A vezető tisztségviselők felelősségének megállapítására, marasztalására irányuló Cstv. szabályok a jogintézmény 2006. július 1-jei hatállyal történt bevezetése óta négyszer módosultak. A szabályozás változásai nem érintették azt a koncepcionális megoldást, miszerint a vezető tisztségviselők hitelezők irányában fennálló kártérítési felelősségének megállapítására, marasztalására főszabályként kétlépcsős perstruktúrában kerül sor. A jelenleg hatályos szabályozás, valamint a 2009. szeptember 1-jétől 2012. február 29-ig hatályban volt rendelkezések lehetővé teszik, illetve lehetővé tették, hogy a vezető tisztségviselő marasztalására az adós elleni felszámolási eljárás jogerős befejezése előtt is sor kerülhessen meghatározott feltételek fennállása esetén.[1]
A Cstv. alább ismertetendő mind a négy időállapota szerinti szabályok a később kifejtettekre tekintettel, még ma is alkalmazásra kerülnek, kerülhetnek, ezért szükséges a vonatkozó jogi szabályozás lényegének ismertetése az egyes időállapotok szerint.
1. időállapot (2006. július 1. - 2009. augusztus 31.)
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. (a továbbiakban: Gt.) tette lehetővé a gazdasági társaságok hitelezői számára, hogy a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőivel szemben meghatározott feltételek fennállása esetén kártérítési igényt érvényesíthessenek. A Gt. 30. § (3) bekezdése értelmében: "a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkezését követően, a vezető tisztségviselők ügyvezetői feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére, ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált, előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét." A Gt. hivatkozott rendelkezése a gazdasági társaságok, illetve az egyesülések vezető tisztségviselőinek anyagi jogi kártérítési felelősségét nem állapította meg. A Gt. 30. § (3) bekezdése utaló szabályt tartalmazott, amelyet ebben az időszakban kizárólag a Cstv.[2] szabályai töltöttek meg tartalommal.
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi VI. tv. (a továbbiakban: Beiktató törvény) 14. és 17. §-a vezette be a Cstv.-be a vezető tisztségviselők hitelezők irányában fennálló felelősségére vonatkozó szabályokat.
A Cstv. szabályozása ugyanakkor az adós fogalmát nem szűkítette le és jelenleg sem szűkíti le a gazdasági társaságokra, sőt a cégekre sem, hanem annál sokkal szélesebb jogalanyi körre vonatkozik [3. § (1) bekezdés b) pont][3].
A Beiktató tv. által módosított Cstv. szabályozás lényege szerint az adós gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetői feladatait nem az adós gazdálkodó szervezet, hanem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján kell ellátnia, és ha nem ennek megfelelően jár el - meghatározott feltételek fennállása esetén - az adós vagyonának csökkenése miatt a hitelezők irányában kártérítési felelősség terheli. A Cstv. szabályai nem mondják ki tételesen a vezető tisztségviselők kártérítési felelősségét a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően tanúsított magatartásokkal a hitelezőknek okozott károkért, ugyanakkor a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése utolsó mondatában, illetve a (2) bekezdésben írtakra tekintettel a bíróságok és a peres felek is a Cstv. vonatkozó rendelkezéseit kártérítési felelősségi szabályként értékelték, alkalmazták, illetve értékelik és alkalmazzák.
A vezető tisztségviselő felelőssége megállapításának feltételei, a megállapítási perre vonatkozó rendelkezések a Cstv. 33/A. §-ában találhatók, majd ezen szabályoktól elkülönülten a Cstv. 63. § (3) és (4) bekezdése szabályozza a vezető tisztségviselők marasztalásának feltételeit. A két egymással tartalmilag szorosan összefüggő szabály fenti módon történő törvénybeli elhelyezése annak átláthatóságát, megértését nehezíti.
A részletek további ismertetése nélkül rögzíthető, hogy ebben az időállapotban a törvény a vagyoni biztosíték jogintézményét még nem szabályozta, továbbá a vezető tisztségviselő marasztalására irányuló kereset előterjesztésének elengedhetetlen feltétele volt az adós elleni felszámolási eljárás jogerős befejezése.
2. időállapot (2009. szeptember 1. - 2012. február 29.)
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes
- 695/696 -
törvények módosításáról szóló 2009. évi LI. tv. (a továbbiakban: Módtv.1.) 19. §-a módosította a Cstv. 33/A. §-ának rendelkezéseit, ugyanakkor az érdemet tekintve érintetlenül hagyta annak 63. § (3) és (4) bekezdését, azzal a módosítással, hogy a perindításra rendelkezésre álló jogvesztő határidőt 90 napról 60 napra csökkentette.
Lényegi újdonságként vezette be a vagyoni biztosíték jogintézményét, továbbá lehetővé teszi, hogy meghatározott feltételek fennállása esetén a hitelező, illetve a felszámoló a vezető tisztségviselő marasztalására irányuló keresetet is előterjeszthessen az adós felszámolási eljárásának jogerős befejezése előtt. Nemcsak a korábban már meghatározott vagyoncsökkenés, illetve a környezeti károk rendezésének elmulasztása, hanem olyan magatartás miatt is biztosítja a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását, amely magatartás meghiúsította a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését.
3. időállapot (2012. március 1. - 2014. március 14.)
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCVII. tv. (a továbbiakban: Módtv.2.) 35. §-a módosította a Cstv. 33/A. §-át, egyben hatályon kívül helyezte a Cstv. 63. § (3) és (4) bekezdését. A módosított szabályozás a kétlépcsős perstruktúra fenntartása mellett egy §-ban helyezi el a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására, illetve a marasztalásra irányuló pereket, amellyel a szabályozást átláthatóbbá teszi. A lényeget érintő módosítás, hogy megszünteti a vezető tisztségviselő marasztalására irányuló kereset előterjesztésének lehetőségét az adós elleni felszámolási eljárás jogerős befejezése előtt.
4. időállapot (2014. március 15-től)
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépésével egyidejűleg, részben az ott megjelenő szabályozás változására tekintettel az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. tv. (a továbbiakban: Módtv.3.) 91. §-a módosította a Cstv. 33/A. §-át.
A Ptk. Harmadik könyve a gazdasági társaságokra, valamint a 3:368. § (3) bekezdésének utaló szabálya folytán az egyesülésekre is vonatkozó 3:118. §-ban, az egyesületekre vonatkozó 3:86. § (2) bekezdésében, a szövetkezetekre vonatkozó 3:347. § (3) bekezdésében azonos tartalommal szabályozza a vezető tisztségviselők hitelezők irányában fennálló felelősségét a jogi személy jogutód nélküli megszűnése esetére.
A hivatkozott rendelkezések szerint, ha a fenti körbe tartozó jogi személy jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a jogi személy vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívüli károkért való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő a jogi személy fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. Ez a rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható. A Ptk. hivatkozott rendelkezései alapján nem egyértelmű, hogy arra hivatkozással önálló igényérvényesítésre van-e lehetőség, avagy az egy felelősséget megállapító rendelkezés, amelyet a Cstv., illetve a Ctv. szabályai alkalmazásával, az ott írt szabályok maradéktalan betartásával lehet csak alkalmazni.[4]
Az azonban leszögezhető, a jogalanyoknak kialakult egy olyan csoportja, amelyek vezető tisztségviselőinek felelősségére csak a Cstv. 33/A. §-a vonatkozik, míg egy másik csoportra e körben a Cstv. 33/A. §-ában írtak mellett, a Ptk. is tartalmaz rendelkezéseket.
A Ptk. korábban ismertetett új szabályára tekintettel a Cstv. vonatkozó szabályozása - valamennyi a Cstv. hatálya alá tartozó jogalanyra vonatkozóan - módosult a tekintetben, hogy a vezető tisztségviselők terhére az értékelendő, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el. Ez a korábbi szabályozáshoz képest jelentős változást jelent, mivel a korábban hatályos rendelkezések követelményként a hitelezők érdekeinek elsődleges figyelembevételét írták elő. A szabályozás lehetővé teszi továbbá, hogy a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti perben a felperes a vezető tisztségviselő marasztalása iránt keresetet is előterjesszen, ha annak a 33/A. § (7) bekezdésében meghatározott feltételei fennállnak.
A Cstv. mind a 4 időállapota a Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontja szerinti gazdálkodó szerv "vezető"-je hitelezők irányában fennálló felelősségét szabályozza.
A jelenleg hatályos Cstv. a 3. § (1) bekezdés a) pontjában[5] felsorolt gazdálkodó szervezetek az alábbiak szerint csoportosíthatók:
Cégnek minősülő, a cégnyilvántartásban nyilvántartott jogalanyok[6]:
- gazdasági társaságok,
- közhasznú társaság (amelyek már csak mint felszámolás alatt álló jogalanyok léteznek),
- közjegyzői iroda,
- végrehajtói iroda,
- szövetkezet,
- lakásszövetkezet,
- vízgazdálkodási társulat (víziközmű társulat kivételével),
- erdőbirtokossági társulat,
- egyéni cég,
- egyesülés,
- európai gazdasági egyesülés.
A bíróság által, de a cégnyilvántartástól elkülönülten ve-
- 696/697 -
zetett, a civil szervezetek nyilvántartásában szereplő jogalanyok:
- önkéntes kölcsönös biztosító pénztár,
- magánnyugdíjpénztár,
- egyesület,
- alapítvány.
Hatóság által vezetett nyilvántartásban szereplő jogalany:
- európai területi társulás (a külpolitikáért felelős miniszter felelőssége mellett vezetett nyilvántartás).
Köztestület (kamara) által vezetett nyilvántartásban szereplő jogalanyok:
- ügyvédi iroda (Magyar Ügyvédi Kamara),
- szabadalmi ügyvivői iroda (Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara).
Külön kategóriát képeznek mindazon jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, amelyek főérdekeltségének központja a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000 EK rendelete alapján az Európai Unió területén található.
A vezető fogalmát a Cstv. 3. § (1) bekezdés d) pontja[7] határozza meg. A hatályos szabályozás a cégek, az alapítványok, az egyesületek esetén kizárólag azt a személyt tekinti vezetőnek, akit a nyilvántartásba vezető tisztségviselőként bejegyeztek. Ebből következően a megválasztott, de a nyilvántartásba be nem jegyzett vezető tisztségviselő vezető tisztségviselőnek nem minősül (árnyék vezető tisztségviselőnek azonban tekinthető a később kifejtettek szerint). Ügyvédi iroda, szabadalmi ügyvivői iroda, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár esetén nincs jelentősége a Cstv. szabályozása értelmében az adott személy vezető tisztségviselőként történő nyilvántartási bejegyezésének. A vonatkozó rendelkezés az EU más tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezet esetén a magyarországi nyilvántartásba bejegyzett, jognyilatkozat tételére jogosult személyt, ilyen hiányában a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet nevében a hatóságok előtt vagy polgári jogi kapcsolatokban eljáró személyt tekinti vezető tisztségviselőnek.
Az adós vezetője tehát az a jogalany, aki/amely az adós ügyvezetését, képviseletét ellátja, akár önállóan, akár más személlyel (személyekkel) együttesen, függetlenül attól, milyen kifejezéssel nevesíti a fenti feladatkört ellátó személyt az adós gazdálkodó szervezetre vonatkozó jogi szabályozás. Az adós gazdálkodó szervezetek túlnyomó többségére vonatkozó szabályok a "vezetőt" a vezető tisztségviselő általános kifejezéssel nevesítik, ezért - az összefoglaló véleményben a korábban írtaknak megfelelően - a "vezető" kifejezés helyett a vezető tisztségviselő kifejezést használjuk.
Nem minősül vezető tisztségviselőnek például:
- a vagyonfelügyelő (Cstv. 13. §),
- az ideiglenes vagyonfelügyelő (Cstv. 24/A. §),
- a felszámoló (Cstv. 27/A. §),
- az ügydöntő felügyelőbizottság tagja (Ptk. 3:123. §),
- a cégvezető (Ptk. 3:113. §),
- a munka törvénykönyvről szóló 2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) szerinti vezető állású munkavállaló (Mt. 208. §),
- a felügyelőbiztos (Ctv. 82. §),
- a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. tv. (a továbbiakban: MNBtv.) szerinti felügyeleti biztos (MNBtv.79. §).
A Ctv. 99. § (5) bekezdésének lex speciális szabálya folytán a végelszámolóra a Cstv. vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó szabályai nem vonatkoznak, bár a végelszámoló végelszámolás alatt álló jogalany vezető tisztségviselője.
Azok a személyek, akik nem minősülnek vezető tisztségviselőknek árnyék vezető tisztségviselők lehetnek, amennyiben a jogi személy döntéseinek meghozatalára bizonyíthatóan meghatározó befolyást gyakoroltak.
Amennyiben a vezető tisztségviselői tisztséget jogi személy látta el, a jogi személy minősül vezető tisztségviselőnek, és nem az a természetes személy, aki ténylegesen a jogi személy nevében a funkciót gyakorolta.
Árnyék vezető tisztségviselő
A Cstv. mind a 4 időállapot szerinti szabályozása a vezető tisztségviselő felelőssége mellett azokét is szabályozza, akik a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakoroltak. Árnyék vezető tisztségviselő lehet akár természetes, akár jogi személy, a vezető tisztségviselőkkel azonosan.
Az ügyekből szerzett tapasztalatok szerint árnyék vezető tisztségviselőnek minősülhet tényállástól függően, például:
- az adós gazdálkodó szervezet többségi befolyással, de akár annál kisebb befolyással rendelkező tagja,
- olyan személy, aki ugyan nem tagja az adósnak, de a vezető tisztségviselőre, az adós tagjára, tagjaira rokoni (házastárs, élettárs, egyenes ági vagy oldalági rokon) vagy üzleti kapcsolatok folytán olyan befolyással rendelkezik, ami miatt az adós döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást tud gyakorolni,
- a cégvezető,
- azon gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, aki/amely tekintetében a Cstv. 3. § (1) bekezdés d) pontja előírja a vezetői minőség elnyeréséhez a nyilvántartásba történő bejegyzését, azonban ez akármilyen oknál fogva elmarad, de ténylegesen vezető tisztségviselőként tevékenykedik,
- döntési jogkörükben az ügydöntő felügyelőbizottság tagjai,
- a társaság részére hitelt folyósító pénzintézet,
- ha jogi személy látja el vezető tisztségviselői tisztséget az általa e funkció gyakorlására kijelölt személy.
- 697/698 -
A feldolgozott jogerős ítéletek a számok tükrében
Összesen 180, a vezető tisztségviselők felelősségét megállapító jogerős ítéletre terjedt ki a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálódása. Ezt egészítette ki az a további 9 ügy, amelyben a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása mellett marasztalására irányuló kereset tárgyában is döntött a jogerős ítélet. Összesen tehát 189 olyan jogerős ítélet áttanulmányozására került sor, amely a fenti tárgyban született és a joggyakorlat-elemző csoport részére megküldésre került.
Az ügyek országrészek szerinti megoszlása
A felterjesztett jogerős ítéletek alapján szembetűnő, hogy az adott országrészben, megyében indult felszámolási eljárások számához viszonyítottan az ország keleti régiójában felülreprezentáltak a vezető tisztségviselők felelősségével kapcsolatban indult perek[8]. Ennek oka egyértelműen nem állapítható meg, de lehetséges oknak tekinthető ezen országrész gazdasági helyzete, a közjoginak tekintett hitelezők nagyobb keresetindítási aktivitása, esetleg a felterjesztendő ítéletek körének körültekintőbb feltárása.
A peres felek személye, a vagyoncsökkenés mértéke
A vezető tisztségviselők felelősségének megállapítása iránti perekben keresetet egyrészt az adós felszámolója, másrészt hitelezője terjeszthet elő.
A felszámolók - bár talán a legpontosabb adatokkal ők rendelkeznek arról, hogy a vezető tisztségviselő Cstv. szerinti felelősségének feltételei fennállnak-e - viszonylag alacsony arányban[9] éltek a perindítás lehetőségével. Ennek több oka is lehet. Egyrészt az, hogy a felszámolók nem érdekeltek a per megindításában, mert az csak abban az esetben növeli a felszámolási vagyont, ha a megállapításra irányuló perben marasztalásra is sor kerülhet. (Erre eddig csak a 2. időállapot szerinti szabályok adtak lehetőséget. A jelenlegi szabályozás már minden időállapot szerint folyó perben lehetővé teszi - megfelelő feltételek fennállása esetén - a marasztalás iráni kereset előterjesztését, de ezen megváltozott szabályozás esetleges hatásait a felterjesztett ítéletek még nem tükrözhetik.) Másrészt a felszámolók a Cstv. 40. §-a alapján is indíthatnak pert a vagyont csökkentő szerződések érvénytelenségének megállapítása iránt, illetve a felszámoló keresetet nyújthat be az adós nevében a vezető tisztségviselő olyan magatartása miatt is, amelyet az még a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése előtt tanúsított, és amellyel az adósnak magának kárt okozott. Ezen perek azonban a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálódási körén kívül estek. Az alacsony perlési aktivitásnak oka lehet továbbá a bizonyítás nehézsége, a végrehajtás eredményességének bizonytalansága, az eljárás elhúzódása, a perléshez szükséges szakemberi kapacitás szűkössége. Feltehető, hogyha a felszámolók anyagilag vagy más okból érdekeltté válnának ezen perek kezdeményezésében, és ha a perlés nemcsak kötelezettségeket, illetve anyagi terhet róna rájuk, a felszámolók perlési aktivitása is növekedne.
