A rendszerváltást követően nálunk is - akárcsak néhány EU országban - évekig szinte tabu volt az összehasonlító reklám. Az csupán akkor volt "eltűrt", ha elfogulatlan és szakszerű szervezet (például a KERMI) végezte el az összehasonlító vizsgálatot és az áruk lényeges tulajdonságait, árát és az ár alkalmazásának feltételeit nyilvánosságra hozta.[1]
Ez a feltétel persze szinte sohasem valósult meg, s a Gazdasági Versenyhivatal, valamint a bíróságok is rendre elmarasztalták a nyílt ("legolcsóbb", "legjobb", "legfinomabb" stb.) vagy burkolt összehasonlító reklámok közzétevőit.
Csak elvétve akadt olyan vállalat, amelynek a jogorvoslati lehetőségek teljes körű kimerítésével sikerült a bírságot kirovó határozat hatályon kívül helyezését elérnie. Ilyen ritka kivétel volt az OMO reklámfilm[2] esete. Ezért évekig az a nézet uralkodott, hogy az összehasonlító reklám megengedettségé, vagy széles körben megvont tilalma elbírálása vonatkozásában a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) "nagy" generálklauzulája alkalmazandó.[3]
Változást nálunk is csak az európai jogharmonizáció hozott, amikoris a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény[4] 2001. évi novellája[5] új 7/A §-a tette "szalonképessé", azaz szabályozta azokat a feltételeket, amelyeknek az összehasonlító reklám meg kell, hogy feleljen.
A Gvrt. előszöris azokat a tilalmakat [7/A. § (2) bek.] állítja fel, amelyekbe való ütközés esetén az összehasonlító reklám nem megengedett. Nevezetesen az összehasonlító reklám
a) nem lehet megtévesztő,
b) nem sértheti más vállalkozás, vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevét,
c) nem vezethet összetévesztésre a reklámozó és más vállalkozás, illetve annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése között,
d) nem vezethet más vállalkozás, vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevéből adódó tisztességtelen előnyszerzésre,
e) nem sértheti más vállalkozás áruja, illetve annak a Tpvt. 6. §-ában rögzített jellemzői utánzásának tilalmát.
Pozitív vonatkozásban a törvény [7/A § (3) bek.] azt írja elő, hogy az összehasonlító reklám
a) kizárólag azonos rendeltetésű vagy azonos szükségleteket kielégítő árukat hasonlíthat össze,
b) tárgyilagosan köteles összehasonlítani az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságát,
c) amennyiben tartalmazza az áruk árainak összeha-
- 107/108 -
sonlítását, köteles azt tárgyilagosan bemutatni,
d) eredet-megjelöléssel rendelkező áruknál kizárólag azonos eredetmegjelölésű árukra vonatkozhat.
Egy további rendelkezés [7/A § (4) bek.] a védjegy jogosultjának jogait szűkíti, mondhatni korlátozza, amikor eltiltja attól, hogy jogszerű összehasonlító reklám esetében kizárólagos használati joga alapján fellépjen védjegyének az összehasonlító reklámban történő - a célnak megfelelő módon megvalósuló - használatával szemben, feltéve, hogy a védjegy használata elengedhetetlen az összehasonlításhoz és (annak használata) nem haladja meg a feltétlenül szükséges mértéket.
Végül a reklámban hivatkozott összehasonlító vizsgálatot végzett szerv, intézmény, vállalat érdekeit védve [7/A § (5) bek.] előírja, hogy harmadik személy által készített vizsgálat összehasonlító eredményét, adatait közzétenni, vagy ezekre hivatkozni csak a vizsgálatot lefolytató személy előzetes engedélyével lehet.
