Az Európai Parlament 1989-ben és 1994-ben egyhangúan szavazott arról, hogy szükséges az Európai Magánjogi Törvénykönyv kidolgozásának előmunkálatait megkezdeni. További lépéseket azonban nem tett. A Parlament 1994. május 6-án elfogadott egy határozatot, amely szerint "minthogy a Közösség a magánjog számos területét már harmonizálta, abból a megfontolásból, hogy a magánjog bizonyos területeinek harmonizálása a belső piac létrehozása szempontjából elengedhetetlen, az Európai Parlament a Bizottsághoz fordul, hogy az egységes Európai Törvénykönyv megalkotásával kapcsolatos munkálatokat kezdje meg és tegyen meg minden további intézkedést az európai magánjog egységesítése céljából".
1998-ban létrejött a Study Grop on a European Civil Code elnevezésű kutatócsoport, az Osnabrücki Egyetem professzora, Christian von Bar vezetésével. Megalakulását azon felismerés motiválta, hogy a kitűzött egységesítés körét ki kell terjeszteni a magánjog teljes vagyoni részére. Fontosnak tartották azt a körülményt, hogy az egységes európai kodifikáció kidolgozásának szükségesszerűen az egyetemekről kell kiindulnia, másrészt, hogy a javaslatot nem Brüsszelnek kell kibocsátania, vagyis nem felülről irányuló javaslat megvalósításáról legyen szó.
A Study Group célja volt, hogy előkészítse az Európai Polgári Törvénykönyv kidolgozását. A csoport tevékenysége a szerződési és kártérítési jog területére, illetve dologi jog bizonyos részeire terjedt ki.
A csoport nem foglalkozott családi joggal, öröklési joggal és ingatlanjoggal, és az alábbi szakterületek munkáját fogta össze szakértői csoportok működése útján:
- vételi- és szolgáltatási szerződések munkacsoportja,
- tartós szerződések munkacsoportja,
- személyes és dologi biztosítékok munkacsoportja,
- pénzügyi szolgáltatások, különösen a biztosítási szerződések munkacsoportja,
- ingó dolgokon való tulajdonszerzés munkacsoportja.
Az Európai Polgári Törvénykönyv 16 fejezetét már 2000-re kidolgozták. A tervezet az alábbi fejezeteket tartalmazza:
Első könyv: általános rendelkezések és fogalom-meghatározások;
Második-harmadik könyv: kötelmek, kötelmi jogi szerződések;
Negyedik-tizedik könyvek: kötelmi jog különös része, adásvételi és szolgáltatási szerződések + személyes biztosítékok;
Tizenegyedik könyv: a szerződésen kívüli károkozás;
Tizenkettedik könyv: jogalap nélküli gazdagodás;
Tizennegyedik-tizenötödik könyv: ingó dolgokon való tulajdonszerzés és a szerződések dologi biztosítékai;
Tizenhatodik könyv: a trösztök jogát szabályozza.
A munkacsoport az Európai Polgári Törvénykönyvet - hosszú távon - kötelező jellegű jogforrásként kívánta felhasználni. Az elképzelésük az volt az Európai Polgári Törvénykönyvi elfogadásával, hogy nem máról-holnapra, hanem fokozatosan történne. A Study Group azzal számolt, hogy egyes államok majd önkéntesen csatlakoznak az EPTK-hoz, és úgy vélték, hogy egyes országok korábban, mások később fogadják majd el azt. Az Európai Polgári
A Study Group 2001-ben a kidolgozott munkaanyagot átadta az Európai Parlamentnek.
A fejlődés azonban - mint ahogy az ismert - nem a Study Group elképzelései szerint valósult meg, hanem az Európai Bizottság 2003. évi közleményének megfelelően egészen más irányt vett.
Az Európai Bizottság elvi keretrendszer kidolgozása mellett döntött, amely a meglevő közösségi magánjogi szabályozást az egységes fogalomrendszer és egységes alapelvek mentén kívánja tökéletesíteni.
Az Európai Polgári Törvénykönyv a szakemberek között eredetileg is komoly vitákat váltott ki a kodifikáció, annak kidolgozása, kiadása, kötelező támogatása - legalábbis részben - megoldást nyert. A munka befejezése mégis Brüsszelen akadt el.
Az Európai Polgári Törvénykönyv (EPTK) a múlt század ’90-es éveiben sokkal inkább realizálható valóságnak tűnt, mint manapság. Éppen a ’90-es évek második felében készítették elő az Európai Polgári Törvénykönyv tervezetét, amelynek a kidolgozásával több tanulmány és értekezlet foglalkozott. Például Dieter Martiny-Normen Witzleb: Auf dem Wege zu einem Europäischen Zivilgesetzbuch; Springer. 1998 Berlin. (Monográfia)
Többen úgy vélték, hogy annak érdekében, hogy egy valóban közös európai jog kialakuljon, a kódex mindenképpen szükségszerű, mások meg úgy tartották, hogy a nemzeti jogrendszerek közötti eltérések továbbra is túl nagyok, másrészt azt hangoztatták, hogy a magánjog közelítését nem törvénykönyv útján, hanem más eltérő módon kell megvalósítani.
Olyan szerző is akadt Anthony Chamberdon személyében, aki az EPTK létrehozását egyenesen utópiának tartotta, mivel úgy tartotta, hogy az EU tagállamai sosem tudnak majd a jogharmonizáció koncepcionális kérdéseiben megegyezni.
