"Photography is better than an art: it is a solar phenomenon in which the artist collaborates with the sun." - Alphonse de Lamartine[1]
Szerzői jogi irodalmunkban a fotográfiának kissé a mostohagyermek sorsa jutott: alig-alig található érdemi elemzés, elmélkedés a fényképfelvételek jogi sorsáról, noha a gyakorlatban is fontos kérdések állnak megválaszolatlanul.
Írásomban a szerzői jogi oltalom alapvető feltételeiről, az egyéni-eredeti jellegről és a szellemi alkotótevékenységről lesz szó, mégpedig ezen kritériumok elméleti és gyakorlati alkalmazásáról a fényképfelvételek esetében: mely esetekben áll szerzői jogi oltalom alatt egy fotó, azaz hogyan és milyen elvek alkalmazásával különíthető el a fotó-mű a nem-alkotástól, és végül: érdemes-e valamilyen jogi oltalomra az alkotás szintjét el nem érő felvétel?
Bár a terjedelem korlátot szab a kiterjedt jogösszehasonlító vizsgálatnak, munkámban mégis igyekeztem a rendelkezésre álló külföldi forrásokat is áttekinteni, jelzésszerűen utalni a common law országok és a kontinentális joggyakorlat tendenciáira, illetve a szerzői jogilag releváns nemzetközi jogforrásokra, melyek támpontot adhatnak egy alakuló magyar gyakorlat számára.
A szerzői jog alapvető és máig legnagyobb hatású nemzetközi instrumentuma, a több mint 150 aláíró taggal rendelkező Berni Uniós Egyezmény[2] (BUE) nem rendelkezik kifejezetten a szerzői jogi oltalom kritériumairól. Mégis több helyütt[3] magától értetődő természetességgel használja az "eredeti mű" ("original work") szóösszetételt. Gervais vonatkozó tanulmányában[4] a BUE 14bis (1) cikkének történeti-fogalmi elemzése útján meggyőzően bizonyítja, hogy a BUE fogalomrendszerében az "eredeti" kifejezés egyértelműen a szellemi alkotás ("intellectual creation") jelentéstartalmat hordozza. Mint később meglátjuk, ez az értelmezés jól megfér az "eredetiség" kontinentális nemzeti jogokban kialakított fogalmával.
E jogi felfogás hatályát kiterjeszteni látszik az összes WTO-tagállamra nézve kötelező erővel rendelkező ún. TRIPS-egyezmény,[5] amely előírja a BUE szabályainak alkalmazását.[6] Gervais formailag logikus, ám véleményem szerint kissé kiterjesztő értelmezésében[7] azt sugallja, hogy a WTO-tagok joga ütközik a TRIPS-egyezmény előírásaival, ha a szerzői jogi oltalom kritériumainak megfogalmazásakor eltér a BUE adta keretektől.
Az Európai Közösségek (EK) regionális jogharmonizáció jegyében született másodlagos joga több helyütt tartalmaz utalásokat a szerzői jogi oltalom kritériumaira, egybecsengve a BUE fogalmi kereteivel. Tekintettel arra, hogy a szerzői jogot az EK jogalkotása nem egységében, csak foltszerűen, az egységes belső piac megteremtése és zökkenőmentes működése szempontjából szükségesnek tartott mértékben érintette, látszólag ezen utalások sem általános érvénnyel fogalmazódtak, ugyanakkor mégis értékes következtetések vonhatók le belőlük.
A számítógépi programok oltalmáról szóló 1991-es irányelv szövegében találkozunk először az eredetiség, mint oltalmi kritérium megközelítésével. A szöveg szerint a számítógépi program akkor áll oltalom alatt, ha eredeti abban az értelemben, hogy szerzőjének saját szellemi alkotása ("own intellectual creation"); a védelem feltételéül semmilyen más kritérium nem állítható fel.[8]
Ugyanezen, a fent elemzett BUE-vel azonos elvet fogalmazza
- 117/118 -
meg a szerzői jogi védelmi idő harmonizálásáról szóló irányelv, ráadásul kifejezetten a fényképfelvételekre vonatkozóan: a védelem egyetlen feltétele itt is az, hogy a mű a szerző saját szellemi alkotása legyen. Az irányelv ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy az e szintet el nem érő egyéb fényképfelvételeket a tagállamok oltalomban részesítsék.[9] (E "felhatalmazás" nyújt keretet a később elemzésre kerülő szomszédos jogi fotó-oltalomról szóló német, osztrák és olasz jogszabályi rendelkezéseknek.)
