2019. július 29-i Tibor-Trans ítélet, C-451/18, ECLI:EU:C:2019:635
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy az EUMSZ 101. cikk szerinti, különösen a tehergépjárművek árazására és bruttó áremeléseire vonatkozó összehangolt megállapodásokból álló jogsértés által okozott kár megtérítése iránti kereset keretében a "káresemény bekövetkezése helyének" az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben a jogsértéssel érintett piac helye tekintendő, vagyis ahol a torzított piaci árakat alkalmazták, és ahol a károsult állítása szerint a kár bekövetkezett, még akkor is, ha a kereset a szóban forgó kartell olyan résztvevője ellen irányul, akivel a károsult nem létesített szerződéses jogviszonyt.
2019. november 7-i Guaitoli ítélet, C-213/18, ECLI:EU:C:2019:927
1) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének 1. pontját, 67. cikkét és 71. cikkének (1) bekezdését, valamint a nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló, 1999. május 28-án Montrealban kötött, az Európai Közösség nevében a 2001. április 5-i 2001/539/EK tanácsi határozattal jóváhagyott egyezmény 33. cikkét akként kell értelmezni, hogy a visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben előírt egységesített átalányigények tiszteletben tartásának biztosítására és az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó további kár megtérítésére irányuló kereset alapján eljáró tagállami bíróságnak az első kereseti kérelem esetében az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontjára, a második kereseti kérelem esetében pedig az említett Egyezmény 33. cikkére tekintettel kell értékelnie joghatóságát.
2) A nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló, 1999. május 28-án Montrealban kötött egyezmény 33. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó kár megtérítésére irányuló keresetek vonatkozásában nemcsak a joghatóságnak az Egyezményben részes államok közötti megosztását, hanem egyúttal az egyes ilyen államok bíróságai között az illetékesség megosztását is szabályozza.
2019. december 11-i Bueno Ruiz és Zurich Insurance végzés, C-431/18, ECLI:EU:C:2019:1082
Az ügy tényállása szerint Bueno Ruiz asszony a tulajdonát képező gépkocsival rendszeresen egy magánparkolóban parkol le arra a parkolóhelyre, amit Bueno Ruiz asszony birtokol. A gépjármű műszaki állapota miatt a gépjárműből olaj és egyéb folyadék folyt ki a Bueno Ruiz asszony által használt parkolóhelyre. Az olajfolt azonban a szomszédos parkolóhelyekre is ráfolyt. 2015. szeptember 19-én Sánchez asszony a saját gépjárművéhez menve, ami az egyik szomszédos parkolóhelyen volt, elcsúszott az olajfolton és személyi sérülést szenvedett. Az a kérdés merült fel, hogy erre az esetre a forgalomban való részvétel fogalma kiterjed-e.
A végzés rendelkező szerint a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikk első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy "a gépjármű forgalomban való részvétele" e rendelkezésben foglalt fogalma alá tartozik az olyan helyzet, amikor egy szállítóeszköz funkciójának megfelelően használt gépjármű, mellyel magánparkolóban közlekedtek vagy parkoltak, ebben a parkolóban történt balesetben vesz részt.
(A rövidített tényállást összeállította és a végzés rendelkező részét magyarra fordította dr. Pataky Tibor)
2019. december 19-i Rust-Hackner ítélet, C-355/18, C-356/18, C-357/18 és C-479/18 egyesített ügyek, ECLI:EU:C:2019:1123
1) Az 1992. november 10-i 92/96/EGK tanácsi irányelvvel módosított, a közvetlen életbiztosítási tevékenységekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő rendelkezések megállapításáról, valamint a 79/267/EGK irányelv módosításáról szóló, 1990. november 8-i 90/619/EGK második tanácsi irányelv 15. cikkének - a közvetlen életbiztosítási tevékenységre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a 79/267/EGK, illetve a 90/619/EGK irányelv módosításáról szóló, 1992. november 10-i 92/96/EGK tanácsi irányelv (harmadik életbiztosítási irányelv) 31. cikkével összefüggésben értelmezett - (1) bekezdését, az életbiztosításról szóló, 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 35. cikkének az ezen irányelv 36. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését, valamint a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 185. cikkének az ezen irányelv 186. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az életbiztosítási szerződésre vonatkozó elállási jog gyakorlásának határideje akkor is abban az időpontban kezdődik meg, amikor a biztosítottat tájékoztatják a szerződés megkötéséről, ha a biztosító által a biztosítottnak adott tájékoztatásban
- nem szerepel, hogy a szerződésre alkalmazandó nemzeti jog az említett elállási jog gyakorlására vonatkozóan nem ír elő alaki követelményeket, vagy pedig
- olyan alaki követelmények szerepelnek, amelyeket a szerződésre alkalmazandó nemzeti jog, illetve az említett szerződésre vonatkozó szerződési kikötések valójában nem követelnek meg, feltéve hogy ez az információ nem fosztja meg a biztosítottat attól a lehetőségtől, hogy az elálláshoz való jogát lényegében ugyanolyan feltételek mellett gyakorolja, mint amilyenek helytálló tájékoztatás mellett álltak volna fenn. A kérdést előterjesztő bíróságok feladata a többek között a nemzeti jogszabályi hátteret és az alapügy tényállását figyelembe vevő, átfogó értékelés alapján annak megítélése, hogy a biztosítottnak adott tájékoztatás megfosztotta-e őt ettől a lehetőségtől.
