2021. június 1-én napvilágot látott Ferenc pápa pontifikátusa alatt a kánonjogban eszközölt egyik legjelentősebb változás.
"Legeltessétek Isten nyáját: viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem önként, Istenhez híven."[1] Péter apostolnak ezekkel a szavaival kezdődik a Pascite gregem Dei[2] kezdetű apostoli konstitúció, amellyel Ferenc pápa megreformálta az Egyházi Törvénykönyvnek a büntetőjogi szankcióiról szóló VI. könyvét. Első alkalommal történt meg az 1983-as Kódex promulgálása óta, hogy a CIC egy önálló könyve egészében kerül megreformálásra. Az új "könyv" nem jelenti az 1983-as szabályok teljes újraírását, inkább a büntetésekkel foglalkozó joganyag az aggiornamento[3] jegyében az aktuális kihívásokhoz lett igazítva. Az új rendelkezések 2021. december 8-án léptek hatályba.[4]
"Ma már nem a változások korában, hanem korszakváltozásban élünk" - mondja Ferenc pápa, idézve egyik korábbi beszédét (Ad Curiam Romanam dum omnia Natalicia significantur, 2019. dec. 21.)[6]
Társadalmunk gyors változásokon ment és megy át, arra ösztönözve az Egyházat, hogy megfelelő válaszokat adjon korunk kihívásaira. Ez szükségesé tette a Szt. II. János Pál pápa által 1983. jan. 25-én kihirdetett büntetőjogi szabályozás felülvizsgálatát. Annak érdekében volt szükség erre, hogy a főpásztorok a büntetőjogi fegyelmet:
- rugalmasabb üdvözítő és korrekciós eszközként használhassák;
- késedelem nélkül és lelkipásztori jótékony szeretettel alkalmazhassák;
- elkerüljenek súlyosabb bajokat;
- csillapíthassák az emberi gyengeség által okozott sérüléseket.
Az Egyház története során igyekezett egységes viselkedési normákat felállítani, amelyeknek a főpásztorok és a megszentelt élet intézményeinek legfőbb elöljárói voltak az őrei és szerves részét képezte lelkipásztori szolgálatuknak. Mivel mind a bűntényt elkövetőknek, mind az esetleges áldozatoknak szükségük van az irgalmasságra és a korrekcióra, ezért ezeket a normákat a jótékony szeretet jegyében kell végrehajtani. A jótékony szeretet igényli, hogy a püspökök minden alkalommal, amikor szükség van rá, folyamodjanak a büntetőjogi rendszerhez, szem előtt tartva annak három célját: az igazságosság követelményeinek a helyreállítását, a bűnt elkövető korrekcióját és a botrányok jóvátételét.[7]
Filippo Iannone, olasz karmelita érsek, a Törvényszövegek Pápai Tanácsának elnöke, figyelmeztetett arra, hogy kerülni kell a túlzott engedékenységet a törvény értelmezésében, mert a múltban sok kárt okozott az Egyházban a jótékony szeretet helytelen gyakorlása azáltal, hogy az illetékes ordinárius a könyörületességet az igazságosság elé helyezte.
Megalapozatlan ellentétet láttak a lelkipásztorkodás és a jog, különösen a büntetőjog között. Ez a fajta gondolkodás zűrzavarhoz vezetett, megbénította a rendszer működését, és nehezebbé tette a korrekciót. Ezért a Szentszéknek be kellett avatkoznia a legsúlyosabb bűncselekmények megbüntetése érdekében. Egy püspök hanyagsága a büntetőeljáráshoz való folyamodást illetően azt igazolja, hogy nem teljesíti helyesen és hűségesen funkcióját.
Az 1983-as Kódex kihirdetése után kiderült, hogy annak VI. könyvének büntetőjoga nem működik. Ez a szöveg gyökeresen módosította az 1917-es Kódex korábbi rendszerét, de anélkül, hogy teljes mértékben felmérte volna annak következményeit. A büntetések számát nagymértékben csökkentették, és sok jelentős kánont szándékosan fogalmaztak meg homályosan, hogy az illetékesek határozzák majd meg minden esetben a követendő magatartást és az alkalmazandó büntetést. A tapasztalat igazolta, hogy az ordináriusok nehézségekbe ütköztek a büntetőnormák alkalmazásában, mivel azok határozatlanok voltak.