A pert indító hitelezők két nagy csoportba sorolhatók. A felperesek között arányukat tekintve nagy számban jelentek meg a joggyakorlat-elemző csoport által közjoginak[10] tekintett hitelezők: különböző hatóságok, elsődlegesen a NAV. A NAV aktivitásának oka lehet, hogy az adóhatóság számos olyan adattal rendelkezik hatóságként végzett ellenőrzései eredményeként, amelyek a perlés eredményességét nagyban valószínűsíthetik. Egy tanulmány[11] szerint a NAV a per megindítása előtt feltérképezi, hogy van-e a vezető tisztségviselőnek végrehajtás alá vonható vagyona. Érdekes módon szubjektív tényezők is jelentősen befolyásolhatják a perlési aktivitást (pl. a megyei vezető, a helyi jogász hozzáállása). Feltehető, hogy szubjektív okokra is visszavezethető, hogy az ország keleti régiójában a közjogi hitelezők jóval aktívabbak voltak, mint az ország más területein. Az ország középső régiójában a magánjogi hitelezők voltak többségben.
Az ügyek túlnyomó többségében (88%-ában) az adós kft. volt, vagyis a perek korlátolt felelősségű társaságok ügyvezetőivel (árnyék ügyvezetőivel) szemben folytak. Több vezető tisztségviselő együttes perlésére az ügyek 30,3%-ában került sor. Szinte egyenlő arányban voltak azok a perek, amelyek esetén az alperesek azonos időben, illetve eltérő időben voltak az adós vezető tisztségviselői. Árnyék vezető tisztségviselővel szemben megállapítási per az ügyek 1,7%-ában folyt.
A kétlépcsős perstruktúra lényegének meg nem értését valószínűsíti, hogy a megállapításra irányuló perek 45,5%-ában a hitelező olyan összeg erejéig kérte a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását, amely megegyezett saját, az adós elleni felszámolási eljárásban érvényesített és ki nem elégített, illetve feltehetőleg ki nem elégíthető követelése összegével.
A perek 56,6%-ában 10 millió Ft feletti összegre kérték a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását.
A bíróság az ügyek 27,3%-ában kötelezte az alperest vagyoni biztosíték nyújtására. Az ügyek 7,5%-ában az ítéletből azonban nem volt megállapítható, hogy kötelezték-e az alperest vagyoni biztosíték nyújtására.
A joggyakorlat számára több jogértelmezési kérdés merült fel a körben, hogy az adott perben a Cstv. mely időszakban
- 698/699 -
hatályos szabályait kell alkalmazni. Általánosságban elmondható, hogy jelenleg mind a négy időállapot szerinti szabályok alkalmazásával folynak felszámolási eljárások, így a kérdés megválaszolásának mind a négy időállapot szerinti szabályok tekintetében gyakorlati jelentősége van vagy lehet[12] az alább kifejtettekre tekintettel.
1. időállapot
A Beiktató törvény 20. § (1) bekezdése értelmében a vezető tisztségviselők felelősségével kapcsolatos rendelkezéseket "a hatálybalépést követően indult eljárásokban kell alkalmazni". E körben értelmezési kérdésként merült fel, hogy az "indult eljárások" kifejezés alatt mi értendő.
A Cstv. 1. időállapot szerinti szabályozása (a későbbi időállapot szerinti szabályokkal egyezően) egyértelművé teszi, hogy a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti keresetet az adós elleni felszámolás ideje alatt[13] lehet benyújtani.
A felszámolási eljárás két jól elkülönülő szakaszra oszlik. Az első szakasz tárgya annak megállapítása, hogy az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelen-e, a felszámolási eljárás a felszámolásra irányuló kérelem benyújtásával megkezdődik. Ha a bíróság jogerős végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapítja, az adós felszámolását elrendeli és kijelöli felszámolóját, e végzésnek a Cégközlönyben való közzétételével az adós felszámolása (és nem a felszámolási eljárás) indul meg, ezzel a nemperes eljárás a második szakaszába lép. Nem volt egységes a joggyakorlat a tekintetben, hogy az "eljárás megindulása" kifejezés alatt a felszámolási eljárás megindulása, avagy a felszámolás megindulása értendő.
A joggyakorlat-elemző csoport figyelemmel a 3/2015. PJE határozat által ugyan hatályon kívül helyezett, e tekintetben azonban irányadónak tekinthető 1/1998. PJE határozat IV. pontjában írtakra, úgy foglalt állást, hogy a Beiktató törvény 20. § (1) bekezdésében szereplő "a hatálybalépését követően indult eljárások" fogalma alatt a felszámolásra vezető felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem előterjesztésének időpontja értendő. Ebből következően, ha a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet 2006. július 1-je előtt nyújtották be, a Cstv.-nek a vezető tisztségviselők felelősségével kapcsolatos szabályai nem alkalmazhatók.
A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint azonban nemcsak annak van jelentősége, hogy a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet a hitelező mikor terjesztette elő, hanem annak is, hogy a felelősség megállapítására okot adó magatartást a vezető tisztségviselő mikor tanúsította. A Beiktató törvény hatálybalépése előtt a felelősség megállapítására nem kerülhet sor, figyelemmel a visszaható hatályú jogalkotás tilalmára[14].
2. időállapot
A Módtv.1. 51. § (4) bekezdése értelmében a Cstv. 33/A. §-ának módosított szabályait a Módtv.1. hatálybalépését követően kezdeményezett felszámolási eljárásokra kell alkalmazni. Ez a rendelkezés az időbeli hatályt illetően értelmezendő jogkérdést nem vet fel.
A megváltozott szabályozás alapján megválaszolandó kérdésként merül fel, hogy a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását megalapozó magatartások körének bővülése a Módtv.1. hatálybalépése előtt tanúsított vezető tisztségviselői magatartásokra is kiterjed-e. Míg ugyanis az 1. időállapot szerinti szabályozás értelmében a vezető tisztségviselő az adós vagyoncsökkenéséért felel meghatározott egyéb tényállási feltételek megvalósulása esetén, addig a 2. időállapot szerinti szabályok értelmében a hitelezők követelései teljes kielégítésének meghiúsulásáért is. A környezeti terhek rendezésének elmulasztása már az 1. időállapot szerinti szabályozásban is szerepel, mint a vezető tisztségviselő terhére értékelendő körülmény.
A joggyakorlat-elemző csoport egységes álláspontja szerint a hitelezők kielégítésére szolgáló adósi vagyon egy speciális nézőpontból bekövetkező csökkenését nevesíti a Módtv.1.-gyel módosított szabályozás[15], amely a Beiktató törvény alapján is értékelhető magatartás volt annak tételes rögzítése nélkül. Ebből következően az 1. időállapot szerint folyó perekben is a vezető tisztségviselő terhére értékelhető az, ha a vezető tisztségviselő a hitelezői követelések teljes kielégítését meghiúsította.
3. időállapot
A Módtv.2. 67. § (1) bekezdésével beiktatott Cstv. 83/A.§ (1), illetve (4) bekezdése értelmében a módosított szabályozást a hatálybalépését követően kezdeményezett eljárásokban kell alkalmazni, de a módosított szabályok alkalmazandók akkor is, ha már a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet a Módtv.2. hatálybalépése előtt előterjesztették, de az adós felszámolása jogerős elrendelésére még nem került sor.
4. időállapot
A Módtv.3. három vonatkozásban módosította a korábban hatályos szabályokat, amelyből kettő a vezető tisztségviselők felelősségének megállapítására vonatkozó perekre vonatkozik.
a) A módosított szabályok - figyelembe véve a Ptk. vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelősségére vonatkozó szabályozását - azt írják elő minden a Cstv. hatálya alá tartozó jogalany és nemcsak a gazdasági társaságok, egyesülések, egyesületek, szövetkezetek tekintetében -, hogy a vezető tisztségviselők a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően már nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége, hanem a hitelezői érdekek figyelembevételével kötelesek eljárni. Ez azt jelenti, hogy a vezető tisztségviselőkkel szembeni követelmény megváltozott, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetői felada-
- 699/700 -
taik ellátása során nem kizárólag a jogi személy hitelezői érdekeit kell figyelembe venniük[16].
A Módtv3.-mal módosított vonatkozó Cstv.-rendelkezések a 2014. március 15-ét követően előterjesztett felszámolási kérelmek esetén alkalmazandók.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. tv. (a továbbiakban: Ptké.) 54. §-a értelmében a Ptk. szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépését követően tanúsított károkozó magatartás - ideértve a mulasztást is - esetén kell alkalmazni. A Ptk. hatálybalépése előtt megkezdődött folyamatosan tanúsított károkozó magatartásra akkor is a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a károkozó magatartás befejezése, illetve a károk bekövetkezése a Ptk. hatálybalépése utáni időpontra esett. Így tehát a Cstv. fenti módosított rendelkezése a gazdasági társaságok, egyesülések, egyesületek és szövetkezetek tekintetében a Ptké. hivatkozott rendelkezése folytán, a Cstv. hatálya alá tartozó egyéb jogalanyok tekintetében - figyelemmel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Jat.) 15. §-ában foglaltakra is - azon magatartások tekintetében alkalmazható, amelyeket 2014. március 15. után követtek el.
További kérdésként merül fel, hogy az 1-3. időállapot szerinti szabályok, avagy a 4. időállapot szerinti szabályok érvényesülnek-e akkor, ha a vezető tisztségviselő terhére értékelendő magatartásokat részben 2014. március 15. előtt, részben azt követően tanúsította a vezető tisztségviselő nem folyamatosan elkövetett magatartásként. A joggyakorlat-elemző csoport megítélése szerint a Ptké., illetve a Jat. következetes alkalmazásából az következik, hogy ez esetben a 2014. március 15. előtt tanúsított magatartások esetén azt kell vizsgálni, hogy a hitelezők érdekeinek elsődlegessége, míg a 2014. március 15. után tanúsított magatartások esetén a hitelezők érdekének figyelembevételével járt-e el a vezető tisztségviselő.
Állásfoglalást igényel az is, hogy van-e jelentősége a Ptk., illetve a Cstv. megváltozott szabályozása alkalmazását illetően annak a körülménynek, hogy a 2014. március 14-ig bejegyzett vagy bejegyzés alatt álló gazdasági társaságok, egyesülések, szövetkezetek, egyesületek, egyéb, a létesítő okiratuk Ptk.-val való összhangba hozatalára kötelezett jogalanyok mikor tesznek eleget ezen kötelezettségüknek.
A joggyakorlat-elemző csoport egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy a kifelé, harmadik személyek irányában történő felelősségi szabályok tekintetében nincs jelentősége annak, hogy az adott jogi személy létesítő okirata módosításával a Ptk. szabályai alá helyezkedett-e. Ez a jogértelmezés következik egyrészt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXXVII. tv. 30. §-ából, valamint a Legfelsőbb Bíróság konszernjogi ügyekben korábban hatályos jogszabályok alkalmazásával kialakult joggyakorlatából[17]. Egyébként is a korábban a gazdasági társaságokra, egyesülésekre vonatkozó Gt. 30. § (3) bekezdése külön törvényre utal, a felelősség fennállásának feltételeit nem határozza meg. A külön tv. e körben a Módtv.3., amelynek hatályba léptető rendelkezései nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy a gazdálkodó szervezet a Ptk. hatálya alá helyezkedett-e, illetve annak hatálya alá tartozónak minősül-e. Annak a körülmények, hogy a jogalany létesítő okiratát a Ptk.-nak megfelelően még nem módosította és még nem is kellett módosítania, a jogi személy és vezető tisztségviselője jogviszonyában van jelentősége. Ha a jogi személy még nem tekinthető a Ptk. hatálya alatt állónak, a vezető tisztségviselőnek a jogi személlyel szembeni felelősségére a korábban hatályos jogszabály rendelkezései az irányadóak.
b) A másik, a Módtv.3. 91. § (8) bekezdése által bevezetett módosítás a hitelezők számára lehetővé teszi a megállapításra irányuló perben marasztalásra irányuló kereset előterjesztését meghatározott feltételek fennállása esetén, mégpedig akként, hogy a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló perben a Cstv. 33/A. § (7) bekezdésében szabályozottak alkalmazandók valamennyi folyamatban levő felszámolási eljárásban [91. § (16) bekezdés]. Ebből az következik, hogy bár a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló perre az 1., a 2. vagy a 3. időállapot szabályai vonatkoznak, a megállapítási per folyamatban léte alatt a felperes a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló kereset mellett a marasztalására irányuló keresetet is előterjeszthet a 4. időállapot szerinti Cstv. 33/A. § (7) bekezdésében foglalt szabályok alkalmazásával.
A Cstv. 2. időállapota szerinti, a fentiekkel kapcsolatos szabályok ismertetésre, az azokkal kapcsolatos jogértelmezési kérdések kifejtésre nem kerülnek, figyelemmel arra, hogy ilyen eljárásban hozott ítéletek a joggyakorlat-elemző csoport látókörébe nem kerültek[18], és a jövőben ezen szabályok alkalmazására nem kerülhet sor.
További általános megjegyzés
A Cstv. hatálya alá tartozó jogalanyok köre jelentősen változott 2006. július 1-jétől kezdődően. Általánosságban leszögezhető, hogy a visszaható hatályú jogalkotás tilalmára tekintettel az adott jogalany vezető tisztségviselőjének felelőssége olyan időpontban elkövetett magatartásért állapítható meg, amikor a felelősségi szabályt a reá vonatkozó jogszabály már tartalmazta.
A Cstv. mind a 4 időállapota szerinti szabályozás a vezető tisztségviselő felelőssége megállapításának egyik elengedhetetlen feltételeként rögzíti a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését. A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására ugyanis csak ezen időpontot követően, a Cstv.-ben szabályozott vezető tisztségviselői magatartások tanúsítása esetén kerülhet sor.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalmát a Cstv. mind a 4 időállapota szó szerint azonosan határozza meg. Eszerint az akkor következik be: "amelytől kezdve a gaz-
- 700/701 -
dálkodó szerv vezetői előre látták vagy észszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket".
A kialakult joggyakorlat alapján egyértelműen leszögezhető, a fizetésképtelenség fenyegető helyzet bekövetkezésének feltételei nem azonosak az adós fizetésképtelenségének megállapításához szükséges, a Cstv. 27. § (2) bekezdésében[19] írt feltételekkel. Az adós felszámolása elrendelésének ugyanis nem szükségszerű feltétele, hogy az adós fizetésképtelen helyzetben legyen.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet akkor következik be, amikor az adós tartozásait likvid vagyon hiányában nem képes kifizetni (objektív feltétel) és erről a vezető tisztségviselő tudomást szerzett, vagy gondos eljárás esetén tudomást kellett volna szereznie (szubjektív feltétel).
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megállapíthatóságához szükséges objektív feltétel akkor következik be, amikor az adós esedékes tartozásainak összege meghaladja a társaság likvid vagy likviddé tehető vagyonát és ezt a helyzetet a tartozások átütemezésével, esetleg reálisan visszafizethető kölcsön felvételével vagy más módon nem hárították el. Önmagában az a körülmény, hogy az adós könyv szerinti vagyona meghaladja esedékes tartozásait, nem bizonyítja azt, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem állna fenn.
Nem áll fenn a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet akkor, ha a tartozás kifizetésére annak esedékességekor az adós képes, de fizetési kötelezettségének egyéb okból nem tesz eleget.
Előfordul, hogy a szükséges mértékű likvid vagyon csak átmenetileg hiányzik, mivel ez a helyzet megszüntethető pl. a lejárt követelések átütemezésével, egyes tipikusan gyorsan értékesíthető tárgyi eszközök értékesítésével, jól előkészített gazdasági döntésekkel. Ha az időlegesen korábban fennállt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megszűnt akár a vezető tisztségviselő tevékenysége következtében, akár attól függetlenül, a vezető tisztségviselőnek az átmenetileg fizetésképtelenséggel fenyegető időszak alatt tanúsított magatartása a Cstv. alapján nem értékelhető. A vezető tisztségviselő Cstv. szerinti felelőssége megállapításának egyik, de nem elégséges feltétele, hogy az adós felszámolásának elrendeléséig folyamatosan álljon fenn az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete.
