Megrendelés
Európai Jog

Fizessen elő az Európai Jogra!

Előfizetés

Az Európai Unió Bíróságának a C-32/12. sz. Soledad Duarte Hueros kontra Autociba SA ügyben 2013. október 3-án hozott ítélete (EJ 2013/5., 49-51. o.)

A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló tagállami szabályozás, amely - amennyiben a szerződésben meghatározott fogyasztási cikk vételárának megfelelő leszállítására jogosult fogyasztó a bíróság előtt kizárólag a szerződés felbontása iránti igényt érvényesít annak ellenére, hogy arra e fogyasztási cikk hibájának csekély mértéke miatt nincs lehetőség - még akkor sem teszi lehetővé, hogy az eljáró nemzeti bíróság hivatalból leszállítsa a vételárat, ha az említett fogyasztó nem jogosult sem eredeti kérelmének megváltoztatására, sem arra, hogy erre vonatkozóan új keresetet terjesszen elő.

A jogvita és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

17 2004 júliusában S. Duarte Hueros egy nyitható tetejű gépkocsit vett az Autocibától. 2004 augusztusában a 14 320 euró összegű vételár vevő általi megfizetését követően az Autociba átadta számára a gépjárművet.

18 Mivel esőben a víz a tetőn keresztül beszivárgott a gépkocsi belsejébe, S. Duarte Hueros visszavitte azt az Autocibához. A számos javítási kísérlet sikertelensége miatt S. Duarte Hueros a jármű cseréjét kérte.

19 Miután az Autociba ezt megtagadta, S. Duarte Hueros a Juzgado de Primera Instancia n° 2 de Badajoz­hoz (2. sz. badajozi elsőfokú bíróság) fordult az szerződés felbontása, valamint annak érdekében, hogy az Autocibát és a Citroën España SA-t - ez utóbbit mint a gépjármű gyártóját - egyetemlegesen kötelezzék a gépjármű vételárának visszafizetésére.

20 A Juzgado de Primera Instancia n° 2 de Badajoz azonban rámutat arra, hogy mivel a jogvita eredetét képező hiba csekély mértékű, az 1999/44 irányelv 3. cikkének (6) bekezdése értelmében nem lehet helyt adni az adásvételi szerződés felbontása iránti kérelemnek.

21 Ebben az összefüggésben, noha S. Duarte Huerosnak az említett irányelv 3. cikkének (5) bekezdése alapján joga volt a vételár megfelelő leszállítására, a kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal megállapítja, hogy ez a megoldás nem alkalmazható a belföldi eljárási szabályok, többek között a polgári perrendtartás 218. cikkének (1) bekezdésében foglalt azon elv miatt, miszerint a bírósági határozatok a felek kérelmeihez kötöttek, mivel erre vonatkozóan a fogyasztó sem elsődlegesen, sem másodlagosan nem terjesztett elő kérelmet.

22 Egyébiránt, tekintettel arra, hogy a S. Duarte Huerosnak lehetősége volt arra, hogy az alapeljárás keretében kérje - akár másodlagosan is - a vételár leszállítását, egy későbbi eljárásban semmilyen bírósági kereset nem fogadható el, mivel a spanyol jogban a jogerő elve az összes olyan igényre kiterjed, amelyet valamely korábbi eljárásban érvényesíteni lehetett volna.

23 E körülményekre között, mivel kétségei voltak a spanyol jognak az 1999/44 irányelvből eredő elvekkel való összeegyeztethetőségét illetően, a Juzgado de Primera Instancia n° 2 de Badajoz felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"Ha egy fogyasztó azt követően, hogy a szerződésszerű állapot helyreállítására annak ellenére nem került sor, hogy a javítást többször is eredménytelenül kérte, bírósági úton kizárólag a szerződés felbontása iránti igényt érvényesít, és a felbontásra azért nincs lehetőség, mert csekély mértékű hibáról van szó, a bíróság elismerheti-e hivatalból a fogyasztó jogát a megfelelő árleszállításra?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

24 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az 1999/44 irányelvvel ellentétes-e az alapügyben szóban forgóhoz hasonló tagállami szabályozás, amely - amennyiben a szerződésben meghatározott fogyasztási cikk vételárának

49/50

megfelelő leszállítására jogosult fogyasztó a bíróság előtt kizárólag a szerződés felbontása iránti igényt érvényesít annak ellenére, hogy arra e fogyasztási cikk hibájának csekély mértéke miatt nincs lehetőség - még akkor sem teszi lehetővé, hogy az eljáró nemzeti bíróság hivatalból leszállítsa a vételárat, ha az említett fogyasztó nem jogosult sem eredeti kérelmének megváltoztatására, sem arra, hogy erre vonatkozóan új keresetet terjesszen elő.

25 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1999/44 irányelv célja, amint azt annak (1) preambulumbekezdése megjelöli, a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása (a C-404/06. sz. Quelle-ügyben 2008. április 17-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-2685. o.] 36. pontja).

26 Így különösen, az 1999/44 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerint az eladó köteles a fogyasztónak az adásvételi szerződésnek megfelelő fogyasztási cikket átadni.

27 Ebből a szempontból az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint az eladó felel a fogyasztóval szemben a fogyasztási cikk átadásának időpontjában meglévő minden hibáért (lásd a fent hivatkozott Quelle-ügyben hozott ítélet 26. pontját, valamint a C-65/09. és C-87/09. sz. Gebr. Weber és Putz egyesített ügyekben 2011. június 16-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-5257. o.] 43. pontját).

28 Az említett 3. cikk (2) bekezdésében felsorolja a fogyasztónak az átadott hibás fogyasztási cikk esetében az eladóval szemben érvényesíthető jogait. Először is a fogyasztó e cikk (3) bekezdésének megfelelően követelheti a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának helyreállítását. E helyreállítás lehetetlensége esetén másodszor, ugyanezen cikk (5) bekezdésének megfelelően, kérheti a vételár leszállítását, vagy elállhat a szerződéstől (lásd a fent hivatkozott Quelle-ügyben hozott ítélet 27. pontját, valamint a fent hivatkozott Gebr. Weber és Putz egyesített ügyekben hozott ítélet 44. pontját). Mindazonáltal, amint az ezen cikk 3. cikkének (6) bekezdéséből kitűnik, amennyiben az átadott fogyasztási cikk hibája csekély mértékű, a fogyasztó nem állhat el a szerződéstől, és ebben az esetben kizárólag a szóban forgó fogyasztási cikk vételára megfelelő leszállításának igénylésére vonatkozó jog illeti meg.

29 Ebben az összefüggésben, amint arra lényegében indítványának 41. pontjában a főtanácsnok is rámutatott, meg kell állapítani, hogy az említett 3. cikk nem tartalmaz olyan rendelkezést, amelynek értelmében a nemzeti bíróság az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között köteles volna hivatalból megfelelően leszállítani a szóban forgó fogyasztási cikk vételárát.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére