A semmisségi okoktól eltérően a törvény nem nevesíti külön a megtámadási okokat. Mindössze annyit rögzít, hogy félrevezető tájékoztatással történő kibocsátás esetén meghatározott szerv pert indíthat a Fővárosi Bíróság előtt a szerződések érvénytelenségének megállapítására. (BH 2001. 30., BH 2001. 132.) Valójában ekkor a törvény a félrevezető tájékoztatáshoz - az előbbiekben ismertetett kártérítési igény mellett - még egy lehetséges jogkövetkezményt kapcsol.
A közérdekű keresetindításra vonatkozó szabályok folyamatosan módosultak a három törvényben. Már az első értékpapírtörvény is két részre bontja az érvénytelenség megállapításának eljárását és az értékpapír-jogosultak tényleges igényérvényesítését. (Ezt a 2. Épt. és a Tpt. is megtartotta.) Az érvénytelenség megállapítására perindítási joggal ruházta fel az ügyészséget és a Felügyeletet. A '96-os törvény ezt a közérdekű kereseti jogot már csak az ügyésznek tartotta fenn. (A Felügyelet kivétele e körből azért is indokolt, mert a szerződések megkötésének folyamatában egy előzetes ellenőrző szerv szerepét tölti be, mely a befektetők védelme érdekében részt vesz a kibocsátás folyamatában. Felelősséggel ugyan nem tartozik a tájékoztató félrevezető volta miatt, kivételesen azonban mégis előfordulhat, hogy maga sem volt az ellenőrzés során kellőképpen körültekintő, s így némileg ellentmondásos helyzetet teremt, ha ő indítja meg a félrevezető tájékoztatással kibocsátott értékpapírokra kötött szerződések érvénytelenségének megállapítására irányuló pert.)
Kérdés, hogy a félrevezető tájékoztatóval kibocsátott értékpapírokra kötött szerződések az érvénytelenség melyik esetébe sorolhatók. A törvény pontosan rögzíti, mikor tekinthető semmisnek a kibocsátás, s oda - mint ahogy láttuk - a tájékoztató kapcsán csak azt veszi fel, amikor a Felügyelet által jóváhagyott tájékoztató nélkül történik a kibocsátás. Ebből következik, hogy az az eset, amikor a Felügyelet által jóváhagyott tájékoztató félrevezető tartalmú, nem sorolható a semmisség körébe. A félrevezető tájékoztatással megkötött szerződések csak a közérdekű keresetindítás eredményeként, az arra feljogosított szerv által érvényteleníthetőek, s így nem vonják maguk után ipso jure az érvénytelenséget. A
Legfelsőbb Bíróság a hivatkozott eseteiben úgy fogalmaz, hogy a törvény a szerződések megtámadását teszi lehetővé azzal, hogy meghatározott személyeknek úgynevezett közérdekű megtámadási lehetőséget biztosít a befektetők jogainak védelmében. A szerződések csak akkor lesznek érvénytelenek, ha a feljogosított szerv megtámadja őket a Fővárosi Bíróság előtt.
Ugyanakkor a félrevezető tájékoztatás mégsem fogható fel klasszikus megtámadási okként, mivel az így forgalomba hozott szerződéseket maga a fél nem támadhatja meg. (Megjegyzendő, hogy a félrevezető tájékoztatóval történő forgalomba hozatalhoz kapcsolódó közérdekű keresetindítás csak a törvény által biztosított speciális lehetőség az ügyész kezében. Ezen felül az érintett fél természetesen hivatkozhat a Ptk.-ban fellelhető megtámadási okokra. Ezek vonatkozásában a törvény nem ad eltérő rendelkezéseket, így a megtámadásra a Ptk. szabályai alkalmazandóak. Az érvénytelenség következményei pedig kizárólag a szerződő féllel, a kibocsátóval szemben alkalmazhatóak.)
A ügyész számára rögzített közérdekű "megtámadási" jog nem azonosítható a Ptk. általános értelemben használt megtámadásának esetével, még akkor sem, ha a törvény a kereset eredményeként a szerződések érvénytelenségét állapítja meg.
