A tárhely-szolgáltatás azóta a mindennapjaink része, hogy az internet az 1990-es évek elején a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé vált. A röviden csak felhő, pontosabban inkább felhőmegoldások, vagy a közismert angol nevén cloud computing, kifejezés alatt futó szolgáltatások mégis csak az elmúlt évtizednyi időszakban (alapvetően 2008 óta) váltak a szerzői jog számára is központi jelentőségűvé. (Lásd Tibenszkyné Fórika Krisztina: A katonai felhő békés villámai: A honvédelmi célú számítási felhő létrehozásának lehetőségei és veszélyei, Hadmérnök, VI. évfolyam, 4. szám, 2011. december, 251. o.)
Ha elsőre kissé meglepő is, hogy Maciej Szpunar főtanácsnok a VCAST-ügyben (C-265/16. sz. ügy) kifejtett indítványában a Wikipedia oldalát idézte a felhőmegoldások definiálása érdekében, nincs kivetni való az alábbi definícióban. Eszerint a "felhőalapú számítástechnika a megosztott, konfigurálható informatikai eszközökhöz valamilyen távközlési hálózaton (internet) keresztül igény szerint, önkiszolgáló alapon történő hoz-
- 9/10 -
záférést jelenti". (Főtanácsnoki indítvány, 1. pont) A felhő tehát nem más, mint profitorientált szolgáltatók által delokalizált jelleggel üzemben tartott infrastruktúrához (hardverhez) és a kapcsolódó szoftveres háttérhez történő internetes hozzáférési, indexálási, megosztási funkciók biztosítása.
A National Institute of Science and Technology szakértői a felhőmegoldásoknak alapvetően öt jellegzetességét, három szolgáltatási típusát és négy kiépítettségi szintjét említik. Eszerint a felhő öt jellegzetessége: igény szerinti önkiszolgálás; széles hálózati hozzáférés; erőforrások összevonása; teljes rugalmasság; mért szolgáltatás. A három említett szolgáltatási típus az SaaS (software as a service); PaaS (platform as a service) és IaaS (infrastructure as a service). A négy említett kiépítettségi szint a magán, a közösségi, a nyilvános és az ezek keveredésével létrehozott hibrid felhő. (Lásd Peter Mell - Tim Grace: The NIST Definition of Cloud Computing, Special publication 800-145, National Institute of Standards and Technology, September 2011, 2-3. o.)
A felhőmegoldások hagyományosan az adattárolást jelentették, ám mára az on-demand, kényelmes, hálózati hozzáférésen alapuló erőforrás-megosztást igénylő internetes szolgáltatásoknak számtalan - egyre szofisztikáltabb - formája ismert. Így az internetes levelezőrendszerekben megőrzött levelektől kezdve az audiovizuális tartalmaknak a YouTube szervereire történő feltöltésén és a virtuális kliens szolgáltatásokon át az iTunes Match alkalmazás révén a számítógépünkön található jogvédett műveknek az Apple tárhelyein a cég által licencelt, jogtiszta tartalmakra történő "cseréjéig" bármi beleférhet ebbe a fogalomba. Valamennyi felhőmegoldásnak központi jelentősége ugyanakkor, hogy a szolgáltató által rendelkezésre bocsátott tárhelyek révén felszámolják a személyi számítógépek tárolókapacitásának szűkösségében rejlő korlátokat, mindegy korlátlan megőrzési lehetőséget kínálva a végfelhasználók számára.
E szolgáltatások szerzői jogi vonatkozásai széles körűek lehetnek, melyek közül mindeddig az Európai Unió Bírósága alapvetően azt vizsgálta, hogy általában véve a magáncélú többszörözés után járó díjat a felhőmegoldások után is meg kell-e fizetni. Az alábbiakban bemutatott és elemezett VCAST előzetes döntés egy teljesen új aspektusát tekintette át a felhőmegoldásokat. Nevezetesen azt, hogy egyáltalán beilleszthető-e a jogszerű magáncélú többszörözés uniós szinten harmonizált korlátozásának a keretei közé az, ha egy cloud szolgáltató Olaszországban szabadon hozzáférhető földfelszíni jeleket a magánszemély előfizetői kérésére rögzít, és személyes előfizetői tárhelyen elhelyezi annak másolatát későbbi megtekintés céljából.
