2006. május 26-án az Igazságügyi Minisztérium közzétette az új Polgári Törvénykönyv Javaslata Dologi Jogi Könyvének indokolt normaszöveg-tervezetét (a továbbiakban: Javaslat).1 A tervezet zálogjogi részével kapcsolatos első hozzászólás a Polgári Jogi Kodifikáció 2006. évi 3. számában, Lohn Balázs tollából jelent meg.2 Lohn Balázs a tervezetnek a zálogjog alapítására vonatkozó szabályait vette vizsgálat alá, ezekkel kapcsolatban fogalmazta meg észrevételeit, kritikáját. Lohn helyteleníti a tervezet azon javaslatát, amely szerint a zálogjog alapítását absztrakt, azaz jogcímtől függetlenített dologi jogi rendelkező ügyletként célszerű szabályozni.
A cikk főbb állításai a következők: 1. A dologi biztosítékok alapítása, a "dologi biztosítékadás" ügyleti struktúrája szükségszerűen három elemből áll, három lépcsőt foglal magában: alapügylet (például kölcsönszerződés), kötelező ügylet (a biztosítéki jog alapítására történő kötelezettségvállalás, biztosítéki szerződés), rendelkező ügylet (a biztosítéki jogot megalapító ügylet). 2. Az alapügylet és a rendelkező ügylet közötti viszony elvileg lehet járulékos vagy nem járulékos, a kötelező ügylet és a rendelkező ügylet közötti viszony elvileg lehet jogcímes (kauzális) vagy jogcímtől függetlenített (absztrakt). 3. A kötelező ügyletek jogcíme három típus valamelyikébe tartozhat: causa acquirendi (egy juttatás megszerzése), causasolvendi (egy vállalt kötelezettség teljesítése) vagy causa donandi (ingyenes juttatás), e háromféle causa numerus clausust alkot; a rendelkező ügylet causája ettől eltérően csak causa solvendi lehet, a rendelkező ügylet fogalmilag csak egy korábban vállalt kötelezettség teljesítése céljából jöhet létre. 4. A hatályos Ptk. zálogjogi szabályaiban egyértelműen, világosan elkülönül az absztrakt kötelező ügylet - ti. a zálogjog alapítására irányuló, jogcímtől függetlenített kötelezettségvállalás: a zálogszerződés - és a jogcímes rendelkező ügylet, ahol ez utóbbi ügylet jogcíme a zálogszerződés teljesítése (causa solven-di). 5. Az absztrakt rendelkező ügylet idegen a magyar jogrendszertől, szokatlan lenne kizárólag a zálogjog esetében eltekinteni a jogcímesség követelményétől, a zálogjog alapításának absztrakt dologi ügyletként való kialakítása egyoldalúan előnyös lenne a hitelezőnek.
Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy mind a Javaslat, mind Lohn Balázs cikke olyan fogalmi apparátussal, olyan vonatkoztatási rendszerrel dolgozik, amely a Polgári Törvénykönyv hatályba lépése előtti jogunkban jogászok körében általánosan ismert és elfogadott Gemeingutnak számított, mai jogi oktatásunkban, jogirodalmunkban és különösen a jogászi köztudatban azonban a feledés homálya borítja. A juttatás, a kötelező és a rendelkező ügylet, utóbbi kategórián belül különösen a dologi jogi rendelkező ügylet, továbbá a dologi szerződés fogalma ezért feltétlenül értelmezésre szorul. A jogcím (causa), illetve a jogcímtől való elvonatkoztatás, a jogügylet érvényességének a jogcímtől való függetlenítése (absztrakció) mai jogirodalmunkban, illetve a mai jogászi köztudatban is élő fogalmak, azonban értelmezésük, a nekik tulajdonított jelentés már korántsem tekinthető egységesnek. Lohn Balázs cikkének első része e fogalmak bemutatását, jelentésük tisztázását tűzi ki célul. Válaszunk megköveteli e fogalmi tisztázás pontosítását és ennek során a zálogjog alapításán túl az egyéb dologi jogi rendelkező ügyletekre, mindenekelőtt a tulajdonátruházásra is tekintettel kell lennünk, hiszen a zálogjog alapítására vonatkozó szabályozásnak az új polgári jogi kódexben illeszkednie kell a többi dologi joggal kapcsolatos rendelkező ügyletek rendszerébe. Ezen felül, fel szeretnénk használni ezt az alkalmat arra is, hogy - a vita szorosan vett tárgyán túl - érveljünk amellett, hogy az új kódexben a dologi jogi ügyletek hangsúlyosabban jelenjenek meg, helyük és szerepük tisztázódjék.
