Analitikus és didaktikus írás. E két szóval jellemezve kívánom a recenzió útján a figyelmet felhívni Vida Sándor "Az Európai Bíróság védjegyjogi gyakorlata " című, a Novotni Alapítvány kiadásában a közelmúltban megjelent könyvére.
Már az EU csatlakozás előtt védjegyjogunk követte az EK Védjegyjogi Irányelvét és a csatlakozást követően az Európai Bíróságnak az Irányelv alapján hozott ítéletei irányadóvá váltak a hazai védjegyjog alkalmazása során.
Az Európai Bíróság törekvése az egységes közösségi védjegyjog megvalósítására, és ennek keretében az annak alapjául szolgáló egységes fogalom meghatározások kialakítására irányul. E precedens értékű állásfoglalásokat elemzi, értékeli a szerző sokrétűen, minden egyes állásfoglalást a meghozatalának alapjául szolgáló tényállás és felmerült kérdések ismertetésével együtt, az összefüggéseket megvilágítva olyan mélységgel, hogy segítséget nyújtson a jogalkalmazónak ahhoz a komoly tanulási folyamathoz, amely a védjegyjogi rendelkezések eurokonform alkalmazásához szükségesek.
A szerző művének több fejezetét publikálta már az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemlében. E publikált fejezetek beleolvadnak a mű egészébe és az egyes fejezetek kölcsönös összefüggésének ismeretében hozzátartoznak annak teljességéhez.
Az elemző értékeléseket követően a szerző - talán így kívánva fejtegetésének jelentőségét kidomborítani - külön fejezetben mutatja be, miként hatott az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata a német, a francia és az angol bíróságok joggyakorlatára. E három jogrendszer példakénti bemutatása azért jelentős, mert három olyan egymástól eltérő alapokon nyugvó jogrendszert mutat be, amely korábban igen alaposan kifejlesztette már a maga védjegyjogi gyakorlatát.
Egyes anyagi jogi kérdéseket vizsgáló fejezeteket megelőzően a "Hatáskör" c. fejezetben mutatja be az Európai Bíróság tevékenységének két vonulatát.
Az Európai Bíróságnak jogértelmező hatásköre van a nemzeti védjegyügyekben, amikor a tagállamok bíróságainak megkeresése alapján előzetes jogértelmező döntést hoz.
Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése akkor szükséges, ha a jogvita során a nemzeti védjegytörvény alapjául szolgáló közösségi jog rendelkezésével összefüggésben a jogértelmezés útján tisztázandó kérdés a pernek abban a szakában merül fel, amikor a bíróság döntése ellen már további jogorvoslatnak nincs helye és a bíróság az ügy eldöntéséhez szükségesnek tartja az Európai Bíróság értelmező állásfoglalását. A nemzeti bíróságnak mérlegelési joga (diszkréció), hogy a megkeresést szükségesnek tartja-e. Ez esetben a nemzeti bíróság feladata a kérdés megfogalmazása és az Európai Bíróság tájékoztatása az ügy olyan jogi és ténybeli vonatkozásairól, amely a közösségi jog szempontjából lényeges lehet. Az Európai Bíróság döntését minden további esetben - amennyiben a kérdés azonos módon merül fel - alkalmazni kell és a továbbiakban ez irányadó. Erre utal az az uralkodó nézet, mely szerint: "European Court of Justice is locuta res finita".
Az előzetes döntéshozatali kérdést a jogértelmezésre kell korlátozni, a nemzeti jog értelmezése nem az Európai Bíróság hatáskörébe tartozik. A Bírósághoz intézett előzetes kérdés általában a nemzeti eljárás felfüggesztését vonja maga után a Bíróság ítéletéig, azonban ennek alapján az alapügyben a döntés meghozatala - a saját nemzeti jogának megfelelően - kizárólag nemzeti bíróságra tartozik. Ezért rendkívül érdekesek a könyvnek azon részei, melyek bemutatják, hogy a nemzeti bíróságok az Európai Bíróság előzetes döntését követően milyen ítéletet hoztak.
A szerző többször rámutat az írásban, hogy milyen komoly érdek fűződik ahhoz, hogy a nemzeti bíróság, amennyiben az Európai Bíróság jogértelmezési megkeresése mellett dönt, a kérdéseket nagyfokú gondossággal, az ügy tényállásához képest pontosan és teljes körültekintéssel tegye meg. A könyv ismerteti azokat a hazai eljárásjogi rendelkezéseket, amelyek a kérdés feltevéssel összefüggnek.
A hatáskör kérdéséhez tartozik az Európai Bíróság tevékenységének másik vonulata. A Közösségi Védjegyhivatal (OHIM) védjegybejelentéssel, felszólalással, törléssel kapcsolatos határozatai ellen az Európai Elsőfokú Bíróságnál (a könyv meghatározása szerint Európai Törvényszék) megváltoztatás iránti kereseti kérelmet lehet benyújtani. Az Európai Elsőfokú Bíróság döntésével szemben fellebbezni lehet az Európai Bírósághoz.
A könyv a további fejezetekben a védjegyoltalom alapvető kérdéseivel, (i) a megkülönböztethetőség, (ii) az összetéveszthetőség és (iii) a jogérvényesítés kérdéseivel foglalkozik, teljes mélységében.
A megkülönböztethetőség vonatkozásában az alábbi kérdéseket tárgyalja: az átlagos fogyasztó, ezen belül a forgalmi körök felfogásának tükröződése a fogyasztó tudatában, a fogyasztó megkérdezése, a kiskereskedelmi szolgáltatás (Praktiker), a leíró védjegy bejelentésével, a leíró jelleg hiányával (SAT.2), a színek (Libertel) és térbeli védjegy (Philips/Remington, Linde) oltalomképességével, valamint a földrajzi elemet tartalmazó védjegyekkel (Chiemsee) összefüggő kérdések.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