2) A 92/96 irányelvvel módosított 90/619 irányelv 15. cikkének a 92/96 irányelv 31. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a biztosító által a biztosítottnak az elállási jogával kapcsolatban adott tájékoztatás elmaradása, vagy olyan mértékben hibás tájékoztatás esetén, amely megfosztja a biztosítottat attól a lehetőségtől, hogy az elálláshoz való jogát lényegében ugyanolyan feltételek mellett gyakorolja, mint amilyenek helytálló tájékoztatás mellett álltak volna fenn, az elállási jog gyakorlására vonatkozó határidő akkor sem kezdődik meg, ha a biztosított más módon tudomást szerzett az elállási jog fennállásáról.
3) A 92/96 irányelvvel módosított 90/619 irányelv 15. cikkének a 92/96 irányelv 31. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését és a 2002/83 irányelv 35. cikkének az ezen irányelv 36. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy - amennyiben a szerződésre alkalmazandó jog nem szabályozza az elállási jogról való elmaradt vagy téves tájékoztatás jogkövetkezményeit - a biztosított azt követően is élhet elállási jogával, hogy a szerződést felmondták, és a szerződésből eredő valamennyi kötelezettséget - köztük a visszavásárlási érték biztosító általi kifizetését is - teljesítették.
4) A 92/96 irányelvvel módosított 90/619 irányelv 15. cikkének (1) bekezdését, a 2002/83 irányelv 35. cikkének (1) bekezdését és a 2009/138 irányelv 185. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely alapján a biztosító annak a biztosítottnak, aki elállási jogával élt, csak a visszavásárlási értéket köteles megtéríteni.
5) A 92/96 irányelvvel módosított 90/619 irányelv 15. cikkének (1) bekezdését, a 2002/83 irányelv 35. cikkének (1) bekezdését és a 2009/138 irányelv 186. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely hároméves elévülési időt ír elő az elállási jogát gyakorló biztosított által visszatéríttetni kért, jogalap nélküli gazdagodást terhelő egyenértéki kamatokhoz való jog gyakorlására, amennyiben az elévülési idő megállapítása nem kérdőjelezi meg a biztosított elállási jogának tényleges érvényesülését, amit a C-479/18. sz. ügyben kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.
2020. február 27-i BALTA ítélet, C-803/18, ECLI:EU:C:2020:123
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 15. cikkének 5. pontját és 16. cikkének 5. pontját úgy kell értelmezni, hogy az ezen utóbbi rendelkezés értelmében vett "nagykockázatot" fedező, a biztosítási kötvény jogosultja és a biztosító által kötött biztosítási szerződésben szereplő joghatósági kikötést nem lehet érvényesíteni az e szerződés által biztosított azon személlyel szemben, aki nem a biztosítási ágazatban folytat tevékenységet, aki e kikötéshez nem adta beleegyezését, és aki a biztosítási kötvény jogosultja és a biztosító székhelyétől eltérő tagállamban rendelkezik székhellyel.
2020. február 27-i Corporis ítélet, C-25/19, ECLI:EU:C:2020:126
A biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló (Szolvencia II) 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ezen irányelv 151. cikkével és a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről ("iratkézbesítés"), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13-i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 152. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy képviselőnek a fogadó tagállamban a nem életbiztosító által történő kijelölése magában foglalja e képviselő meghatalmazását arra, hogy átvegye a közlekedési baleset miatti kártérítési eljárást megindító iratot.
BH 2020.1.10 Hozzátartozó elvesztéséből eredő nem vagyoni kárigény alapja a teljes családban éléshez való jog sérelme abban az esetben lehet, ha a károsult igazolta, hogy a káreseményt megelőzően hozzátartozójával a teljes családban éléshez való személyiségi jog által védett szoros, egymást támogató, egymást segítő családi kapcsolat állt fenn; önmagában az együttélés ilyen igényt nem alapoz meg [1993. évi XXXI. tv. 1. cikk, Alaptörvény I., II. és IV. cikk; 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 75. §, 76. §, 84. §, 85. §, 339. §, 384. §, 349. §, 355. §; 1952. évi III. tv. (Pp.) 221. §].
BH 2020.1.12 Az igényérvényesítésre vonatkozó hat hónapos időkorlát minden járadékjellegű igény tekintetében alkalmazandó. Az igényérvényesítés e vonatkozásban nem korlátozódik a bíróság előtti igényérvényesítésre, a jogosult a járadékigény összegének és jogcímének megjelölése mellett igényét közvetlenül a károkozónál vagy a helyettes helytállásra kötelezettel szemben is érvényesítheti [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 280. § (3) bek.; 1952. évi III. tv. (Pp.) 81. § (2) bek., 166. § (1) bek., 206. § (1) és (3) bek.].
BH 2020.1.13 Ha a fél elmulasztja megtenni azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek - külön kikötés nélkül is - szükségesek ahhoz, hogy a másik fél a szerződésből eredő kötelezettségeit megfelelően teljesítse, közbenső szerződésszegést követ el. Ennek jogkövetkezménye, hogy a másik fél egyidejű késedelmének beállása kizárt [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:150. § (1)-(2) bek.].
BH 2020.1.16 Az utazási szerződésben az életet, testi épséget, egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősség nem korlátozható [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 314. §, 416. §; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 11. §, 20. §; 281/2008. (XI. 28.) Korm. r. 11. §, 12. §; 90/314. EGK irányelv].
BH 2020.1.22 I. A bíróságok tájékoztatási kötelezettsége és a feleket terhelő bizonyítási szabályok figyelembevételével kell állást foglalni arról, hogy a munkavállaló betegségének munkaviszonnyal való összefüggése nagymértékben valószínűsíthető-e, továbbá megállapítható-e, hogy a kárt a munkáltató működésével összefüggésben szenvedte el.
II. Ennek során kiemelten kell értékelni a konkrét munkafeladatokhoz tartozó munkavédelmi előírásokat, a védőeszközök biztosítását és mindezek használatának ellenőrzését [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1) bekezdés].
BH 2020.2.45 I. Az üzletszabályzat általános szerződési feltételnek minősítése szempontjából nincs jelentősége a szabályzat terjedelmének, formájának, rögzítése módjának. A lízingszerződéshez az üzletszabályzat fizikailag is összekapcsolásra került, így megállapítható, hogy azt a fogyasztó megismerte és elfogadta az a szerződő felek megállapodásának részévé vált [1959. évi IV. tv. (r. Ptk.) 205/A. §, 205/B. § (1) bek.].
II. A lízingszerződés futamidő lejárta előtti felmondása a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A felek további szerződéses szolgáltatásokkal nem tartoznak, a már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértéke teljesítendő, a szerződésszegő lízingbevevővel szemben a szerződésszerű teljesítés elmaradásából eredő kár érvényesíthető [1996. évi CXII. tv. (rHpt.) 2. számú melléklet I/11. pont, r. Ptk. 319. § (2) bek., UNIDROIT egyezmény].
III. Nem világos, nem érthető a devizaalapú pénzügyi lízingszerződés általános szerződési feltételeinek a fogyasztó lízingbevevő fizetési kötelezettségét szabályozó kikötése, ha az árfolyamkockázat viselése - az árfolyamkockázat mibenlétére, a lízingbevevő fizetési kötelezettségeire gyakorolt hatására, kockázatviselése mértékére vonatkozó, a fogyasztó lízingbevevő részére nyújtott kifejezett tájékoztatás hiányában - csak kikövetkeztethető az általános szerződési feltételek több, különböző helyen, nem áttekinthető szerkezetben szereplő rendelkezéseinek egybevetése és együttes értelmezése alapján [r. Ptk. 209. § (1) bek.].