A Ptk. szabályai alapján megtámadásra csak a sérelmet szenvedett fél, és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. Ha a szerződést a jogosult nem támadja meg, akkor az érvényes marad, így a megtámadható szerződés csak feltételesen tekinthető érvénytelennek. A Ptk. alapján a fél szabadon dönthet arról, hogy megtámadja-e a szerződést, itt viszont az ügyészség a jogosultak helyett jár el, s ekkor az érintett személy akaratától függetlenül a szerződés érvénytelen lesz. Az ügyész - mintegy a befektetők érdekképviselőjeként, azok védelmében -kizárólagosan jogosult eljárni. Amennyiben előzetes vizsgálódásai eredményeként feltételezhetően fennáll a félrevezető tájékoztatóval történő kibocsátás esete, a megalapozottnak tűnő befektetői igények alapján elindítja az eljárást. Feladata bebizonyítani, hogy az értékpapírok forgalomba hozatala félrevezető tájékoztatással történt. Eltérően a klasszikus Ptk.-n alapuló megtámadható szerződésektől, ahol a magánérdeket védi a megtámadhatóság, a most vizsgált esetben az egyéni érdek mellett a társadalmi érdek is előtérbe kerül, hiszen általában tömegesen megkötött szerződésekről van szó.
Mivel ez nem tekinthető klasszikus értelemben vett megtámadásnak, nem alkalmazhatóak a Ptk.-ban rögzített megtámadásra vonatkozó háttérszabályok sem (például az 1 éves megtámadási határidő, a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozat, melynek eredménytelensége esetén haladéktalanul bírósághoz kell fordulni). Az érdekesség az, hogy a Ptk., szemben a semmisség esetével, a megtámadhatóságra vonatkozóan nem épít be olyan rendelkezést, ami lehetővé tenné a megadott szabályaitól eltérő megtámadást. Éppen ezért indokolt lenne az új Ptk.-ba a permisszív kitételt a megtámadásra vonatkozóan is beépíteni. A másik lehetőség, hogy a megtámadás általános szabályain túl a közérdekű keresetre vonatkozó általános rendelkezéseket is "bevennék" a Ptk.-ba, hiszen az jelenleg csak az általános szerződési feltételekre vonatkozó nevesített esetet rendezi.
Az ügyész által indított megállapítási perre hatáskörrel és kizárólagos illetékességi joggal a Fővárosi Bíróság rendelkezik. Az eljárásban döntenie kell arról, hogy a tájékoztató félrevezető tartalmú volt-e, s ha igen, megállapítja az érvénytelenséget. A félrevezető tájékoztatás objektív mércével ítélendő meg. Nem azt vizsgálják, hogy megtörtént-e konkrét személyeknél a félrevezetés, hanem azt, hogy önmagában a tájékoztató alkalmas volt-e arra, hogy a befektetőket félrevezesse, tartalmazott-e olyan állítást, csoportosítást, ami valótlan vagy téves következtetések levonására ad alapot, illetőleg hallgatott-e el olyan körülményeket, melyek hiányában a befektetők nem tudtak a valóságnak megfelelő képet kialakítani az értékpapírról, illetőleg kibocsátójáról.
Az érvénytelenség megállapításán túl a bíróság nem bocsátkozhat a jogkövetkezmények levonásába. Amennyiben az érvénytelenséget megállapította, akkor az ítélet hatálya erga omnes kihat az 1. Épt. szövegezése alapján az értékpapír minden birtokosára, a 2. Épt. és a Tpt. szerint valamennyi érintett szerződésre. (Az 1. Épt. "birtokos" megnevezése két szempontból sem volt megfelelő. Egyrészt az érvénytelenség nem egy személyt érint, akire kihat az érvénytelenséget megállapító ítélet hatálya, hanem az értékpapírra megkötött szerződést minősíti. Másrészt a birtokos nem lesz feltétlenül az a személy, aki az értékpapírból fakadó jogosultságokra igényt alapíthat. Például a forgatható értékpapírok esetén nem biztos, hogy a birtokos egyben az a személy, akit az értékpapír alakilag jogosultként igazol.)
Ennek következtében az egyes értékpapír-tulajdonosoknak nem kell a félrevezető tájékoztatást külön-külön bizonyítva az érvénytelenség megállapítását kérniük. Ezzel elkerülhetőek a tömegesen, külön-külön egyenként indított megállapítási perek. ■
Visszaugrás
