A 2006. évi VI. törvény 11. § (5) bekezdése 2007. július 1-jei hatállyal beiktatta a Cstv.-be a 27/A. § (1) bekezdését [számozását a 2009. évi LI. törvény 13. § (3) bekezdése (13) bekezdésre változtatta meg]. Ez alapjaiban változtatta meg a felszámolási eljárásban igénybe vehető teljesítési segédek körét, minősítését, az igénybevétel feltételeit. Az azóta eltelt hosszabb idő ellenére úgy tűnik, a bírói gyakorlat nehezen "veszi át" az új szabályozást, annak értelmezése gyakran nehézségekbe ütközik, a Legfelsőbb Bíróság és az Ítélőtáblák korábban közzétett, az újabb szabályozásra figyelemmel már nem alkalmazható eseti döntései elbizonytalanítják a jogalkalmazókat. Cikkem apropóját emellett az adta, hogy még mindig nem egyértelmű a gyakorlat a felszámolási költségek megítélésének tárgyában sem.
A felszámolási zárómérleggel szemben előterjesztett kifogás kapcsán a felszámoló bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a kifogásolt kiadás a Cstv. vagy más jogszabályok alapján indokolt volt-e, illetve kötelezően előírt intézkedéssel kapcsolatban merült-e fel.
Ennek megfelelően az adós tulajdonában álló ingatlan értékesítése esetén az értékbecslés nem szükséges (nem kötelező), de indokolt lehet (az ingatlan korábbi értékbecslése elavult, régi; a könyv szerinti érték nyilvánvalóan jelentősen eltér a feltételezett piaci értéktől; az ingatlan nagy értékű, vagy multifunkciós; az ingatlanpiacon átfogó, jelentős változások következtek be /válság-fellendülés/ stb.), míg az ügyvéd igénybevétele - a felszámoló által kötelezően alkalmazott jogászt figyelembe véve - az ingatlan átruházási szerződés megkötésénél nem szükséges, illetve ez a költség a vevőt terheli [Ptk. 367. § (3) bekezdés], kivéve, ha a felek másként állapodtak meg. Gyakori és életszerű, hogy a vevő ezen is "spórol" és kiköti, hogy az adós viselje ezt a költséget, különben nem vagy csak olcsóbban veszi meg az ingatlant. Ebben az esetben a felszámoló nem mérlegelhet: az ügyvéd igénybevétele szükséges [Inytv. 26. § (2) bekezdés].
Amennyiben a költség nem kötelezően merült fel (pl. környezeti állapotvizsgálat), indokoltságát a felszámolónak kell bizonyítani. Ennek részletességét, mélységét a felszámoló bíróság határozza meg az összes körülményt figyelembe véve.
Indokolt költség esetében az erre irányuló kifogás elbírálásakor a felszámolónak a bíróság felé igazolnia kell annak elszámolását (szerződés, könyvelés, számlázás, kifizetés). Ezen okiratok megküldését a hitelező nem kérheti és a felszámoló erre nem kötelezhető, de célszerű ilyen vita esetén a hitelezőnek az iratbetekintést biztosítani.
Ha a kiadás indokolt és igazolt, a felszámoló bíróság nem mérlegelheti annak arányosságát, kivéve, ha az nyilvánvalóan eltúlzott. Ennek az az indoka, hogy amennyiben a felszámoló a felszámolás során nem az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal jár el (az egyébként indokolt, szükséges és esetleg kötelezően elő is írt) szerződéskötés során, úgy az ezzel kapcsolatos felelősségét - a nyilvánvalóan kirívó, durva eseteket kivéve - nem a felszámolási eljárásban, hanem a felszámolóval szemben indított külön (kártérítési) perben lehet érvényesíteni (Cstv. 54. §). Másfelől az erre irányuló kifogás nyomán feltárt adatokra figyelemmel nyilvánvalóan eltúlzottnak minősülő költség mérséklése a felszámolási eljárásban a hitelezők érdekében szükséges és lehetséges. A nyilvánvalóan kirívó, durva esetek körének meghatározása - a konkrét jogesetre figyelemmel - szintén a bírói gyakorlatra tartozik, kifejezett jogszabályi előírása erre vonatkozóan nincs.
A felszámolónak a jogosulatlanul kifizetett költség visszafizetésére kötelező végzésre figyelemmel nem kell az adós könyvelését visszamenőleg korrigálni - ez újabb szükségtelen kiadást jelentene -, hanem az általa vagy a teljesítési segéd (harmadik személy) részéről visszafizetett összeget rendkívüli bevételként vagy (a visszafizetés elmaradása esetén) követelésként könyvelheti el.
Ha a kiadás vagy annak egy része nem volt indokolt, illetőleg azt a felszámoló nem igazolta, akkor költségként történő elszámolását a felszámoló bíróság megtagadhatja, vagy a felszámoló díjában beszámíthatja. Például: ha az adós vagyona alapvetően egy ingatlan, alkalmazottai, peres eljárásai nincsenek, akkor indokolatlan állandó megbízással ügyvédet foglalkoztatnia a felszámolónak, viszont (ha az ügyletkötésnek a vevővel történt egyezkedés eredményeként ez is a feltétele volt) kötelező igénybe vennie ügyvédet a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez. Vagyis ilyen körülmények között a felszámoló bíróság kifogás esetén kötelezi a felszámolót, hogy az ügyvédi munkadíj állandó megbízásra jutó részét mellőzze a felszámolási költségek közül, illetve azt a saját díja terhére számolja el, ugyanakkor nem mérlegelheti az ingatlan értékesítésével kapcsolatban megbízási díj felszámolási költségként történő elszámolását, mivel a jogi képviselő igénybevételére ebben az esetben jogszabály kötelezte a felszámolót. [Cstv. 27/A. § (13) bekezdés c) pont].
Ez utóbbi esettől elhatárolandó, ha az ingatlan értékesítésével kapcsolatos különleges szakértelemre [külön jogszabályban a felszámolási tevékenység végzésének feltételeként meghatározott szakképzettségen kívüli szakértelmet igénylő feladatra, Cstv. 27/A. § (13) bekezdés a) pont] vagy az ingatlanok nagy számára [a felszámolási tevékenység végzéséhez általában nem szükséges vagy a szükségest meghaladó mértékű feladat ellátására, a Cstv. 27/A. § (13) bekezdés b) pont] hivatkozik a felszámoló az ügyvédi megbízás kapcsán.
Nem mérlegelheti a bíróság a teljesítési segéd igénybevételének jogszerűségét, ha erre a felszámolót jogszabály kötelezte [lásd a fenti példát, Cstv. 27/A. § (13) bekezdés d) pont].
Az előbbiekből az is következik, hogy a Cstv. 27/A. § (13) bekezdés a)-c) pontjában írt esetekben a felszámolónak nem kell előzetesen kérnie a teljesítési segéd igénybevételét, de az a)-b) pontok esetében az igénybevétel indokoltsága erre irányuló kifogás esetén vizsgálható.
Látható, hogy a felszámolási költségek, ezen belül a teljesítési segédek igénybevétele elszámolhatóságának kérdése összetett probléma. A felszámoló felelősségi körébe tartozik az adott kiadás szükségességének eldöntése, az intézkedés jogellenességének megállapítására azonban alapvetően csak a felszámoló ellen indított kártérítési perben van lehetőség. A kifogás kapcsán csupán az intézkedés indokoltsága, illetve a jogszabály által előírt kötelező jellege vizsgálható, és a teljesítés megtörténte ellenőrizhető. ■
Visszaugrás
