A tisztességtelenség, mint érvénytelenségi ok a magyar magánjogi szabályozás viszonylag jól behatárolható, kis területe, joggyakorlatának teljes körű feldolgozása azonban egy monográfia terjedelmét is meghaladná. Tanulmányommal ezért csak arra teszek kísérletet, hogy a magyar jogfejlődés ívét felvázolva ismertessem a jogintézmény kialakulásának és változásainak főbb sarokpontjait. Ehhez az Európai Unió vonatkozó jogfejlődésére szükségszerűen ki kell térni, mivel annak eredményei folyamatos kihívások elé állítják nemcsak a magyar jogalkotót, hanem a konkrét tényállásokban döntést hozó jogalkalmazókat egyaránt. Vizsgálatom egyik fő kérdése ezért, hogy a csatlakozást követő első tíz évben a magyar bíróságok megfelelően alkalmazták-e az unió tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó jogszabályait és annak EuB-i értelmezését. Jogharmonizációs kötelezettségnek eleget téve nemcsak a csatlakozás folyamán, hanem azt követően is változott az ide vonatkozó jogszabályi környezet, melynek egyik kiemelt eleme volt az új Polgári Törvénykönyv elfogadása. Ebből kifolyólag elkerülhetetlen legalább érintőlegesen említést tenni az egyes módosítások indokairól, azok gyakorlati alkalmazásáról. Külön fejezetben elemzem a fogyasztói jogok érvényesítését érintő eljárásjogi kérdéseket, illetve a fogyasztó fogalmával kapcsolatban kialakult hazai és uniós bírói gyakorlatot. A vizsgálat során a kérdés dogmatikai, illetve jogirodalmi feldolgozását nem figyelmen kívül hagyva, hangsúlyosabban a joggyakorlat - ezen belül elsősorban az EuB-i és a kúriai esetjog - hatását vázolom fel a tisztességtelen szerződési feltételek jogszabályi megítélésére vonatkozóan. Módszerét tekintve igyekszem a kronológiai fejlődést bemutatni, azonban egyes jogintézmények esetén indokolttá vált a komplexitást nem megtörve, egy fejezetben elemezni a szabályozás kiinduló és jelenlegi állapotát.
A magyar magánjogban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 1977. évi IV. törvénnyel végrehajtott módosítás eredményeként szerepelnek (a régi Ptk. 209. §-a szerinti) az általános szerződési feltételre és annak megtámadására vonatkozó rendelkezések. Az általános szerződési feltételek szerződés részévé válásával, értelmezésével és a "blanketták csatájával" kapcsolatban a GK 37. számú állásfoglalás tartalmazott alapvető szempontokat.[1] A szabályozás következő nagyobb volumenű módosítása 1997-ben történt.[2] A módosítás jogharmonizációs céllal a Tanács 93/13/EGK Irányelvét[3] kívánta átültetni, illetve a GK 37. számú állásfoglalás több rendelkezését is jogszabályi szintre emelte. Először került meghatározásra a fogyasztó és az ÁSZF fogalma, a módosítás rendelkezett arról, hogyan válhat az ÁSZF a szerződés részévé; új alapokra helyezte a tisztességtelen szerződési feltételek megtámadását, továbbá a fogyasztói szerződések tisztességtelen feltételeire sajátos megtámadási feltételeket állapított meg.[4]
Az 1997-es módosítás bár a jogharmonizáció jelentős lépésének bizonyult és egyes vélemények szerint "a szabályozás először próbálta összeilleszteni a magyar polgári jogi gondolkodást és az európai elvárásokat"[5], összességében több jogirodalmi álláspont szerint is "nem tartozott a legsikerültebb transzpozíciók körébe"[6]. A kritikák jelentős része abból adódott, hogy a régi Ptk. 209. §-a a tisztességtelen szerződési feltételhez a megtámadhatóság következményét fűzte. Azonban ez semmiképp sem volt megfeleltethető az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésének, amely a fogyasztói szerződésben alkalmazott tisztességtelen kikötést a fogyasztó vonatkozásában jogi kötőerővel nem rendelkező kikötésnek tekinti. Már az akkori jogirodalmi álláspont is az volt, hogy a hagyományos magyar dogmatikai terminológiában az Irányelv előírása semmisséget jelent, éspedig ún. relatív (egyoldalú) semmisséget, amelyet csak a fogyasztó javára lehet figyelembe venni.