2011. július 27-én jelent meg a Magyar Közlönyben, és 2011. augusztus 4-én lépett hatályba a 2011. évi CXV. törvény a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek csődeljárásának és felszámolásának különleges szabályairól és az azzal összefüggő törvénymódosításokról (a törvény saját rövidítése szerint: Kcstm.). Ez a törvény részben módosította az "általános" csőd- és felszámolási eljárásokat, részben pedig létrehozott a Cstv. IV. fejezetében egy "különleges" eljárást azokra a gazdálkodó szervezetekre vonatkozóan, amelyeket a Kormány - fizetésképtelenségi eljárásuk megindítása előtt vagy után - nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek ítél.
A Cstv. 2011. évi CXCVII. törvénnyel történt módosítása 2012. január 1-jétől kezdődően megváltoztatta a fejezet címét, és a továbbiakban stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezeteknek nevezi azokat a szervezeteket, amelyeknek a fizetésképtelenségi eljárására külön szabályokat kell alkalmazni. E különleges eljáráson belül a törvény kialakított két fokozatot:
a) a Cstv. 65-67. §-ba tartoznak a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek [a fogalmat a 65. § (3) bekezdés pontjai határolják körbe], míg
b) a 68-70. §-ok a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek közül is olyanokra vonatkoznak, melyek maguk, vagy az általuk működtetett létesítmények nemzetbiztonsági védelem alá esnek, vagy honvédelmi, rendvédelmi, haditechnikai, energiaellátási szempontból nemzetközi vagy országos jelentőségű, vagy a lakosság közműszolgáltatással való ellátása szempontjából stratégiailag kiemelt közszolgáltatást látnak el - a tevékenységük ellátásához fűződő közérdekre tekintettel.
A továbbiakban az eljárások megkülönböztetése a szövegben a következő (az egyértelmű azonosítás érdekében): "általános" - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) rendes szabályai szerint folyó eljárás; "különleges 1" eljárás - amely a Kormány rendelete folytán stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek ellen folyik speciális szabályok szerint; és "különleges 2" - amely a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek közül még külön nemzetbiztonsági védelem stb. alá eső gazdálkodó szervezet ellen folyik.
Ezzel a módosítással tulajdonképpen a törvényalkotó létrehozott a csődeljárásokban egy, míg a felszámolási eljárásokban két újabb eljárást. A továbbiakban a jogalkalmazóknak nemcsak azzal kell megküzdeniük, hogy az adósok specialitásai miatt össze kell hangolni a Cstv. és a státusztörvények különböző rendelkezéseit (hiszen teljesen eltérő tudást, gyakorlatot és szemléletet igényel egy nyugdíjpénztár felszámolása, mint például egy egyesületé), hanem azt is figyelembe kell venni, hogy az "általános" szabályok szerint megindult eljárásban a Kormány rendeletének megfelelően a "különleges 1" vagy a " különleges 2" alapján kell az eljárást lefolytatni. Miután a fizetésképtelenségi eljárásokban az eseti döntéseknek, kialakult megoldásoknak igen nagy szerepe van, a következő időkben a meginduló "különleges 1-2" eljárások és a már kialakult gyakorlati megoldások összehangolása igen komoly feladatot ró a résztvevőkre.
A törvényhez 2011. augusztus 10-én jelentek meg a végrehajtási rendeletek, melyeket 2011. december 30-án újak váltottak fel [357-359/2011. (XII. 30.) Korm. r.]. Ezek egyértelműen meghatározzák a "különleges" eljárásokban eljáró fizetésképtelenségi szakértő személyét mind a csődeljárásokban, mind a felszámolási eljárásokban: csak a Hitelintézeti Felszámoló Nonprofit Kft. lehet ilyen ügyekben fizetésképtelenségi szakértő [358/ 2011. (XII. 30.) Korm. r.].