Ez a körülmény arra késztette 2007-ben XVI. Benedek pápát, hogy hivatalosan megbízza a Törvényszövegek Pápai Tanácsát a Kánonjogi Kódex VI. könyvének felülvizsgálatával. Az új szöveg a világ minden tájáról érkező szakértők többéves munkájának és konzultációinak eredménye.
2011 nyarán a munka első vázlata elküldésre került az összes püspöki konferenciának, a Római Kúria dikasztériumainak, a Megszentelt Élet Intézeteinek Főfelügyelőinek, a Kánonjogi Karoknak, minden tanácsadónak és számos más kanonikusnak. A konzultáció során több mint 150 érdemi vélemény érkezett, amelyeket a csoport későbbi munkájához felhasznált. A dikasztériumokkal és tanácsadókkal folytatott további konzultációk a szöveg finomításához vezettek,
- 1/2 -
amelyet a Dikasztérium Plenáris Közgyűlése 2020. január 20-án hagyott jóvá.
Ezt a dokumentumot néhány további, főként gazdasági vonatkozású kiigazítással a Pápai Tanács véglegesen rögzítette. A munka eredményeként a VI. könyvet alkotó 89 kánonból 63 módosult (71%), további 9 került áthelyezésre (10%), míg csak 17 (19%) maradt változatlan.
A reform célja az volt, hogy az egyetemes büntetőjogi normákat még alkalmasabbá tegye a közjó és az egyes hívők védelmére, jobban illeszkedjenek az igazságosság szükségleteihez, hatékonyabbak legyenek és megfeleljenek a mai egyházi kontextusnak, amely nyilvánvalóan különbözik az 1970-es évektől, amikor a Kódex VI. könyve született.
Juan Ignacio Arrieta spanyol püspök, a Törvényszövegek Pápai Tanácsának titkára mondja, hogy az új VI. könyvben bevezetett változtatások alapvetően három irányadó kritériumnak felelnek meg:
A normák megfelelő meghatározása
A szöveg megadja a korábban nem létező büntetőjogi normák megfelelő meghatározását. Szűkült a korábban a tekintélyre bízott mérlegelési jogkör. Az átdolgozás során csökkentették azoknak az eseteknek a számát, amelyekben a büntetés alkalmazását a hatóság megítélésére bízták.
a) a bűncselekmények jobban meg vannak határozva, megkülönböztetve azokat az ügyeket, amelyeket korábban inkább összevontak;
b) a szankciókat kimerítően felsorolja az 1336. kán.;
c) már a kiszabandó szankciók is meghatározásra kerültek, és a döntést hozó hatóság rendelkezésére állnak azok a paraméterek, amelyekre vonatkozóan megoldásokat fogadhat el.
2. A közösség védelme, illetve a botrány jóvátételére és a károk megtérítésére való odafigyelés
Az új szöveg a büntető/szankcionáló eszközt a közösségek lelkipásztori kormányzásának szokásos formájába kívánja visszahozni, kerülve a megfoghatatlan és elrettentő formulákat. A szeretet megkívánja, hogy a főpásztorok a büntetőjogi szisztémához folyamodjanak, valahányszor erre szükség van. Ezért az új szövegek büntetőparancs kiadására (CIC 1319. kán. 2. §); büntetések kimondására vagy kinyilvánítására irányuló bírói vagy közigazgatási eljárás indítására (1341. kán.) szólítanak fel főként, ha testvéri feddés útján, sem figyelmeztetéssel, sem dorgálással nem lehet eléggé az igazságosságot helyreállítani, a tettest megjavítani, a botrányt helyrehozni.
Az 1361. kán. 4. §-a általánosságban kimondja, hogy "a büntetés elengedése mindaddig nem adható meg, amíg az ordinárius körültekintő ítélete szerint az elkövető nem orvosolta az okozott kárt".
Ha egy főpásztor elhanyagolja, hogy a büntetőjogi szisztémához folyamodjon, ebből nyilvánvaló, hogy nem látja el helyesen és hűségesen feladatát (Come una Madre amorevole, 2016. jún. 4; Vos estis lux mundi, 2019. máj. 7).[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
