Az emberi élet, testi épség és egészség a modern társadalmak kiemelkedő értékeinek tekintendők, melynek felismeréséig és elismeréséig a történelem folyamán fokozatosan jutott el a társadalmi fejlődés. Ezt úgy juttatták kifejezésre, hogy valamilyen módon az egészséget és a testi épséget államilag védett értékké nyilvánították. Ez kezdetben inkább magánjogi szabályokat jelentett, de később megjelent a testi épséget, illetve egészséget sértő cselekmények büntetőjogi szankcionálása is.[2] A modern jogállamokban már alkotmányos szinten rögzítésre kerül az emberi élet és testi épség védelmének elsődleges követelménye. Magyarország Alaptörvénye a "Szabadság és Felelősség" című fejezetében fekteti le a védelemmel kapcsolatos elvárásokat. Az I. cikk (1) bekezdése szerint: "AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.". A II. cikk ezt az alapvető követelményt konkretizálja az emberi élet és méltóság védelmére: "Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg." A XX. cikk (1) bekezdése pedig külön említést tesz a testi épség védelméről is: "Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez." Ezen alkotmányos elvek képezik alapját a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) XV. fejezetének. Az Alaptörvényben megfogalmazott alapjogok büntetőjogi védelmét az e fejezetben található cselekmények szankcionálásával teremti meg a jogalkotó, elsősorban az emberölés és a testi sértés kriminalizálásával.
E deliktumok kiemelkedő jogi tárgyai mellett témaválasztásom legfőbb indoka, hogy ezen bűncselekmények egymástól történő elhatárolása mind elméletben, mind pedig gyakorlatban jelentős nehézségeket okoz. Érdeklődésemet a Kúria 3/2013. BJE határozata keltette fel. Ezen jogegységi határozatában a Kúria Büntető Jogegységi Tanácsa az emberölés kísérletének az életveszélyt okozó testi sértéstől, illetőleg - halálos eredmény bekövetkezése esetén - a szándékos emberölésnek a halált okozó testi sértéstől való elhatárolásának jogalkalmazási kérdéseivel foglalkozott. Mindezek mellett minősítési problémák vetődhetnek fel a privilegizált alakzat, a gondatlan emberölés vonatkozásában is.
Pályamunkám elején elméleti szempontból tekintem át az elhatárolási kérdések szempontjából releváns bűncselekményeket, illetve az elhatárolás szempontjait, majd ezen szempontok gyakorlati alkalmazását konkrét jogesetek kapcsán.
Dolgozatom elején tehát az élet és testi épség elleni bűncselekmények elhatárolásának elméleti kérdéseivel foglalkozom, melynek alapja, hogy a Btk. XV. Fejezete az élet és testi épség sértésére irányuló cselekmények számos alakzatát ismeri, melyek között néha igen keskeny a választóvonal, a büntetési tételek azonban jelentős eltérést mutatnak. A gyakorlatban pedig még ennél is változatosabb esetekkel találkozhatunk, melyeket be kell tudnunk sorolni valamelyik bűncselekményi kategóriába. A minősítés nem mindig magától értetődő, egy-egy eltérő minősítésnek azonban súlyos következményei lehetnek. Ezért is fontos, hogy az elhatárolásnak megfelelően kialakított, egyértelmű szempontjai legyenek, melyek a törvény előtti egyenlőség alapelvét biztosító, egységes és igazságos ítélkezést segítik elő.
Az orvosi ellátás gyorsabbá, hatékonyabbá válásával továbbá csökkent a befejezett emberölések száma. Az élet kioltására irányuló cselekmények áldozatai nagyobb eséllyel számíthatnak a hatékony és idejekorán érkező orvosi segítségre. Így tehát az elkövető szándéka ellenére sok esetben nem következik be halálos eredmény. Elhatárolási problémák azért merülhetnek fel, mivel a minősítést az elkövető szándékának kell meghatároznia, nem pedig a tényleges eredménynek. A tettes cselekménye nem minősülhet enyhébben kizárólag egy tőle független körülmény miatt. Ha megállapítható, hogy az elkövető szándéka súlyosabb sérelem okozására irányult, a súlyosabb minősítés az irányadó, függetlenül a ténylegesen bekövetkezett eredménytől.