A szubjektív feltétel kapcsán hangsúlyozandó, a vezető tisztségviselő feladata az adós gazdálkodó szervezet esedékes/lejárt tartozásainak, a cash-flow-kimutatásnak a figyelemmel kísérése. A vezető tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezéséről tudomást szerezhet pl: lejárt, nem vitatott, ki nem fizetett tartozások fennállásából, az éves beszámoló (esetleg közbenső mérleg) adataiból. A vezető tisztségviselő nem szakszerű, gondatlan eljárására, kompetencia hiányára alappal nem hivatkozhat. Azt kell vizsgálni, hogy az objektív feltétel bekövetkezéséről történő tudomásszerzés egy ilyen tisztséget ellátó személytől kellő gondosság tanúsítása esetén elvárható-e.
Az, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezett-e, illetve az mikor következett be, az ügyben feltárt összes körülmény ismeretében állapítható meg.
A feldolgozott ítéletek 35%-ában az eljárt bíróságok az eljárás során rendelkezésre álló adatokból állapították meg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet és annak időpontját. Ilyen tények voltak, illetve lehetnek, hogy az adós nem képes adótartozását kiegyenlíteni, adóvégrehajtási eljárás folyik ellene. Az adóssal szemben végrehajtási, illetve felszámolási eljárást kezdeményeztek. Értékeltek és értékelhetők olyan körülmények, miszerint az adós nem tudta kifizetni az esedékes hitelrészleteket, bérleti díjat, perköltséget, a könyvelő megbízási díját, csődeljárást kezdeményezett maga ellen, tevékenységét beszüntette, munkavállalóit elbocsátotta. Ezek a tények az adott tényállás összes körülményének vizsgálata mellett alkalmasak lehetnek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének, annak időpontjának meghatározására.
A feldolgozott ítéletek 26%-ában a mérleg vizsgálata alapján állapították meg a bíróságok a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését, annak időpontját. E körben a bíróságok jellemzően a beszámoló mérleg részének eszközoldalán szereplő forgóeszközöknek az értékét vetették össze a forrásoldalon nyilvántartott rövid lejáratú kötelezettségekkel. Ha a rövid lejáratú kötelezettségek értéke magasabb volt, mint a fogóeszközök mérleg szerinti értéke, akkor a mérleg fordulónapjára a fenyegető fizetésképtelenséget jellemzően megállapították. Az esetek egy részében azonban a fenti adatok alapján nem feltétlenül lehet megalapozott döntést hozni, mivel lehetséges, hogy a forgóeszköz vagyon mérlegbeli értékelése nem reális, a különböző típusú forgóeszköz elemekhez eltérő likvidítási mutatók társulnak, társulhatnak. Így tehát tényállástól függően egyéb tényezők vizsgálata is indokolt lehet.
Az összetettebb, nehezebben megítélhető helyzetekben igazságügyi könyvszakértő kirendelésére került sor a beszerzett ítéletekből megállapíthatóan.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontját olyan pontossággal kell meghatározni, amely a kereseti kérelem megalapozott elbírálásához feltétlenül szükséges. Egyes tényállások esetén elégséges lehet annak év szerinti, más esetekben havi pontosságú feltárása, de az is lehetséges, hogy annak napra pontos meghatározása szükséges. Annak van ugyanis jelentősége, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után követte-e el a vezető tisztségviselő a Cstv. szerinti felelősségét megalapozó magatartást, magatartásokat.
A vezető tisztségviselő felelőssége nem állapítható meg azért, mert a gazdálkodó szervezet adósnál kielégítetlen
- 701/702 -
tatozások keletkeztek, az adós fizetésképtelenné vált. A felelősség megállapításának feltétele, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége, a Cstv. 4. időállapotának szabályozása szerint nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el és olyan magatartást tanúsított, amely az adós vagyonára a később ismertetendők szerint negatívan hatott, az csökkent.
A törvényi szabályozásra tekintettel a vezető tisztségviselő nem felel a hitelezők irányában a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése előtt tanúsított, az adós vagyonát hátrányosan érintő tevékenységért. Ez a vezető tisztségviselő gazdálkodó szervvel szembeni felelősségét alapozhatja meg.
A Cstv. 1. időállapota szerinti szabályozás szerint a vezető tisztségviselő felelősségét megalapozó magatartás az, ha az adós vagyona csökkent amiatt, hogy a vezető tisztségviselő nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége figyelembevételével járt el, ideértve a környezeti terhek rendezését is.
A Cstv. 2-3. időállapot szerinti rendelkezései értelmében a vezető tisztségviselő felelősségét az adós vagyonának csökkenésén túlmenően megalapozza az is, ha a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését a vezető tisztségviselő meghiúsította, illetve a környezeti terhek rendezését elmulasztotta.
A Cstv. 4. időállapota szerinti szabályozás ugyanezen magatartásokat sorolja fel.
Az adós vagyona alatt - amelynek csökkenését a Cstv. szankcionálja - a Cstv. 3. § e) pontja szerinti vagyon értendő, vagyis vagyon az, amit a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Számv.tv.) befektetett eszköznek[20] vagy forgóeszköznek[21] minősít (aktív vagyon). A vagyoncsökkenés fordulatra hivatkozásnál tehát elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezése után a vezető tisztségviselő felróható magatartása következményeként az aktív vagyon meghatározott összeggel csökkent-e. E körben hangsúlyozandó, amennyiben az eszközoldalon történik változás, de eredményében a mérlegfőösszeg ugyanaz marad (névleg az aktív vagyon nem csökken), ez nem zárja ki a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását akkor, ha a korábbi, vagyoni értékkel rendelkező eszköz helyett névleg vele egyező értékű, de jóval alacsonyabb piaci értékű eszköz kerül az adós vagyonába.
A perekből szerzett tapasztalatok szerint tipikus felróható (szándékos vagy gondatlan) vagyont csökkentő magatartás, ha a vezető tisztségviselő:
- az adós korábban meglevő vagyontárgyát eladta, azt más módon átruházta, de az ellenérték nem folyt be, mert gondatlanul járt el például a szerződő partner kiválasztása során,
- az értékénél lényegesen alacsonyabb áron ruházta át az adós vagyontárgyát,
- kölcsönt nyújtott oly módon, hogy gondos eljárás esetén számolnia kellett volna azzal, hogy az a kölcsönvevőtől nem hajtható be (a kölcsönnyújtás önmagában az adós vagyonát nem csökkenti, hiszen a pénz helyébe a követelés lép),
- nem kellő gondossággal járt el az adós nevében történő szerződések megkötése során pl. előleget fizetett olyan személynek vagy olyan feltételek mellett, vagy utóbb olyan negligens módon kezelve azt, hogy annak érvényesítése, ellenszolgáltatással történő kiegyenlítése nem történt, illetve nem történhetett meg,
- kirívóan észszerűtlen kockázatokat vállalt és ennek következtében az adóst kár érte,
- az adós meglevő vagyonát a felszámolónak nem adta át, annak sorsáról nem tudott számot adni,
- hatékony tiltakozás nélkül a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben osztalékot fizetett az adós tagjainak,
- az ügyvezetői tevékenység gyakorlása során a saját, illetve családja, az érdekeltségi körébe tartozó másik vállalkozás érdekeit tartotta szem előtt és ezzel az adósnak kárt okozott.
A hitelezők érdekeit sértő vagyoncsökkenés megvalósulhat a vezető tisztségviselő felróható (szándékos vagy gondatlan) passzív magatartásával (mulasztás) is. A perekben előforduló tipikus mulasztásként értékelt cselekmény, ha az elsőfokú, nem jogerős adótartozást megállapító határozat kézhezvételét követően a vezető tisztségviselő nem képez az adósnál céltartalékot és e függő kötelezettséget teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az adós vagyonával történő gazdálkodás során. A függő kötelezettségekre ugyanis a Számv. tv. 3. § (8) bekezdés 14. pontja és a 41. § (1) bekezdése alapján céltartalékot kell képezni.
A hitelezők kielégítését nemcsak az aktív vagyoncsökkenés ronthatja. Ha ugyanis az adós aktív vagyona ugyan nem csökkent, aktív vagyon az adós vagyonából nem került ki, azonban az adósnál a vezető tisztségviselőnek felróhatóan időközben olyan tartozások keletkeznek, amelyek a hitelezői követelések kielégítését negatívan befolyásolják, az is általában vagyoncsökkenésként értékelhető. Tipikus ilyen magatartás lehet a kirívóan észszerűtlen üzleti döntések meghozatalával a hitelezők kielégítési alapjának elvonása.
További szankcionált magatartás a 2-4. időállapot szerinti szabályozás értelmében - amely az A/II.2.1. pontban kifejtettek szerint az 1. időállapot szerinti alkalmazás esetén is irányadó, mivel az a vagyoncsökkenés egyik formája - az, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően a vezető tisztségviselőnek felróható magatartás következtében az adóssal szembeni hitelezői követelések teljes kielégítése meghiúsul. E körben azt kell vizsgálni, hogy a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésének időpontjában a vezető tisztségviselő magatartása nélkül a hitelezői igények kielégítésére fordítható vagyon mértéke mekkora volt és az a vezető tisztségviselő felróható magatartása folytán mennyivel csökkent.
A környezeti károk rendezésének elmulasztását a Cstv. mind a négy időállapota szerinti szabályozás a vezető tisztségviselő felelősségét megalapozó magatartásként határozza meg. Az 1. időállapot szerinti szabályozás a környezeti terhek rendezését mintegy a hitelezők érdekeit sértő magatartásként jelöli meg, míg a későbbi szabályozás egyértelművé teszi, hogy az egy önállóan szankcionálandó magatartás. Mind a négy időállapot szerinti szabályozás alkalmazása során a fent kifejtettekre is tekintettel az e körbe eső magatartás azért szankcionálandó, mert a vezető tisztségviselő neki felróhatóan a környeze-
- 702/703 -
ti terhek rendezését elmulasztotta, és ezáltal az adós vagyontárgyát kevesebb összegért lehetett értékesíteni, vagy meghatározott összeget a felszámolási vagyonból a tényleges tehermentesítésre kellett fordítani, ezáltal mindkét esetben az adósnak a hitelezők kielégítésére fordítható vagyona csökkent.
A Cstv.-nek mind a 4 időállapota a fent kifejtettekből is következően a vezető tisztségviselő hitelezők irányában fennálló speciális kártérítési felelősségét szabályozza akként, hogy a vezető tisztségviselő felelőssége fennáll, ha a vezető tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően felróhatóan, nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége/nem a hitelezők érdekei-nek figyelembevételével járt el és tevékenysége/mulasztása folytán az adós vagyona a fenti értelemben vett módokon csökkent, kivéve ha a vezető tisztségviselő a felelősség alól ki tudja menteni magát[22].
A vezető tisztségviselő felelőssége tehát csak olyan mértékig áll fenn, amilyen mértékben az adós vagyona a vezető tisztségviselő felróható magatartása folytán csökkent a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően. Felelőssége az adós vagyona által nem fedezett rész erejéig áll fenn.
A Cstv. 1. időállapot szerinti szabályozása szerint a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell, ha a vezető tisztségviselő a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója [összevont (konszolidált) éves beszámolója] külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési, közzétételi kötelezettségének.
A Cstv. 2-4. időállapot szerinti rendelkezései a fenti vélelmet megalapozó magatartást kiegészítik azzal, hogy a vélelem fennáll akkor is, ha a vezető tisztségviselő nem teljesíti a Cstv. 31. § (1) bekezdésének a)-d) pontja[23] szerinti beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét.
Ha több vezető tisztségviselő egymást követően látta el a tisztséget, a vélelem azon vezető tisztségviselő tekintetében áll fenn, aki a fenti mulasztást elkövette.
A vélelem a fentiek szerint objektív tények, a vezető tisztségviselő taxatíve felsorolt mulasztása esetén áll fenn. A beszámoló letétbe helyezésének, közzétételének elmulasztása az e-beszamolo.im.gov.hu oldalon ellenőrizhető, míg a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontjában felsorolt irat-, vagyonátadási, illetve tájékoztatási kötelezettség elmulasztása az adós felszámolásának iratai, a felszámoló nyilatkozata alapján állapítható meg.
A csoport tagjai több ülésen is élénk vitát folytattak a tekintetben, hogy a Cstv.-ben szereplő vélelem szabályai helyesen miként értelmezendők.
A joggyakorlat-elemző csoport túlnyomó többségének álláspontja szerint a vélelem fennáll akkor is, ha a vezető tisztségviselő fent írt kötelezettségeinek csak részben tett eleget, illetve eleget tett, de késedelmesen. A vezető tisztségviselő a fenti magatartásokkal a hitelezők tájékozódási lehetőségét korlátozza. Késedelem esetén az utólagos letétbe helyezéssel nem mentesülhet a vélelem következményei alól, függetlenül a késedelem tartamától.
Abban a tagok maradéktalanul egyetértettek, hogy a vélelem a bizonyítási terhet megfordítja, a kártérítési felelősség megállapításához szükséges egyes tényállási elemek bizonyításának kötelezettségét a felperesről az alperesre terheli. Abban is egyetértés volt, hogy a bizonyítási teher részbeni megfordítására vonatkozó szabályt az indokolja, hogy a vezető tisztségviselő a Cstv.-ben tételesen felsorolt egyes, őt jogszabályi rendelkezés folytán terhelő kötelezettségének nem vagy nem maradéktalanul vagy nem időben tett eleget, ezzel megnehezíti az adós hitelezőinek, felszámolójának tájékozódási lehetőségét a tekintetben, hogy az adós gazdálkodása hogyan alakult a felelősség megállapítása szempontjából releváns időszakban, milyen ügyletek megkötésére került sor, a vezető tisztségviselő terhére milyen magatartások értékelhetők.
A csoport tagjai többségének az volt az álláspontja, hogy a Cstv. helyes, teleologikus értelmezése szerint a vélelem fennállása esetén a felperesnek kell bizonyítania többek között azt, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezését követően az adós vagyonában vagyoncsökkenés következett be és annak mértékét is. Ugyanakkor vélelmezni szükséges, hogy a fenti mulasztást követően bekövetkezett vagyoncsökkenés a vezető tisztségviselő hitelezői érdekeket sértő magatartásának következménye, vagyis vélelmezni kell a vezető tisztségviselő hitelezők érdekeivel ellentétes magatartását és az annak következtében bekövetkezett vagyoncsökkenést. A csoport tagjainak egy kisebb része azt az álláspontot foglalta el, hogy a Cstv. tételes szabályából kizárólag az következik, hogy a vélelem fennállása esetén azt nem kell a felperesnek bizonyítania, hogy a vezető tisztségviselő a hitelezők érdekeit sértő magatartást tanúsított.
A többségi véleményt elfogadók álláspontja szerint a vezető tisztségviselő a megállapítási perben bizonyíthatja, hogy a Cstv.-ben szereplő terhére értékelendő magatartások, nem eredményezhetik kártérítési felelősségének megállapítását. Például nem a vezető tisztségviselőnek róható fel az éves beszámoló letétbe helyezésének, közzétételének elmaradása, ő ugyanis mindent megtett a beszámoló elfogadása érdekében, de a legfőbb szerv nem hozott döntést vagy nem fogadta el a beszámolót. A felperesnek az adós vagyoni helyzetéről történő tájékozódását valójában nem akadályozták az át nem adott okiratok, mivel azok marginális jelentőségűek voltak. Azt is bizonyíthatja a veze-
- 703/704 -
tő tisztségviselő, hogy a terhére értékelt vagyoncsökkenés nem az ő, felróható, a hitelezők érdekeivel ellentétes magatartásának következménye.
Hangsúlyozandó a vélelem fennállása esetén is, vagyis, ha a vezető tisztségviselő a fenti tényállási elemek tekintetében nem kíván vagy nem tud érdemben eredménnyel védekezni, az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének eleget tenni, megilleti a kimentés lehetősége, hasonlóan azon esetekhez amikor a vélelem nem áll fenn[24].
Leszögezendő ugyanakkor, hogy a vezető tisztségviselőnek lehetősége van a vélelem fenn nem állásának bizonyítására is. Bizonyíthatja, hogy a beszámoló letétbe helyezési, közzétételi kötelezettségének, irat-, vagyonátadási, tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, vagy ezen kötelezettségek nem terhelték, mert azok teljesítésének időpontjában már nem volt vezető tisztségviselő.
Árnyék vezető tisztségviselő tekintetében a vélelem nem áll fenn, hiszen az árnyék vezető tisztségviselőt beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettség a Cstv. hivatkozott rendelkezései értelmében nem terheli.
A Cstv. 1. időállapota szerinti szabályozás értelmében mentesül a vezető tisztségviselő (árnyék vezető tisztségviselő) a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében.
A Cstv. 2-4. időállapota szerinti szabályozás a fenti rendelkezést kiegészítette oly módon, hogy a mentesülés feltétele az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedés megtétele a hitelezői veszteségek elkerülése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében.
