (acte de notoriété) nem feltétlenül az a közjegyző készíti, aki előtt a visszautasító nyilatkozatot tették, ezért szükséges azt a Tribunal de Grand Instance (greffier) részére megküldeni.]
Visszautasítás esetén azonban a visszautasító személy az örökhagyó eltemettetésének költségeit a többi öröklésre jogosulttal együtt, arányosan köteles viselni (Code civil art. 806).
Franciaországban az örökhagyó halálát követően a hagyaték megszerzése, az örökösök személyének megállapítása okirat formájában történik, tehát a magyar szabályozással ellentétben nincs szükség formális eljárásra (idézés, tárgyalás tartása, jegyzőkönyv, határozat szerkesztése stb.). Az örökösök személyét és a hagyatékból megillető örökrészüket
- 20/21 -
nem a közjegyző által meghozott és fellebbezéssel megtámadható határozat, hanem közjegyző által okiratba foglalt tanúsítvány (acte de notoriété) tartalmazza.
Meghatározott esetben lehetőség van arra, hogy az örökösök által kitöltött és aláírt magánokirati tanúsítvány (attestation) igazolja az örökösök személyét.
A 2015. február 16. napján meghozott jogszabály értelmében a magánokirati tanúsítványt (attestation) az örökösök a megfelelő formanyomtatvány kitöltésével együttesen állítják ki. Hangsúlyozandó, hogy a tanúsítványt - az alábbi feltételek együttes fennállása esetén - az örökösök saját maguk - hatóság, közjegyző vagy bármely harmadik fél közreműködése nélkül - állítják ki. A tanúsítvány alapján az örökösök (egyenes ági leszármazók) az örökhagyó bankszámláján levő összeget - a gazdasági ügyekért felelős miniszter rendeletében meghatározott összeg erejéig - felhasználhatják az örökhagyó eltemettetése költségeinek, az örökhagyó által, a halála előtt igénybevett orvosi szolgáltatások, az örökhagyót terhelő adók és bérleti díj, illetve a sürgős kifizetést igénylő hagyatéki tartozások finanszírozására. A tanúsítvány - ugyancsak a gazdasági ügyekért felelős miniszter rendeletében meghatározott összeg erejéig - feljogosítja az örökösöket (egyenes ági leszármazókat) az örökhagyó nevén nyilvántartott bankszámlán levő pénzösszeg felvételére, és a bankszámla megszüntetésére is (Code civil art. 784, Code monétaire et financier art. L312-1-4).
A tanúsítvány az alábbi feltételek együttes fennállása esetén állítható ki:
• az örökhagyó bankszámláján levő összeg nem haladja meg a gazdasági ügyekért felelős miniszter rendeletében meghatározott összeget, ami jelenleg 5000 EUR,
• valamennyi örökös aláírja az örökösök személyét meghatározó tanúsítványt,
• az örökhagyó végrendelet és házassági vagyonjogi szerződés hiányában hunyt el (a végrendelet hiányát igazolni kell a vonatkozó nyilvántartásból lekért igazolással),
• az örökösök között az örökösök személyét és a hagyatéki vagyon összetételét illetően peres eljárás nincs folyamatban,
• a hagyatéki vagyon között ingatlan nem szerepel,
• az örökösök a tanúsítványban feljogosítják a tanúsítványt benyújtó személyt az örökhagyó adott banknál vezetett számláján levő pénzösszeg felvételére, és a bankszámla megszüntetésére.
A tanúsítványhoz mellékelni kell az örökhagyó születési-, házassági-, és halotti anyakönyvi kivonatát, valamint az örökösök születési anyakönyvi kivonatát.
- 21/22 -
A közjegyző által okiratba foglalt tanúsítványt (acte de notoriété) - az örökösök felkérése alapján - bármelyik francia közjegyző elkészítheti (Code civil art. 730-730-4); a magyar szabályokkal ellentétben tehát nincs alkalmazandó illetékességi szabály. A közokiratba foglalt tanúsítvány (acte de notoriété) tartalmazza az örökhagyó személyes adatait, az alkalmazandó házassági vagyonjogi rendszert, a végrendelet létét/nemlétét, az öröklési rendet (a túlélő házastárs és az örökösök személyét, az örökösök és az örökhagyó között fennálló rokoni vagy egyéb kapcsolatot), az örökösök nyilatkozatát (további örökösök és végrendelet létét/nemlétét illetően), az öröklés joghatásait (hagyatéki tartozások viselésére, esetleges hagyatéki hitelezők személyére, az örökhagyót megillető szociális juttatásra vonatkozóan), a túlélő házastárs - örökhagyóval közös lakóhelyül szolgáló lakásra vonatkozó - ideiglenes használati jogát valamint holtig tartó lakhatási és használati jogát érintő jogszabályi rendelkezéseket, utalást a különböző anyakönyvi kivonatok és a végrendeleti nyilvántartásból történő lekérdezés eredményének az okirathoz történő csatolására, továbbá utalást a közokiratba foglalt tanúsítvány (acte de notoriété) joghatására (különösen a hagyaték elfogadásának joghatására), és az örökösök adóbevallási kötelezettségére, melyet az örökhagyó halálát követő 6 hónapon belül kell benyújtani az adóhatósághoz; ellenkező esetben az adóhatóság bírságot szab ki és késedelmi kamatot számít fel a késedelmesen bevallott vagy bevallani elmulasztott adó összege után.
A közokiratba foglalt tanúsítvány (acte de notoriété) tényét az örökhagyó halotti anyakönyvi kivonatának margójára feljegyzik.
A tanúsítvány kiállítását követően az örököstársak között osztatlan közös tulajdon jön létre, mely felosztással szüntethető meg. Az örököstársak között közös megegyezéssel -akár részben, akár egészben - létrejött felosztás (partage amiable) ingó vagyontárgyak esetében semmilyen alaki követelményt nem kíván meg, így az történhet magánokiratban, vagy akár szóbeli megállapodás formájában is. Ingatlan vagyontárgy esetén a felosztásra vonatkozó megállapodás közokiratba foglalása szükséges (Code civil art. 835-839). Amennyiben a felosztás az örökösök között közös megegyezéssel nem jön létre, úgy bármelyik örököstárs kérelmére a bíróság által kijelölt közjegyző készíti el a felosztási tervet, amelyet az örökösök vagy elfogadnak, és ennek megfelelően létrejön a felosztás, vagy elutasítanak, és ez esetben a bíróság dönt a felosztásról (partage judiciaire) (Code civil art. 840-842).