A jogügyleti formában megvalósuló juttatások két típusának, a kötelező és a rendelkező ügyletnek a szembeállítása a mai magyar jogban nem tekinthető evidenciának, a rendelkező ügylet fogalma szinte kikopott a jogászi köztudatból.3 Holott valódi különbség van a kötelező és a rendelkező ügyletek között, ti. előbbiek jogi kötelezettséget létesítenek,4 utóbbiak valamely fennálló (dologi vagy kötelmi) jogot átruháznak, megterhelnek, módosítanak vagy megszüntetnek. Előbbiek kizárólag a kötelmi jog területére tartoznak, utóbbiak mind a dologi, mind a kötelmi jogban léteznek. Mai jogunkban úgy tűnik, hogy minden jogügylet a kötelmi jog körébe vonható kötelező ügylet, de legalábbis a kötelmi jog szabályai minden jogügyletre alkalmazhatóak. Tulajdonképpen bizonyos értelemben még az új Polgári Törvénykönyv javaslata is ezt a felfogást erősíti, amennyiben csak a kötelmi jogon belül állít fel általános ügyleti szabályokat.
Valamennyi jogügyletre alkalmazható általános részt vagy - a holland ptk. mintájára - vagyonjogi könyvet nem tartalmaz a Javaslat. A szerződés és az egyoldalú jognyilatkozat csak mint kötelmet, azaz szolgáltatás teljesítésére való kötelezettséget keletkeztető tény jelenik meg mind hatályos jogunkban, mind a Javaslatban. Almási Antal 1910-ben tett megállapítása ma is aktuális: "...azon képzet, hogy a kötelmi ügyletek alapigazságok, hogy a többi ügyletekre ezek legfeljebb egyes, kisebb változtatásokkal alkalmazandók, manapság oly erős, hogy a német polgári törvénykönyv ellenkező eljárásával szemben is magánjogi Tervezetünk az ügyleti intézkedéseket a kötelmi jog élére teszi".5
A rendelkező ügyletek nem kötelmet szülnek, nem szolgáltatás teljesítésére való kötelezettséget keletkeztetnek. Az engedményezés mint kötelmi jogi rendelkező ügylet nem kötelezettséget keletkeztet a követelés jövőbeni átruházására, hanem közvetlenül átszállítja a követelést: az engedményezéssel az engedményes az engedményező helyébe lép. A zálogjog alapítása mint dologi jogi rendelkező ügylet nem kötelezettséget keletkeztet zálogjog jövőbeni alapítására, hanem közvetlenül a zálogjog megalapítását eredményezi. Mindez természetesen nem zárja ki azt, hogy valaki követelés átruházására vagy zálogjog alapítására kötelezettséget vállaljon (pactum de cedendo, pactum de obpignorando), azonban az ilyen kötelezettségvállalás - kötelező ügylet - még nem elegendő (és nem is feltétlenül szükséges) a követelés átruházásához, a zálogjog megalapításához.
A dologi jogi rendelkező ügyletek jellemzője, hogy - a kötelmi jogi rendelkező és kötelező ügyletekkel ellentétben - önmagában az (egyoldalú vagy kétoldalú) akaratnyilatkozat még nem vált ki joghatást. Ahogy Almási fogalmaz: "a kötelmi ügylet con-sensuális jogátmenetével szemben a dologié reális".6 A dologi jogi rendelkező ügyletek esetében a dologi jogváltozásra irányuló szándéknak (megegyezésnek) testet kell öltenie egy olyan jogcselekményben, amely harmadik személyek számára is felismerhetővé teszi a dologi jogváltozást. E "reális" mozzanat szükségessége logikusan következik abból, hogy a dologi jogok mindenkivel szemben hatályosak, ezért harmadik személyek számára is nyilvánossá kell tenni a dologi jogváltozást. E "reális" mozzanat alapvetően a birtokátruházás (tradíció) vagy a megfelelő nyilvántartásba való bejegyzéshez szükséges lépések megtétele, például a bejegyzési engedély kiadása a jogszerző fél részére (tabuláris tradíció).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