[7] A kritikák egy másik ellentmondásra is rámutattak. A módosító törvény felhatalmazása alapján a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételeket 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet határozta meg.[8] Két kategóriát különböztetett meg: feltétlenül tisztességtelen (ún. fekete), valamint vélelmezetten tisztességtelen (ún. szürke) kikötéseket. A vélelmezetten tisztességtelen kikötések esetén lehetőséget adott az ellenbizonyításnak, míg a feltétlenül tisztességtelen kikötéseket tilosnak, tehát semmisnek minősítette, annak ellenére, hogy a régi Ptk. (mint magasabb rendű szabály) megtámadhatóságot állapított meg.[9],[10]
- 19/20 -
Az ismertetett ellentmondások következtében az Irányelv átültetését a hazai jogirodalomban is több kritika érte.[11] Ennek megfelelően nagy várakozás előzte meg Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását követően kezdeményezett első előzetes döntéshozatali eljárást, az Ynos-ügyet[12]. Az előzetes döntéshozatali eljárás során az EuB hatásköre bár az uniós szabályok értelmezésére terjed ki, azonban ítéleteiben állást foglal abban is, hogy a vitatott tagállami szabályozáshoz hasonló, illetve azonos jellemzőkkel rendelkező szabályozás összhangban van-e az uniós jog rendelkezésével.[13] A Szombathelyi Városi Bíróság kezdeményezésével épp ezt akarta elérni, ugyanis az EuB-nek intézett első kérdésében az Irányelv és a régi Ptk. 209. §-nak összeegyeztethetőségére kérdezett rá.
A várakozások ellenére az EuB ítéletében nem fejtette ki véleményét az idézett jogszabályok összeegyeztethetőségéről, ugyanis álláspontja szerint nem rendelkezik hatáskörrel olyan kérdések megválaszolására, amelynek tényállása valamely államnak az Európai Unióhoz való csatlakozása előtti. Az ügyben előterjesztett főtanácsnoki indítványnak is ez volt az álláspontja, azonban a főtanácsnok érdemben is kitért a Szombathelyi Városi Bíróság kérdésére, amikor úgy fogalmazott, hogy az ítélkezési gyakorlat fényében világos, hogy az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összeegyeztethetetlen az a jogszabály, amely szerint valamely tisztességtelen szerződési feltételt akkor lehet a fogyasztóra nézve érvénytelennek minősíteni, ha a fogyasztó azt kifejezetten megtámadta.[14]
Annak ellenére, hogy az EuB érdemben nem foglalkozott az előterjesztett kérdésekkel nem állítható, hogy az utaló végzés hiábavaló lett volna. A végzés legfőbb jelentősége abban áll, hogy indikációt jelentett a jogalkotó számára a régi Ptk., valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosítására.[15]
A magyar jogalkotó a fogyasztóvédelmet érintő magyar jogszabályok átfogó módosításával újraszabályozta a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezéseket. A törvény indokolásában részletesen elemezte az EuB tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát[16] és az abból következő jogalkotói feladatokat. Ezekről a módosításokról általában elmondható, hogy egyértelműbbé és az Irányelv céljainak megfelelőbbé tették a régi Ptk.-t. A korábban legtöbb szakmai kritikát kiváltó érvénytelenségi szabályozást oly módon változtatta meg, hogy különbséget tesz a fogyasztói, illetve nem fogyasztóval kötött szerződésben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételek között.[17] A fogyasztó megtámadási jogát felváltotta a fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen szerződési feltétel semmissége. A módosítás tehát megteremtette annak lehetőségét, hogy bizonyos esetekben a tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazásának jogkövetkezménye nem a megtámadhatóság, hanem a semmisség legyen. Ezt meghaladóan pontosításra került az "általános szerződési feltétel" fogalma és a fogyasztó által megtámadható kikötések köre is.18
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