Amennyiben az örökösök között kiskorú, vagy gyámság alatt álló nagykorú, vagy ismeretlen helyen tartózkodó, vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotban levő személy van, úgy a felosztást a bíróság kijelölése és felhatalmazása alapján a közjegyző készíti el azzal, hogy a bírósági kijelölést és felhatalmazást követően a továbbiakban már nincs szükség a bíróság jóváhagyására. A gondnokság alatt álló nagykorú a gondnoka közreműködésével járhat el a felosztás során, és közös megegyezés esetén nincs szükség a bírósági út igénybevételére.
- 22/23 -
Franciaországban a 2001. évi reformot követően a túlélő házastárs végrendelet hiányában, a törvény rendelkezései alapján is jelentős mértékben részesül az örökhagyó hagyatékából. Örökrészét a hagyatékban részesülő egyéb személyek száma és az utóbbiak örökhagyóhoz fűződő rokoni kapcsolata határozza meg.
A francia jog szerint a túlélő házastárs - az örökhagyóval közös - leszármazók melletti öröklés esetén választhat, hogy a teljes hagyatékon fennálló holtig tartó haszonélvezeti jogot (usufruit) vagy a hagyaték egynegyedének állagtulajdonát kívánja megörökölni (Code civil art. 757).
Amennyiben a túlélő házastárs az örökhagyó halálától számított három hónapon belül nem gyakorolja a választás jogát, akkor úgy kell tekinteni, hogy a haszonélvezet mellett döntött (Code civil art. 758-3). Választását közjegyző előtt tett nyilatkozatban (déclaration d'option) kell rögzíteni, mely nyilatkozat tartalmazza az örökhagyó személyes adatait, az alkalmazandó házassági vagyonjogi rendszert, a végrendelet létét/nemlétét, az öröklési rendet (a túlélő házastárs és az örökösök személyét, az örökösök és az örökhagyó között fennálló rokoni vagy egyéb kapcsolatot, esetleges visszautasítást), a közokiratba foglalt tanúsítvány (acte de notoriété) létét, a túlélő házastárs választását tartalmazó nyilatkozatot, valamint tájékoztatást a túlélő házastárs örökhagyóval közös lakóhelyéül szolgáló lakáson fennálló ideiglenes használati jogára valamint holtig tartó lakhatási és használati jogára vonatkozóan.
A fenti választás joga a házastársat nem illeti meg, amennyiben az örökhagyónak akár egy olyan leszármazója van, aki nem a túlélő házastárssal közös gyermek; ilyen esetben a házastárs a hagyaték egynegyedének állagtulajdonát örökli (Code civil art. 757). Ezen rendelkezés bevezetésekor - mint ahogyan azt a magyar Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény öröklési jogi rendelkezéseinek meghatározása során is - a családok szerkezetében bekövetkezett olyan változásokat vettek figyelembe, mint például a korábbi házasságból származó gyermekekkel azonos életkorú új házastárs megléte, mely esetben nagy valószínűséggel az állagörökösök a túlélő házastárs haszonélvezeti jogával terhelt örökrészüket életükben nem használhatnák, hiszen elképzelhető, hogy a túlélő házastárs még őket is túléli.
Leszármazók és végrendelet hiányában a túlélő házastársnak az örökhagyó szüleivel vagy azok egyikével, illetve egyetlen meghatározott esetben az örökhagyó testvéreivel vagy azok leszármazóival kell osztoznia a hagyatékon.
- 23/24 -
Amennyiben az örökhagyó mindkét szülőjét megelőzően - leszármazók és végrendelet nélkül - hunyt el, úgy a hagyaték felét a túlélő házastárs, a hagyaték egynegyedét az örökhagyó édesanyja, további egynegyedét pedig az édesapja örökli (Code civil art. 757-1).
Amennyiben az örökhagyó az egyik szülőjét megelőzően - leszármazók és végrendelet nélkül - hunyt el, úgy a hagyaték háromnegyed részét a túlélő házastárs, egynegyed részét pedig az örökhagyót túlélő szülő örökli. A Code civil ez esetben tehát nem rendelkezik úgy, hogy valamelyik vagy mindkét szülő kiesése (örökhagyó, mint gyermekük előtti haláluk vagy visszautasításuk) esetén a kiesett szülő(k) egyéb leszármazol, azaz az örökhagyó testvérei, illetve azok leszármazói a kiesett szülő(k) helyébe lépnének.
Amennyiben az örökhagyó leszármazók nélkül hunyt el, és a hagyatékban szerepel olyan vagyontárgy, melyet bármely szülő vagy a szülők együttesen ajándékoztak az örökhagyónak, akkor ezen vagyontárgy teljes egészében visszakerül az ajándékozó szülő vagy az együttesen ajándékozó szülők vagyonába (droit de retour légal). Azonban mindkét szülő fejenként legfeljebb összesen a hagyaték értékének 1/4-ére tarthat igényt a droit de retour légal jogintézményének alkalmazása esetén is, azaz a fent írt törvény szerinti örökrészük nem halmozható a droit de retour légal szerint visszakövetelt vagyontárgy értékével, tehát a törvény szerinti örökrészük és a droit de retour légal szerint visszakövetelt vagyontárgy értéke - szülőnként számítva - nem haladhatja meg a hagyaték 1/4-ének értékét (Code civil art. 738, 738-2).
A droit de retour légal alkalmazása esetén az érintett vagyontárgyat elsősorban természetben kell visszaadni, amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy annak értékét pénzben kell megtéríteni.
A droit de retour légal joga - a jelen pontban írt mértékig - akkor is megilleti a szülőket, ha az örökhagyó végrendeletet hagyott hátra, és abban nem a szüleit nevezte meg az ezen joggal érintett vagyontárgy örököséül (Code civil art. 738-2).