A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint a 2-4. időállapot szerinti szabályok pontosítják, konkretizálják az 1. időállapot szerinti rendelkezést, így az 1. időállapot szerinti szabályok alkalmazásával kapcsolatos perekben azok irányadóak.
Problémát, jogértelmezési kérdést vet fel a Cstv. vonatkozó szabályozása gazdasági társaságok, egyesületek, egyesülések és szövetkezetek esetén a Cstv. 4. időállapota szerinti szabályozás tekintetében. A Ptk.-nak a fenti jogalanyokra vonatkozó rendelkezései szerződésen kívüli károkozás esetén akként rendelkeznek, hogy "aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható" (6:519. §). Felróhatóság alatt pedig a Ptk. 1:4. § (1) bekezdése értelmében azt kell érteni, ha valaki nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ezzel szemben a Cstv. a hivatkozott jogalanyok tekintetében is a már ismertetett kimentésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.
A joggyakorlat-elemző csoport tagjai nem kívántak állást foglalni abban a kérdésben, hogy a Ptk. meghatározott jogalanyi körre vonatkozó felelősségi szabályai önálló perlési, marasztalási jogcímet jelentenek-e.[25] Ugyanakkor egyhangúlag úgy foglaltak állást, ha a Cstv. szabályaira hivatkozással folyik a per, a Cstv. kimentésre vonatkozó szabályai érvényesülnek, alkalmazandóak. Ezek szigorúbb és konkrétabb feltételeket szabnak, mint a Ptk. fent hivatkozott rendelkezései.
A Cstv. 2-4. időállapota szerinti szabályozás alkalmazása esetén a kimentési feltételeknek együttesen kell megvalósulniuk. Az "adós legfőbb szerve" kifejezés alatt pedig azon jogalanyok tekintetében, amelyekre vonatkozó jogszabály e kifejezést nem használja a Ptk. 3:16. §-a szerinti döntéshozó szerv értendő, figyelemmel a Ptk. 3:3. § (2) és (3) bekezdésében írtakra. A legfőbb szerv alatt a tagok, alapítók döntéshozó szerve értendő akkor is amikor a Ptk. még nem volt hatályban és a jogalanyra vonatkozó korábban hatályos szabály e fogalmat nem használta. A legfőbb szerv "intézkedése" alatt a legfőbb szerv határozata értendő.
A kimentési okok az eset összes körülményének függvényében értékelendők.
Tipikusan elfogadható érv az ügyekből szerzett tapasztalatok szerint:
- testületi ügyvezetés esetén arra történő hivatkozás, hogy a testületi döntésben az alperes nem vett részt, a vagyoncsökkenést eredményező döntés ellen szavazott,
- a legfőbb szerv döntése eredményezte a vagyoncsökkenést, a hitelezők követelése teljes kielégítésének meghiúsulását, a környezeti terhek rendezésének elmulasztását. A legfőbb szerv döntésére hivatkozás azonban nem feltétlenül, illetve nem minden tényállás mellett jelenti a felelősség alóli mentesülést. E körben mérlegelendő tényező lehet, hogy a vezető tisztségviselő miként készítette elő a legfőbb szerv döntését; ha tagként szavazott, szavazatával a határozat meghozatalához hozzájárult-e, volt-e ráhatása a szavazó tagok szavazatának kialakítására (pl. családi vállalkozások esetén).
Nem fogadható el kimentési okként, hogy:
- a bírósági, hatósági, kamarai nyilvántartásba bejegyzett vezető tisztségviselő csak névlegesen látta el a tisztséget. Aki a vezető tisztségviselői tisztséget elfogadja, a nyilvántartásba bejegyzik, kifelé harmadik személyek irányában nem hivatkozhat arra, hogy nem volt abban a helyzetben, vagy nem kívánta, nem tudta akármilyen körülmény folytán a tisztséggel járó feladatokat hosszabb távon ellátni.
- az adós könyvvizsgálója vagy más, a vezető tisztségviselő közvetlen ellenőrzése alá tartozó munkavállalója, megbízottja nem látta el a feladatát a jogszabályban meghatározott módon. Az adós adminisztrációja nem volt megfelelő, ezért a vezető tisztségviselő nem láthatta át, nem a valóságnak megfelelően látta az adós helyzetét. A vezető tisztségviselő akkor látja el ugyanis az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható módon az ügyvezetési feladatokat, ha az adós közvetlen ellenőrzési körébe tartozó munkavállalói, megbízottai munkáját ellenőrzi, szükség esetén ellenőrizteti. Az adminisztráció hiányosságaiért mint vezető tisztségviselő főszabály szerint felelősséggel tartozik.
- a vezető tisztségviselő nem rendelkezett a tisztség ellátásához szükséges szakismerettel, képzettséggel. A vezető tisztségviselő a tisztség ellátását elvállalta, ekkor kellett volna mérlegelnie, hogy az ilyen tisztséget ellátó személytől általában elvárható általános, illetve az adott adós ügyvezetéséhez szükséges ismeretekkel, szakértelemmel, képességekkel, illetve készségekkel rendelkezik-e.
Gyakori kimentésre irányuló hivatkozás, hogy a vezető
- 704/705 -
tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet elkerülése érdekében tagi kölcsönt nyújtott. A tagi kölcsön nyújtása akkor lehet alapos kimentési ok, ha azt a vezető tisztségviselő valójában nem kölcsönként nyújtotta, vagy később a kölcsön visszakövetelésének jogáról véglegesen és visszavonhatatlanul lemondott. A tagi kölcsönnel ugyanis az adós vagyona nem nő, a hitelezők irányában fennálló tartozások (hiszen ez esetben a tagi kölcsönt nyújtó vezető tisztségviselő is az adós hitelezőjévé válik) nem csökkenek.
a) A peres felek
aa) Felperes
A Cstv. mind a 4 időállapota szerint a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti keresetet az adós hitelezője, illetve az adós felszámolója terjesztheti elő.
Az adós hitelezője
A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló keresetet a később kifejtettek szerint az adós elleni felszámolás ideje alatt lehet előterjeszteni, ezért az adós hitelezőjének az minősül, akinek pénzkövetelését vagy pénzben kifejezett vagyoni követelését a felszámoló nyilvántartásba vette, a regisztrációs díjat - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - befizette [Cstv. 3. § (1) bekezdés cd) pont][26].
Hitelezőnek minősül az a jogalany is, aki vitatott hitelezői igénnyel rendelkezik, mindaddig amíg vitatott hitelezői minősége fennáll. Ha a bíróság jogerős döntésével megállapítja, hogy követelése alaptalan, elveszíti hitelezői minőségét, ilyen esetben az érintett vagy eláll a keresetétől, vagy a bíróság érdemben utasítja el a keresetet. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, a per megszüntetésének nincs helye, hiszen a kereset benyújtásakor a felperes kereshetőségi joga fennállt.
Az adós felszámolója
A Cstv. mind a 4 időállapota szerinti szabályozás értelmében a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló keresetet az adós felszámolója is előterjesztheti. Az 1. időállapot szerinti szabályozás nem rögzíti tételesen, hogy a felszámoló mint önálló jogalany, avagy az adós nevében jogosult a kereset előterjesztésére. Figyelemmel arra, hogy a 2-4. időállapot szerinti szabályozás ezt a kérdést tételesen rendezi, egyértelművé vált, hogy a felszámoló az adós nevében jogosult a kereset benyújtására, a perben való részvételre. Egyébként erre a következtetésre kell jutni a szabályozás céljának figyelembevételével is. Így rögzíthető, hogy az 1. időállapot szerinti szabályok alkalmazásával folyó perekben is a felszámoló az adós nevében jogosult eljárni.
Az, hogy a felszámoló az adós nevében jár el, egyebek mellett azt jelenti, hogy a kereset eredményessége esetén az adós lesz pernyertes, eredménytelensége esetén pervesztes.
ab) Az alperes
Az adós vezető tisztségviselője, árnyék vezető tisztségviselője
Nem általában az adós vezető tisztségviselője, vezető tisztségviselői ellen nyújtható be a felelősség megállapítására irányuló kereset, hanem azon vezető tisztségviselőivel szemben, akik a felszámolás kezdő időpontját[27] megelőző három évben látták el ezt a feladatot. Ezen 3 éves időtartamot nem naptári évben kell számolni, hanem a felszámolás kezdő időpontjától kell - naptári napokban - visszaszámolni.
Nem elégséges feltétele az alperesi minőségnek az, hogy a vezető tisztségviselő ezen időtartam alatt töltse be a fenti tisztséget, hanem egyebek mellett az is feltétel, hogy ügyvezetésének időtartama alatt az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe kerüljön, illetve a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennálljon, és ezen időtartam alatt a felelősség megállapításának egyéb tényállási elemei is megvalósuljanak.
Az árnyék vezető tisztségviselők tekintetében is lényeges tényállási elem, hogy a Cstv. által a felelősség megállapításának feltételéül szabott befolyását a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően érvényesítse az egyéb feltételek megvalósulása mellett.
A Cstv. mind a négy időállapotának szabályozása rögzíti, hogy ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges. Az egyetemleges felelősség megállapítására az ügyekből szerzett tapasztalatok szerint tipikusan akkor kerül sor, ha a vezető tisztségviselők ugyanabban, vagy részben azonos időszakban töltötték be a tisztséget és tipikusan együttes képviseleti joggal rendelkeztek, valamint ugyanazon hitelezői érdekeket sértő, a Cstv. által tételesen meghatározott magatartással a vagyont csökkentették az A/II.2.3. pontban kifejtettek szerint. Nincs akadálya az egyetemleges marasztalásnak akkor sem, ha ugyanazon időtartam alatt a vezető tisztségviselői tisztséget betöltők közül csak az egyik vezető tisztségviselő követte el a fenti magatartást, de a másik vezető tisztségviselő az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható szükséges intézkedéseket nem tette meg (pl. a legfőbb szerv ülését nem hívta össze). Ilyen esetben az egyik vezető tisztségviselő aktív magatartással, a másik mulasztással követi el azt a magatartást, amely felelősségének megállapítására vezet. Annak sincs akadálya, hogy a vezető tisztségviselő és az árnyék vezető tisztségviselő egyetemleges felelősségét állapítsa meg a bíróság.
b) A kereset tartalma
ba) A keresettel összefüggő kérdések kizárólag megállapításra irányuló kereset esetén
A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti kereset a vezető tisztségviselő (árnyék vezető tisztségviselő) összegszerűen meghatározott mértékű felelősségének megállapítására irányul. A megállapítási perben
- 705/706 -
tehát nemcsak a kárfelelősség jogalapjának megállapítása történik, hanem a vezető tisztségviselő felelősségének maximális összege is meghatározásra kerül.
A keresetlevélben többek között fel kell tüntetni az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tények és azok bizonyítékainak előadásával.
A keresetlevélnek minimálisan - a Pp. által előírt egyéb tartalmi elemeken túl - tartalmaznia kell:
- Az alperes, az alperesek személyét, azt hogy nevezettek, mely időtartam alatt voltak az adós vezető tisztségviselői, az árnyék vezető tisztségviselők ebbéli minőségét mely tényezők alapozzák meg, azok mely időszakban álltak fenn.
- A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése időpontjának megjelölését, amely csak kivételes esetben egyezhet a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásának időpontjával.
- A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése időpontját követően a hitelezői érdekeket sértő magatartások leírását, ami lehet kifejtett tevékenység vagy mulasztás, amely folytán az adós gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, a hitelezők követeléseinek teljes kielégítése meghiúsult, a környezeti terhek rendezése elmulasztásra került (vagyis a vagyon csökkent).
- Azt az összeget, amelynek erejéig a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását a felperes kéri, vagyis amennyivel az adós vagyona csökkent. Ezen összeg keresetben történő meghatározásának kötelezettségét a Cstv. 1. időállapot szerinti szabályozása tételesen előírta, és bár ez a rendelkezés a Cstv. 2-4. időállapot szerinti szabályozásából elmaradt, ez nem jelenti azt, hogy azt a keresetnek nem kellene tartalmaznia, ugyanis anélkül a kereset határozottan előterjesztettnek nem tekinthető. Kiemelten hangsúlyozandó, hogy a felelősség mértékének meghatározásakor nem azt kell megjelölni, hogy a felperesi hitelező felszámolási vagyonból feltehetőleg ki nem elégíthető követelése mekkora, hiszen a felelősség mértékéről is döntő megállapítási perben hozott ítélet nem jelenti azt, hogy a felperes hitelező az adott összeghez hozzájut, figyelemmel a marasztalási per szabályaira.
- A hitelezők érdekeit sértő magatartások és a fenti értelemben vett vagyoncsökkenés közötti ok-okozati összefüggés fennállásának állítását.
- Amennyiben a vezető tisztségviselő hitelezői érdekeket sértő magatartása vélelmezendő, az ezzel kapcsolatos tények előadását. Ez esetben a joggyakorlat-elemző csoport tagjai többségének véleménye szerint a keresetnek nem kell tartalmaznia, hogy a vezető tisztségviselő milyen, a hitelezői érdekeket sértő magatartást tanúsított és azzal összefüggésben következett be a vagyoncsökkenés[28].
A megállapításra irányuló perben kamatigény jogszerűen nem terjeszthető elő, figyelemmel arra, hogy a vezető tisztségviselőnek még nincs esedékes tartozása, az csak akkor következik be, ha az adós felszámolása jogerősen befejeződött, és a vezető tisztségviselő felelősségét jogerős ítélet megállapította.
A keresetben a hitelező vagyoni biztosíték iránti kérelmet is előterjeszthet[29].
A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló perre a meg nem határozható pertárgy érték az irányadó az 1/2013. PJE határozatban kifejtettek szerint. Így önmagában azon összeg esetleges felemelésének, amely összeg erejéig a felperes az alperes felelősségének megállapítását kéri, az eljárási illeték mértékére, a perköltségre kihatással nincs.
A kereset benyújtásának kezdő időpontja az adós gazdálkodó szervezet felszámolása jogerős elrendelésének Cégközlönyben történt közzététele. A kereset mindaddig előterjeszthető, amíg az adós felszámolási eljárásának jogerős befejezése a Cégközlönyben közzétételre nem került.
A keresetet a Cstv. 6. § (1) bekezdése szerint illetékes törvényszéken kell benyújtani, vagyis az a törvényszék rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel a perre, amely a felszámolási eljárásban eljár.
A szabályozásból következően nem zárható ki, hogy ugyanazon vezető tisztségviselővel szemben több felelősségének megállapítására irányuló keresetet is előterjesztenek. Sőt a Cstv. 2. időállapot szerinti szabályozása ezt az esetet tételesen is szabályozza. Amennyiben a perek egy időben folynak, a Cstv. 2. időállapot szerinti szabályai szerint kötelező - a más időállapotok szerinti szabályok alkalmazása esetén célszerű - a perek egyesítése. Olyan tényállás is előfordulhat ugyanakkor, amikor a perek egyesítése kizárt, mert például az egyik per már jogerősen befejezést nyert. Jelenleg nincs olyan mechanizmus, ami lehetővé tenné, hogy a perbíróság hivatalból észlelhesse, hogy a vezető tisztségviselő felelősségét bíróság már megállapította, illetve milyen magatartásokra tekintettel, milyen összeg erejéig állapította meg. Ha más hitelező kérelmére a vezető tisztségviselő ugyanazon magatartásai miatti felelősség tárgyában a bíróság jogerős ítéletet hozott - félazonosság hiányában - res iudicata nem áll fenn, a keresetről érdemben kell dönteni. Ez a szabályozási mód felveti annak lehetőségét, hogy ugyan részben eltérő felek között, de eltérő tartalmú jogerős ítéletek szülessenek, a felperes személyétől eltekintve azonos tényállások mellett, amely tételes jogszabályi rendelkezéssel megakadályozandó lenne[30].
bb) A marasztalásra is irányuló keresettel kapcsolatos kérdések
A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti perben a vezető tisztségviselő marasztalására irányuló kereset is előterjeszthető a Módtv.3. rendelkezése folytán ma már bármely időállapot alkalmazásával folyó perben. A Cstv. 2. időállapota szerinti erre vonatkozó szabályok ugyanakkor nem alkalmazhatóak az A/II.2.1. pontban kifejtettek szerint.
A kereset ilyen esetben a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításán túlmenően annak marasztalására is irányul. A peres eljárás tehát kettős célú: a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása és a vezető tisztségviselő marasztalása. Egy ilyen tartalmú kereset előterjesztésének feltétele a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és vagyonfelosztási javaslat, amely szerint a hitelezők igényeinek kielégítéséhez nem elegendő az adós felszámolás körébe tartozó vagyona.
