Jelen cikk célja, hogy elemezze a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) és a gazdasági társaságokról szóló törvény (a továbbiakban: Gt.) kapcsolatának fő voásait, elsősorban a Ptk.-reform során felmerülő teendők szempontjából. A vizsgálatot annak a fényében végezzük el, hogy az elfogadottnak tekinthető koncepció szerint a társasági jogot a kodifikáció során be kell építeni a holland mintára könyvekből álló új Ptk.-ba.
Elöljáróban le kell szögezzük, hogy jelenleg egyik törvény sem szabályozza teljeskörűen a társasági jogot. Tematikusan a Ptk. tartalmaz a társaságok szélesebb körét érintő szabályozást, hiszen nem csupán a Gt.-ben szereplő gazdasági társaságokat és az egyesülést öleli fel, hanem a közhasznú társaságot és a polgári jogi társaságot is, továbbá a társaságokkal közös vonásokat felmutató olyan jogviszonyokat is szabályoz, mint az építőközösség, a közös háztartásban élők vagyoni viszonyai és a társasház-közösség. E viszonylag széles körű szabályozás ellenére sem állítható, hogy a Ptk. átfogná a társasági jog egészét.
Egy széles értelemben vett társasági jogba beletartozna a szövetkezeti jog, az értékpapírjog részvényekkel kapcsolatos szabályanyaga, a vállalkozások összefonódásának versenyjogi normái, a munkajog vezető állású munkavállalókra irányadó része, a dolgozói participáció, a pénzügyi jogból a mérlegkészítésre, könyvvizsgálókra, bizonyos fokig az adózásra vonatkozó normák pl. az off shore társaság, az eljárásjogból a cégeljárás, továbbá a közigazgatási jogból az alapítási engedély és bizonyos tevékenységek végzéséhez szükséges működési engedély témaköre. A társasági jog tehát értelmezésemben egy olyan - Eörsi kifejezésével - "keresztülfekvő" jogterület, amely műveléséhez nagyszámú jogág normaanyagát kell felhasználni. A társasági jog egyes szeletei egyértelműen egy-egy jogágba tartoznak - ilyen értelemben a társasági jog egyszerre része a polgári jognak, a kereskedelmi jognak, a szövetkezeti jognak, a munkajognak, a pénzügyi jognak, a polgári eljárásjognak és a közigazgatási jognak. Másfelől viszont a társasági jognak vannak olyan részei, amelyek nem kapcsolódnak szorosan egyik említett jogághoz sem pl. a társaságok, szervezete, belső működési mechanizmusa.
Álláspontom szerint a társasági jog egésze nem sorolható egyik említett jogágba sem. A társaságok az egész jogrendszer szereplői, nem csupán polgári jogalanyok, hanem munkáltatóként, adóalanyként, kérelmezőként, ill. felés alperesként, ügyfélként valamennyi korábban felsorolt jogágban jogalanynak minősülhetnek.
Minderre tekintettel az alábbi két kérdés tehető föl: egyrészt célszerű-e a társaságok jogi szabályozását a Ptk.-ban elhelyezni, másrészt alkalmas-e a Ptk. a társasági joganyag konfliktusmentes befogadására.
Kizárólag a Ptk. szemszögéből nézve a társasági joganyag Ptk-ba olvasztása logikus lépés.