Érdemes azokkal az érvekkel foglalkozni, amelyek az egységes Európai Polgári Törvénykönyv mellett és ellene szólnak.
Itt lényegében a nemzeti, jogi szabályozás kötelező előírásait bevezető fogyasztóvédelmi irányelvek fogyatékosságai indokolnák az egységes szabályozást.
Az EPTK mellett szóló érvek:
- elsőként kell megemlíteni, hogy az Irányelvek féloldalasak, mivel a fogyasztóvédelem területén minimális védelmet valósítanak meg, amelyektől csak fölfelé lehet eltérni, azaz magasabb követelmény támasztását megengedik. Ennek megfelelően egységesítés nem valósult meg;
- másrészt a fogyasztóvédelmi szabályozás mögött nem áll egységes koncepció, összefüggő rendszer és egységesen alkalmazható fogalomkör;
- harmadrészt a nagyon eltérő jogrendszerű országok magánjogába - éppen a kardinális különbségek miatt - az irányelvek átültetése nehézségekkel jár;
- az irányelvekkel történő egységesítés fragmentáris, azaz csak egyes részterületekre terjed ki, és az érintett területeken sem minden kérdés került szabályozásra. A jogegységesítés irányelvekkel való megvalósítása töredékes, hézagos. Az irányelvek jogrendszerbe foglalását nemcsak Magyarországon, hanem az EU más államaiban is a fogalmi bizonytalanság, a rendszerképzés hiánya és a költségesség jellemzi.
Sokan hangoztatják, hogy a jogpolitika elvárásai ellenére az Európai Közösségben és a tagállamokban a jogharmonizáció hatására a jog nem egyszerűsödött, hanem éppen bonyolultabbá vált.
Az EPTK kidolgozását és megjelentetését az Európai Bizottság már említett 2003. évi közleménye végérvényesen a távlati elképzelések közé szorította.
Hatékonyabb ellenérv az Európai Polgári Törvénykönyv megalkotása vonatkozásában az is, hogy az adott államokban nincs meg a készség, hogy belátható időn belül lemondjanak Polgári Törvénykönyvükről és átadják a helyet egy európai szabályozásnak.
További ellenérv az is, hogy az EK-Szerződés nem biztosít felhatalmazást az EPTK megalkotására.
A jogtudósok hangsúlyozzák, hogy az egységes kötelező érvényű Ptk. léte ellentmondana a szubszidiaritás és az arányosság elvének.
Végül is az egységes európai polgári törvénykönyv az államok kulturális identitását és a sokszínűség igényét is jelentősen sértené.
A magánjog átfogó kodifikációja a magyar jogtudósok egyöntetű véleménye szerint ma is csak nemzeti keretek között valósítható meg.
Nyilvánvalóan a magyar jogalkotónak nem kell számolnia, hogy néhány éven belül elfogadásra kerül egy egységes Európai Polgári Törvénykönyv.
Ez a megállapítás azonban természetesen nem zárja ki, hogy hosszú távon egységes európai magánjog jöjjön létre és Európai Polgári Törvénykönyvet alkossanak.
A magyar magánjogtudósok döntő része csak távlati elképzelésként tudja megfogalmazni a magánjog teljes egységesítését. Egyes szakértők 20-30 évet jósoltak az EPTK kidolgozásának.
Maguk az Európai Polgári Törvénykönyvön dolgozó szakértők is úgy vélték, hogy a kodifikáció csak hosszú távon jöhet létre.
Az európai irányelvek tömeges átültetése a szakemberek véleménye szerint nem változtat azon, hogy a magánjogi törvényhozás megőrzi hagyományos kereteit és az Európai Unió közös joga ma még nem veszélyezteti a nemzeti magánjogi kódexek létét.
Nem feltétlenül fogadható el az a vélemény, mely szerint a magánjog az a jogterület, amely várhatóan a leghosszabb ideig ellent fog állni az európai egységesítési törekvéseknek, azaz egységes európai magánjog harminc év múlva se jön létre. Ezt sokkal inkább el lehet fogadni a büntetőjog és a közigazgatási jog vonatkozásában.
Egységes a magyar magánjogtudósok véleménye arról, hogy nincs olyan európai állam, amely saját törvénykönyvének a magánjog európai integráció érdekében történő feladásáról gondolkodna.
Annak ellenére, hogy pontos jövőképe senkinek sincs, legrangosabb jogtudósaink nagy elismeréssel beszélnek az EU jogegységesítési törekvéseiről.
Az európai egységes magánjog ideája ma még nagyon utópisztikus ugyan, de nemes és helyes irányba mutató eszmei törekvés, amelyet támogatni kell, és amelynek a megvalósítási folyamatában részt kell venni.
A polgárjogi kodifikáció során mind a közösségi jogtudósok által kidolgozott anyagok, mind pedig a közösségi jogszabályok tanulmányozása, értékelése, értelmezése, megoldásainak racionális átültetése, mind a jelenben, mind a jövőben a jogtudomány aktuális feladatát képezi.
Ez annál is fontosabb, mert a magánjog teljes körű európaizálása még a távlati jövőben is csak a nemzeti jogokból kiindulva, azok felhasználásával, a rendelkezések koordinálásával és egységesítésével képzelhető el. ■
Visszaugrás