Előfordulhat, hogy a kereset az eljárás megindulásakor a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irá-
- 706/707 -
nyul, majd a marasztalási kereset előterjesztése feltételének megvalósulásával a keresetet a felperes kiterjeszti a vezető tisztségviselő marasztalására is. Annak sincs akadálya, feltéve, ha annak a Cstv.-ben rögzített feltételei fennállnak, hogy a felperes már a keresetlevélben a felelősség megállapítása mellett a vezető tisztségviselő marasztalását is kérje.
A fentiekből következően a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása mellett marasztalására irányuló kereset esetén a kereseti kérelemnek, az abban előadottaknak meg kell egyezni a megállapítási per kapcsán rögzítettekkel. A felpereseknek ezt kell kiegészítenie a marasztalásra irányuló kereset miatt annak előadásával, hogy a marasztalásra irányuló kereset előterjesztésének törvényben rögzített feltétele fennáll, vagyis a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat bizonyítja, hogy a hitelezők igényeinek kielégítéséhez nem elegendő az adós felszámolás körébe tartozó vagyona.
A joggyakorlat-elemző csoport tagjai túlnyomó többségének álláspontja szerint a Cstv. 33/A. § (7) bekezdésének helyes értelmezése - figyelemmel a bekezdés utolsó tagmondatában írtakra - az, hogy akár az adós hitelezője a felperes, akár az adós felszámolója csak az adós vagyona javára történhet a vezető tisztségviselő marasztalása[31]. A hitelező nemcsak az ő ki nem elégített követelése erejéig kérheti a vezető tisztségviselő marasztalását, hanem a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat alapján megállapíthatóan az adós vagyonából ki nem elégíthető valamennyi követelés erejéig, természetesen nem többért, mint amelyért a vezető tisztségviselő felelőssége megállapítást nyert. A Cstv. 33/A. § (7) bekezdése szerinti marasztalás esetén az adós vagyonába került marasztalási összeg a hitelezők között a Cstv. 57. §-ában szabályozott módon kerül az adós hitelezői között felosztásra.
Kamatigény jogszerűen nem terjeszthető elő, figyelemmel arra, hogy a felperes követelése lejárt követelésnek nem tekinthető.
A pertárgyérték megállapításánál egyrészt a megállapítási perre irányadó meg nem határozott pertárgyértéket, másrészt a kért marasztalási összegnek megfelelő pertárgy értéket kell figyelembe venni. A felperes igénye ugyanis a korábban kifejtettek szerint kettős: a felelősség megállapításán túlmenően a vezető tisztségviselő marasztalása. A fenti jogértelmezést támasztja alá az a körülmény is, hogy a pertárgyérték nem függhet attól, hogy egylépcsős vagy kétlépcsős peres eljárásra kerül sor.
A keresetet az adós gazdálkodó szervezet felszámolásának a korábban értelmezetteknek megfelelő időtartama alatt lehet előterjeszteni azon többletfeltétellel, hogy rendelkezésre kell állnia a bíróság jogerős végzésével jóváhagyott közbenső mérlegnek, részleges vagyonfelosztási javaslatnak, amely igazolja, hogy az adós vagyona a hitelezői követelések kielégítésére nem elegendő.
A Cstv. 33/A. § (7) bekezdésének helyes értelmezése szerint a vezető tisztségviselő marasztalásra is irányuló kereset kizárólag a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló perben terjeszthető elő. Ez következik egyrészt a tételes jogszabályi rendelkezésekből "az (1) bekezdés szerinti eljárásban" szövegrészből, másrészt a szabályozás logikájából. Ha ugyanis a megállapítási per jogerős lezárását követően külön marasztalási pert is lehetne indítani az adós felszámolási eljárásának jogerős befejezése előtt, az a kétlépcsős perlési struktúra érvényesülését ténylegesen kizárná.
A Cstv. rendelkezéseivel ellentétes, ha a megállapításra irányuló perben azért kerül sor a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása mellett marasztalásra is, mert az adós elleni felszámolási eljárás jogerősen befejeződött. A Cstv.-nek sem a 2. sem a 4. időállapota szerinti szabályozása ezt nem tette, teszi lehetővé. Egy ilyen jogértelmezés ellentétes a tételes jogszabályi rendelkezéssel, valamint a kétlépcsős perlésre vonatkozó szabályokkal, elvonja a többi hitelező igényérvényesítésének lehetőségét.
c) A bizonyítási teher alakulása
A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló perben a felperes terhére esik annak bizonyítása, hogy:
- az alperes vezető tisztségviselőként, árnyék vezető tisztségviselőként tevékenykedett a releváns időszakban,
- a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezett, és annak mi volt az időpontja,
- az adós gazdálkodó szervezet vagyonában vagyoncsökkenés következett be,
- a hitelezői érdekek elsődlegessége/figyelembevétele követelményének megsértésével a vezető tisztségviselő olyan magatartást követett el, amelyet a Cstv. szankcionál,
- okozati összefüggés áll fenn a vezető tisztségviselő fenti magatartása és a vagyoncsökkenés között.
Ha a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása mellett marasztalásra is irányul a kereset, azt is kell bizonyítani, hogy a marasztalási kereset előterjesztésének feltételei fennállnak. Amennyiben a törvényi vélelem fennáll a bizonyítási teher alakulását az A/II.2.4. pont részletezi.
Az alperes a felelősség alól kimentheti magát az A/II.2.5. pontban írtak szerint. Az alperes védekezése körében előadhatja például azt is, hogy ugyanazon időszakban elkövetett azonos magatartása miatt már felelősségét megállapították. Ezen körülményről a bíróság tipikus esetben csak az alperes előadása folytán szerezhet tudomást[32].
A megállapítási perekhez képest meglehetősen kevés, mindössze 58 a vezető tisztségviselőt marasztaló jogerős ítélet került a joggyakorlat-elemző csoport látókörébe.
- 707/708 -
Míg a megállapításra irányuló perekben született ítéleteket, valamint a megállapítás mellett marasztalásra is irányulókat egytől egyig a joggyakorlat-elemző csoport tagjai feldolgozták, addig a marasztalási kereset tárgyában hozott jogerős ítéletek közül csak 18-at, mivel az volt tapasztalható, hogy ezen pertípusban viszonylag kevés jogkérdés merül fel. Az ítéletek két ítélet kivételével első fokon jogerőre emelkedtek. Felülvizsgálati eljárásra egyetlen ügyben sem került sor.
A megállapítási perekhez viszonyítva viszonylag kevés számú, a vezető tisztségviselőt a Cstv. szabályai szerint marasztaló jogerős ítéletnek a joggyakorlat-elemző csoport meglátása szerint több oka is lehet. Egyrészt az, hogy az adós elleni felszámolási eljárás még nem fejeződött be, így a marasztalási kereset előterjesztésének egyik feltétele még nem következett be. Másrészt oka lehet, hogy a megállapítási per felperesének hitelezői igénye az adós elleni felszámolási eljárásban kielégítést nyert, avagy ugyan nem, de úgy ítélte meg, hogy az esetleg magas eljárási költségek előlegezését nem vállalja, mert hitelezői követeléséhez a vezető tisztségviselő felelősségét megállapító jogerős ítélet ellenére sem tud hozzájutni. A megállapítási perben felperesi pozíciót be nem töltő hitelezők pedig tipikus esetben - ezt biztosító mechanizmus hiányában - a megállapítási perben hozott jogerős ítéletről a perindításra rendelkezésre álló jogvesztő határidőn belül nem is szereznek tudomást. Végül az sem kizárt, hogy az adott tárgyban született jogerős ítéletek kigyűjtésére nem maradéktalanul került sor, esetleg az ügyek egy része nem is ítélettel, hanem más módon pl, bírósági meghagyással, egyezséggel zárult.
A talán legmegdöbbentőbb adat, amelyet a joggyakorlat-elemzés feltárt az volt, hogy szemben a kétlépcsős perstruktúra céljával, lényegével, a marasztalási perek felperese mind az 58 ügyben megegyezett a megállapítási per felperesével, vagyis az adós további hitelezői nem éltek a marasztalási kereset előterjesztésének lehetőségével.
A megállapítási pertől elkülönülő, a vezető tisztségviselő marasztalására irányuló perekre vonatkozó Cstv. szabályok - tartalmukat tekintve a Cstv. minden időállapotát vizsgálva - érdemben nem változtak. A szabályozás lényege szerint a vezető tisztségviselő Cstv. szabályai szerinti marasztalásának együttes feltétele az adós elleni felszámolási eljárás jogerős lezárása, továbbá a vezető tisztségviselő felelősségét megállapító jogerős ítélet léte. A marasztalás iránti keresetet nemcsak a megállapítási per hitelező felperese, hanem az adós bármelyik hitelezője előterjesztheti, akinek kielégítetlen hitelezői igénye maradt fenn. Ha több per indul, a pereket egyesíteni kell. A hitelezői követeléseket arányosan kell kielégíteni.
A szabályozás változásai tartalmukat illetően a perindítási határidővel kapcsolatosak és az alábbiak szerint összegezhetők.
A Cstv. 1-2. időállapota szerint a vonatkozó szabályok azonosan, a Cstv. 63. § (3) és (4) bekezdésében kerültek elhelyezésre. Az 1. időállapot szerinti szabályozás a felszámolási eljárás jogerős lezárását, ha a megállapítási perben ezen időpontig jogerős bírósági határozat nem születik, a jogerős bírósági döntést követő 90 napos, jogvesztő, anyagi jogi határidőn belül teszi lehetővé a kereset előterjesztését. A 2. időállapot szerinti szabályozás ezt a keresetindítási határidőt 60 napra szállította le.
A Cstv. 3. időállapota szerinti szabályozás megváltoztatta a vonatkozó rendelkezés törvénybeli elhelyezését és a vezető tisztségviselők marasztalására vonatkozó rendelkezéseket tartalmi eltérés nélkül a Cstv. 33/A. §-a (6) bekezdésébe helyezte át.
A Cstv. 4. időállapota szerinti rendelkezés változatlan helyen történő szabályozás mellett akként módosult, hogy a perindítási határidő a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételétől számítandó.
Kérdésként merül fel, a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására és marasztalására irányuló perekre eltérő időállapot szerinti Cstv. szabályok irányadóak-e akkor, ha a marasztalásra irányuló kereset benyújtásakor már módosultak a megállapítási perben alkalmazott Cstv. szabályok. A joggyakorlat-elemző csoport álláspontja szerint a módosított szabályok a marasztalási perekre - hacsak a jogszabály másként nem rendelkezik - nem vonatkoznak. Megítélése szerint ugyanis már a kétlépcsős per megindulásakor a peres feleknek tisztában kell lenniük azzal, milyen szabályok irányadóak a perre. A felelősség megállapítására és a marasztalásra irányuló per lényegében egységet képez annak ellenére, hogy a felelősséget megállapító jogerős ítélet meghozatala és a marasztalásra irányuló kereset benyújtása között akár több év is eltelhet.
A Módtv.3. harmadik, a perindítási határidő kezdő időpontját érintő módosítása valójában a joggyakorlat-elemző csoport megítélése szerint nem módosítás, hanem pontosítás. Az pontosítja a vezető tisztségviselő marasztalására irányuló kereset benyújtására rendelkezésre álló jogvesztő anyagi jogi határidő kezdő időpontját. Egyértelművé teszi, hogy a keresetindításra rendelkezésre álló határidő a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő napon kezdődik, ha a megállapítási perben a jogerős felelősséget megállapító ítélet előbb született. Ezért a Módtv.3. 91. § (17) bekezdésének g) pontja által rögzített pontosításra is tekintettel az 1-3. időszakban hatályos szabályokat is egységesen akként kell helyesen értelmezni, hogy "a felszámolási eljárás jogerős lezárása" alatt nem az adós felszámolásáról szóló jogerős végzés meghozatala, a végzés kézbesítésének napja értendő, hanem annak Cégközlönyben történt közzétételének időpontja. Ellenkező jogértelmezés vagy kizárja, vagy lényegesen lerövidíti a hitezők igényérvényesítését, illetve az arra rendelkezésre álló határidőt. Ténylegesen a hitelezők - speciális esetektől eltekintve - a vezető tisztségviselő marasztalására irányuló kereset előterjesztésének lehetőségéről (még akkor is, ha tudtak a megállapítási perről, annak jogerős befejezéséről) csak az adós megszűnését megállapító végzés Cégközlönyben történt közzétételével szereznek tudomást.
- 708/709 -
a) A peres felek
aa) A felperes
A marasztalási per felperese az adós azon hitelezője lehet, akinek az adós elleni felszámolási eljárásban kielégítetlen hitelezői igénye maradt fenn, függetlenül attól, hogy a megállapítási per felperese volt-e.
Nem nyújthat be keresetet az adós nevében az adós felszámolója, hiszen az adós jogalanyisága a marasztalára irányuló kereset benyújtásakor már megszűnt. Ugyanakkor a felszámoló mint az adós hitelezője hitelezői minőségében kereset benyújtására jogosult.
ab) Az alperes
A marasztalási per alperese azon vezető tisztségviselő lehet, akinek felelősségét a megállapítási perben jogerős ítélet megállapította.
A megállapítási perben marasztalt vezető tisztségviselő örököse, jogutóda is perelhető. Ez következik a kétlépcsős perstruktúrából. Az örökös, örökösök felelősségére a Ptk. 7:96-7:97. §-ai vonatkoznak, vagyis felelősségük korlátozott, elsődlegesen a hagyaték tárgyaival vagy hasznaival felelnek, ha pedig a kereset benyújtásakor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek birtokukban, az örökség erejéig egyéb vagyonukkal. Jogi személy jogutódlással történő megszűnése esetén az általános jogutód (átalakulás, egyesülés) perelhető, míg szétválás esetén elsődlegesen az a jogutód, akivel szemben az igény a szétválási szerződés szerint érvényesíthető. Ilyen rendelkezés vagy ezen jogutód helytállásának hiányában, valamennyi jogutód perelhető egyetemleges felelősségükre tekintettel.
b) A keresettel összefüggő kérdések
A vezető tisztségviselő marasztalására irányuló keresetben a hitelező felperesnek elő kell adnia:
- mely vezető tisztségviselő (árnyék vezető tisztségviselő) marasztalását, milyen összeg erejéig kéri. A marasztalási összeg nem haladhatja meg a megállapítási perben megállapított felelősség mértékét, valamint a hitelezőnek az adós felszámolása során ki nem elégített hitelezői igényét. Amennyiben több megállapítási perben eltérő magatartások miatt állapította meg a jogerős ítélet a vezető tisztségviselő felelősségét, ezen összegeket össze kell számítani és annak figyelembevételével határozható meg a marasztalási kereset összegszerűsége.
- azon tényeket, amelyek fennállása előfeltétele a kereset előterjesztésének:
• az alperes felelősségét megállapító jogerős ítélet tényét az ítélet beazonosítható módon történő megjelölésével (lehetőség szerint annak mellékelésével),
• az adós elleni felszámolási eljárás jogerős befejezésének Cégközlönyben történt közzétételét, annak napjának feltüntetésével,
• a felperes felszámolási eljárásban ki nem elégített hitelezői igényének mértékét a felszámolási eljárásban hozott, ezt tartalmazó jogerős végzés csatolásával.
Kamatigény azon időponttól terjeszthető elő jogszerűen, amely időpontban a marasztalási kereset első két pontban részletezett feltétele együttesen megvalósult.
A keresetet az adós felszámolása befejezésének Cégközlönyben törtét közzétételétől (az A/III.2.1. pontban kifejtettek szerint), ha ezen időpontig a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló perben még jogerős ítélet nem született, a jogerős ítélet meghozatalától számított, a Cstv. 2-4. időállapota szerinti szabályok alkalmazásával folyó perekben 60 napos, a Cstv. 1. időállapota szerinti rendelkezések alkalmazásával folyó perekben 90 napos jogvesztő, anyagi jogi határidőn belül kell előterjeszteni.
A marasztalásra irányuló perben a pertárgy érték a marasztalási összeg figyelembevételével alakul.
A keresetet a megállapítási perben eljárt törvényszék előtt kell előterjeszteni, függetlenül a marasztalási összeg nagyságától.
A Cstv. mind a négy időállapota szerinti szabályok azonosan akként rendelkeznek, hogy abban az esetben is, ha több hitelező nyújt be a jogvesztő határidőn belül keresetet, azok nem elkülönülten, hanem egy eljárás keretében bírálandók el a perek tételesen előírt egyesítésével. Ebből következően a jogvesztő határidő leteltének megvárása után indokolt a tárgyalás kitűzése.
c) A bizonyítási teher alakulása
A felperest terheli a marasztalási kereset előfeltételei fennállásának maradéktalan bizonyítása, míg az alperes védekezése az ügyekből szerzett tapasztalatok szerint egyrészt arra irányul, hogy a marasztalási kereset előterjesztésének feltételei nem állnak fenn. Másrészt gyakran hivatkoznak az alperesek olyan kérdésekre, amelyek a megállapítási perben lettek volna előadhatók (pl. mindent megtett a hitelezők érdekeinek kielégítése érdekében).