Amennyiben az örökhagyó leszármazók és végrendelet nélkül, a szüleit követően hunyt el, és a hagyaték tartalmaz olyan vagyontárgyat, amit az örökhagyó a felmenőitől ingyenesen kapott vagy örökölt, akkor ezen vagyontárgy fele részét egymásközti egyenlő arányban az örökhagyónak azon testvérei - illetve kiesésük esetén a kiesett örökrészét egymásközti egyenlő arányban a kiesett leszármazói - öröklik, amelyik ágról az ingyenes vagyonszerzés történt, feltéve, hogy ezen vagyontárgy természetben fellelhető a hagyatékban (a francia jogi terminológia a hagyaték ily módon történő háramlását a droit de retour légal kategóriába sorolja) (Code civil art. 757-3)- Ezen vagyontárgy további fele részét pedig a túlélő házastárs örökli.
Ez esetben a droit de retour légal kategóriába nem tartozó vagyontárgyakat pedig kizárólag a túlélő házastárs örökli.
- 24/25 -
A szülők egyéb Ieszármazóinak, azaz az örökhagyó testvéreinek, és azok leszármazóinak öröklése a droit de retour légal jogával érintett vagyontárgy tekintetében végrendelettel kizárható.
Felmerül a kérdés, hogy amennyiben a hagyatékban kizárólag olyan vagyontárgy szerepel, ami a droit de retour légal esetkörébe tartozik, de az örökhagyó szülei (vagy akár az egyik szülője) a hagyatékot visszautasítják (visszautasítja), akkor a helyükbe (helyébe) lép-e a leszármazójuk (leszármazol), azaz az örökhagyó testvérei, illetve azok leszármazói?
A francia joggyakorlat (Cridon Lyon 529877-19/02/2016) megosztott e kérdés tekintetében, ugyanis az egyik álláspont értelmében a jelen pont szerinti rendelkezés (Code civil art. 757-3) a felmenők visszautasítása esetén nem alkalmazható (lásd 3.2.1 pont), azaz a visszautasító szülők leszármazói (örökhagyó testvérei, illetve kiesésük esetén azok le-származói) nem lépnek a szülők helyébe, így ezen hagyatéki vagyontárgyat is kizárólag a túlélő házastárs örökli (Code civil art 757-2), míg a másik álláspont értelmében az, aki a hagyatékot visszautasítja, olyannak minősül, mint aki soha nem is lett volna örökös (Code civil art. 805), ami egyenértékű azzal, mintha a visszautasító személy az örökhagyó előtt elhunyt volna (Code civil art. 757-3), azaz a szülő(k) visszautasítása esetén a droit de retour légal szerinti vagyontárgy fele részét a visszautasító szülő(k) leszármazói, azaz az örökhagyó testvérei, illetve kiesésük esetén azok leszármazói öröklik, további fele részét pedig a túlélő házastárs.
Amennyiben az örökhagyó végrendelet, leszármazók, szülők - illetve a droit de retour légal tekintetében - testvérek, valamint azok leszármazói nélkül hunyt el, úgy az örökhagyó teljes hagyatékát kizárólag a túlélő házastárs örökli (Code civil art. 757-2).
Amennyiben a túlélő házastárs a hagyaték egészét vagy annak legalább 3/4-ed részét megörökli, úgy az örökhagyó szülőkön túli felmenői - amennyiben szükségletük indokolja - a hagyaték terhére tartásdíjat követelhetnek, mely igényüket az örökhagyó halálától számított egy éven belül terjeszthetik elő (Code civil art. 758).
A túlélő házastársat - akár a törvény rendelkezése, akár végrendelet alapján - megillető haszonélvezeti jog bármely állagtulajdonos, vagy a túlélő házastárs kérelme alapján életjáradékká (rente viager) alakítható. Megállapodás hiányában a bíróság dönt a haszonélvezeti jog megváltásáról; a kereseti kérelem az osztatlan közös tulajdon végleges felosztásáig (partage) nyújtható be. A bíróság a túlélő házastárs akarata ellenére nem dönthet az általa állandó lakóhelyként használt lakás és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon fennálló haszonélvezeti jog életjáradékká történő átalakításáról (Code civil art. 759-76o).A túlélő házastárs és az örökösök megállapodása alapján a haszonélvezeti jog pénzben (en capital) is megváltható (Code civil art. 761).
- 25/26 -
A francia jogban a túlélő házastársat minden esetben, tehát függetlenül a 3.1 pontban írt választásától és attól, hogy leszármazók, szülők vagy testvérek mellett örököl, az örökhagyó halálától számított egy évig ideiglenes használati jog illeti meg az örökhagyóval közös lakóhelyül szolgáló lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon (droit au logement temporaire vagy jouissance temporaire du logement). Amennyiben ez a lakás nem hagyatéki vagyontárgy, hanem az harmadik személy tulajdonát képezi (pl. bérelt helyiség), úgy a túlélő házastárs követelheti a bérleti díj örökösök általi megtérítését az említett időszakra (Code civil art. 763).
Fontos kihangsúlyozni, hogy a használati jog nem azonos a haszonélvezeti joggal, attól szűkebb jogosultságot eredményez, kizárólag csak használatot kell érteni rajta, a hasznok szedésének joga nélkül.
Az ideiglenes használati jogra vonatkozó rendelkezés ún. ordre public, azaz ezen jogosultságtól az örökhagyó végrendeletben sem foszthatja meg a túlélő házastársát, és a túlélő házastárs örökrésze ezen használati jog értékével nem csökkenthető. Ezen jogosultság közvetlenül a házasság alapján áll fenn, és nem minősül öröklési jogi rendelkezésnek.
(Mivel az ideiglenes használati jog a fent meghatározott ideig tart, ezért átmeneti használati jognak is nevezik.)
