Az Európai Roma Jogvédő Központ (ERJK), amely az európai romák helyzetét figyelő és az emberi jogok megsértése esetén jogi segítséget nyújtó nemzetközi közjogi szervezet, jelentésében a következő jelenségekre hívja fel a figyelmet:
• romák elkülönítése úgynevezett "nomád táborok" révén;
• az igazságszolgáltatásban és a rendőrségen tapasztalható visszaélések a romákkal szemben;
• államtól független szereplők erőszakos fellépései a romák ellen;
• a népjóléti hivatalokban tapasztalható megkülönböztető bánásmód a romákkal szemben;
• roma gyerekek tanuláshoz való jogának semmibe vétele;
• olasz közszolgálati tisztségviselők rasszista és romaellenes beszédeinek nyugtalanító tendenciája.
Paolo Frigerio, a Milánó tartománybeli Cernusco sul Naviglio polgármestere 2000. május 17-én széles körű felhívást intézett választóihoz, melyben a helyi közpénzekből ötmillió olasz lírát (körülbelül 2600 euró) ajánlott fel annak a gazdának, aki kész trágyával bepermetezni a városhatáron belül egy olyan területet, melyen egy ideje roma csapat vert lakókocsi-tábort. A polgármestert idézve: "A trágyafürdő az egyetlen dolog, amellyel törleszthetünk a cigányokkal szemben, jogos lépés arra a ganéjra válaszul, melyet ők hagynak itt nekünk, amikor odébbállnak." Frigerio polgármester nincs egyedül romaellenes, gyűlöletkeltő beszédével. A Lega Nord (Északi Liga) elnevezésű prominens olaszországi párt felhívásaiban gyakran alkalmaz rasszista és romaellenes fordulatokat. A Lega Nord vezetője, Umberto Bossi a nemrég lezajlott helyhatósági választások alkalmával a következő szövegezésű röplapokat osztatta szét: "Ha nem akar cigányokat, marokkóiakat és bűnözőket a környezetében, legyen saját otthonának ura egy életképes városban, szavazzon a Lega Nordra." A 2000. április 16-án megtartott helyhatósági választásokat a jobbközép és a Lega Nordot is magába foglaló szélsőjobb elsöprő fölénnyel nyerte meg. A kampány - és különösen a jobboldali pártok kampánya - kimondottan romaellenes üzeneteket tartalmazott Például Voghera városában a jobbközép jelöltje, Aurelio Torriani a következő szlogent nyomtatta röplapjaira a balközép jelöltjének, Antonella Dagradinak a lejáratására: "A cigányok bizonyosan Antonella Dagradit választják. On is így akar tenni?"
Az olasz politikusok gyújtogató hatású kijelentései termékeny talajra hullnak. Aktuális kutatásokból kiderül, hogy az olaszok - sokszor semmilyen vagy csekély romákkal kapcsolatos tapasztalataik ellenére - kifejezetten felnek ettől a néptől, és nem szeretik őket. Sok olasz fantáziájában a romák a hívatlanul megjelenő "gonosztevő" archetípusát testesítik meg. Ez az érzelmi hozzáállás akkor érte el csúcspontját, amikor 1999 nyarán a NATO-bombázások és a jugoszláv hadsereg koszovói ténykedését követően közel tízezer roma menekült érkezett Olaszországba, akik az albánok etnikai tisztogatásai nyomán hagyták el Koszovót.
A romák valószínűleg a Krisztus utáni tizedik század körül érkeztek először Olaszországba keletről, India felől, ahol eredetileg éltek. Az első feljegyzések róluk az olasz területeken az 1400-as évek elejéről maradtak ránk. A romák Olaszországba érkezéséről szóló dokumentumokkal együtt megtalálhatók az első kiűzetésről és üldöztetésről szóló feljegyzések is. amelyek például I. Maximilian 1500-ban kibocsátott rendeletéhez hasonlóan kimondják, hogy "cigányt megégetni vagy megölni" nem bűn. Olaszországi történelmében a roma népet a megkülönböztetés terhe kísérte végig.