a) Nem vitathatjuk Kisfaludi András: A társasági jog helye a jogrendszerben c. kodifikációs tanulmányában felsorolt előnyök többségét, nevezetesen, hogy a társaságok minden fajtája egy jogszabályban kerülne szabályozásra, egyértelművé válna, hogy a polgári jog általános elveit a társasági jogban is alkalmazni kellene, általánosítani lehetne a jogi személyekre vonatkozó szabályokat, a társasági jog beépülése megtermékenyítően hatna a Ptk.-ra, megvalósítható lenne a jogi terminológia azonossága. A társaság jog Ptk.-ba illesztésének azonban vannak olyan előnyként feltüntetett következményei is, amelyeket személy szerint vitatni kényszerülök. A társasági szerződés érvénytelenségének és módosításának szabályai - véleményem szerint - annyira sajátosak, hogy nem hozhatók összhangba a kötelmi jog szerződések érvénytelenségére és módosításra vonatkozó szabályaival, ellenkezőleg a társasági jogi specialitásoknak akkor is fenn kell maradniuk, ha a társasági jog a Ptk. részét képezi. Nem gondolom továbbá, hogy a jogi személynek nem minősülő jogalanyok jogi helyzetének, jogállásának rendezésével várni kellene a Ptk. kodifikációig, különösen nem kellene ezen akut kérdés rendezését attól függővé tenni, hogy a társasági jog beépül-e a Ptk.-ba. A vázolt aggályok ellenére el kell ismerni, hogy a kodifikációs javaslat a polgári jog szempontjából előnyökkel járna.
b) Az előnyök sorát gyarapítja, ha sikerül megszüntetni a szabályozás párhuzamosságából fakadó jelenlegi áldatlan helyzetet. A jogi személyiségű gazdasági társaságok Ptk.-beli szabályozása jelenleg gyakorlatilag kimerül abban, hogy a kódex e társasági formák meghatározását tartalmazza, miközben a Gt. megismétli ezeket a definíciókat és a részletszabályokat is felöleli. Az ismétlés mindig magban hordozza annak a veszélyét, hogy egy jogszabálymódosítás során az eredetileg összhangban lévő szabályok között indokolatlan eltérés alakuljon ki, amire példaként a közös vállalat lehetséges tagjainak felsorolását illető - időközben már kiküszöbölt - eltérés említhető. A párhuzamos szabályozás mellőzése tehát nem csupán kiiktatja a jogból a fölösleges ismétlést, de csökkenti az indokolatlan eltérésekből fakadó jogalkalmazási problémák veszélyét. Az valószínűleg nem okoz gondot, hogy a Ptk. még mindig a jogi személyektől külön említi az államot, mint a társaságok létrehozatalára jogosult jogalanyt [Ptk. 52. § (1) bekezdés]. Az már megfontolandó lenne, hogy a Gt. 3. § (1) bekezdéséhez hasonlóan a Ptk.-ban is utalni kellene arra, hogy a társaságot külföldiek is alapíthatják. Eldöntendő, hogy a társaságalapítás céljaként meg kell-e követelni az üzletszerű közös gazdasági tevékenységet (Gt.), vagy a "közös" jelző nem szükséges és a társaság alakulhat gazdasági tevékenység elősegítésére is (Ptk.). Míg az előző eltérés kapcsán inkább a Ptk. szövegét találom követendőnek, a korlátolt felelősségű társaság tagjának felelőssége kapcsán hiányolom a Ptk.-ból, hogy nem utal azokra a kivételes esetekre, amikor a kft. tagját is terheli felelősség [Ptk. 53. § (3) bek. és Gt. 121. §]. A Ptk. szövege nem követte a társasági jog legutóbbi változásait a társaságot létesítő okmány elnevezése kapcsán, amikor nem különböztet zártkörűen és nyilvánosan működő részvénytársaságok között és nem szól az egyszemélyes gazdasági társaságról sem. Komoly hiányossága a Ptk.-nak, hogy a társaság képviseletére jogosultak között (Ptk. 55. §) nem említi a cégvezetőt [Gt. 39. § (2) bek.] és a jogalkotó azt sem észlelte, hogy zártkörűen működő részvénytársaság esetén vezérigazgató választható (Gt. 244. §). Nem tesz említést a Ptk. arról, hogy a vezető tisztségviselők képviseleti jogát a létesítő okmány korlátozhatja, ill. több vezető tisztségviselő között megoszthatja [Gt. 39. (1) bek.]. Véleményem szerint nem lenne fölösleges a társaság megszűnéséről szóló 56. §-ban annak a rögzítése a Ptk.-ban, hogy a gazdasági társaság a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg. A párhuzamos szabályozásnak tehát vannak hátulütői, amit a társasági jog Ptk.-ba illesztése automatikusan megszüntetne.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