Az irányelvhez fűzött bevezető magyarázatokban a fenti kritériumot némiképp kiegészítik "a photographic work within the meaning of the Berne Convention is to be considered original if it is the author's own intellectual creation reflecting his personality".[10] Tekintettel arra, hogy ez a jelző a jogszabály szövegében már nem szerepel, arra következtethetünk, hogy nem önálló kritériumról van szó, hanem a "szellemi alkotás" fogalmába beleértett, azt árnyaló fogalmi elemre utal a jogalkotó, talán a francia jog hatására, amely expressis verbis megfogalmazza ezt a "feltételt" (ld. lentebb).
A "saját szellemi alkotás" feltételét következetesen alkalmazza az európai jog a gyűjteményes művek tekintetében is: az adatbázis szerkesztőjétől is szellemi alkotótevékenységet követel meg a vonatkozó irányelv ahhoz, hogy szerzői jogi oltalom alá essen a gyűjtemény.[11] A gyűjteményes műként alkotásnak nem minősülő, de jelentős ráfordítás eredményeképp létrejött adattárakra pedig szűkebb tartalmú kiegészítő jellegű, ún. "sui generis" adatbázis-oltalmat ír elő ugyanezen irányelv, azonban az oltalom terjedelmét a nem eredeti fotók védelméről szóló, említett utaláshoz képest részletesen szabályozza.
A szerzői jogi oltalom fennállását az angolszász rendszerben sokáig a szakzsargonban az úgynevezett "skill and labour" avagy "sweat of the brow"[12] címen elhíresült jogelv alapján határozták meg. A joggyakorlatban ez annyit jelentett, hogy amennyiben az adott "alkotás" elkészítése igazolhatóan valamifajta szakértelemre épülő "erőfeszítést", "munkát" követelt meg, szerzői jogi oltalomban részesült. (Itt most szándékoltan eltekintek az angolszász "copyright protection" és az európai szerzői jogi védelem terjedelme és jellege közötti különbség elemzésétől, csak az oltalom kritériumaival, feltételeivel foglalkozom).
Témánk szempontjából nem haszontalan röviden utalni itt a fenti megközelítés evolúciójára, különös tekintettel a közelmúlt néhány vezető jogesetének tanulságaira, melyek jelentős fordulatot tükröznek. Az egyik első ügyben, amely a szerzői jog határterületeit feszegette,[13] egy riport eredeti jellegének meglétét a szerzői jogi oltalmazhatóság szempontjából jelentőség nélkülinek minősítette a bíróság, mivel a vonatkozó 1842-es angol jogszabály az "original" kifejezést a szerzői jogi oltalom kritériumai között nem tartalmazta. Az 1911-ben elfogadott újabb jogszabály azonban már igen, ezért érdemel különös figyelmet a következő eset. Az 1924-es, precedensértékűvé vált, az angolszász szerzői jogban gyakorta hivatkozott angol MacMillan v. Cooper-esetben[14] fogalmazta meg a bíróság először a "skill and labour"-tesztet. Érdemes a ratio decidendit szó szerint idézni: "To secure copyright it is necessary that the labour, skill and capital expended should be sufficient to impart to the product some quality or character which the raw material did not possess, and which differentiates the product from the raw material."[15]
Az eredeti jelleg forrása a copyright-rendszer megközelítése szerint tehát a dőlt betűkkel írt kifejezésekben érhető tetten: munka, szakértelem, tőke, nyersanyag, termék, minőség. Ami a déli félteke common law-gyakorlatát illeti, Ausztráliából is egészen friss, adatgyűjteményekkel kapcsolatos ügy ismert, mely ismételten "hitet tesz" a "sweat of the brow"-teória mellett.[16]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
