https://doi.org/10.59851/mj.72.11.4
A tanulmány elemzi a szerződés formai követelményeit az európai és a magyar jogban. Megállapítja, hogy a magyar jogban, összhangban más európai jogrendszerekkel, a szerződés megkötése főszabály szerint szóban, egyszerű akaratmegegyezéssel jön létre. A kötelező alakszerűség kivételes, amikor a törvény adott szerződéstípusra nézve előírja. A tanulmány bemutatja az alakszerűségi előírások különböző eseteit, valamint a formahiányosság jogkövetkezményét, ideértve a semmisséget és ennek teljesítés útján való orvoslását.
Kulcsszavak: szerződési szabadság; szóbeli szerződés; írásbeli szerződés; jogkeletkeztető forma; közjegyzői okirat; utólagos jóváhagyás; előzetes engedélyezés; bírósági egyezség; formahiányos szerződés semmissége; formahiányosság orvoslása
This study analyzes the formal requirements of contracts in European and Hungarian law. It finds that in Hungarian law, in line with other European legal systems, contracts are generally concluded verbally, based on a simple agreement of wills. Mandatory formal requirements are exceptional, when prescribed by law for a given type of contract. It presents various cases of formal requirements, as well as the legal consequences of formal deficiencies, including nullity and its remedy through performance.
Keywords: freedom of contract; verbal contract; written contract; form creating legal effect; notarial deed; subsequent approval; prior authorization; court settlement; nullity of a contract due to lack of form; remedying formal deficiencies
Az európai polgári törvénykönyvek - így a magyar Ptk. is - a szerződési szabadsággal összhangban rögzítik a formátlanság (konszenzualizmus), a formaszabadság elvét,[1] azaz azt, hogy a szerződés főszabály szerint a feleknek a szerződés fő elemeire (essentialia negotii) vonatkozó egyszerű, szóbeli akaratmegegyezése (solo consensu) alapján jön létre.[2] Az európai kódexek (például a német BGB,[3] a francia Code civil,[4] az osztrák ABGB,[5] a svájci kötelmi törvény[6]) és a magyar Ptk.[7] közös nevezőjeként emelhető ki az is, hogy formai kötelezettség (korábbi elnevezése: alaki kénytetőség) a főszabály alóli kivételként csupán akkor érvényesül, ha maga a kódex a szerződési jog általános vagy az egyes szerződésekre vonatkozó rendelkezéseiben,[8] vagy külön törvény (például a magyar jogban
- 695/696 -
a Munka törvénykönyve a munkaszerződésre nézve) adott szerződésre vonatkozóan kötelező formát ír elő, vagyis a szerződés létrejövetelét és érvényességét kötelező forma teljesítéséhez fűzi.[9]
Téves lenne a forma alatt csupán az írásbeli formát érteni, hiszen a forma lehet más alakszerűség is, például a reálszerződéseknél a leszerződött dolog átadása is konstitutív (szerződéskeletkeztető) jellegű.[10]
A formális szerződés olyan szerződés, melynek létrejöveteléhez nem elegendő a feleknek a szerződés lényeges elemeire vonatkozó egyszerű akaratmegegyezése (kifejezett szóbeli vagy konkludens egyetértés), emellett szükséges a törvényben előírt forma (alakszerűség) teljesítése, vagyis az akaratmegegyezés törvényben előirányzott kötelező formába iktatása is. A formális szerződés esetében az egyszerű, formaközvetítés nélküli jogügyleti akaratmegegyezés nem vált ki joghatást,[11] és még előszerződésként sem minősíthető, mivel a formalitás elve alapján az előszerződés is formális. A formális szerződés akkor jön létre, ha a felek megegyeznek a szerződés lényeges elemeiről, és amikor ezt a megállapodást a törvényben megszabott kényszerítő alakszerűségbe foglalják: például ha a felek az ingatlan-adásvételnél a szerződés tárgyáról és az árról szóló megállapodásukat írásbeli alakba öntik.
Ha a szerződés nem teljes, mert a forma nem tartalmazza a fő elemek mellett a mellékes elemeket (incidentalia negotii), a szerződés ugyan érvényes, azzal, hogy a felek a mellékes elemekről utóbb meg kell egyezzenek. A svájci jog szerint a mellékes elemekről a felek utólag szóban is megegyezhetnek. Ennek elmaradása esetén ezekről a legtöbb európai kódex - így a magyar Ptk. - értelmében az érdekelt fél kérelmére bíróság is dönthet. Ez különösképpen az ún. pontozat[12] (punctatio, osztrák jog, régi magyar jog) esetében foroghat fenn, amikor az okirat már tartalmazza a fő elemeket, de a mellékes elemekről még nem született egyetértés.
Ha utóbb, belátható határidőn belül a mellékes elemekre vonatkozó egyetértésre nem kerül sor, az osztrák jogban bírósági határozat pótolhatja a mellékes elemekre vonatkozó megállapodást.[13] A magyar Ptk. szerint a nyilatkozattétel elmaradása esetében a hiányzó nyilatkozat bírósági határozattal pótolható.[14]
Ki kell emelni, hogy a konszenzuális szerződések körében a szerződés utólagos formába foglalása általában nem jelenti azt, hogy a szerződés formálissá vált. Az ilyen szerződés továbbra is konszenzuális jellegű marad.
Bizonyítás kérdése, hogy a formába iktatás, amennyiben a szóbeli megállapodáshoz képest különbözik, szerződésmódosítást jelent-e. A szóbeli szerződések körében az utólagos formába öntésnek az a jogkövetkezménye, hogy jogvita esetében a szerződés tartalmát illetően az lesz a mérvadó, amiben a felek szóban megegyeztek, és elvben nem az, amit a felek formába foglaltak, mivel a szóbeli szerződésnél az egyszerű akaratmegegyezés konstitutív (jogkeletkeztető) jellegű. Mégis, a megállapodás formába öntése a szerződés tartalmát illetően bizonyí-
- 696/697 -
tékként szolgálhat, különösen akkor, ha a felek az írásbeli tartalmat nem vitatják.[15]
A konszenzuális szerződésnél a szóbeli megegyezés utáni, későbbi formába foglalás nem minősül jogkeletkeztetőnek, ez inkább bizonyítási jellegű tény. Azaz a konszenzuális szerződésnél a szóbeli megegyezés után kiállított forma egyszerű bizonyítékként szerepel a szerződés fennálltáról. A szóbeli szerződésnél a későbbi formába öntés (például írásba foglalás) abszolút bizonyíték a szerződés létrejövetelére nézve, de csak relatív bizonyíték a szerződés tartalmára vonatkozóan. Ugyanis a konszenzuális szerződésnél a szerződés tartalma - az utólagos formától eltekintve - más módon is bizonyítható.
Ezzel szemben a formális szerződés esetében mind a szerződés létrejövetele, mind a szerződés lényeges elemeire vonatkozó tartalma tekintetében a felek által - a törvényben kötelezőként előírt - kiállított forma abszolút bizonyítékként szerepel. A formális szerződésnél az alaki kelléken kívüli egyéb bizonyíték csak a mellékes elemekre nézve jöhet szóba.
A konszenzuális (szóbeli) szerződések létrejöveteli időpontja a szóban elhangzott ajánlat elfogadásának időpontja, míg a formális szerződéseknél a szóbeli megállapodás még nem jelenti a szerződés keletkezését, erre csak abban az időpontban kerül sor, amikor a szerződő felek az akaratmegegyezésüket az adott formába foglalták, és az okiratot aláírták. A formális szerződésnél a szerződés módosítása a fő elemekre nézve csakis a törvényben előírt formában történhet meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
