Ennek a - két részben megjelenő - cikknek nem célja, hogy átfogóan tárgyalja a hibás teljesítéssel, mint a szerződésszegés egyik nevesített esetével kapcsolatos jogalkalmazási problémákat, hanem elsősorban csak azokra a jogértelmezési kérdésekre kíván koncentrálni, amelyek a hibás teljesítés (és a jótállás) Ptk.-beli szabályainak a 2002. évi XXXVI. törvénnyel történt módosítása kapcsán merültek fel. Ezzel a törvénnyel történt meg a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállás egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetése a magyar jogba. Az új szabályokat a törvény hatálybalépését, 2003. július 1-jét követően kötött szerződésekre kell alkalmazni. Míg az Irányelv csak a fogyasztó és a hivatásos kereskedők közötti ingó adásvétel tekintetében szabályozza a hibás teljesítés egyes vonatkozásait addig a hazai jogalkotó túlment a jogharmonizációs kötelezettség egyszerű teljesítésén, mivel az irányelvi szabályokat a kötelmi jog általános részében helyezte el, kiterjesztve ezáltal azok hatályát bármilyen jogállású felek közötti valamennyi visszterhes szerződéstípusra, függetlenül attól, hogy az milyen szolgáltatásra, illetve dologra (ingó vagy ingatlan) vonatkozik. Ez a megoldás ugyan lehetővé tette, hogy a hibás teljesítés szabályozása ne tagolódjon külön kereskedelmi és fogyasztóvédelmi jogra, ugyanakkor azt eredményezte, hogy a hibás teljesítés szabályai alapvetően nem a kereskedelmi (üzleti) szerződésekre, hanem a fogyasztói szerződésekre modellezettek és nincsenek kellően figyelemmel az ingatlanok, valamint a termelési célú tartós használatra rendelt dolgok hibás teljesítése kapcsán felmerülő problémákra. (A kellékszavatosságra és jótállásra vonatkozó szabályok alkalmazásában az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek tárgya ingó dolog (fogyasztási cikk) és amely fogyasztó és olyan személy között jött létre, aki a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti.)
Noha 2003. július 1-jét követően kötött szerződésekből eredően még nyílván nem túl nagy számú hibás teljesítéssel kapcsolatos per került a bíróságok elé, elvi szinten azonban a bíróságok már foglalkoznak a 2002. évi XXXVI. törvény rendelkezéseivel kapcsolatos jogértelmezési kérdésekkel. Így pl. a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma a 2004. június 17.-én megtartott ülésén ajánlásokat is elfogadott a témakörrel kapcsolatban, amelyek közzétételre kerültek a Bírósági Döntések Tára 2004. évi 9. számában. (E cikk megírását nagyrészt az ott felvetett jogértelmezési kérdések inspirálták.)
A bírói gyakorlat számára nemcsak a 2002. évi XXXVI. törvénnyel történt Ptk. módosítás vet fel értelmezési kérdéseket, hanem már most komoly kihívást jelenthet a készülő új Ptk. is, amely a hibás teljesítés jogintézményével kapcsolatban számos új megoldást szándékozik bevezetni. Kérdés, hogy a hatályos tételes jogi környezetben a bírói gyakorlat mennyire lehet figyelemmel a jogalkotási munkálatok folyamán (a már elfogadott koncepcióban illetve az eddig elkészült szövegtervezetekben) megfogalmazódó új elvekre, megoldásokra (amelyek ismertetésére az egyes kérdések tárgyalásánál igyekszem kitérni).