A marasztalási per a fentiekre tekintettel - a tapasztalatok szerint - egyszerű lefolyású, jellemzően már az első tárgyaláson ítéletet lehet hozni.
A Cstv. 2-4. időállapota szerinti szabályok lehetővé teszik, hogy a felperes vagyoni biztosíték nyújtására is kérje kötelezni a vezető tisztségviselőt a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló perben (a felelősséget megállapító ítélet meghozatalát követő marasztalási perben ilyen igény előterjesztésére nincs lehetőség). Az 1. időállapot szerint szabályok alkalmazásával folyó perekben ez a jogintézmény alkalmazásra nem kerülhet.
A Cstv. 2-4. időállapot szerinti szabályai taxatíve, egyező tartalommal felsorolják, hogy vagyoni biztosíték lehet egyrészt pénzbeli letét, vagyis a bíróság gazdasági hivatalában letéti számlára befizetendő forintösszeg vagy hitelintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzösszeg. A szabályozás lehetővé teszi, hogy a letétbe helyezésre ne csak belföldi hitelintézetnél kerülhessen sor, de külföldi pénzintézetnél letétbe helyezendő összegről szóló rendelkezés végrehajthatósága bizonytalan, a külföldi állam szabályai-
- 709/710 -
tól függ. Vagyoni biztosíték lehet továbbá a Cstv.-ben részletezett követelményeknek maradéktalanul megfelelő értékpapír, bankgarancia, biztosítói garancia, készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvény, amelyek végrehajthatósága, a végrehajtás módja nem feltétlenül biztosított.
Vagyoni biztosíték nyújtására kötelezésről a bíróság csak erre irányuló kérelem esetén rendelkezhet a kérelem keretei között, vagyis a jogintézmény alkalmazása hivatalból kizárt. Ez következik a Cstv. vonatkozó szabályaiból, valamint a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően irányadó Pp. szabályokból is.
A vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelemben a felperesnek meg kell jelölnie, hogy pontosan milyen vagyoni biztosíték nyújtására kötelezésre irányul kérelme. A feldolgozott ügyek döntő többségében, ahol vagyoni biztosíték nyújtásra kötelezésre került sor, a kérelem és ennek megfelelően a bírósági határozat forintösszeg bírósági letétben történő elhelyezésére irányult, illetve arról rendelkezett. Ha a kérelem nem forintösszeg bírósági letétben történő elhelyezése kötelezésére irányul, hanem hitelintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzbeli letét nyújtásra vagy más vagyoni biztosíték nyújtására kötelezésre, a felperesnek meg kell jelölnie, hogy pl. mely hitelintézetnél kéri az ott elhelyezett összeg letétként történő kezelését, mely EGT-állam hitelintézete által kibocsátott, mely hitelviszonyt megtestesítő, milyen névértékű (forgalmi értékű) értékpapír vagyoni biztosíték nyújtására kéri a vezető tisztségviselő kötelezését, és bizonyos esetekben azt is, hogy az hogyan történhet (pl. az adott EGT-állam szabályozása dematerializált hitelviszonyt megtestesítő értékpapír esetén ezt hogyan teszi lehetővé). Problémát jelenthet, hogy az értékpapír forgalmi értéke állandóan változhat: a biztosított érték nőhet és csökkenhet is.
A vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelemben meg kell jelölni a vagyoni biztosíték pontos összegét, értékét is. Ez nem haladhatja meg azt az összeget, amely tekintetében a felperes a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását kéri. Amennyiben a keresetben megjelölt összeg az elsőfokú eljárás során csökken, az szükségszerűen meghatározza a vagyoni biztosíték összegszerűségének maximumát. Amennyiben a felperes az eljárás során a felelősség mértékeként a keresetben megjelölt összeget megemeli, az csak erre irányuló kérelem esetén hathat ki a vagyoni biztosíték mértékére.
A vagyoni biztosíték nyújtására irányuló kérelem a sortartó kezesi felelősséggel rendelkezőknek a vagyoni biztosítékért való kezesi helytállási kötelezettségének megállapítására[33] is irányulhat. A Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán irányadó Pp. szabályok megfelelő alkalmazásából az következik, hogy hivatalból sem a kezesi felelősséggel rendelkező személy felderítésére, sem a kezesi felelősség megállapítására nem kerülhet sor. A kezesi felelősséggel kapcsolatos kérelem a vagyoni biztosíték nyújtására irányuló kérelmet követően is előterjeszthető az elsőfokú eljárás alatt.
A vagyoni biztosíték nyújtására irányuló kérelmet a felperes az elsőfokú ítélet meghozataláig bármikor előterjesztheti. Nem vitásan a Cstv. 2. időállapota szerinti szabályozás szerint a vagyoni biztosíték nyújtására irányuló kérelmet a keresetben kell előterjeszteni. Ugyanakkor a Cstv. 3-4. időállapota szerinti szabályozásból ez nem következik, hiszen ezen rendelkezések a készfizető kezes értesítésével összefüggésben külön említik a keresetlevelet és a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelmet. A joggyakorlat-elemző csoport megítélése szerint a 3-4. időállapot szerinti szabályozás alkalmazásával folyó perekben az egyértelmű szabályozásra tekintettel, míg a 2. időállapot szerinti rendelkezésekből jogértelmezéssel levonható az a következtetés, hogy a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelem az elsőfokú eljárás bármely szakaszában előterjeszthető. Nyilvánvaló, hogy a hitelező érdeke a kérelem minél korábbi időpontban történő előterjesztése, az arról döntő határozat minél korábbi időpontban történő meghozatala, így előzhetőek meg ugyanis hatékonyan a vezető tisztségviselő olyan esetleges magatartásai, amelyek a követelés kielégítését veszélyeztethetik.
A vagyoni biztosítékért kezesi felelőssége áll fenn a Cstv. 2-4. időállapota szerinti rendelkezésekben írtak szerint az adós gazdálkodó szervezet többségi befolyással rendelkező tagjának, az egyszemélyes társaság tagjának, külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozásnak. A Cstv. 3-4. időállapota szerinti rendelkezések a kezesi felelősségre kötelezettek körét kiterjesztik az egyéni cég tagjára is. Ezen időállapot szerinti szabályok egyértelművé teszik, hogy a kezesi felelősség csak behajthatatlanság esetén áll fenn, vagyis sortartó kezesség, de ez a megállapítás helytálló a Cstv. 2. időállapota szerinti szabályozás tekintetében, annak tételes kimondása hiányában is.
Míg a Cstv. 2. időállapotának megfelelő szabályok csak a kezesi felelősséggel rendelkezők körét rögzítik, a 3-4. időállapot szerinti rendelkezések már ezzel összefüggő eljárásjogi szabályokat is tartalmaznak. Előírják, hogy a bíróságnak a keresetlevelet, valamint a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelmet, az eljárás során hozott határozatokat a potenciális kezesnek - a beavatkozás lehetőségére történő felhívással - meg kell küldenie. Bár ilyen szabályt a Cstv. 2. időállapota szerinti szabályozás nem tartalmaz, de a fenti eljárási szabályok alkalmazása indokolt az ezen eljárásjogi szabályok szerint folyó perekben is. A szabályok célja ugyanis, hogy védjék a potenciális kezesek érdekeit, biztosítsák a méltányos eljárást.
A vagyoni biztosíték nyújtására kötelezésről a bíróságnak az elsőfokú eljárás lehető legkorábbi szakaszában kell döntenie, feltéve, hogy a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához szükséges tényállási elemek fennállását valószínűsítettnek találja. Nem vonható le a Cstv. szabályaiból olyan következtetés, hogy a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés feltétele annak bizonyítása vagy valószínűsítése, miszerint a követelés későbbi kielégítése veszélyeztetve van. Nem helyeselhető az a széles körben tapasztalt gyakorlat, hogy az elsőfokú bíróság a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezésről az elsőfokú ítéletben rendelkezik. Ezen gyakorlat ellentétes a jogintézmény céljával, a felperes érdekeivel, ellentétes a Cstv. 3. és 4. időállapota szerinti szabályokkal, amelyek egyértelműen
- 710/711 -
tartalmazzák, hogy a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezésről végzésben kell rendelkezni, amely ellen külön fellebbezésnek van helye.
A vagyoni biztosíték nyújtására kötelező végzésben pontosan meg kell jelölni, hogy a bíróság milyen vagyoni biztosíték nyújtását rendelte el. Nem fogadható el az a bírói gyakorlat, amely e körben nem tartalmaz pontos rendelkezést, hanem felsorolja a Cstv.-ben szereplő valamennyi, vagy azok közül több lehetőséget, amelyek vagyoni biztosítékul szolgálhatnak.
A vagyoni biztosíték nyújtására irányuló kérelem elutasításáról külön végzésben kell rendelkezni. E végzés ellen az ítélet elleni fellebbezésben lehet jogorvoslattal élni. Az illetékre a meg nem határozható pertárgyérték szabályai az irányadóak.
Ha a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti perben az elsőfokú bíróság a keresetet elutasítja és addig az időpontig a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelemről még nem döntött, a kérelmet az ítélet rendelkező részében kell elutasítani.
Ha vagyoni biztosíték nyújtásáról a bíróság külön végzésben rendelkezett és a vezető tisztségviselő felelősségét a jogerős ítélet nem, vagy kisebb összeg erejéig állapította meg, mint amilyen mértékű vagyoni biztosíték nyújtására az elsőfokú bíróság végzésével kötelezte, a vezető tisztségviselőt az elsőfokú bíróságnak csak az ítélet jogerőre emelkedését követően kell hivatalból intézkednie a vagyoni biztosíték, illetve meghatározott része ebbéli minőségének megszüntetése iránt.
Ha a vezető tisztségviselő marasztalásra irányuló perben a bíróság ítéletében a vezető tisztségviselő marasztalásáról dönt a Cstv. 3-4. időállapota szerint folyó perben a marasztalási összeget a vagyoni biztosítékból kell fedezni, azt a felperesek között követelés arányosan kell felosztani és csak az ezt meghaladó marasztalási összeg megfizetésére kell a vezető tisztségviselőt kötelezni ugyancsak a perben felperesként fellépő hitelezők javára követelésarányosan. A Cstv. 2. időállapota szerinti szabályok alkalmazásával folyó perekben a vagyoni biztosítékot ugyanakkor a marasztalási perben felperesként fellépő hitelezők között a Cstv. 57. §-a szerinti sorrend figyelembevételével kell felosztani. A Cstv. 2. időállapota szerinti szabály tehát arra a nem helyeselhető eredményre vezet, hogy ha vagyoni biztosíték nyújtására nem került sor, a marasztalási perben a hitelezői igények kielégítése követelésarányosan történik, míg ha vagyoni biztosíték nyújtására kötelezték a vezető tisztségviselőt, a marasztalási per hitelezői a vagyoni biztosítékhoz a Cstv. 57. §-a szerinti kielégítési sorrend figyelembevételével jutnak.
Ha a marasztalásra irányuló perben hozott jogerős ítélet szerint a marasztalási összeg (kamataival együtt) alacsonyabb, mint a vagyoni biztosíték értéke, akkor a marasztalási összeget meghaladó vagyoni biztosíték ebbéli minőségének megszüntetése érdekében az elsőfokú bíróságnak hivatalból kell intézkednie. Ez irányadó akkor is, ha a marasztalásra irányuló keresetet a bíróság jogerősen elutasítja, vagy jogerős végzéssel a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, a pert megszünteti.
Előfordulhat, hogy a vezető tisztségviselő felelősségét megállapító jogerős ítélet ellenére az arra jogosult hitelezők a vezető tisztségviselő marasztalására irányuló keresetet a jogvesztő határidőn belül nem nyújtják be. Ebben az esetben, ha a vezető tisztségviselő vagyoni biztosítékot nyújtott, a vezető tisztségviselő kérelmére és nem hivatalból kell a megállapítási perben eljárt elsőfokú bíróságnak intézkednie a vagyoni biztosíték ebbéli minőségének megszüntetéséről, figyelemmel arra, hogy a fenti feltétel megvalósulásáról a megállapítási perben eljárt bíróság hivatalból nem szerez tudomást.
A joggyakorlat-elemző csoport feladata a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelősségével kapcsolatos perek tanulmányozására terjedt ki, így nem volt feladata és nem is vizsgálta, hogy:
- a felszámoló az adós gazdálkodó szervezetet ért károkért,
- az adós felszámolója, illetve a hitelezője a Cstv. 40. §-a alapján,
milyen feltételek mellett érvényesíthet igényt, illetve
- milyen igény érvényesíthető az adós vezető tisztségviselőjével szemben nem ebbéli, hanem tagi minőségére hivatkozással.
E perekkel kapcsolatban a joggyakorlat-elemző csoport csak abban az összefüggésben tesz megállapításokat, hogy a fenti perek megindításának lehetősége, esetleges megindítása kihat kihathat-e a vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni felelősségének megállapítására, marasztalására irányuló perekre. Ezzel kapcsolatos megállapításait azért teszi, mert e kérdések néhány ítéletben megjelentek.
a) A vezető tisztségviselő felelőssége az adóssal szemben az annak okozott károkért
A 2006. július 1. és 2014. március 14. között hatályos Gt., illetve a 2014. március 15-től hatályos Ptk. rendelkezései lehetővé teszik, hogy a vezető tisztségviselővel szemben a gazdasági társaság, egyesülés, a jogi személy kártérítési igényt érvényesítsen, ha a vezető tisztségviselő a gazdasági társaságnak, egyesülésnek, jogi személynek kárt okozott. Önmagában az a körülmény, hogy a gazdasági társaság, a Cstv. hatálya alá tartozó jogi személy felszámolás alá került, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a felszámoló által képviselt adós a vezető tisztségviselő kártérítési marasztalását kérje a vezető tisztségviselőnek az adós terhére szerződésszegéssel elkövetett kárt okozó magatartása miatt. Ez a per folyhat a Cstv. 33/A. §-a alapján folyó perrel egy időben, ha a perjogi feltételek fennállnak akár ugyanabban a perben is, de eltérő kereseti kérelmek alapján. Amennyiben az adóst ért kár érvényesítésére irányuló kereset eredményre vezet, a megítélt kártérítési összeg az adós felszámolási vagyonát növeli, amelynek hitelezők közötti felosztására a Cstv. 57. §-a szerinti kielégítési sorrend figyelembevételével kerül sor.
- 711/712 -
b) A Cstv. 40. §-a alapján történő igényérvényesítés
A Cstv. 40. §-a alapján[34] a hitelező, illetve az adós felszámolója az ott meghatározott feltételek fennállása esetén keresetet nyújthat be. E per célja nem a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása, marasztalása, hanem az adós vagyonából fedezetelvonó szerződéssel kikerült vagyontárgy, annak ellenértéke adós részére történő visszaszerzése. A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására alapot adó magatartások is sok esetben fedezetelvonó szerződések megkötésére vezethetők vissza, de nem kizárólagosan, hiszen pl. mulasztás miatt is megállapítható a vezető tisztségviselő felelőssége.
A Cstv. egyik időállapota szerinti szabályozás alapján sem vonható le alappal olyan következtetés, miszerint a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló per kezdeményezésének feltétele, hogy a Cstv. 40. §-a alapján per ne legyen indítható. Erre a jogértelmezésre kell jutni önmagában abból a körülményből, hogy a Cstv. 40. §-a alapján folyó per célja az adós felszámolás körébe tartozó vagyonának növelése; sikeres perlés esetén az nő, amit a Cstv. 57. §-a szerinti kielégítési sorrend figyelembevételével kell a hitelezők között felosztani. Ezzel szemben a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló perben a sikeresen igényt érvényesítő hitelezők követelés arányosan jutnak a marasztalási összeghez a Cstv. 57. §-a szerinti kielégítési sorrend figyelmen kívül hagyásával.
c) A tagi, vezető tisztségviselői felelősség megállapítására irányuló perek
Gyakran előforduló tényállási elem, hogy a vezető tisztségviselő egyben az adós gazdálkodó szervezet olyan tagja, akinek, amelynek kártérítési felelőssége a Cstv. 63. § (2) bekezdése, illetve a 63/A. §-a alapján is fennállhat. A hitelező nincs elzárva attól, hogy ezen a jogcímen is fellépjen az adott személlyel szemben, akár egy peres eljárás keretében is, ha ennek perjogi akadálya nincs (pl. más bíróság illetékes a perre). Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a tagi felelősség és a vezető tisztségviselői felelősség más-más tényállási elemek megvalósulása esetén áll fenn, más eljárási szabályok vonatkoznak a két perre.
