A fizetésképtelenségi eljárások informális és formális megkülönböztetése, egyáltalán a kifejezések a magyar fizetésképtelenségi szakmában nem ismertek. Mit is jelentenek ezek a fogalmak? Az informális fizetésképtelenségi eljárások olyan eljárások, melyeket nem a bíróságok előtt, és nem az érvényben lévő, hatályos fizetésképtelenséget szabályozó törvények, esetünkben a Csődtörvény szabályai szerint bonyolítanak. A formális eljárások meghatározása ennek az ellentettje. Magyarországon mindkét eljárást alkalmazzák, de úgy tűnik, mintha csak a formális fizetésképtelenségi eljárásokról vennénk tudomást. Az informális eljárások közé azok az eljárások tartoznak, ahol az adós és egy vagy több hitelezője tárgyalásokat folytat adósságrendezés céljából, illetve a formális fizetésképtelenségi eljárás alkalmazásának elkerülése érdekében. Az informális fizetésképtelenségi eljárásokkal kapcsolatos információk hiányának csökkentése érdekében próbálom meg - nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével - körüljárni ezt a kérdést.
Az informális fizetésképtelenségi eljárások alapvető formái az Egyesült Államokból és Angliából származnak. Angliában az informális eljárások kialakításában érdekes módon az angol központi bank, a Bank of England játszott meghatározó szerepet a "the London approach" (a londoni megközelítés) kidolgozásával, melyet vezető angol kereskedelmi bankok fejlesztettek tovább.
Az Egyesült Államokban talán még fejlettebbnek tekinthető az informális fizetésképtelenségi eljárások alkalmazása, melyeket USA csődtörvénye szabályoz.
Figyelemre méltó, hogy az ázsiai országok körében is tapasztalható törekvés és innovációs szellem az informális fizetésképtelenségi eljárások kifejlesztésére. Érdemes megvizsgálni, hogy mi vezetett az informális fizetésképtelenségi eljárások kifejlődéséhez?
Az egyik ok az lehetett, hogy a formális fizetésképtelenségi eljárások nem szolgálták megfelelően a rehabilitáció, reorganizáció gondolatát, mely a nyugati országokban az utóbbi évtizedekben igen felerősödött. Ez egyrészt rugalmasabb, kevésbé merev és szabályozott eljárásokat kíván, mint amelyek a formális eljárásokban rendelkezésre állnak, másrészt a vállalati pénzügyi válságok számos esetben igényelnek megelőző, preventív beavatkozást a hitelezők részéről, amelyekre a formális fizetésképtelenségi eljárásokban nincsen mód.
Az informális eljárások a fejlettebb országokban alakultak ki, és mindenképpen olyan jelenséget tükröznek, amely elől a kevésbé fejlett, követő országok fizetésképtelenségi szakértői sem térhetnek ki.
Az informális eljárások csak abban az esetben alkalmazhatók, ha bizonyos, jól meghatározható feltételek fennállnak, mint például:
- az adósságok meghatározó nagyságrendje egy vagy néhány meghatározó bankhoz, illetve pénzintézeti hitelezőhöz kapcsolódik,
- a vállalati adós képtelen adósságszolgálati kötelességeit teljesíteni,
- a tárgyalást előtérbe helyező attitűd megléte nemcsak az adós és a hitelezők, hanem a hitelezők között is,
- a kifinomult újrafinanszírozási, biztosítéki és más üzleti, pénzügyi technikák elérhetősége, amelyek lehetővé teszik a vállalati adós adósságállományának, illetve magának az adósnak az átalakítását, újraszervezését,
- olyan szankcióknak a megléte, melyek lehetővé teszik - ha a tárgyalási folyamat nem indul meg vagy megszakad - a fizetésképtelenségi jog alkalmazását,
- annak a lehetősége, hogy nagyobb előny származik az informális eljárások alkalmazásából, mint a fizetésképtelenségi jog eszközeinek direkt, azonnali bevetéséből.
Ezen feltételek közül mindenképpen lényeges kiemelni a formális eljárások szankcióinak meglétét, melyek árnyékként kísérve az informális eljárásokat, mindig figyelmeztetést jelentenek a résztvevőknek, hogy nem megfelelő tárgyalási eredmények esetében azonnal bevethetők a formális eljárás eszközei.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