Az olaszországi romák számáról nincsenek pontos adatok. Egy hivatalos népszámlálási adat szerint számuk 130 ezerre tehető, de az itt használt módszer ismeretlen az ERJK előtt. Helyi civil szervezetek becslése szerint jelenleg 60-90 ezer roma nemzetiségű olasz állampolgár él Olaszországban és 45-70 ezer körül van azoknak a romáknak a száma, akik Olaszországon kívül vagy már az országon belül, de emigráns roma családok gyermekeiként születtek. Ezek a családok főleg Kelet-Európából, azon belül is a volt Jugoszláviából származnak, és nincs hivatalos státuszuk Olaszországban. Azok a romák is, akiknek sikerül valahogy legalizálni státuszukat, gyakran csak ideiglenes - változó, ám kizárólag rövid idejű - tartózkodási engedélyhez jutnak hozzá. A romák számára kibo-
- 101/102 -
csátott tartózkodási engedélyek túlnyomó többsége egy és hat hónap közötti időtartamra érvényes.
Olaszországban a legtöbb roma az adagos olasz társadalomtól elszigetelten él. Az olasz romák felénél ez az elszigeteltség fizikai szeparációt is jelent: a romák a nem roma olasz állampolgárokról elkülönülve élnek. Bizonyos régiókban a romák kiközösített és ignorált csoportjai mocskos és nyomorúságos körülmények között, alapvető infrastruktúra nélkül laknak. Ezek a romák vagy elhagyott házakba költöznek be, vagy az út mellett, esetleg nyitott szabad területeken vernek tábort. "Településeiket" gyakran "illegálisnak" vagy "engedély nélkülinek" bélyegzik, s bármely percben kilakoltathatják és elkergethetik őket - mint ahogy a hatóság ezt gyakran meg is teszi. Ezeket a romákat egy rasszista társadalom taszítja a perifériára, megakadályozva integrálódásukat. A legtöbb esetben még ott sem a romáknak az olasz társadalomba való integrálódását célozták meg az erőfeszítések, ahol az olasz hatóságok valódi energiát és forrásokat fordítottak a romakérdés megoldására. Éppen ellenkezőleg: a harmadik évezred hajnalán Olaszország az egyetlen Európában, amely szisztematikus, hivatalosan szervezett és finanszírozott gettósítással dicsekedhet, melynek célja, hogy teljesen kiszorítsa a romákat a társadalomban való részvételből és megakadályozza bármiféle kapcsolatukat az olasz mindennapokkal. Ezek a romák, olasz kifejezéssel élve, "engedélyezett" "táborokban" vagy gettókban élnek.
Az olasz állam romákhoz való közeledési módját az a meggyőződés támogatja, hogy a roma nép "nomád". Az '80-as évek végén és az '90-es évek elején számos olasz régió fogadott el a "nomád kultúrák megőrzését" célzó törvényeket, melyeket elkülönített táborok építésével kívántak megvalósítani. Ez a projekt hivatali szintre emelte azt a nézetet, hogy minden roma és sinti nomád, tehát az olasz társadalomtól izoláltan, táborokban kell élniük. Ennek nyomán a romák többsége arra kényszerült, hogy az olaszok velük kapcsolatos romantikus, ám elnyomató projekcióit és fantáziáit valósítsa meg. Az olasz hatóságok kitartanak a-mellett, hogy a romák lakás és ház utáni vágya nem természetükből fakad, és következetesen "nomád táborokba" száműzik őket.
Az a tény, hogy a roma népet "nomádnak" tartják, nemcsak a szegregációt segíti elő, hanem azt a népszerű elméletet is alátámasztja, hogy a romák nem olaszok, és nem tartoznak Olaszországhoz. A velük foglalkozó állami hivatalt "Nomádügyi Hivatalnak" hívják, és a bevándorlási hivatal alá tartozik. Ehhez hasonlóan a "Nomádok és Európán Kívüliek" részére fenntartott helyi adminisztrációs hivatalok létezése is arra utal, hogy az olasz hatóság a romákat rendszerint idegeneknek és csavargóknak tartja. Üzenete a roma nép számára az, hogy nem szabad magát teljesen olasznak tartania.
