Az elmúlt év vége törvényhozási terméke az egyes ingatlanok fővárosi önkormányzat részére történő átadásáról, valamint önkormányzatokat érintő egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXC. törvény - a továbbiakban: rakpart törvény -, amelynek köszönhetően egyes ingatlanok és a hozzájuk tartozó infrastruktúra ingyenesen a fővárosi önkormányzat használatába került.
A törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a fővárosi kerületi önkormányzatok tulajdonában álló, a Duna partvonalával közvetlenül határos
a) budai és pesti alsó rakparton lévő ingatlanok, valamint kikötőhelyek és kikötői infrastruktúra,
b) az a) pont alá nem tartozó, a nagyhajók fogadására alkalmas kikötőhelyek és kikötői infrastruktúra
2013. január 1-jével - az egységes városkép kialakítása és a közlekedés fejlesztése érdekében - ingyenesen a fővárosi önkormányzat használatába kerülnek. A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a fővárosi kerületi és a fővárosi önkormányzat - az érintett ingatlanok helyrajzi számát is tartalmazó - közös kérelme és megállapodása alapján, az ingatlanügyi hatóság a fővárosi önkormányzat javára az ingatlan-nyilvántartásba használati jogot jegyez be. Az ingatlan-nyilvántartási eljárás díjmentes.
A törvény 2012. december 7-én került kihirdetésre és a 8. § (2) bekezdése értelmében az 1. §-a 2013. január 1-jén lépett hatályba. A 9. § szerint a törvény 1. §-a az Alaptörvény 31. cikk (3)[1] bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.
A személyi hatály szempontjából a törvény jól értelmezhető. A használatra való átadás és a használati jog alapítása szempontjából csak fővárosi székhelyű önkormányzatok jöhetnek szóba: fővárosi kerületi önkormányzatok és a Fővárosi Önkormányzat.
A kerületi önkormányzatok közül azokat érinti, amelyeknek a Duna partvonalával közvetlenül határos:
- budai és pesti alsó rakparton ingatlan tulajdonjoguk van,
- budai és pesti alsó rakparton kikötőhely és kikötői infrastruktúra van a tulajdonukban.
A törvény 1. § (1) bekezdés a) pontja azt mondja ki, hogy az ingatlan, a kikötőhely és kikötői infrastruktúra, amely a Duna partvonalával közvetlenül határos rakparton van és a kerületi önkormányzat tulajdonában áll, a Fővárosi Önkormányzat használatába kerül.
A b) pontnak a "kikötőhelyet és kikötői infrastruktúrát" illetően egy vonatkozásban van az a) pontétól eltérő tartalma. A "fővárosi kerületi önkormányzatok tulajdonában álló, a Duna partvonalával közvetlenül határos [b)] az a) pont alá nem tartozó, a nagyhajók fogadására alkalmas kikötőhelyek és kikötői infrastruktúra" a Fővárosi Önkormányzat használatába kerül.
A jogalkotó bizonyára abból indult ki, hogy lehet "a fővárosi kerületi önkormányzatok tulajdonában álló, a Duna partvonalával közvetlenül határos", de nem a budai és nem a pesti alsó rakparton lévő, hanem bárhol máshol található kikötőhely és kikötői infrastruktúra is. Ezeket viszont csak akkor érinti a törvény, ha a nagyhajók fogadására alkalmasak.
A személyi hatály ebben a körben is csak a fővárosi kerületi önkormányzatokra és a Fővárosi Önkormányzatra terjed ki. A fővárosi kerületi önkormányzatok tulajdonában álló, a Duna partvonalával közvetlenül határos, de nem a budai és nem a pesti alsó rakparton lévő, nagyhajók fogadására alkalmas kikötőhelyek és kikötői infrastruktúra a Fővárosi Önkormányzat használatába kerülnek, éspedig függetlenül attól, hogy Budapesten vannak-e vagy máshol. Lehet, hogy a gyakorlatban majd nem, de a törvényi lehetősége fennáll.