A joggyakorlat-elemző csoport javaslatai a vezető tisztségviselők hitelezők irányában a Cstv. szabályai szerint fennálló felelőssége tárgyában a következők:
A joggyakorlat-elemző csoport hivatalos tudomására jutott hogy még 2017. év első félévében a Cstv. szabályai módosításra kerülnek és várható, hogy a jogalkotó az összefoglaló véleményben írtakat figyelembe fogja venni. A csoport a vonatkozó szabályozás rövid időn belül tervezett alapvető módosítására tekintettel jelenleg nem javasolja a Kúria Polgári Kollégiuma számára a vezető tisztségviselők hitelezők irányában a Cstv. szabályai alapján fennálló felelőssége tárgykörében PK vélemény megalkotását. Ha azonban a fent jelzett határidőn belül a módosításra nem kerül sor vagy a módosítás után is maradnak olyan kérdések, amelyek nem oldják meg a joggyakorlat-elemző csoport által feltárt jogértelmezési nehézségeket a csoport javasolja a Polgári Kollégium számára e körben PK vélemény megalkotását.
A joggyakorlat-elemző csoport javasolja a Cstv. 33/A. §-a módosításának megfontolását az alábbi körben. Felkéri egyben a Kúria elnökét, hogy a szükséges intézkedéseket tegye meg annak érdekében, hogy a Cstv. tervezett módosítása során az összefoglaló véleményben írtak a jogalkotó hivatalos tudomására jussanak, azt a jogalkotás során figyelembe tudja venni.
a) A vonatkozó Cstv. szabályozás bonyolultsága
A szabályozás rendkívül bonyolulttá vált önmagában amiatt, hogy a Cstv. négy időállapotra vonatkozó rendelkezései több tekintetben eltérnek. Bár a joggyakorlat-elemző csoport törekedett arra, hogy a különböző időszakokban hatályos rendelkezéseket - ahol lehetett - azonosan értelmezze, de ez több esetben lehetetlen volt. Mindenképpen célszerű lenne annak megfontolása, hogy a vonatkozó szabályozás egységesítésre kerüljön, az alkalmazandó rendelkezések ne függjenek attól, hogy az adós felszámolásának elrendelésére vezető kérelem benyújtására mikor került sor.
b) A Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek a Cstv. rendelkezéseivel való viszonya
b) Egyértelműen tisztázni szükséges a gazdasági társaságok, az egyesülések, az egyesületek és a szövetkezetek vezető tisztségviselőinek hitelezők irányában fennálló felelősségét szabályozó Ptk. rendelkezései és a Cstv. (Ctv.) vonatkozó szabályainak egymáshoz való viszonyát.
E tekintetben több megoldás is lehetséges.
ba) A joggyakorlat-elemző csoport tagjainak egy része
- 712/713 -
szerint a Ptk. vonatkozó szabályaira szükség van, de meg kellene vizsgálni, hogy további jogalanyi körre nem indokolt-e a szabályozás kiterjesztése. Ez lehetséges lenne például oly módon, hogy a jogi személyek általános szabályai között kerülnének elhelyezésre a felelősségre vonatkozó szabályok. Ebben az esetben a Cstv. (Ctv.) vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó szabályait - a lehetőség szerint - az eljárási szabályokra kellene korlátozni. Jogszabályi szinten kellene eldönteni, hogy a Ptk. szabályai önálló perindítási jogcímként szolgálhatnak-e, ha igen milyen esetben.
bb) A joggyakorlat-elemző csoport tagjainak egy része olyan megoldást is támogatni tudna, amely szerint csak a Cstv.-ben (Ctv.-ben) jelenjenek meg a vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó szabályok, figyelemmel arra, hogy mindkét jogszabály nemcsak eljárásjogi rendelkezéseket tartalmaz. A Cstv., Ctv. szabályainak pontosításával egyértelművé lehetne tenni, hogy e rendelkezések a vezető tisztségviselők kártérítési felelősségére vonatkozó speciális rendelkezések, amelyre irányuló igények csak meghatározott feltételek fennállása esetén, speciális eljárásrend keretében érvényesíthetők.
c) A konstrukció alapvető jellemzőinek módosítását nem érintő javaslatok
A joggyakorlat-elemző csoport tagjai megtárgyalták azt a kérdést is, hogy nem lenne-e indokolt, lehetséges a kétlépcsős perlési struktúra megszüntetése. Ismereteik szerint ilyen modell sem a francia, sem az angol jogrendszerben nincs. Úgy ítélték meg azonban, hogy a struktúra megváltoztatására javaslatot nem tesznek, mivel az a jogintézmény alapvető átalakítását jelentené, amelyre vonatkozó javaslat megtétele a joggyakorlat-elemző csoport felhatalmazását meghaladja. A struktúra esetleges átalakítása jogalkotói kompetenciába tartozik.
Ugyancsak akként foglaltak állást, hogy jogalkotói kompetenciába tartozó kérdés annak eldöntése is, hogy mi a vezető tisztségviselők felelősségének megállapítására irányuló per célja: az adós felszámolási vagyonának növelése avagy egyes aktív, a polgári per megindításával az igényérvényesítés anyagi kockázatát felvállaló hitelezőknek az adós vagyona által nem fedezett követelésének kielégítése.
A joggyakorlat-elemző csoport a fentieken túlmenően számos olyan problémát azonosított, amelynek kiküszöbölésével a kétlépcsős perlési struktúra hatékonyabbá lenne tehető, koncepcionális kérdések érintése nélkül is.
ca) A Cstv. 33/A. § (7) bekezdése
Javasoljuk a Cstv. 33/A. § (7) bekezdésének hatályon kívül helyezését.
A vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezésére irányuló javaslatunk indoka, hogy megítélésünk szerint az ellentétes a kétlépcsős perstruktúrával, mivel az elvonja a többi hitelező igényérvényesítési lehetőségét.
A (7) bekezdés hatályon kívül helyezése oly módon lenne indokolt, hogy ilyen tartalmú keresetet a módosító jogszabály hatálybalépést követően ne legyen lehetséges előterjeszteni, függetlenül attól, hogy a Cstv. melyik időállapota szerint folyik a per.
cb) A megállapítási perben részt nem vett hitelezők igényérvényesítését elősegítő módosítások
A joggyakorlat-elemző csoport megítélése szerint a kétlépcsős perlési struktúra esetén mindenképpen indokolt olyan szabályok megalkotása, amelyek ténylegesen lehetővé teszik a megállapítási perben felperesként részt nem vett hitelezők számára marasztalási kereset előterjesztését.
A szabályozásnak biztosítania kellene, hogy a megállapítási per felperesén kívül az adós egyéb hitelezői is értesülhessenek a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló per folyamatban létéről, annak mikénti befejezéséről, mégpedig olyan időn belül, hogy reális lehetőségük legyen ezen hitelezőknek is a vezető tisztségviselő marasztalására irányuló kereset előterjesztésére.
E cél elérése érdekében lehetséges lenne annak előírása, hogy azon bíróságnak, amely előtt a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló per folyik, a perindítás tényéről, majd a perben hozott jogerős ítéletről az adós felszámolóját értesítenie kellene, és a felszámoló törvényben rögzített feladata lenne az adós ki nem elégített követeléssel rendelkező hitelezőinek tájékoztatása. (Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a felszámolási eljárás még folyik, figyelemmel arra, hogy a felszámolási eljárás jogerős befejezésével a felszámoló tisztsége megszűnik.)
A fentieken túlmenően a peres bíróságnak a per tényéről, majd a perben hozott jogerős ítélet rendelkező részéről az adós nyilvántartását vezető bíróságot (hatóságot) is értesítenie kellene a fenti adatok nyilvántartásba történő bejegyzése (közzététele) érdekében. A jogerős ítélet tartalma így a nyilvános nyilvántartás részévé válna. Amennyiben időközben az adós a nyilvántartásból - felszámolásának befejezése folytán - törlésre kerülne, ez esetben is elő kellene írni a már törölt adós nyilvántartási adataiba a jogerős felelősséget megállapító ítélet hivatalbóli bejegyzésének kötelezettségét.
A fenti javaslatokat mindenképpen indokolja, hogy a megállapítási perben részt nem vevő hitelező a megállapítási per folyamatban létéről, az abban hozott jogerős ítélet tartalmáról a hatályos szabályozás mellett nem értesül ezt lehetővé tevő mechanizmusok hiányában.
Indokolt lenne a jogvesztő határidő esetleges meghosszabbítása is, annak 90-120 napban történő meghatározása.
A felelősséget megállapító ítélet rendelkező részének a nyilvántartás adatai közötti megjelenése elősegíthetné, hogy a később indult megállapítási perben eljáró bíróság a korábban hasonló tárgyban hozott jogerős ítélet létezéséről értesülhessen. Ugyanakkor nem oldaná meg speciális jogszabályi rendelkezés hiányában azt a problémát, hogy ugyanazon magatartás kapcsán eltérő ítéleti rendelkezések ne születhessenek. Tételes jogszabályi rendelkezésnek kellene kimondani, hogy ugyanazon időpontban, időszakban, ugyanazon vezető tisztségviselői magatartás újabb perben nem vizsgálható.
d) Egyéb, a szabályozás lényegét nem érintő javaslatok, figyelemmel az ítéletekből megállapítható gyakorlati tapasztalatokra
A vagyoni biztosítékra vonatkozó szabályok tekintetében rögzíthető, hogy néhány kivételtől eltekintve - ahol való-
- 713/714 -
jában a vagyoni biztosítékot a végzés nem határozta meg - az összes felterjesztett vagyoni biztosíték nyújtásáról rendelkező határozat forintösszeg bírósági letéti számlán történő elhelyezéséről rendelkezett. Úgy tűnik tehát, az a széles lehetőségskála, ami a szabályozás szerint vagyoni biztosítékul szolgálhat, a gyakorlat tükrében nem életképes. A hitelezők ezen többletlehetőségekkel nem élnek. Ennek oka feltehetőleg az információhiány, a vagyoni biztosíték végrehajthatóságával kapcsolatos nehézségek. Értékpapírok esetén problémát jelenthet azok forgalmi értékének állandó változása is. A joggyakorlat-elemző csoport tehát javasolja, hogy vagyoni biztosítékul csak bírósági letéti számlára befizetendő forintösszeg szolgálhasson. Indokolt lenne annak megszüntetése is, hogy ugyanazon fogalomra két kifejezést használ a Cstv. (vagyoni biztosíték, illetve pénzbeli letét). Megoldás lehetne egységesen a biztosíték fogalmának alkalmazása.
A Cstv. mind a négy időállapota szerinti szabályozás értelmében az egyik, a vezető tisztségviselő felelősségét megalapozó magatartás, ha a vezető tisztségviselő a környezeti terhek rendezését elmulasztotta. A felterjesztett ügyekben egy sem volt, amikor erre, vagy egyebek mellett erre hivatkozással terjesztettek volna elő keresetet. Ezért megfontolandónak tűnik ezen magatartás külön nevesítésének elhagyása többek között arra tekintettel is, hogy az az adós vagyona csökkenését eredményező magatartásként is értékelhető, tételes jogszabályi rendelkezés hiányában is.
A Cstv. mind a négy időállapota szerinti szabályozás egy bekezdésben helyezi el a vezető tisztségviselő felelősségének vélelmére, valamint a felelősség alóli mentesülésre vonatkozó rendelkezéseket. Ez megtévesztő, hiszen a mentesülési szabályok nemcsak akkor irányadóak, ha a vélelem fennáll. Ezért ezen szabályokat meglátásunk szerint külön bekezdésben lenne indokolt elhelyezni. Javasoljuk továbbá annak egyértelmű rögzítését, hogy a vélelem fennállása esetén a hitelezőt milyen körben terheli a bizonyítás kötelezettsége.
Javasoljuk a Cstv. 2. időállapota szerinti 33/A. § (4) bekezdés utolsó mondatának hatályon kívül helyezését, és e körben a 3. időállapot (5) bekezdés utolsó mondatában írtak szerinti szabályozás bevezetését az A/IV.4. pontokban írtakra figyelemmel.
A Módtv.2. 136. §-a vezette be a Ctv.-be a cégek jogutód nélküli megszűnését megelőző egyik eljárásként a kényszertörlési eljárást, felváltva a kényszer-végelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket. Egyben szabályozta a kényszertörléssel megszűnt cég vezető tisztségviselőinek felelősségét a hitelezők irányában. Egy §-ban, a 118/A. §-ban helyezte el a cégek tagjainak, illetve vezető tisztségviselőinek felelősségére vonatkozó rendelkezéseket.
A 2012. március 1. és 2014. június 30. között hatályos szabályozás[35] egylépcsős perlési struktúrában akkor tette lehetővé a vezető tisztségviselő (árnyék vezető tisztségviselő) marasztalását, ha a kényszertörlést megelőző 3 év időszakában a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal csökkent a gazdálkodó szervezet vagyona, vagy meghiúsította a hitelezők követeléseinek kielégítését vagy elmulasztotta a környezeti terhek rendezését.
A marasztalásra irányuló keresetet a kényszertörléssel megszűnt cég azon hitelezője terjeszthette elő, aki/amely a kényszertörlési eljárásban hitelezői igényét bejelentette a meg nem térült hitelezői követelése erejéig. Amennyiben a Ctv.-ben rögzített anyagi jogi jogvesztő határidőn belül több hitelező nyújtott be keresetet, a szabályozás előírta a perek egyesítését, a követelések arányos kielégítését.
A Módtv.3. 112. § (44) bekezdése újraszabályozta teljes terjedelmében a kényszertörlési eljárást. Külön §-ban helyezte el a cégek tagjainak (Ctv. 118/A. §), valamint vezető tisztségviselőinek (118/B. §) felelősségére vonatkozó szabályokat, míg néhány közös eljárásjogi szabály a 118/C. §-ban található[36].
A 2014. július 1-jétől hatályos szabályozás a korábbi rendelkezésekhez képest egyértelművé teszi, hogy a vezető tisztségviselő felelőssége az okozott hátrány erejéig áll fenn. A környezeti terhek rendezésének elmulasztását, mint a vezető tisztségviselő felelősségének alapjául szolgáló magatartást nem nevesíti, ugyanakkor a Ptk. szabályaihoz igazodva rögzíti, hogy a vezető tisztségviselőnek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően feladatait a hitelezők érdekeinek figyelembevételével kell ellátnia. Időben nem korlátozza a vezető tisztségviselő felelősségét, mint ahogy azt a Ctv. korábban hatályos szabályozása tette. Nem írja elő a marasztalásra irányuló perek egyesítésének kötelezettségét és nem rendelkezik az igényt érvényesítő hitelezők arányos kielégítésének kötelezettségéről.
A vonatkozó szabályozás tételesen nem rendelkezik arról, hogy a módosult felelősségi szabályokat mikortól kezdve kell alkalmazni. A Módtv.3. 112. § (44) bekezdésének azon megoldásából, hogy a kényszertörlési eljárást teljes terjedelmében újra szabályozta, az a következtetés vonható le, hogy azon felelősségi szabályok alkalmazandók, amelyek alapján a kényszertörlési eljárás folyt.
A kényszertörlési eljárások viszonylag gyors lefolyására, a marasztalás iránti kereset előterjesztésének jogvesztő határidejére figyelemmel a joggyakorlat-elemző csoport szükségtelennek találta, hogy a 2012. március 1. és 2014. június 30. között időszakban hatályos szabályozást illetően megállapításokat tegyen, mivel jelenleg csak kivételes esetben folyhat e szabályok alkalmazásával peres eljárás.
Összesen 26 jogerős ítélet állt a joggyakorlat-elemző csoport rendelkezésére, amelyekben a kereset a Ctv. felelősségi szabályain alapult. Ezen ítéletekből 21 kívül esett a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálódási körén, figye-
- 714/715 -
lemmel arra, hogy a kereset a cég tagja felelősségének megállapítására irányult. Önmagában a fenti tény szemléletesen bizonyítja, hogy nem egyértelmű a gyakorlat számára, hogy a cég tagja és vezető tisztségviselője felelőssége nem mosható össze, a tag és a vezető tisztségviselő más-más magatartásért felel a Ctv. szabályai szerint, bár nem vitásan az eljárási jellegű szabályok sok tekintetben azonosak, és vannak, lehetnek olyan tényállások, amikor az alperes marasztalására mindkét jogcímen sor kerül vagy sor kerülhet.
A joggyakorlat-elemző csoport tárgykörébe tartozó jogerős ítéletek alacsony száma egyrészt magyarázható a jogintézmény nem régóta történt bevezetésével, azzal hogy ezen igényérvényesítési lehetőség nem vált széles körben ismertté, de talán azzal is, hogy a kényszertörlési eljárás megindulása, a cég kényszertörlése nincs szoros összefüggésben a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezésével. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy ezen perek száma a jövőben emelkedni fog, vagy akár már most is jelentős számban vannak ilyen tárgyú perek folyamatban, hiszen a kényszertörlési eljárások száma jelentősen megemelkedett.