A romákkal szembeni idegenellenes érzelmek és az intenzív ellenségeskedés, mely hozzájárult az Olaszország-szerte gettókba zárt romák lázongásaihoz, az elmúlt években a rendőrség és más hatóságok által végrehajtott durva razziákban nyilvánult meg. Az olasz rendőrség visszaélései a szóbeli szidalmazástól egészen a komoly fizikai bántalmazásig és lövöldözésig terjedtek. Az 1997-ben és 1999-ben végzett tereptanulmány és az 1998-ban kezdődő és napjainkban is folyó rendszeres megfigyelés nyomán az ERJK a rendőrségi visszaélések számos esetét dokumentálta. A következő szituációk fordultak elő:
• durva razziák, rajtaütések, kilakoltatások és a magántulajdon önkényes rongálása, megsemmisítése;
• lőfegyverekkel való visszaélés;
• kínzás és fizikai bántalmazás;
• romák kiszelektálása és megkülönböztetett figyelem a rendőrség részéről;
• a hatóság által végrehajtott lopások;
• személyazonosságot igazoló papírok elkobzása;
• nők szexuális zaklatása a motozás során;
• a bűncselekménnyel megvádolt emigráns romák számára nem biztosítanak megfelelő tolmácsot;
• nem adnak megfelelő információt a fogva tartott romák számára;
• a hivatali hatalmukkal visszaélő rendőrök elnéző elbírálás alá esnek.
Ráadásul az olaszok romaellenessége kifejezésre jut még az igazságszolgáltatásban alkalmazott megkülönböztető bánásmódban; a romák elleni állampolgári erőszakban; a népjóléti hivatalokban romákkal szemben alkalmazott megkülönböztető bánásmódban; a romák tanuláshoz való jogának semmibevételében és a munkavállaláshoz való jog csorbításában is. Végül, úgy tűnik, hogy az olasz hatóságok határozottan tőkét akarnak kovácsolni az olaszok romaellenes érzelmeiből, és visszaélések sorozatán át próbálják kiűzni őket az országból.
1999 márciusában az ENSZ faji diszkrimináció megszüntetéséért küzdő bizottsága (GERD) Olaszországra vonatkozó összefoglaló megfigyelésében elítélte Olaszországot a romákkal szembeni bánásmódjáért. A bizottság egyik legnagyobb aggodalma, hogy "számos roma, akiket egyáltalán nem vesznek számításba az állami bérlakás-programban, a nagyobb olasz városok peremén létrehozott táborokban él", és megállapították, hogy "a romák ilyesféle táborokban való elhelyezése - amellett, hogy itt gyakran minden alapvető felszereltséget is nélkülözniük kell - nemcsak fizikai izolációt, hanem politikai, gazdasági és kulturális kirekesztettséget is jelent a roma közösség számára." A CERD továbbá felrója, hogy "a gyakran
- 102/103 -
külföldiek és romák elleni támadásokhoz vezető folyamatos faji diszkrimináció megnyilvánulásait a rendőrség nem hajlandó rasszista motivációktól vezérelt tetteknek tekinteni, elszigetelt esetekként kezelik őket vagy egyáltalán nem is indítanak eljárást az ügyben". A folyamatosan készülő jelentésekből az is kiderül, hogy "a rendőrség és a börtönőrök a letartóztatásban levő külföldiek és a faji kisebbségek tagjaival szemben erőszakosan viselkednek és rosszul bánnak velük". Ezen komoly hiányosságok fényében a bizottság azt javasolta az olasz kormánynak, hogy tegyen lépéseket a faji intolerancia és diszkrimináció csökkentése érdekében általában, és a romák elleni megnyilvánulások ellen konkrétan.
Ma, több mint egy évvel a CERD vizsgálata és a megoldási javaslatok részletes listájának benyújtása után nem fedezhető fel semmilyen pozitív változás. A romák Olaszországból való kiűzetését célzó szándék felerősödött, és prominens politikusok álltak ki egy olyan javaslat mellett, mely a rendőrséget feljogosítaná arra, hogy az Adrián külföldieket szállító csónakokra tüzet nyithasson. Töretlenül folynak tovább az agresszív és durva rendőrségi razziák. A olasz politikusok nyilvánosan szítják a gyűlöletet, melyért népszerűség a jutalmuk. A tömegek támogatják azokat a pártokat, melyek a romák és más kisebbségi csoportok elleni gyűlölet üzenetét ajánlják föl. Azok az olasz politikusok pedig, akik tartózkodnak a romaellenes megnyilvánulásokról, csöndben maradnak, valószínűleg, mert tudatában vannak annak, hogy a zászló most a gyűlölködőknek jelez. Ráadásul a többi európai ország reagálása is elenyésző; Európában alig vagy egyáltalán nem váltott ki semmiféle reakciót a gyűlölet radikális növekedése Olaszországban.
