Az elmúlt tíz év nemzetközi adózási rendszerében a legfontosabb változást a több mint hetven ország által elfogadott, BEPS-nek[1] rövidített közös fellépés hozta, melynek egyik legelső célkitűzése a transzferárak, vagyis az anya-leányvállalati üzleti kapcsolatokban a piacitól eltérő árak alkalmazása révén megvalósuló profittranszfer visszaszorítása volt. A vállalatcsoportokon belül az egyes egységek, cégek vagy piaci áron számolnak el egymás közti kereskedelmi, gazdasági kapcsolataik során, avagy a cégcsoport érdekei szerint eltérő, belső, avagy transzferárat, vagyis nem piaci árat alkalmaznak. Az eltérés érinti az árbevételt, az elszámolt költségeket, azok fajtáit és összegét is, a pénzügyi műveletek, például hitelnyújtás esetén. Végeredményben egy-egy kapcsolt, vagyis tulajdonosi összefonódás révén egymás mellett, avagy egymásnak alá-fölé rendeltségi viszonyban működő vállalatoknak, egyenként és összességében is jelentősen eltérő lehet a valóságostól nemcsak az éves eredménye, hanem ezen belül a különböző típusú adófizetési kötelezettsége is A bevétel és a költségek nagysága így előre "tervezhető" a piaci áraktól függően annak megfelelően, hogy melyik esetben lesz a legkevesebb csoport szinten az adófizetési kötelezettség. Ezt a jelenséget hívják a profit átcsoportosításának, a módszert pedig összességében transzfer árazásnak. A jelenség bár nem újkeletű oly mértéket öltött, egyes országokat megfosztva adóbevételeik jelentős részétől, hogy nemzetközi összefogással egy minden korábbi szervezettől független keretrendszer a BEPS révén próbálják a profit különböző módszerekkel történő jogtalan átcsoportosítását megakadályozni. Az intézkedések már három éve hatályba léptek Magyarországon is, egyelőre azonban mintha csak a kérdőjelek szaporodnának.
A gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok nemzetközivé válásával, a tőkeáramlás fokozódásával a természetes és jogi személyek, valamint az egyéb szervezetek működési területe egyre több országra terjed ki. A multinacionális vállalkozások különböző országokban termelnek nyereséget, ahogy a természetes személyek is jövedelemhez juthatnak más-más államokból, például tiszteletdíjak, jogdíjak, ösztöndíjak formájában.
Ha a jövedelem megszerzése, az üzlet lebonyolítása vagy a vagyon birtoklása több országot érint, akkor különböző jogcímeken az egyik országot, illetve a másik országot is megilleti az adóztatás joga. Vagyis az államok a területükön végzett gazdasági tevékenységet, az ott megszerzett jövedelmet saját adóztatási hatalmuk hatálya alá vonják. Ebből eredően a jövedelem, a nyereség, vagy a vagyongyarapodás után kettős vagy többszörös adóztatásra kerülhetne sor. A nemzeti adókivetési jog önként vállalt korlátozását jelenti a kettős adóztatás elkerülésére szolgáló egyezményrendszere, jelesül a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD) által javasolt és a tagországom által elfogadott, ajánlás jellegű modellegyezmény, amely egységesítette a fogalmakat, eljárásokat, az egyes jövedelemfajtákra vonatkozó adózási elveket és az együttműködés formáit.[2] Ezeket a bilaterális. egyezményeket egészíti az EU tagországok esetében az uniós jog. A Modellegyezmény 9. cikkelye szólt eredetileg a határon átnyúló ügyletek árazásának számbavételéről és kizárólagosan az adóalap számbavételekor a piaci ártól való eltérés esetén korrekciókat irányzott elő, de utóbb önálló egyezményrendszerré nőtte ki magát.[3]
A transzferárak a kapcsolt vállalkozások belső elszámoló árai, a kapcsolt társaságok közötti gazdasági műveleteket az egyes, egyébként önállóan gazdálkodó társaságok ilyen áron számolják el. A vállalatok közötti speciális, alá-fölé rendeltségi kapcsolat nyilvánvalóan hat az árképzésre, akár úgy, hogy a piaci voltától eltéríti azokat.
A transzferárak tehát a piaci áraktól eltérően is alakulhatnak, vagyis nem a keresleti és kínálati görbe metszéspontjában rögzülnek, hanem egyéb mikrogazdasági, elsősorban vállalati megfontolások alakítják azokat. A transzferárak kialakításánál cél lehet a vállalatok számára, hogy olyan belső elszámoló árakat használjanak, amelyekkel adót, vámokat és egyéb hasonló jellegű kiadásokat tudnak megtakarítani. A vámköltségek megtakarításának tipikus esete, amikor egy magas vámtarifával rendelkező országba úgy szállítanak árut vagy szolgáltatást, hogy a szállító és a vevő kapcsolt felek - például ugyanazon anyavállalat leányvállalatai - és a szállító a piaci árnál jóval alacsonyabb áron értékesíti az adott árut vagy szolgáltatást a vevőnek, ezzel jelentős megtakarítást elérve a költségekben.
A piacitól eltérő áralkalmazás határon átnyúló hatásai könnyen modellezhetők: a példa kedvéért adott két cég, anya és leányvállalata. "A" vállalat, "A" országban, "B" vállalat "B" országban tevékenykedik. Egy termék kettőjük közt zajló adásvétele kapcsán, a köztük zajló elszámolás a következőképpen zajlik: "A" vállalat 100 egységért értékesít "B" vállalatnak (belső elszámoló ár = 100). Az előállítás költsége (STK előállítási költség) "A" vállalatnál merül fel, 80 egység, vagyis az első körös értékesítés költsége "A"-nál 80, eladási ára 100, eredmény 20 egység, míg a belső beszerzés költsége "B" vállalatnál 100 egység. Külső félnek a "B" vállalat ezt 110 egységért értékesítené (piaci ár), vagyis nála 10 egység marad. Csakhogy, ha külső forrásból szerezné be ugyanezt a terméket, akkor azért csak 85 egységet kellene fizetne, ez a valódi piaci ár, tehát "A" vállalatnál mindössze 5 egység nyereség, "B" vállalatnál pedig 25 egység marad. Ezt hívjuk profit átcsoportosításnak.
- 38/39 -
A példázat egyszerű levezetéssel mutatja a piaci és a belső, transzferár közti különbséget, ami a fizetendő adó eltérésében is megmutatkozik, ha - folytatva a példát - feltételezzük, hogy "A" országban 15%-os, "B" országban 20%-os a társasági adó. Ebben az esetben "A" társaság adókötelezettsége - feltételezve, hogy a többi adókötelezettség konstans - az 1. táblázatban foglaltak szerint alakul.
1. táblázat
Elszámolás belső árak alkalmazásával.
Forrás: saját szerkesztés
| A társaság (adó 15%) | B társaság (adó 20%) | |
| Bevétel | 100 | 110 |
| Költség | 80 | 100 |
| Profit | 20 | 10 |
| Adó | 3 | 2 |
| Adózott eredmény | 17 | 8 |
Ha piaci áron számoltak volna el, kissé másképp festene nemcsak a profitabilitása a két cégnek, hanem az adott ország költségvetését megillető összeg is (lásd 2. táblázat).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