A fent említett, közös lakóhelyül szolgáló lakásra vonatkozó ideiglenes használati jog megszűnését követően, a túlélő házastárs az általa az örökhagyó halálakor birtokolt és lakóhelyéül szolgáló - hagyatéki vagyonnak, tehát az örökhagyó kizárólagos vagy az örökhagyó és a túlélő házastárs közös tulajdonának minősülő - lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon holtig tartó lakhatási és használati jogot szerezhet (droit viager au logement). A használat - a jelen pont utolsó bekezdésében írt kivételt leszámítva - a hasznok szedésének a jogát ez esetben sem foglalja magába. Hangsúlyozandó, hogy ez jog a közös lakóhelyül szolgáló bérelt lakás tekintetében nem érvényesíthető (Code civil art. 764).
A holtig tartó lakhatási és használati jog - ellenben a fentebb írt ideiglenes használati joggal - nem minősül ún. ordre public-nak, ezért az örökhagyó ezen jogosultságtól közokiratba foglalt végrendelet útján megfoszthatja a túlélő házastársát.
A túlélő házastárs a holtig tartó lakhatási és használati jogot az örökhagyó halálától számított egy éven belül érvényesítheti, ezt követően erre a továbbiakban már nincs lehetőség (Code civil art. 765-1). Ezen jog érvényesítése esetén a túlélő házastárs a törvény alapján őt megillető örökrészébe köteles beszámítani a holtig tartó lakhatási és használati jog értékét, azaz örökrésze ennek megfelelően arányosan csökkenthető (Code civil art. 765). Amennyiben a holtig tartó lakhatási és használati jog értéke nem haladja meg a túlélő házastárs törvény szerinti örökrészét, úgy igényt tarthat a törvényes örökrészét elérő hagyatéki részre, ellenkező esetben pedig - tehát amikor a holtig tartó lakhatási és használati jog értéke meghaladja a túlélő házastárs törvény szerinti örökrészét - nem köteles kompenzálni a "túllépést" (Code civil art. 765).
- 26/27 -
A túlélő házastárs vagy bármely más örökös kérelmére ez a jog a házastárs és az örökösök megállapodása alapján életjáradékká alakítható vagy pénzben megváltható (Code civil art. 766).
Amennyiben később felmerült oknál fogva a holtig tartó lakhatási és használati joggal terhelt lakás a továbbiakban már nem biztosítja a túlélő házastárs - időközben megváltozott - szükségleteit, úgy a túlélő házastárs vagy képviselője ezen lakást bérbe adhatja annak érdekében, hogy a túlélő házastárs lakhatása a későbbiekben felmerült oknak (igényeinek) megfelelően biztosítva legyen (Code civil art. 764). Ez esetben a bérlet tárgya kereskedelmi vagy mezőgazdasági használat nem lehet. A gyakorlatban erre általában a túlélő házastárs nyugdíjas otthonban történő lakhatásának költségei fedezése érdekében kerül sor.
Leszármazók esetén a francia jog - a leszármazók számától függően - meghatározza a quotité disponible mértékét. A quotité disponible az örökhagyó vagyonának azt a részét jelenti, amellyel az örökhagyó a kötelesrész mértékét (part réservataire) meghaladóan szabadon rendelkezhet, vagyis a quotité disponible azon rész, mely a kötelesrészen kívül, azon felül esik. A quotité disponible körébe eső vagyonnal az örökhagyó szabadon rendelkezhet akár élők közötti ajándékozás, akár halál esetére szóló ajándékozás vagy végrendelet alapján. (Tehát amennyiben az örökhagyó még életében a vagyontárgyait vagy ezek egy részét elajándékozta, úgy ezen vagyontárgyakra vonatkozóan is alkalmazandóak a quotité disponible szabályai, melyeket a hagyaték megszerzésekor kell figyelembe venni.)
Leszármazók hátrahagyása esetén a kötelesrész és az általános quotité disponible (ordinaire) mértéke az alábbiak szerint alakul (Code civil art. 913):
• egy gyermek esetén a kötelesrész mértéke a vagyon 1/2-e, míg a quotité disponible ordinaire mértéke ugyancsak a vagyon 1/2-e,
• két gyermek esetén a kötelesrész mértéke a vagyon 2/3-a, míg a quotité disponible ordinaire mértéke a vagyon 1/3-a,
• három vagy több gyermek esetén a kötelesrész mértéke a vagyon 3/4-e, míg a quotité disponible ordinaire mértéke a vagyon 1/4-e.
- 27/28 -
Leszármazók hátrahagyása esetén a leszármazókat megillető kötelesrész és a túlélő házastárs részére adható juttatások, azaz a quotité disponible spécial entre époux mértéke a következőképpen alakul (Code civil art. 1094-1), vagyis a túlélő házastársat ajándékozás vagy végrendelet alapján megilletheti
• vagy a 4.1 pontban írt quotité disponible ordinaire tulajdonjogának teljes mértéke (azaz egy gyermek esetén a vagyon 1/2-e, két gyermek esetén a vagyon 1/3-a, három vagy több gyermek esetén a vagyon 1/4-e),
• vagy a teljes vagyon haszonélvezeti joga,
• vagy a vagyon 1/4-ének tulajdonjoga és 3/4-ének haszonélvezeti joga.
A francia statisztikák szerint az örökhagyók (ajándékozó házastársak) leggyakrabban a vagyon 1/4-ének tulajdonjogát és 3/4-ének haszonélvezeti jogát kívánják házastársuknak biztosítani.
Megemlítendő, hogy a leszármazókon és a túlélő házastárson kívüli egyéb törvény szerinti örökösök kötelesrészre nem jogosultak, így esetükben quotité disponible szabályokról sem beszélhetünk. Amennyiben tehát az örökhagyó leszármazók hátrahagyása nélkül, akár a túlélő házastárs, akár harmadik személy javára tett végrendelet hátrahagyása mellett hunyt el, úgy az örökhagyó szüleit és testvéreit kötelesrész nem illeti meg (Code civil art. 916). Végrendelet hátrahagyása esetén az örökhagyó szülei azonban gyakorolhatják a 3.2.1 pontban írt törvényes visszakövetelés jogát (droit de retour légal), melynek mértéke szülőnként a hagyaték 1/4-ed részét nem haladhatja meg. Az örökhagyó testvérei (illetve azok leszármazói) azonban a 3.2.2 pontban írt, a hagyatékban természetben fellelhető olyan vagyontárgy fele részére sem tarthatnak igényt, amelyet az örökhagyó a testvéreivel közös felmenőktől ingyenesen kapott vagy örökölt. Tehát végrendelet hátrahagyása esetén az örökhagyó szülei és testvérei a törvény szerinti örökrészüktől - a szülők tekintetében a droit de retour légal esetét kivéve - teljes egészében megfoszthatóak.