BH 2020.3.68 Házastárs elvesztésével kapcsolatban a teljes családban éléshez fűződő személyiségi jog sérelmén túl a lelki egészséghez való személyiségi jog sérelme akkor állapítható meg, ha megállapítható az előbbi jog sérelmén túlmutató pszichés hátrány, érzelmi veszteség [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 84. § (1) bek. c) pont, 355. § (1)-(4) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (3) bek., 164. § (1) bek., 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.].
BH 2020.3.70 Amennyiben az elítélt bűnösségét olyan bűncselekményben állapították meg, amelynek tényállási eleme az elkövetési magatartás és a bekövetkezett eredmény közötti okozati összefüggés megléte, a polgári perben a jogellenes magatartás és a beállt eredmény közötti okozati összefüggés fennállása már nem vitatható [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 4. § (2) bek., 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek.].
BH 2020.3.74 Megkülönböztető fény- és hangjelzést használó jármű vezetőjének figyelembe kell vennie, hogy a többi közlekedő észlelte-e a jelzést, továbbá hogy az akadálytalan továbbhaladását biztosítják-e. Amennyiben haladása során a kellő körültekintést tanúsítja, a baleset bekövetkezéséért felelőssége nem állapítható meg [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (1) és (3) bek., 177. § (1) bek. 1/1975. KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 49. § (2) bek.].
ÍH 2019.112 A BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉG VIZSGÁLATÁNAK SZEMPONTJAI A GYALOGOSÁTKELŐHELYEN JÁRMŰKÉNT ÁTHALADÓ KERÉKPÁROS ELÜTÉSE ESETÉN
I. A gyalogosátkelőhelyre vonatkozó szabályok a gyalogos és a jármű forgalmi viszonyát rendezik, a szabályok járművek egymás közötti forgalmi viszonyára nem alkalmazhatók.
II. A gyalogosátkelőhelyen a kerékpáron áthaladónak nincs elsőbbsége. Elütése esetén ezért az általános balesetelhárítási kötelezettség mikénti teljesítésétől függően alakul a gázoló büntetőjogi felelőssége.
III. A gyalogosátkelőhelyen járműként áthaladó kerékpáros elütéséért a járművezető büntetőjogi felelőssége akkor állapítható meg, ha egyéb, a gyalogosátkelőhely megközelítésével kapcsolatos szabályt megsértett, vagy balesetelhárítási kötelezettségének nem tett eleget [KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pont, KRESZ 21. § (6) bekezdés, KRESZ 1. számú függelék II.a. pont és III.b. pont, Btk. 235. § (1) bekezdés; EBH 2007.1587.].
ÍH 2019.117 SÉRTETTI KÖZREHATÁS A KÖZÚTI BELESET BEKÖVETKEZTÉBEN
Közúti baleset okozásának vétsége nem állapítható meg, ha az idős sértett úttesten történt áthaladása a terhelt által vezetett gépjármű helyszínre érkezése előtt megtörtént, majd a sértett féktávolságon belül az útpadkáról a gépjármű elé visszalép [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. b) pont, KRESZ 43. § (4) bekezdés b) pont].
ÍH 2019.123 KÁRTÉRÍTÉSI PERBEN OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS - JOGELLENESSÉG VIZSGÁLATA
A kártérítésre irányuló perben az okozati összefüggésnek olyan értelemben is jelentősége van, hogy csak azoknak a magatartásoknak a jogellenességét lehet és kell vizsgálni, amelyek a felperes által érvényesített konkrét kár bekövetkezése szempontjából relevanciával bírnak. Ezért nem önmagában a jogellenes magatartást, hanem a károkozó magatartást, azaz a konkrét kárigény kapcsán kár okozására alkalmas magatartás jogellenességét kell vizsgálni. [A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 349. § (1) bekezdés, 339. §; a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 157. § a) pont, 130. § (1) bekezdés d) pont, 206. §]
ÍH 2019.124 ÁLTALÁNOS KÁRTÉRÍTÉS
I. A károsult választása szerint a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata vagy kártérítés iránt indíthat pert. Amennyiben a közigazgatási perben pervesztes lett, ugyanazon az alapon kártérítés iránt sikeresen már nem indíthat újabb pert. Ha azonban a közigazgatási perben eljárt bíróság a károsult bírósági felülvizsgálat iránti keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ez nem zárja ki, hogy a lefoglalásból eredő kárának megtérítését követelje a közigazgatási szervtől.