A Btk. XV. Fejezetének központi bűncselekménye az emberölés. E deliktum jogi tárgya a más ember életének védelméhez fűződő társadalmi érdek. Az élethez való jog olyan kiemelkedő jelentőségű alapvető emberi jog, melynek védelme az állam elsőrendű kötelezettségei közé tartozik. Az élet és testi épség elleni bűncselekmények közül a legsúlyosabb az emberölés, melynek alap- és minősített eseteit is meghatározza Büntető Törvénykönyvünk.
Az alapeseti tényállás szerint az valósítja meg ezen bűncselekményt, "aki mást megöl". A passzív alany tehát kizárólag élő, természetes személy lehet. Ebből a szempontból meghatározó jelentőségű, hogy mikor tekinthető az élet megkezdettnek és meddig tart az emberi élet. A jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat is a szülési folya-
- 40/41 -
mat irreverzibilis megindulását, a toló-fájdalmak megjelenését - illetve császármetszés esetén a műtét kezdetét[3] - tekinti az emberi élet kezdetének. A végét illetően azonban az orvos-szakértői gyakorlat megkülönbözteti a klinikai és biológiai halált. Klinikai halálról a szív és légzőszervek működésének megszűnése esetén beszélhetünk, a biológiai halál pedig akkor áll be, ha ehhez a központi idegrendszer működésének a megszűnése is csatlakozik, illetve megindul a sejtrendszer felbomlása. Büntetőjogi szempontból ez utóbbi bír relevanciával.[4]
Ezen deliktumot a törvényalkotó nyitott törvényi tényállásként határozta meg, tehát a konkrét elkövetési magatartást nem írta körül. A bírói gyakorlat azonban tényállásszerű ölési magatartáson olyan tevékenységet, vagy mulasztást ért, ami az általános közönséges élettapasztalat szerint alkalmas más halálának az előidézésére.[5] A joggyakorlatban kialakult ilyen ismérvek az elhatárolási kérdéseknél is jelentőséghez jutnak.
Az elkövető szándéka ezen bűncselekménynél - egyenesen vagy eshetőlegesen - a sértett életének kioltására irányul, mely befejezett alakzat esetén be is következik. A jogi tárgy jelentőségénél fogva azonban a Btk. a kísérleti és előkészületi stádiumokat is büntetni rendeli, mely esetekben a halálos eredmény az elkövető akarata ellenére marad el, tőle független körülmény miatt. Elhatárolási problémákkal főleg ilyen esetekben találkozhatunk, hiszen ha megállapítható a tettes élet kioltására irányuló szándéka és a halál be is következik, a szándékos emberölés nem vitatható. A halálos eredmény elmaradása esetén azonban önmagában a szándék is megalapozhatja e bűncselekmény megállapítását - stádiumok formájában -, melynek vizsgálata körültekintő mérlegelést igényel. Természetesen a halál bekövetkezése esetén sem mellőzhető annak megállapítása, hogy az elkövető ezen eredményt kívánta vagy ebbe belenyugodott, illetve csupán gondatlanság terheli e tekintetben. Az előbbi esetben az emberölés kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés, utóbbiban pedig a szándékos emberölés és a halált okozó testi sértés bűntettek elhatárolása merül fel. Ha pedig az elkövető testi sértésre irányuló szándéka sem állapítható meg, a külön bekezdésben, vétségként büntetni rendelt gondatlan alakzat jöhet számításba, feltéve, hogy az elkövetési magatartást a gondatlanság ismérve jellemzi.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
