Az önkormányzatok részéről is egyre gyakrabban felmerülő igény, hogy épületeiket, vagy akár a közterületeket kamerás megfigyeléssel védjék a jogellenes cselekményektől. Azonban a kamerás megfigyelőrendszerek használata számos kérdést felvet.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információ-szabadság Hatóság (röviden NAIH) éves jelentéseiben rendre visszatérő elem, hogy a kamerarendszerekkel kapcsolatos panaszok minden évben a leggyakoribb ügyek közé tartoznak, melyek gyakran végződnek hatósági bírsággal. A témának különös aktualitását adja két további újdonság: egyrészt 2019. április 26. napjával hatályba lépett a személy és vagyonvédelemmel kapcsolatos 2005. évi CXXXIII. törvény (Szvtv.) módosítása, amely a kamerarendszerek kezelésének általános eseteire vonatkozó szabályokat tartalmazza; másrészt 2019. július 10-én az Európai Adatvédelmi Bizottság kiadta 3/2019. számú útmutatóját a kamerarendszerek használatával kapcsolatosan (3/2019 Útmutató).
Az önkormányzatok vonatkozásában három tipikus esete merülhet fel a kamerás megfigyelőrendszerek használatának. Az első a nyilvános ügyfélterek bekamerázása, ahol az önkormányzat vagy szerveinek ügyintézői találkozhatnak ügyfelekkel. A második az önkormányzat épületének belső terei, folyosói, helyiségei kamerával történő felszerelése, ahol jellemzően már csak az önkormányzat dolgozói fordulnak meg. Ezen két eset vonatkozásában az önkormányzat adatkezelőnek minősül, és a legfontosabb jogszabály, amit figyelembe kell vennünk - a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (általános adatvédelmi rendelet - GDPR), illetve az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Info tv.) mellett - az Szvtv., amely a kamerás megfigyelőrendszerek (az Szvtv. szóhasználatában elektronikus megfigyelőrendszerek) alapvető eseteinek szabályozását tartalmazza. A harmadik tipikus eset a közterületek megfigyelése, amelyre vonatkozóan elsősorban a közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény (Köztertv.) vagy a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rendőrtv.) szabályait érdemes megvizsgálni, attól függően, hogy a képfelvevő berendezést a közterület-felügyelet vagy a rendőrség telepíti. Míg a közterület-felügyelet esetében a képfelvevő elhelyezéséről, valamint a képfelvevővel megfigyelt közterület kijelöléséről a felügyelet előterjesztésére az önkormányzat képviselő-testülete dönt, addig a rendőrség által telepített kamerák esetén a képfelvevő szükségességéről, a képfelvevővel megfigyelt közterület kijelöléséről a rendőrség dönt az illetékes települési önkormányzat véleményének előzetes kikérését követően. Előbbi esetben a közterület-felügyelő minősül adatkezelőnek - vagyis az önkormányzat attól függően, hogy a közterület-felügyelet a polgármesteri hivatal belső szervezeti egységeként, vagy önálló költségvetési szervként / költségvetési szerv belső szervezeti egységeként működik -, vagy döntési joga révén az adatkezelésben közreműködő szereplő lehet. Utóbbi, a Rendőrtv. szerinti esetben, a rendőrség minősül adatkezelőnek.
A kamerarendszerek az emberek képmását rögzítik, amely a GDPR alapján személyes adatnak minősül, ugyanis a képmás alapján az adott természetes személy beazonosítható lesz.
A Ptk. 2:43. § és 2:48. §-ai a nevesített személyiségi jogok között említik a képmáshoz és a hangfelvételhez való jogot. Látható tehát, hogy a képmást rögzítő felvételeket adatvédelmi-személyiségi jogi szempontból kiemelt jelentőségűnek tartja a jogalkotó.
De vajon a legkritikusabb, leginkább korlátozó típusú adatkezelésnek minősül-e a felvételek rögzítése?