A feldolgozott 5 ítélet nem tette lehetővé, szükségessé a vezető tisztségviselők hitelezők irányában fennálló felelősségének részletes feltárását. A joggyakorlat-elemző csoport arra látott lehetőséget, hogy a Cstv. vonatkozó szabályozása tükrében vizsgálja a Ctv. hatályos szabályait és a lényeges eltérésekre, azonosságokra vonatkozóan tegyen megállapításokat.
a) A vezető tisztségviselő, árnyék vezető tisztségviselő fogalma
A Ctv. vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó szabályai kizárólag a cégjegyzékbe bejegyzett és kényszertörlési eljárás keretében törölt cégek cégjegyzékbe bejegyzett vezető tisztségviselőire vonatkoznak, akik vagy a kényszertörlési eljárás megindulásakor, vagy azt megelőzően a cégjegyzékbe bejegyzetten vezető tisztségviselők voltak. Vezető tisztségviselőnek minősülnek a Ctv. tételes rendelkezése folytán a cégek végelszámolói is.
A cégek köre nem azonos a Cstv. szerinti gazdálkodó szerv fogalmával. Ez utóbbi az A/I.2. pontban rögzítettek szerint tágabb kört ölel fel. Ugyanakkor nem minden cég tartozik a Cstv. hatálya alá, ilyen cégforma például a külföldiek magyarországi kereskedelmi képviseletei, valamint a külföldi vállalkozás fióktelepei.
Az árnyék vezető tisztségviselő fogalmával összefüggésben az A/I.2. pontban kifejtettek e Ctv. alkalmazásában is a fenti eltérésekkel megfelelősen irányadóak.
b) A vezető tisztségviselő felelősségét megalapozó magatartások
A vezető tisztségviselő Ctv. szabályai szerint fennálló felelőssége tekintetében is rögzíthető, hogy nem azért felel a vezető tisztségviselő (árnyék vezető tisztségviselő), hogy a cég kényszertörlési eljárás lefolytatását követően a cégjegyzékből törlésre került, hanem azért, mert a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezését követően nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el, és ezáltal a cég vagyona csökkent, illetve a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsult. Felelőssége az okozott hátrány erejéig áll fenn. A Ctv. hatályos szabályozása érdemben tehát e körben nem tér el a Cstv. 4. időállapot szerinti szabályozásától, eltekintve attól a különbségtől, hogy a környezeti terhek rendezésének elmulasztását külön nem nevesíti.
Alapvető különbség a Cstv. vonatkozó szabályozásával összevetve az, hogy a cégek kényszertörlésére nem azért kerül sor, mert a cég fizetésképtelenné vált, hanem a Ctv. 116. §-ában[37] rögzített okokból. Ezen okok megvalósulása mellett természetesen előfordulhat, hogy a kényszertörlési eljárás megindulását megelőzően a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került, és ezt követően követi el a vezető tisztségviselő a terhére a Ctv.-ben értékelt magatartást, amelynek azonban közvetlen kapcsolata nincs a kényszertörlési eljárás megindulásával, a cég kényszertörlésével. A jogszabályi rendelkezés célja lehet, hogy a cég vezető tisztségviselője kényszertörlési eljárásba ne menekíthesse a céget felelősségének elhárítása érdekében.
A Ctv. hatályos szabályozása szerint "több vezető tisztségviselő esetén felelősségük egyetemleges". Ez a szabály helyesen nyilvánvalóan akként értelmezendő, ha a Ctv. által szankcionált magatartást két vagy több vezető tisztségviselő közösen követte el, vagy ha nem is közösen követte el, de a másik vezető tisztségviselő magatartásáért a vezető tisztségviselőt felelősség terheli, felelősségük egyetemleges.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalmát a Ctv. a Cstv.-vel azonosan szabályozza, így az azzal összefüggésben kifejtettek ezen perekben is irányadóak. Lényeges eltérés azonban, hogy míg a Cstv. szabályai a felszámolás kezdő időpontját megelőző 3 évben bekövetkezett fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet követően tanúsított, a vagyont csökkentő magatartásokat szankcionálja, addig a Ctv. nem állít időbeli korlátot. További érdemi különbség az is, hogy a kényszertörléssel megszűnt cég vezető tisztségviselője azért is felelősséggel tartozik, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet az ügyvezetői tevékenysége miatt következett be. Ez következik ugyanis a Ctv. 118/B. § (4) bekezdésében írt kimentésre vonatkozó rendelkezésből.
c) A hitelezői érdekek sérelmének törvényi vélelme
A Ctv. is felállít egy törvényi vélelmet. Eszerint, ha a vezető tisztségviselő nem teljesítette a kényszertörlés elrendelését megelőzően vagy a kényszertörlési eljárás alatt a Ctv. 98. § (3) bekezdés a), c) és d) pontjában[38], a végelszá-
- 715/716 -
moló a Ctv. 104. § (3) és (4) bekezdésében[39] írt kötelezettségét, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. Ez azt jelenti, hogy a vélelem fennállása esetén a felperesnek nem kell bizonyítania a hitelezői érdekek figyelembevételének elmulasztását, hanem elégséges, ha a vélelem fennállását bizonyítja.
d) A felelősség alóli mentesülés
A vezető tisztségviselő mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt vagy tevékenysége miatt következett be. Ezt meghaladóan a kimentési okok maradéktalanul megegyeznek a Cstv. 3. és 4. időállapota szerinti rendelkezésekkel, amelyek tekintetében az ott kifejtettek itt is megfelelően irányadóak.
e) Egyes eljárásjogi kérdések
A vezető tisztségviselő marasztalására irányuló keresetet a Ctv. szabályai értelmében a kényszertörléssel megszűnt cég azon hitelezői terjeszthetik elő, akik hitelezői követelésüket a kényszertörlési eljárásban a 117. § (2) bekezdése szerint bejelentették, és követelésük jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton, más végrehajtható okiraton alapul vagy nem vitatott vagy elismert pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés. A marasztalási kereset benyújtására feljogosított hitelezői kör tehát lényegesen szűkebben van meghatározva, mint azt a Cstv. szabályai rendezik.
A joggyakorlat-elemző csoport tagjai élénk vitát folytattak a körben, hogy a Ptk.-nak négy jogalanyi kör (gazdasági társaság, egyesülés, egyesület, szövetkezet) vezető tisztségviselőinek felelősségére vonatkozó szabályai
- önálló perlési jogcímet jelentenek, avagy
- azok olyan felelősségi szabályok, amelyek a Cstv., illetve a Ctv. szabályai alkalmazásával, az ott írt szabályok maradéktalan betartásával jutnak érvényre.
A joggyakorlat-elemző csoport úgy ítélte meg, hogy e körben olyan jogalkotás indokolt, amely egyértelmű választ ad a fenti jogkérdésre. A csoport - figyelemmel többek között arra is, hogy a látókörébe került egyetlen ítéletben sem merült fel a fenti jogkérdés - úgy foglalt állást, hogy nincs feljogosítva a fenti jogkérdésben történő állásfoglalásra, amit joggyakorlat hiányában idő előttinek is talált. Ugyanakkor az A/VI.2.b. pontban vázolta, hogy milyen megoldásokat tartana lehetségesnek.
A joggyakorlat-elemző csoport indokoltnak tartaná, ha a Ptk. Tanácsadó Testülete megvizsgálná a Ptk. vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó rendelkezéseinek és a Cstv., illetve a Ctv. vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó rendelkezéseinek egymáshoz való viszonyát. Ezért az összefoglaló véleményt - annak elfogadása esetén - továbbítani fogja a Testület számára. ■
JEGYZETEK
[1] A Kúria Polgári Kollégiuma által 2017. február 6-án elfogadott összefoglaló vélemény.
[2] A Ctv. 2012. március 1-jétől szabályozza a kényszertöröléssel megszűnt cégek vezető tisztségviselőinek a hitelezők irányában fennálló felelősségét.
[3] Lásd az A/I.2. pontban írtakat.
[4] Lásd az A/VI.2.b. pontban, illetve a C részben írtakat.
[5] A Cstv. hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetek köre a releváns időszakban többször módosult.
[6] Nem minden cégnyilvántartásban nyilvántartott cégformában működő jogalany tartozik a Cstv. hatálya alá, így nem tartozik a Cstv. hatálya alá: a vizíközmű társulat, a külföldiek magyarországi kereskedelmi képviselete, a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe.
[7] A hatályos szabályozás szerint "gazdálkodó szervezet vezetője: cég esetében a bejegyzett vezető tisztségviselő (képviselő), ügyvédi irodánál, szabadalmi irodánál az iroda vezetője, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál az ügyvezető vagy az igazgatótanács tagja, magánnyugdíjpénztárnál a képviselő, alapítványnál és egyesületnél a bejegyzett vezető tisztségviselő, az Európai Unió más tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezet esetében a magyarországi nyilvántartásba bejegyzett, jognyilatkozat tételére jogosult személy, ilyen hiányában a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet nevében a hatóságok előtt vagy a polgári jogi kapcsolatokban eljáró személy". A vonatkozó szabályok többször módosultak.
[8] Az ügyek 29,4%-a a Nyíregyházi, Debreceni és Miskolci Törvényszéken, illetve jogelődjeiknél folyt első fokon.
[9] A vizsgált perek 16%-át indították a felszámolók.
[10] Az ügyek 31%-ában indította a pert közjogi hitelező.
[11] Lásd Molnár István tanulmányát.
[12] Még ma is vannak olyan felszámolási eljárások folyamatban, amelyekre a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtása időpontjára tekintettel a 2006. július 1-je és 2012. február 29-e közötti időszakban hatályos Cstv.-szabályok vonatkoznak. Ez a megállapítás megfelelően irányadó a később hatályos, de ma már nem hatályos időállapot szerinti szabályokra is.
[13] A felszámolási eljárás ideje alatt a felszámolás jogerős elrendelésének közzététele és a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról szóló végzés közzététele közötti időszak értendő.
[14] Az adott időpontban a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. (a továbbiakban: régi Jat.) 12. § (2) bekezdése előírta: "A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé."
[15] Lásd részletesen az A/II.2.3. pontban írtakat.
[16] A joggyakorlat-elemző csoport által feldolgozott perekben ezen szabályozás alkalmazása nem merült fel. Így nincs gyakorlati tapasztalat a tekintetben, hogy ez az elmélet által nagy jelentőségűnek tekintett módosítás hogyan hat ki a joggyakorlatra.
[17] Áttételesen ez következik pl. az EBH 2002.771. számon közzétett határozatból.
[18] Csak olyan ítéletek kerültek megküldésre, amikor a megállapítási per folyamatban léte alatt az adós felszámolása jogerősen befejeződött és az adós törlésére tekintettel marasztalták a vezető tisztségviselőt a megállapítási per keretei között.
[19] A Cstv. 27. § (2) bekezdése értelmében: "A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha
a) az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette, vagy
b) az adós a jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy
c) az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy
d) az adós a fizetési kötelezettségét csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette, vagy
e) a korábbi csődeljárást megszüntette [Cstv. 18. § (3) bekezdés, 18. § (10) bekezdés vagy 21/B. §], vagy
f) az adós, illetve a végelszámoló által indított eljárásban az adós tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg az adós a tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni, és a végelszámoló által indított eljárásban az adós gazdálkodó szervezet tagjai (tulajdonosai) felhívás ellenére sem nyilatkoznak arról, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozások esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges források biztosítására."
[20] A befektetett eszköz fogalmát a Számv.tv. 24. § (1) és (2) bekezdése határozza meg.
[21] A forgóeszköz fogalmát a Számv.tv. 28. § (1) bekezdése határozza meg.
[22] Lásd az A/II.2.5. pontban írtakat.
[23] A Cstv. 31. § (1) bekezdése értelmében: "A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetője köteles:
a) a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal záróleltárt, valamint éves beszámolót (egyszerűsített éves beszámolót) (a továbbiakban együtt: tevékenységet lezáró mérleg), továbbá az eredmény felosztása után zárómérleget és adóbevallást készíteni, azokat a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül a felszámolónak és az adóhatóságnak átadni és nyilatkozni arról, hogy a tevékenységet lezáró mérleg, illetve az eredmény felosztása után készített zárómérleg az adós vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad, valamint nyilatkozni arról is, hogy a mérleg elfogadása óta az adós vagyoni helyzetében milyen lényeges változások történtek,
b) a nem selejtezhető iratokról iratjegyzéket készíteni, és azt, az irattári anyagot, valamint a vagyont leltár szerint átadni a felszámolónak legkésőbb a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül, ugyanilyen határidővel a folyamatban lévő ügyekről, eljárásokról tájékoztatást adni, továbbá nyilatkozni arról, hogy valamennyi vagyontárgyra, iratra vonatkozóan teljesítette az átadási kötelezettségét,
c) a felszámolás kezdő időpontjától számított 15 napon belül a felszámolónak és a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságnak nyilatkozatot tenni arról, hogy maradtak-e fenn olyan környezeti károsodások, környezeti terhek, melyekből bírságfizetési vagy egyéb fizetési kötelezettség, a károsodások, illetve terhek rendezéséhez szükséges kiadás származhat,
d) a felszámolónak tájékoztatást adni minden a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pont tárgyát képező jogügyletről, illetve kötelezettségvállalásról."
[24] Lásd A/II.2.5. pontban írtakat.
[25] Lásd az A/VI.2.b) pontban, illetve a C. részben írtakat.
[26] "A felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénzkövetelése vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette."
[27] A Cstv. 27. § (1) bekezdése értelmében: "a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napja (28. §)".
[28] Lásd az A/II.2.4. pontban írtakat.
[29] Lásd azA/IV. részt.
[30] Lásd az A/VI. cb) pontban ismertetett javaslatot.
[31] Megjegyzendő, hogy a joggyakorlat-elemző csoport látókörébe került ilyen tárgyban hozott ítéletekben a perben eljárt bíróságok egységesen nem így értelmezték a (7) bekezdést, hanem a hitelező felperes javára marasztalták a vezető tisztségviselőt, igaz az ügyekben nem a (7) bekezdés szerinti feltétel valósult meg, hanem az, hogy az adós felszámolása akkorra már jogerősen befejeződött.
[32] A vonatkozó szabályozás által felvetett problémákat az A/II.2.6. ba) pontban már jeleztük.
[33] Lásd A/IV.2. pontban írtakat.
[34] A Cstv. 40. § (1) bekezdése szerint: "A tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 1 éves jogvesztő határidőn belül a hitelező - vagy az adós nevében a felszámoló - a bíróság [6. § (1) bekezdés] előtt keresettel megtámadhatja az adósnak
a) a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt éven belül és azt követően megkötött, az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha az adós szándéka a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányult, és a másik fél erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett,
b) a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző két éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás vagy a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet,
c) a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása."
[35] Lásd Ctv. 5. számú mellékletet.
[36] Lásd Ctv. 6. számú mellékletet.
[37] A Ctv. 116. § (1) bekezdése szerint: "A cégbíróság kényszertörlési eljárás megindítását rendeli el, ha
a) a céget megszűntnek nyilvánítja,
b) a cég a végelszámolást három éven belül nem fejezte be és törlése iránt kérelmet nem terjesztett elő,
c) a cég a végelszámolás általános szabályaira történő áttérést nem hajtotta végre, vagy
d) a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be, és végelszámolási eljárás lefolytatásának nincs helye.
A kényszertörlési eljárás megindítását elrendelő végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak van helye."
[38] A Ctv. 98. § (3) bekezdése szerint: "A végelszámolás kezdő időpontját követő harminc napon belül a cég korábbi vezető tisztségviselője
a) a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal a számviteli törvény alapján a cég tevékenységét lezáró beszámolót készít, elvégzi mindazon feladatokat, melyeket számára a számviteli, az adóügyi vagy egyéb jogszabályok előírnak, és ezeket az okiratokat, valamint a cég iratanyagát a végelszámolónak legkésőbb a végelszámolás kezdő időpontjától számított harmincadik napon átadja,
c) a folyamatban lévő ügyekről a végelszámolót tájékoztatja,
d) a nem selejtezhető és titkos minősítésű iratokról iratjegyzéket készít, és azokat, valamint az irattári anyagokat a végelszámolónak átadja,"
[39] A Ctv. 104. § (3)-(4) bekezdése szerint: "Ha a végelszámolás a megindításának évében nem fejeződik be, a végelszámoló a számviteli törvényben meghatározott üzleti évenként köteles elkészíteni a számviteli törvény szerinti beszámolót és az adóbevallást annak feltüntetésével, hogy a cég végelszámolás alatt áll. (4) A végelszámolás kezdő időpontját követően a végelszámoló évente tájékoztatót készít a legfőbb szerv és a cégbíróság részére, melyben be kell mutatnia a végelszámolás alatt álló cég helyzetét, annak okát, hogy az eljárás befejezésére miért nem került még sor, továbbá tájékoztatást kell adnia az eljárás befejezésének várható időpontjáról is."
Visszaugrás