A végelszámolásoknak 2006-ban a Ctv.-be való áthelyezésével a IV. fejezet üres volt a Cstv.-ben, ide kerültek be - a 2011 augusztusától, majd 2011 decemberében módosítva 2012. január 1-jétől - "A stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetekre vonatkozó eltérő rendelkezések". Ezt a minősítést azok a gazdálkodó szervezetek kaphatják meg, amelyek adósságainak rendezéséhez, hitelezőikkel való megegyezéséhez, sikeres reorganizációjához (csődeljárásához) nemzetgazdasági érdek vagy kiemelt közérdek fűződik; illetve kiemelt gazdaságpolitikai érdek fűződik ahhoz, hogy a jogutód nélküli megszüntetésük (felszámolásuk) gyorsabb, átláthatóbb és egységesített eljárásrend szerint történjék.
A minősítést a Kormány adja - rendeleti formában. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény szerinti stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté nyilvánítás eljárási szabályairól szóló 359/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet szerint az előterjesztést az adós gazdálkodó szervezet főtevékenysége szerinti ágazati miniszter - további négy miniszter véleményét kikérve - terjeszti elő. Igen összehangolt és gyors munkát kíván meg tehát a Kormány részéről annak az eldöntése, hogy kit emel ki a fizetésképtelenségi "általános" szabályok közül, különös tekintettel arra, hogy a Kormányrendelet még komoly gazdasági előkészítést is igényel az előterjesztő minisztérium részéről: nemcsak az adós gazdasági helyzetét, nehézségeinek okát, tulajdonosi összetételét, munkavállalóinak számát, megoszlását kell bemutatni, hanem részletesen elemezni kell azt is, hogy az adós milyen helyet foglal el az adott körzetben, az ország gazdaságában, illetve vannak-e nemzetközi kapcsolatai.
Ahhoz képest, hogy csődeljárás esetén annak kezdő időpontjától (Cégközlönyben való közzététel) számított 15 napon belül, míg felszámolási eljárás esetén pedig legkésőbb a felszámolás kezdő időpontjától (Cégközlönyben való közzététel) számított 30 napon belül hirdetheti ki a Kormány azt a rendeletét, amellyel egy megindított "általános" fizetésképtelenségi eljárást "különleges" eljárássá minősít, igencsak gyorsan kell az előkészítőknek dolgozni.
Nem teljesen egyértelmű a szöveg alapján, hogy vajon csak már megindult csődeljárás és felszámolások esetén van lehetőség ilyen rendelet meghozatalára, vagy ezt megelőzően is. A Cstv. 65. § (2) bekezdése, a 66. § (3) bekezdése, 68. § (4) bekezdése és a 359/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a csődeljárás illetve a felszámolás megindítása előtt is meghozható ez a Kormányrendelet. Véleményem szerint ez lenne a célszerű. Nyilvánvalóan az ágazati miniszter előterjesztéséhez az adatokat az adós fogja szolgáltatni, aki bajban van. Az ő érdeke, hogy minél előbb a "különleges" eljárás hatálya alá vonják, tehát még időben tudja ezt kezdeményezni a közigazgatás rendszerében. Felszámolási szempontból is ez lenne a legjobb, mert akkor a felszámolás megindításakor már mindenki tisztában lenne azzal, hogy milyen szabályok szerint kell lefolytatni az eljárást, és nem utólag kellene módosítani az addig elindult folyamatokon.
A 65. § (3) bekezdése szerint a Kormány stratégiailag kiemelt jelentőségűnek minősíthet gyakorlatilag bármely gazdálkodó szervezetet.
Az adott adóst kiemelt jelentőségűnek minősítő Kormányrendelet hatályba lépésétől számított 3 napon belül le kell cserélnie a fizetésképtelenségi eljárást lefolytató bírónak a számítógép által korábban kijelölt felszámolót és a Hitelintézeti Felszámoló Nonprofit Kft.-t kell kijelölnie, s ezt a Cégközlönyben közzé kell tenni.
Ez így leírva végrehajtható, a napi gyakorlatban azonban - főleg nagyobb forgalmú bíróságokon - mindenképpen meg kell bízni valakit azzal, hogy naponta vizsgálja meg: a Magyar Közlönyben nem jelent-e meg olyan Kormányrendelet, amely a bíróság előtt folyamatban levő eljárásokat érintheti. Miután a cikk írásakor még nem ismert egy ilyen Kormányrendelet szövege, nem lehet tudni, hogy vajon csak az adós nevét fogja tartalmazni, vagy ha van folyamatban már ellene fizetésképtelenségi eljárás, akkor annak a számát, az eljáró bíróságot is feltüntetik benne?