Természetesen mind a reklámtörvény, mind a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény egyéb rendelkezései is vonatkoznak az összehasonlító reklámra, így nézetem szerint különösen a megtévesztő reklámozás, valamint a fogyasztói döntéseket tisztességtelenül befolyásoló magatartás tilalma látszik lényegesnek. A reklámtörvény 2001. évi novellája, amelynek idevonatkozó részeit az előzőekben ismertettem, bár nem követi szó szerint a megtévesztő reklámozásról és az összehasonlító reklámról szóló EU Irányelvet,[6] ill. annak 3a cikkét, a lényeget illetően azokban megfelel annak.
Aligha meglepő, hogy a Gazdasági Versenyhivatal másfél év alatt csak egy olyan határozatot hozott, amely jogerőre emelkedett. Az eset azonban nézetem szerint elég érdekes ahhoz, hogy azt kivonatosan ismertessem.
Az ügy tényállása: az eljárás alá vont, a CIF Cream megjelölésű folyékony súrolószert 2002. július 29. és 2002. szeptember 18. között számos alkalommal reklámozta két országos kereskedelmi televíziós csatornán. A reklámban a következő szöveg hangzott el: "Ne sértsük durva szerekkel kedves tárgyainkat. A makacs konyhai szennyeződéseket a CIF a legnagyobb hatékonysággal tisztítja, de nem károsítja a felületeket és tárgyaink hosszantartó csillogással hálálják meg a gondoskodást."
A szöveg képi illusztrációjának első része "Egy otthon CIF nélkül" felirattal kezdődik. Egy kék és fehér színű címkén "súrolószer vízkőoldóval" feliratot viselő, piros zárókupakkal rendelkező flakon jelenik meg, mely elől az idézett első mondat elhangzásakor a fürdőszobából kimenekül egy kád, fintorog a csap és a konyhában egy borzadó tűzhelyből láng csap ki. A második mondat elhangzása közben egy tűzhely fölött megjelenik a tűzhely - alapszínében a másik oldalnál fehérebb - jobb oldalán a CIF termék, illetve a baloldalon a "súrolószer vízkőoldóval" feliratú flakon. A képi illusztráció szerint a CIF egyszeri törléssel eltüntet egy szennyeződést, míg a másik termék használatakor egy kevés megmarad a szennyeződésből. Végül "egy otthon CIF-fel" felirat kíséretében egy elégedett mosolygó tűzhely és egy táncoló kád jelenik meg. A reklámot a CIF termék flakonjának bemutatása zárja, miközben a következő hallatszik: "CIF. Tiszta, ragyogó otthon."
Ez a reklámkampány, valójában "reklámcsata" (a GVH szóhasználata) a vezető versenytárs terméke, a CILLIT folyékony súrolószer ellen irányult, amely utóbbinak reklámozója ellen ugyancsak versenyfelügyeleti eljárás indult. A GVH Versenytanácsa a CIF Cream forgalmazóját 1 000 000 Ft összegű bírság megfizetésére kötelezte.[7]
A határozat indokolása szerint az adott esetben megállapítható, hogy nem felel meg a valóságnak a reklám azon állítása, mely szerint a CIF minden makacs konyhai szennyeződést hatékonyabban tisztít, mint a CILLIT, mivel éppen az eljárás alá vont által megrendelt vizsgálat révén nyert bizonyítást, hogy a CIF és a CILLIT hatékonysága legalább egy szennyeződés (a napi vízkőlerakodás) eltávolításában azonos.
A határozat utal arra is, hogy a vizsgált reklám másik állítása, hogy a CIF semmilyen felületet sem károsít. E vonatkozásban az eljárás alá vont a verseny-felügyeleti eljárás során azt nyilatkozta, a reklám egyebek között azt akarta kommunikálni, hogy a CIF a felületeket nem károsítja durva módon. Az eljárás alá vont saját laboratóriumában végzett, hat termékre kiterjedő vizsgálat megállapításai szerint a polimetakrilát műanyag lemezen okozott felületi károsodás numerikus eredményei alapján a CIF (egy másik termékkel) minimális károsító hatású, a rozsdamentes acéllemez folyékony súrolószerekkel történő tisztítása során pedig szintén a CIF okozta a legkisebb mértékű karcolást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