Amennyiben az örökhagyó leszármazók hátrahagyása nélkül hunyt el, és a vagyonát élők közötti ajándékozás, halál esetére szóló ajándékozás vagy végrendelet útján - a házastárs kizárásával - harmadik személynek juttatta, úgy a házastársat a vagyon 1/4-e illeti meg kötelesrészként (Code civil art. 914-1), illetve a 3.4 pontban írt - örökhagyóval közös lakóhelyül szolgáló lakásra vonatkozó - ideiglenes használati jogtól (ún. ordre public rendelkezés) nem fosztható meg, míg ezzel szemben a holtig tartó lakhatási és használati jogtól közvégrendeletben tett kifejezett rendelkezéssel megfosztható.
- 28/29 -
A 2006. évben bevezetett szabályozás értelmében nincs arra lehetőség, hogy leszármazók melletti öröklés esetén a túlélő házastárs az élők közti ajándékozás (donation), a halál esetére szóló ajándékozás (legs), azaz valamennyi ajándékozás (libéralité) és a végrendelet szerinti juttatást, továbbá a törvény szerinti örökrészét (ami tehát a vagyon 1/4-ének tulajdonjoga vagy a teljes vagyonon fennálló haszonélvezeti jog, figyelemmel az örökhagyóval közös lakóhelyül szolgáló lakáson fennálló holtig tartó lakhatási és használati jogra) halmozza. [Megemlítendő, hogy a 2002. július 01. és 2006. december 31. közötti időszakra nem vonatkozik a halmozás (cumul) tilalmáról szóló rendelkezés, ezért amennyiben az örökhagyó ezen időszak között hunyt el, úgy a túlélő házastárs az ajándékozás és a végrendelet szerinti juttatást a törvény szerinti örökrészével halmozhatja/halmozhatta (Cridon Lyon 406399-11/09/2014).]
Az ajándékozás, a végrendelet szerinti juttatás és a törvény szerinti örökrész együttes mértékére irányadó szabályok szerint (Code civil art. 758-6) (Cridon Lyon 280130-19/02/2013):
• amennyiben az ajándékozás, a végrendelet szerinti juttatás mértéke a túlélő házastárs törvény szerinti örökrészét nem éri el, úgy a túlélő házastárs a törvény szerinti örökrésze erejéig igényt tarthat a hagyatékra,
• amennyiben az ajándékozás, a végrendelet szerinti juttatás mértéke a túlélő házastárs törvény szerinti örökrészét eléri, úgy az ajándékozással, végrendelettel juttatott vagyontárgyakat a túlélő házastárs megtarthatja, de nem támaszthat igényt a törvény szerinti örökrészére,
• amennyiben az ajándékozás, a végrendelet szerinti juttatás mértéke a túlélő házastárs törvény szerinti örökrészét meghaladja, úgy az ajándékozással, végrendelettel juttatott vagyontárgyakat a túlélő házastárs megtarthatja, amennyiben azok értéke nem haladja meg a házastársak közötti quotité disponible szerinti mértéket.
Az ajándékozás, a végrendelet szerinti juttatás és a törvény szerinti örökrész együttes mértékére irányadó szabályok a házastársak közötti quotité disponible szabályaira tekintettel (Cridon Lyon 406399-11/09/2014):
• amennyiben az ajándékozás, a végrendelet szerinti juttatás mértéke a túlélő házastárs törvény szerinti örökrészét nem éri el, úgy a túlélő házastárs a törvény szerinti örökrésze erejéig igényt tarthat a hagyatékra,
• amennyiben az ajándékozás, a végrendelet szerinti juttatás mértéke a túlélő házastárs törvény szerinti örökrészét eléri, de a házastársak közötti quotité disponible szerinti mértéket nem éri el, úgy az ajándékozással, végrendelettel juttatott vagyontárgyakat a túlélő házastárs megtarthatja, de nem támaszthat igényt a törvény szerinti örökrészére,
- 29/30 -
• amennyiben az ajándékozás, a végrendelet szerinti juttatás mértéke a túlélő házastárs törvény szerinti örökrészét, és a házastársak közötti quotité disponible szerinti mértéket is meghaladja, úgy kérhető az ajándékozás, a végrendelet szerinti juttatás mértékének csökkentése a házastársak közötti quotité disponible szerinti mértékre.
A túlélő házastárs teljes mentességet élvez az öröklési adó (droits de succession vagy droits de mutation par décès) megfizetése alól törvény vagy végrendelet szerinti öröklés és halál esetére szóló ajándékozás (legs) esetén (Code général des impôts art. 796-0 bis). Ezzel ellentétben azonban élők közti ajándékozás (donation) esetén köteles adót fizetni (droits de mutation à titre gratuit). A megajándékozott házastárs az ajándék értékétől függően, sávosan számítva az alábbiak szerint köteles adót fizetni (hangsúlyozom, hogy kizárólag élők közötti ajándékozás esetén) (Code général des impôts art. 777 Tableau II):
| Összeg | Illeték mértéke |
| 8 072 € | 5% |
| 8 072 € - 15 932 € | 10% |
| 15 932 € - 31 865 € | 15% |
| 31 865 € - 552 324 € | 20% |
| 552 324 € - 902 838 € | 30% |
| 902 838 € - 1 805 677 € | 40% |
| 1 805 677 € - | 45% |
Az öröklési adó bevallásához az erre szolgáló formanyomtatványt (déclaration de succession) az örökhagyó halálát követő 6 hónapon belül kell benyújtani az adóhatósághoz; ellenkező esetben az adóhatóság bírságot szab ki és késedelmi kamatot számít fel a késedelmesen bevallott vagy bevallani elmulasztott adó összege után.
A déclaration de la succession tartalmazza az örökhagyó és az örökösök adatait, a "masse de calcul" értékét [ami az örökhagyó halálakor meglevő vagyontárgyak (actif net), és a kötelesrészbe történő "beszámítás"[1] kötelezettségével adott ajándékok összege], a "masse d'exercise" értékét [ami a "masse calcul" értéke csökkentve a kötelesrész mértékével, a droit de retour szerinti vagyontárgyak értékével, és a kötelesrészbe történő "beszámítás" kötelezettségével adott ajándékok összegével] (Code civil art. 758-5) (Cridon Lyon 222053-20/07/2012), a házassági vagyonközösségbe tartozó vagyontárgyak és tartozások
- 30/31 -
felsorolását, a hagyatéki vagyontárgyakat és terheket, az örökösöket megillető örökrészt és a fizetendő adó összegét.
A túlélő házastársat megillető örökrészt a "masse de calcul" alapulvételével kell kiszámolni, azonban a túlélő házastárs öröklési igénye a "masse d'exercise" vagyonból kerül kielégítésre. Előfordulhat, hogy a túlélő házastárs öröklési igényének kielégítésére, amennyiben a hagyaték 1/4-ének állagtulajdonát kívánja megörökölni, nem marad vagyontárgy, ezért ez esetben célszerűbb, ha a túlélő házastárs a teljes hagyatékon fennálló haszonélvezeti jogot választja örökrészéül, amely azonban csak akkor lehetséges, ha az örökhagyóval közös gyermekek/leszármazók mellett örököl.
Lássunk két példát a fentiekre:
a) Az örökhagyó házastárs és 2 közös gyermek hátrahagyása mellett, végrendelet hiányában hunyt el. A hagyatéki vagyontárgy (actif net) értéke: 3 000 000 €, az örökhagyó még az életében az egyik gyermekének 1 000 000 € értékű ajándékot juttatott a kötelesrészbe történő "beszámítás" kötelezettségével (sur part successorale). A masse de calcul értéke: 4 000 000 €, 2 gyermek részére járó kötelesrész mértéke [4) pont]: 2 666 667 €, a masse d'exercise értéke: 1 333 333 €. A túlélő házastárs örökrésze állagtulajdon öröklésének választása esetén: 1 000 000 €, vagyis ez esetben a teljes örökrészét (neki járó állagtulajdont) megkaphatja, mert az a masse d'exercise-ből kielégíthető. A masse d'exercise szerinti 333 333 € maradék a 2 gyermeknek jár egymásközti egyenlő arányban. Az egyik gyermek örökrésze a fenti kötelesrész fele részéből (1 333 333 €) és a masse d exercise-ből fennmaradó vagyon fele részéből (166 666 €) áll, ami tehát: 1 500 000 €. Míg a másik gyermek a részére juttatott ajándék értékét (1 000 000 €) köteles "beszámítani" a neki jutó kötelesrész mértékébe (Code civil art. 919-1), így az ő örökrésze a neki jutó kötelesrészbe történő "beszámítást" követően fennmaradt részből (333 333 €) és a masse d'exercise-ből fennmaradó vagyon másik fele részéből (166 666 €) áll, ami tehát: 500 000 €.
b) Az örökhagyó házastárs, 3 közös gyermek és végrendelet hátrahagyása mellett hunyt el. A hagyatéki vagyontárgy (actif net) értéke: 4 000 000 €, az örökhagyó a végrendeletében az édesanyjának 1 000 000 € értékű vagyontárgyat, mint ajándékot juttatott. A masse de calcul értéke: 4 000 000 €, 3 gyermek részére járó kötelesrész mértéke [4) pont]: 3 000 000 €, a masse d'exercise értéke: 0 €, azaz a túlélő házastárs örökrésze - állagtulajdon öröklésének választása esetén 0 €, vagyis ez esetben célszerűbb, ha a teljes hagyatékon (azaz a jelen példa alapján a gyermekeket megillető kötelesrészen) fenntartja a haszonélvezeti jogát. [Megemlítendő, hogy az édesanyát "beszámítási" kötelezettség nem terheli, illetve végrendelet hátrahagyása esetén a túlélő házastársat, leszármazók melletti öröklés esetén kötelesrész nem illeti meg (4.2. pont).]
Érdemes némi kitérőt szentelni a leszármazókat - ingyenes vagyonszerzés esetén - terhelő adók, és az őket megillető mentességek ismertetésére. Főszabály szerint a leszármazók kötelesek adót fizetni az ingyenes vagyonszerzés, tehát az ajándékozás, és a törvény vagy végrendelet rendelkezése alapján őket megillető ajándék/örökrész értéke után (droits de mutation á titre gratuit). Azonban a leszármazó mentes az adófizetési kötelezettség alól azon ingyenesen juttatott vagyontárgyak, azaz az élők közti ajándék (donation), a törvény vagy végrendelet rendelkezése szerinti örökrész, vagy a halál esetére szóló ajándék
- 31/32 -
(legs) tekintetében, melyeknek együttes összege a 100 000 EUR-t nem haladja meg, és melyeket 15 éven belül bármely szülőjétől (tehát szülőnként 100 000 EUR - 100 000 EUR) kapott/szerzett (Code général des impôts art. 779). Előbbi szabályt rövid példával szemléltetve: örökhagyó szülő még életében 50 000 EUR összegnek megfelelő vagyontárgyat ajándékoz a gyermekének, majd ezt követően 15 éven belül elhalálozik, és a gyermeket megillető örökrész 67 000 EUR Összegnek felel meg, azaz az egyik szülő által a gyermek részére - 15 éven belül - juttatott vagyon értéke összesen 117 000 EUR, így a gyermeknek 17 000 EUR összeg után kell adót fizetnie az öröklést követően.