Az mindenesetre tanácsolható az adósok részére, hogy amennyiben a Kormány a "különleges" eljárás hatálya alá helyezte őket, azonnal tájékoztassák azt a bíróságot, amely előtt folyik ellenük fizetésképtelenségi eljárás. Ha ugyanis még a csődeljárás kezdő időpontja, a felszámolás megindulása előtt megszületik ez a döntés, nem is biztos, hogy ügyszámot meg tudna jelölni a rendelet.
A korábbi felszámolót felmentő és az újat kijelölő végzésben rendelkezni kellene a korábbi felszámoló számlával igazolt költségei megtérítéséről és az addig elvégzett tevékenységéért járó arányos díjazásáról is, amely legfeljebb 100 000 forint lehet, de különösen bonyolult ügyben magasabb díjazás is megállapítható, a díjmegállapító rendelkezés ellen lehet fellebbezéssel élni. A "felszámoló" kifejezésbe nyilvánvaló bele kell érteni a korábbi vagyonfelügyelőt is, bár ezt a törvényszöveg szó szerint nem mondja ki, de miután nincs eltérő rendelkezés rájuk, és fel kell menteni őket, csak ezek a szabályok alkalmazandók. (Egyébként a végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, s így összhangban van az "általános" felszámolási eljárásokban a felszámoló felmentésére vonatkozó rendelkezéssel. Ha van Kormányrendelet és ennek alapján hozta meg a bíróság a végzését, nem nagyon látható be, hogy mit is lehetne fellebbezni a díjon kívül.)
A gondot ott látom, hogy a bíróság ebben a szakaszban - csődeljárásban még csak 15 nap telt el, a felszámolási eljárásban pedig maximum 30 - nem tudja, mit is csinált a fizetésképtelenségi szakértő. Nem ismeri a számlával igazolt költségeit és az addig végzett tevékenységét. Ha esetleg a Kormányrendelet hatályba lépését követően - rövid úton (telefonon) - azonnal felhívja a korábbi fizetésképtelenségi szakértőt a fentiek kidolgozására és azonnali benyújtására, akkor sem biztos, hogy az alapján azonnal döntést lehet hozni - hiszen elképzelhető, hogy a bíróság hiánypótlásra hívja fel a felszámolót stb. - így véleményem szerint a régit felmentő és az új fizetésképtelenségi szakértőt kijelölő végzésnek nem feltétlenül része a felmentett szakértő díjazásának megállapítása, arra külön végzésben is sor kerülhet.
A felmentett felszámolónak (nyilvánvalóan a vagyonfelügyelő is ideértendő) együtt kell működnie az újonnan kijelölttel, s a Cstv. 27/A. § (11) bekezdése tényleg csak irányadó lehet ebben az együttműködésben, mert az ott írtakról - általában - még a felmentett fizetésképtelenségi szakértő sem rendelkezik információval. Amit át tud adni, az a beérkezett hitelezői igények, azok esetleges besorolása, át tudja utalni a számlájára befizetett nyilvántartásba vételi díjakat, megoszthatja az esetlegesen tudomására jutott információkat az új szakértővel. Ide tartozik az is, hogy a korábbi fizetésképtelenségi szakértő a saját honlapján közzétegye, már nem ő a felelős az eljárásban, és a folyamatosan érkező hitelezői igénybejelentéseket adja át az állami szakértőnek.
Ez a kérdés azért is érdekes, mert a csődeljárásban - a 12. § (1) bekezdés szerint - az adósnak közvetlenül is fel kell hívnia a hitelezőit, hogy hova jelentsék be az igényüket a csődeljárásban és hova fizessenek. A hitelezői igényeket tehát mindenképpen a régi vagyonfelügyelőhöz fogják bejelenteni, mert olyan kötelezettséget nem írt elő a törvény, hogy az adósnak - a rá vonatkozó Kormányrendelet megjelenése után - egy újabb levelet kellene küldenie a hitelezők részére. ■
Visszaugrás