Az ERJK Táborváros: a romák faji szegregációja Olaszországban című jelentésében harmincegy javaslatban összegzi az eredményeket az olasz kormány számára, melyek többek között a következő kérdéseket érintik.
Szüntessék meg a romák üldöztetését és a roma csoportok ellen irányuló erőszakos megkülönböztetést.
Szüntessék meg a durva és jogtalan rendőri razziákat, a rendőri fellépéseket pedig hangolják össze a nemzetközi joggyakorlattal.
Vizsgáljanak ki minden rendőri brutalitásra, lopásra és más korrupt viselkedésre, valamint a visszaélések egyéb formáira utaló bejelentést, és az eltévelyedett rendőrtiszteket vonják felelőségre.
Hozzanak rendeleteket, melyek biztosítják, hogy minden, érvényes tartózkodási engedéllyel nem rendelkező roma megkapja a megfelelő segítséget az engedély igényléséhez; az öt vagy annál több éve Olaszországban tartózkodó romák számára pedig könnyítsék meg az olasz állampolgársághoz való hozzájutást.
Szankcionálják és legyenek messzemenő jogi következményei a romák elleni felbujtó jellegű, gyűlöletkeltő beszédeknek, különösen, ha ezek közhivatalnokok szájából hangoznak el.
Vizsgáljanak ki alaposan minden, faji indíttatásból elkövetett, romák elleni bűntettet, és az elkövetőket állítsák bíróság elé.
Hozzanak rendeleteket annak érdekében, hogy megszüntethető legyen a szegregáció az olasz lakhatási programban, melynek első lépéseként szüntessék meg a "nomád táborok" néven ismert elkülönített lakóterületeket; és amilyen gyorsan csak lehet, hozzanak a romák olasz társadalomba való teljes integrálódását célzó rendeleteket a lakhatás területén, és fejezzék be az államilag finanszírozott, illetve magánszereplők részéről elkövetett kizáró jellegű politizálást.
Vizsgálják ki az igazságszolgáltatás kebelén belül előforduló faji diszkriminációra utaló eseteket.
A lehető leghamarabb nevezzék meg az összes problémát, mely megakadályozza, hogy roma gyerekek beilleszkedhessenek az átlagos olasz oktatási rendszerbe; dolgozzanak ki akciótervet ezen problémák leküzdésére és a romák teljes integrálódására az olasz oktatási rendszerbe; tervezzenek speciális programokat az olasz iskolarendszer számára, hogy az iskolákban fokozhassák az érdeklődést a roma nép történelme, kultúrája és nyelve iránt, mind romák és nem romák körében; minden kerületben biztosítsanak megfelelő közlekedési módot a roma gyermekek számára az iskolába jutáshoz.
Olaszország minden roma közössége számára legyenek elérhetők bizonyos jogi szolgáltatások, melyek kompenzációt nyújthatnak a romák számára az olasz társadalomból és jogi rendszerből való viszonylagos kizártságra; garantálják a jogi segítséghez való hozzáférést az őrizetbe vétel első pillanatától kezdve és végig az előzetes letartóztatás során. Azok számára, akik nem tudják a jogi szolgáltatást megfizetni, ingyenesen kell biztosítani a segítséget, ahogy azt az Emberi Jogok Európai Konvenciójának 6 (3) bekezdése előírja.
Tervezzenek felvilágosító jellegű oktatóprogramokat, hogy a romaellenes érzelmek magas szintjét az olasz társadalomban csökkenteni lehessen.
Fordította: Torma Judit
(Az ERJK jelentések teljes szövege megtalálható az Európai Roma Jogvédő Központ internetes honlapján: http://errc.org) ■
Visszaugrás