Az egyenesági leszármazókat - ingyenes vagyonszerzés esetén - terhelő adó mértékét összeghatártól függően, sávosan kell számítani az alábbiak szerint (Code général des impôts art. 777 Tableau I):
| Összeg | Illeték mértéke |
| 8 072 € | 5% |
| 8 072 € - 12 109 € | 10% |
| 12 109 € - 15 932 € | 15% |
| 15 932 € - 552 324 € | 20% |
| 552 324 € - 902 838 € | 30% |
| 902 838 € - 1 805 677 € | 40% |
| 1 805 677 € - | 45% |
A fenti példa szerinti 17 000 EUR összegre fizetendő adó összegét a sávos módszer alkalmazása alapján a következőképpen kell számítani:
8 072 € összeg tekintetében 5 % = 404 €
4037 € összeg tekintetében 10 % = 404 €
4891 € összeg tekintetében 15 % = 734 €
Az ingyenes vagyonszerzés után fizetendő adó összesen: 1542 €.
Amennyiben az örökös haszonélvezettel terhelten kapja meg az örökrészét, akkor a haszonélvezet értéke, mely a haszonélvező életkorára tekintettel meghatározott mérték szerint számítandó, levonásra kerül az adott örökrész értékéből az alábbi mérték szerint számítva (Code général des impôts art. 669):
- 32/33 -
| Haszonélvező életkora | Haszonélvezet értéke | Állagtulajdon értéke |
| -21 | 90% | 10% |
| -31 | 80% | 20% |
| -41 | 70% | 30% |
| -51 | 60% | 40% |
| -61 | 50% | 50% |
| -71 | 40% | 60% |
| -81 | 30% | 70% |
| -91 | 20% | 80% |
| 91- | 10% |
Amennyiben a túlélő házastárs szükségletei indokolják, úgy az örökhagyó halálától számított egy éven belül előterjesztett igény alapján, a hagyaték terhére tartásdíjat követelhet a többi örököstől (Code civil art. 767).
A túlélő házastárs igényt tarthat az örökhagyót megillető nyugdíj meghatározott részére.
A PACS (pacte civil de solidarité) egy olyan szerződés, amellyel az azonos vagy a különböző nemű nagykorú természetes személyek közös életüket kívánják rendezni (Code civil art. 515-1). A magyar terminológiának megfelelően a PACS alanyai a nyilvántartásba vett élettársak, azonban a PACS joghatásában jelentősen különbözik a magyar ENYER bejegyzéstől, ugyanis a PACS alapján az élettársak sokkal több jogosultsággal rendelkeznek, mint a magyar ENYER bejegyzés szerinti élettársak. Igaz - ellenben az ENYER bejegyzéssel - több kötelezettség is terheli az élettársakat egymással szemben.
- 33/34 -
Végrendelet hiányában a PACS alanyai egymás után nem örökölnek, azonban közülük akár az egyik, akár mindkettőjük végrendeletben az élettársát örökösévé nevezheti a hagyaték egésze vagy annak egy része tekintetében. Amennyiben végrendelet alapján az élettárs örökössé válik, úgy teljes mentességet élvez az öröklési adó (droits de succession vagy droits de mutation par décès) megfizetése alól végrendelet vagy halál esetére szóló ajándékozás (legs) esetén (Code général des impôts art. 796-0 bis). Ezzel szemben azonban élők közti ajándékozás (donation) esetén a megajándékozott élettárs köteles adót fizetni (droits de mutation à titre gratuit), és ez esetben az adó mértéke megegyezik a házastársat - ugyancsak ajándékozás esetén - terhelő - a 6) pontban írt - adó mértékével.
A törvény alapján a túlélő élettársat az elhunyt élettárssal közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon ideiglenes, azaz egy évig fennálló használati jog (droit au logement temporaire) illeti meg. Amennyiben ez a lakás nem hagyatéki vagyontárgy, hanem az harmadik személy tulajdonát képezi (pl. bérelt helyiség), úgy a túlélő élettárs követelheti a bérleti díj örökösök általi megtérítését az említett időszakra.
A túlélő házastárs jogosultságával ellentétben az egy évig tartó ideiglenes használati jog nem minősül ún. "ordre public" rendelkezésnek, így attól a túlélő élettárs végrendelet útján megfosztható (Code civil art. 515-6).
A túlélő élettársat az egy év eltelte után azonban holtig tartó lakhatási és használati jog (droit viager au logement) a törvény alapján nem illeti meg az elhunyt élettárssal közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon.
Bérelt lakás esetén a túlélő élettárs automatikusan jogosulttá válik a bérlet továbbfolytatására.
A szerződés (PACS) nélküli élettársi kapcsolat a magyar terminológia szerint a bejegyzéssel nem érintett (de facto) élettársakat jelenti, akik szintén lehetnek azonos vagy különböző neműek (Code civil art. 515-8). A szerződés nélküli élettársak végrendelet nélkül ugyancsak nem örökölhetnek egymás után. Amennyiben végrendelet alapján az élettárs örökössé válik, úgy - ellentétben a PACS által biztosított mentességgel - a túlélő élettársnak az ingyenes vagyonszerzés után adót kell fizetnie, melynek mértéke 60 % (Code général des impôts art. 777 Tableau III).
A szerződés nélküli túlélő élettársat az elhunyt élettárssal közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon sem ideiglenes, sem holtig tartó lakhatási és használati jog nem illeti meg. Bérelt helyiség esetén pedig a bérleti jogviszony folytatását akkor kérheti, ha az elhunyt élettárssal legalább egy éve a bérelt lakásban laktak.
- 34/35 -
A "séparation de corps et de biens" az "ágytól és asztaltól való elválás" jogintézménnyel mutat azonos vonásokat. A "séparation de corps et de biens" ugyanolyan peres eljárás, mint a bontóper, azonban ez esetben a házasság nem kerül felbontásra, a házastársak nem minősülnek elváltnak, házasok maradnak, de a bíróság megállapítja az életközösség megszűnését (séparation de corps), valamint azt, hogy a jövőben a házastársak között nem keletkezik vagyonközösség (séparation de biens), így a továbbiakban a teljes vagyonelkülönítő házassági vagyonjogi rendszer lesz az irányadó a házastársak vagyoni helyzetére.