A jogvitában vizsgált kérdés nem előzmények nélküli. Régebben is felmerült már, hogy vajon jogszerűnek tekinthető-e az internet alapú televíziós szolgáltatások (IPTV) által lehetővé tett rögzítések, ahogy a földfelszíni televíziós jelek internetes hozzáférés céljából történő vétele és elérhetővé tétele is számos jogvita tárgyát képezte (mind az Európai Unióban, mind az Egyesült Államokban). A VCAST-ügy első pillantásra ezen jogvitákból gyúrt koktélnak tűnik. Általánosságban véve a digitális szerzői jogi perek közös vonása, hogy a vitatott technológiai és üzleti modell a végfelhasználók (ügyfelek) kényelmét szolgálja. (Vö.: SzJSzT 31/07/1 - IPTV szolgáltatás szerzői jogi megítélése, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2008/1. szám, 166. o.) A VCAST-ügyben az EuB-nak arról kellett döntenie, hogy az uniós és olasz szerzői jogi rendszer milyen mértékben enged teret a VCAST által nyújtott kényelmi funkcióknak.
Az angol jog alapján működő VCAST szabadon hozzáférhető földfelszíni televíziós jelek rögzítésére alkalmas szolgáltatást kínál ügyfeleinek. Ennek keretében az előfizetők kiválaszthatják egy adott csatorna adott műsorát vagy egy adott időkeretet, amelyet a VCAST saját antennái segítségével befog, digitális jelekké alakít, végül harmadik személyek által üzemben tartott szervereken rögzít. Az előfizetők a személyes tárhelyükön rögzített televíziós műsorokhoz bárhonnan és bármikor hozzáférhetnek. A VCAST szolgáltatását ingyenes (reklámokkal finanszírozott) és díjazás ellenében igénybe vehető formában egyaránt kínálja. A Tribunale di Torino előtt az olasz televíziós műsorszolgáltató R.T.I. ellen indított eljárásban a VCAST annak megállapítását kérte, hogy üzleti modellje nem sérti az olasz szerzői jogi törvény magáncélú többszörözésre vonatkozó előírásait, mivel értelmezése szerint a másolatokat az ügyfelei végzik, a VCAST ehhez csak a szükséges infrastruktúrát biztosítja. Ezzel ellentétben az R.T.I. vitatta a felhasználás jogszerűségét, és ezért viszontkeresetében kártérítés megfizetésére és ideiglenes intézkedés keretében a szolgáltatás nyújtásának abbahagyására való kötelezést indítványozott a torinói fórum előtt. A bíróság az ideiglenes intézkedésnek ugyan helyt adott, ám továbbra is bizonytalanságot érzett a másolatkészítés jogszerűségét illetően, ezért előzetes döntéshozatali eljárás keretében az EuB-hoz fordult tanácsért.
A feltett két kérdésre mind a főtanácsnok, mind az EuB érdemben együttes választ adott. Így a jogvita lényege - az ítéletben foglaltak szerint - az alábbiakban foglalható össze: "a kérdést előterjesztő bíróság kérdései lényegében arra irányulnak, hogy a 2001/29 irányelvvel, különösen annak 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával ellentétes-e az olyan nemzeti jogszabály, amely lehetővé teszi valamely vállalkozás számára, hogy szerzői jogi oltalom alatt álló művek magáncélú másolatairól informatikai rendszeren keresztül, felhőmegoldások formájában e vállalkozás aktív beavatkozását igénylő távrögzítő-szolgáltatást nyújtson magánszemélyek részére a jogosult engedélye nélkül". (Lásd: Főtanácsnoki indítvány, 29. pont.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