A Ptk. - 2002. évi XXXVI. törvény 7. §-val beiktatott - 305/A. §-ának (1) bekezdése, a korábbi 305. § (3) bekezdéséhez képest annyiban jelent változást, hogy nem csak az vezet a szavatossági felelősség alóli mentesüléshez, ha a jogosult a szerződéskötéskor ténylegesen ismerte a hibát, hanem az is, ha azt "ismernie kellett". (Továbbá új a jogszabályhely második mondata is, amely a kötelezett mentesülését eredményező esetként jelöli meg azt, ha a hiba a jogosult által adott anyag hibájára vezethető vissza, feltéve, hogy az anyag alkalmatlanságára a jogosultat figyelmeztette.) A Ptk. 305/A. §-ának (1) bekezdésével kapcsolatban a következő jogértelmezési kérdések vethetők fel. Mi a jogi jelentősége a hiba szerződéskötéskori ismeretének? Valóban a szavatossági felelősség alóli mentesülésről, tehát valóságos kimentésről, tényleges exculpatios bizonyításról van-e szó? Vajon a "mentesülés" csak a szavatossági felelősségre, vagy a hibás teljesítés valamennyi jogkövetkezményére vonatkozik-e? Végül: hogy értelmezendő az "ismernie kellett" fordulat?
A felvetett kérdések megválaszolásához azt kell megvizsgálni, hogy hogyan alakul a bizonyítási teher hibás teljesítésnél. A bizonyítási teher főszabálya hibás teljesítésnél az, hogy a hibás teljesítés tényét, az ezt állító jogosultnak kell bizonyítania [összhangban a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésével is]. A hibás teljesítésből eredő jogait érvényesítő jogosultat terheli tehát a bizonyítási kötelezettség atekintetben, hogy a hiba oka a teljesítés időpontjában a szolgáltatott dologban megvolt. A Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése a korábbinál egyértelműbben fogalmazza meg, hogy a releváns időpont a szerződés teljesítése: a kötelezettnek ugyanis azt kell szavatolnia, hogy a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában megfelel a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.
A hibás teljesítés jogi fogalom, amely mindig csak egy adott szerződés keretei között, annak tartalmához viszonyítva értelmezhető. A szolgáltatott dolog materiális értelemben vett hibája és a hibás teljesítés jogi fogalma nem feltétlenül esnek egybe, hiszen lehet, hogy a felek szerződése eleve hibás (pl. használt, értékcsökkent) dolog szolgáltatására irányul, de az is lehetséges, hogy az amúgy hibátlan dolog sem felel meg az adott szerződésben meghatározott többletkövetelményeknek. A hibás teljesítésért való felelősség szabályai tehát nem általában a minőséghibát, hanem a konkrét szerződés hibás teljesítését szankcionálják.
A vélelem természetesen az, hogy a jogosult a szerződés alapján kifogástalan, hibátlan szolgáltatáshoz kívánt jutni. Ha a jogosult bizonyította, hogy a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában köznapi értelemben hibás volt, akkor ezzel szemben már a kötelezettet terheli az ellenbizonyítás; neki kell bizonyítania, hogy a felek szerződési akarata eleve hibás dolog szolgáltatására irányult, hiszen a jogosult a dolog hibájának az ismeretében kötötte meg a szerződést. Ezzel a kötelezett lényegében azt bizonyítja, hogy a szolgáltatás köznapi értelemben vett hibája ellenére a szerződés tartalmának megfelelő teljesítés történt, vagyis jogi értelemben nincs hibás teljesítés. Nem a felelősség alóli "kimentésről" van tehát szó, a kimentés csak látszólagos, hanem annak bizonyításáról, hogy nem történt hibás teljesítés, amiből következően nem lehet szó annak jogkövetkezményeiről sem. A kötelezett tehát ilyen esetben nemcsak a szavatossági felelősség alól mentesül, hanem a hibás teljesítés valamennyi jogkövetkezménye, így a kárfelelősség és a jótállás alól is. A hiba szerződéskötéskori ismeretének az új Ptk. koncepciója is az előbb kifejtettekkel azonos jogi jelentőséget tulajdonít, amikor ezt a körülményt a "hibás teljesítés fogalmához tartozónak" tekinti, rámutatva arra, hogy ez nem csak a kellékszavatossági következményeket, hanem a hibás teljesítés kártérítési szankcionálását is kizárja (Magyar Közlöny Különszám 96. o.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