A jelenlegi jogszabályi rendelkezések szerint a "séparation de corps et de biens" fennállása alatt a házastárs öröklési joga nem szűnik meg, az továbbra is fennáll. Az 1975. évi szabályozás szerint ilyen esetben a házastárs csak akkor őrizte meg a törvény szerinti öröklési jogát, ha a "séparation de corps et de biens" megállapítása az elhunyt házastársnak, vagy mindkettő házastársnak volt felróható, vagy az az elhunyt házastárs vétkessége miatt került megállapításra. A 2004. évben akként módosították ezt a szabályt, hogy a túlélő házastársat mindaddig megilleti a törvény szerinti öröklési jog, amíg a "séparation de corps et de biens" megállapítására vonatkozó bírósági határozat nem emelkedik jogerőre, vagyis az elhunyt házastárs haláláig nincs jogerős bírósági határozat a "séparation de corps et de biens" tekintetében. A 2007. évtől pedig már úgy fogalmaz a jogszabály, hogy a "séparation de corps et de biens" esetén a túlélő házastársat mindaddig megilleti a törvény szerinti öröklési jog, illetve végrendelet hátrahagyása mellett, leszármazók hiányában a kötelesrész, amíg nem minősül elvált házastársnak (conjoint survivant non divorcé) (Code civil art. 732, 914-1).
Élők között létrejött ajándékozás (donation) esetén az ajándékozó kikötheti a visszakövetelés jogát, mely szerint amennyiben a megajándékozott az ajándékozót megelőzően elhalálozik, úgy az ajándékozó visszakövetelheti az örökhagyó, mint megajándékozott részére adott ajándékot (Code civil art. 951).
Ezen jogosultság annyiban különbözik az örökhagyó szüleit/testvéreit megillető droit de retour légal jogintézményétől, hogy
• a visszakövetelés jogát az ajándékozási szerződésben ki kell kötni az ajándékozó javára,
• az ajándékozó és a megajándékozott (örökhagyó) között nem kell, hogy rokoni kapcsolat álljon fenn, vagyis ez a jog - ha azt az ajándékozási szerződésben kikötötték - bármely ajándékozót megilleti,
- 35/36 -
• az ajándékozási szerződésben írt kikötéstől függően a visszakövetelés joga gyakorolható vagy a megajándékozott megajándékozó előtt bekövetkező halála esetén (tehát akkor is, ha a megajándékozott leszármazók hátrahagyása mellett halálozik el), vagy a megajándékozott és annak leszármazóinak megajándékozó előtt bekövetkező halála esetén.
A visszakövetelt vagyontárgy nem képezi az örökhagyó hagyatékának tárgyát, ezért az ajándékozó ("visszakövetelő") nem minősül örökösnek. Az ily módon visszakövetelt ajándék mentes az adófizetési kötelezettség alól.
Megjegyezendő, hogy annak sincs akadálya, hogy az örökhagyó szülei (mint a droit de retour légal jogosultjai) az ajándékozási szerződésben kikössék a visszakövetelés jogát (tehát a droit de retour conventionnel jogát), mely esetben - kikötéstől függően - akár leszármazók esetén is megilleti őket a visszakövetelés joga.
Abban az esetben, ha az örökhagyó után - leszármazók hiányában - a túlélő házastárs és az örökhagyó szülei jogosultak öröklésre, és a szülő(k) az ajándékozási szerződésben kikötötte/kikötötték a visszakövetelés jogát (a droit de retour conventionnel jogát), úgy a szülő(k) a gyermeknek ajándékozott vagyontárgyat jogosult(ak) visszakövetelni, és ezen felül a szülő(k) igényt tarthat(nak) - mindkét szülő esetében fejenként - a hagyaték 1/4-ed részére, tehát ez esetben nem kell alkalmazni a 3.2.1 pontban írt, a droit de retour légal alkalmazása esetén irányadó beszámítás jogintézményét.
A droit de retour conventionnel alkalmazása esetén az ajándékozással érintett vagyontárgy automatikusan visszakerül a szülő(k) vagyonába, így ez esetben nincs arra lehetőség, hogy a szülő(k) visszautasítsa/visszautasítsák az ajándékozással érintett vagyontárgyat, ezért a 3.2.1 pontban írt - a visszautasító szülő helyébe lép-e a leszármazója - kérdés fel sem merül.
A francia jog szerint a túlélő házastársat sokrétű, összetett és számos kedvező jogosultság illeti meg. Az alkalmazandó magyar Polgári Törvénykönyvek közül az új kódex (2013. évi V. törvény) tartalmaz néhány közel azonos rendelkezést a francia szabályokkal, de teljes azonosságról nem beszélhetünk. A jogintézmény elemzése és a két ország jogi szabályozásának összevetése során rájövünk, hogy azonosságot inkább csak első látszatra találunk, ugyanis figyelembe véve az adott kérdéshez kapcsolódó jogi rendelkezéseket, megállapíthatjuk, hogy a túlélő házastárs öröklési jogára vonatkozó francia és magyar jogi szabályozás sok tekintetben eltér egymástól.
- 36/37 -
Code Civil
Code général des impôts Code monétaire et financier
La loi 23 juin 2006 portant réforme des successions et des libéralités (Cridon Lyon, 2006 décembre)
106[e] Congrès des notaires de France - Bordeaux du 30 mai au 2 juin 2010 Couples, patrimoine: les défis de la vie à 2
Conseils des notaires (supplément spécial): Anticiper sa succession Chronologie, décès au sein du couple, testament... (le 10 juin 2010)
Valérie Gomez-Bassac et Estelle Pidoux: Droit notarial (LMD Fiches Collection, Éditions Foucher 2011)
Cridon Lyon elektronikus rendszerben elemzett jogesetek ■
JEGYZETEK
[1] A francia jog szerint a "beszámításra" kötelezett az örökhagyó halálát megelőzően a részére juttatott ajándékokat - az ajándékozási szerződésben foglaltak szerint - vagy a kötelesrész mértékébe (sur part successorale/en avancement de part successorale) vagy a quotité disponible mértékébe (donation préciputaire/hors part successorale) köteles "beszámítani" (imputer/rapporter).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes.
Visszaugrás