Ehhez vizsgáljuk meg, hogy különleges adatnak minősül-e a kamerák által rögzített felvétel. A különleges adatok közé tartoznak többek között a politikai-vallási hovatartozásra vonatkozó, az egészségügyi adatok és a biometrikus adatok. Az Európai Adatvédelmi Bizottság 3/2019 Útmutatója szerint, ha egy ügyféltérben, nyilvános helyen felszerelt kamera látóterébe kerül egy szemüveges vagy kerekesszékes ember, akkor ezzel még nem valósul meg egészségügyi adatok kezelése (más a helyzet viszont, ha kifejezetten egészségügyi adatok megfigyelése céljából szerelnek fel megfigyelőrendszert például egy klinikán). Amennyiben egy képfelvétel célzottan politikai eseményről, sztrájkról készül, a felvételen különleges adatok találhatóak. Egy templom, vallásgyakorlás céljára szolgáló helyiség felvétele önmagában nem minősül különleges adatok kezelésének, azonban a vallási esemény felvétele már igen. A biometrikus adatok olyan információk, amelyek egy személy testi, fiziológiai vagy viselkedési jellemzői alapján az adott személy azonosítására szolgálnak, és ezeket az információkat valamely "sajátos technikai eljárásokkal" gyűjti az adatkezelő. A 3/2019 Útmutató szerint a rögzített felvételek alapesetben nem minősülnek biometrikus adatnak, mivel a felvételek nem rendelkeznek speciálisan az emberek azonosítását szolgáló funkció-
- 32/33 -
val. Azonban ha a felvételeket feldolgozó szoftverrendszer képes arcfelismerésre is, akkor az emberek rögzített képmása már biometrikus adatnak minősül, így pedig különleges adatnak is, ami még szigorúbb követelményeket von maga után.
A felvételeket csak jogszerű célból szabad készíteni és rögzíteni. Amikor meghatározzuk a kamerakezelés célját, annak mindig összhangban kell állnia azzal, hogy miről is készít felvételt a kamera: más lesz az adatkezelés célja az ügyféltérben, és más egy forgalmas útkereszteződésben.
Az Szvtv. korábbi, április 26-ával hatályon kívül helyezett rendelkezései taxatív jelleggel felsorolták a jogszerű célokat. Habár ezeket a rendelkezéseket már hatályon kívül helyezték, de ma is irányt mutatnak arra vonatkozóan, hogy mit is tekinthetünk jogszerű célnak, ami alapján megengedett a képfelvételek készítése. Az Szvtv. ezen célok között az emberi élet, testi épség, személyi szabadság védelmét (ideértve többek között például a nyilvános rendezvényeken, közforgalmú közlekedési eszköz állomásán a terrorcselekmény és közveszélyokozás megelőzését), a veszélyes anyagok őrzését, az üzleti, fizetési, bank- és értékpapírtitok védelmét, valamint vagyonvédelmet említette. A konkrét célt ma már szabadon jelöli ki az adatkezelő önkormányzat, azonban a fentiek alapján is látható, hogy csak olyan cél érdekében lehet alkalmazni a kamerarendszerek telepítését, amely cél ha meghiúsulna, akkor a természetes személyeket vagy az önkormányzatot jelentős hátrány érné. Mint látni fogjuk a következő fejezetben, a kamerakezelés jogszerűségének megállapítása szempontjából ennek nagy jelentősége van.
A közterületek megfigyelése esetében viszont a jogszabályok pontosan megmondják, milyen cél érdekében lehet telepíteni a közterület-figyelő rendszereket. A Köztertv. 7. §-a szerint a közterület-felügyelet csak közbiztonsági, illetve bűnmegelőzési célból helyezhet el képfelvevő berendezést. Még konkrétabban van szabályozva a felvételek felhasználása: azokat ugyanis csak a rögzítés helyszínén elkövetett cselekménnyel kapcsolatos büntető vagy szabálysértési eljárásban, jogsértés vagy a felügyelő intézkedése jogszerűségének megállapítására irányuló közigazgatási eljárásban, a felvételen szereplő személy által, jogainak gyakorlása érdekében indított eljárásban; továbbá terrorcselekmények vagy más bűncselekmények megelőzése, felderítése és megszakítása céljából, a nemzetbiztonsági, iparbiztonsági, belső biztonsági és bűnmegelőzési ellenőrzési feladatok ellátása céljából, a katasztrófavédelmi, tűzvédelmi hatósági feladatok ellátása céljából, illetve körözött személy vagy tárgy azonosítása érdekében lehet felhasználni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