Megfogalmazható a törvény tárgyi hatálya is azzal a megszorítással, hogy a tárgyi hatály még nem jelenti, hogy a törvény alapján helyrajzi szám konkrétsággal meg lehetne határozni azt is, hogy mely ingatlanokra vonatkozik a használatra való átadás és a használati jog alapítása.
Érdekes helyzet áll elő abból, hogy több helyen a Duna partvonalával határosan az alsó rakparton két önálló helyrajzi számmal jelölt ingatlansáv van. Ezek közül a törvény a Duna partvonalával közvetlenül határosakra vonatkozik. Nem vonatkozik viszont azokra a közterületi ingatlanokra, melyek már nem közvetlenül határosak a Duna partvonalával, jól lehet ezeknek az alsó rakparton is van szakaszuk.
A nem a pesti és nem a budai alsó rakparton lévő nagyhajók fogadására alkalmas kikötőhelyek és kikötői infrastruktúra ott esik a törvény hatálya alá, ahol a rakpart nem "kétszintes," ahol nem lehet különbséget tenni felső és alsó rakpart között. Csak egy szint esetén ugyanis "alsó rakpart" nem értelmezhető.
A Ptk. 171. § (1) bekezdése értelmében ingatlanra közérdekből a külön jogszabályban feljogosított szervek javára - államigazgatási szerv határozatával - szolgalmat vagy más használati jogot lehet alapítani. A használati jog alapításáért kártalanítás jár. A (2) bekezdés szerint a használati jog alapításának eseteit, továbbá a kár-
- 15/16 -
talanítás szabályait külön jogszabály állapítja meg.
A rakpart törvény nem követi mindenben a Ptk. szabályozási logikáját. Egyrészt nem csak ingatlanra, hanem kikötőhelyekre és kikötői infrastruktúrára is alapít használati jogot. Másrészt a használati jog alapítását nem bízza államigazgatási szerv határozatára, hanem maga a törvény alapítja a használati jogot. Harmadrészt a használati jog alapítása a Fővárosi Önkormányzat javára ingyenesen - a kerületi önkormányzatok oldaláról nézve - kártalanítás nélkül történt.
A kártalanítás és a hitelezővédelmi szempontok azért nem merültek fel, mert a törvény kizárólag nemzeti vagyon részét képező önkormányzati tulajdon használatának átadásáról rendelkezik. Olyan önkormányzati vagyonról van szó, amelynél a tulajdonjog kártalanítás nélküli korlátozása alkotmányos.
A törvény 1. § (2) bekezdése értelmében a fővárosi kerületi és a fővárosi önkormányzat - az érintett ingatlanok helyrajzi számát is tartalmazó - közös kérelme és megállapodása alapján, az ingatlanügyi hatóság a fővárosi önkormányzat javára az ingatlan-nyilvántartásba használati jogot jegyez be.
Az ingatlanok közül a Duna partvonalával közvetlenül határos budai és pesti alsó rakparton lévő ingatlanok jönnek szóba. Aki a fővárosban eligazodik, nagy biztonsággal ismeri és nevesíteni is tudja azokat a Duna melletti területeket, melyeket a köznyelv és/vagy az utcanév tábla rakpartnak nevez. A rakpartnak tudott Duna melletti terület két szinten van kiépítve. Így a budai és pesti alsó rakpart és a budai és pesti nem alsó rakpart közötti különbség tétele okszerű. A rakpart törvény tárgyi hatályának helyrajzi szám mélységű azonosítása mégis több értelmezési kérdést vet fel.
Az azonosítás első lépése, hogy meghatározzuk a Duna partvonalát. Az ingatlan-nyilvántartás tartalmazza a Duna folyam ingatlan-nyilvántartási megjelölésű helyrajzi számait. A földhivatali térképek alapján azonosítható, hogy a Duna-folyam elnevezéssel jelölt és helyrajzi számmal azonosítható területeknek hol van a térképi határvonala.
Ha a tényleges partvonal és az ingatlan-nyilvántartási és térképi állapot eltér, a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet alapján kérni lehet a partvonal megállapítását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