II. Ha a lefoglalt dolog kieséséből származó elmaradt haszon pontos összege nem határozható meg, a károsult olyan összegű általános kártérítésre tarthat igényt, amely a teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Az általános kártérítés a károsultnak a lefoglalás ideje alatt kiesett árbevétele teljes megtérítésére szolgál, ami kizárja ugyanezen időszakra nézve egy konkrét szerződésből eredő elmaradt vagyoni előny megtérítése iránti igény érvényesítésének eredményességét. [A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 349. § (1) bekezdés, 359. § (1) bekezdés; a 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Ht.) 85. § (1) bekezdés].
ÍH 2019.138 ÜGYVEZETŐ FELELŐSSÉGE HA A CÉG VEZETÉSÉHEZ SZÜKSÉGES ISMERETEKKEL NEM RENDELKEZIK
A gazdasági társaság alapítása során jogszabály az ügyvezető számára nem ír elő végzettséget, sem üzleti jártasságot, a gazdasági társaság szabadon alapítható. Ha azonban az ügyvezető tudja, hogy a társaság alapításához, vezetéséhez szükséges képességeknek nincs a birtokában és mégis vállalja vagy továbbfolytatja ügyvezetői tevékenységét, utóbb a pénzügyi-gazdasági ismeretek hiányára - felelőssége alóli kimentésként - nem hivatkozhat. [2006. évi V. tv. (Ctv.) 118/B. § (1), (4) bekezdés 2003. évi XCII. törvény (Art.) 7. § (2) bekezdés; 1996. évi LXXXI. törvény (Taotv.) 4. §, 2000. évi C. törvény (Sztv.) 4. § (1) bekezdés]
ÍH 2019.142 A FELSZÁMOLÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE AZ ADÓS VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐJÉVEL SZEMBEN BÜNTETŐELJÁRÁS KEZDEMÉNYEZÉSÉNEK ELMARADÁSA MIATT
Ha a felszámoló nem kezdeményez az adós vezető tisztségviselőjével szemben büntetőeljárást, ez a magatartása akkor jogellenes és felróható, ha bizonyítottan felismerte, vagy - a gondos eljárás mellett - fel kellett ismernie, hogy olyan bűncselekmény elkövetésének a megalapozott gyanúja áll fenn, amely miatt az adós vagyona csökkent, és az ilyen vagyonkimentéssel szembeni fellépéssel a felszámolói vagyon növelhető. A bűncselekmény gyanúját felvető magatartás miatt bekövetkezett kár alapján a polgári jogi kártérítési felelősség érvényesítésének nem előfeltétele a károkozó büntetőjogi felelősségének a megállapítása. Ezért amennyiben a felszámoló gondos eljárása mellett sem kezdeményez az adós vezető tisztségviselőjével szemben, annak a vagyon csökkenését eredményező és bűncselekmény gyanúját felvető magatartása miatt büntetőeljárást, a hitelezővel szemben emiatt a kártérítési felelőssége csak akkor áll fenn, ha a hitelezői igény a vezető tisztségviselővel szembeni érvényesítését bizonyítottan a büntetőeljárás elmaradása hiúsította meg. [Alkalmazott jogszabályok: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 339. § (1) bekezdés; a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519. §; a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33. § (4) bekezdés, 54. § (1) bekezdés.]
ÍH 2020.21 IDEIGLENES INTÉZKEDÉS, KÁRTÉRÍTÉSI JÁRADÉK
Köztudomású tény, hogy fejlesztő foglalkozásokkal a gyermek készségei erősíthetők. A fogyatékos gyermeket nevelő felpereseknek méltányolható érdekük, hogy az elérhető legjobb állapothoz segítsék hozzá gyermeküket, ugyanakkor nem várható el tőlük a fejlesztés költségeinek erőn felüli, az egyéb szükségleteik kielégítésének feláldozásával történő biztosítása. E különös méltánylást érdemlő körülmények indokolják, hogy a bíróság ideiglenes intézkedéssel kötelezze a terhesgondozás során valószínűsítetten mulasztó alpereseket olyan összegű kártérítési járadék megfizetésére, amely a fejlesztéssel járó anyagi terhek viselésében megfelelő segítséget jelent a felperesek számára.
Alkalmazott jogszabályok: 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 103. § (1) bekezdés.
I. A Cstv. 33/A. §-ára alapított kereset esetén a felperes bizonyítási érdekébe tartozik a vezető tisztségviselő hitelezői érdekeket sértő magatartása (mulasztása) és a hitelezői igények meghiúsulása közti ok-okozati összefüggés bizonyítása. A bizonyítási érdek a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésében írt tényállás esetén sem fordul át az alperesre.
II. Ha az adós iratait a vezető tisztségviselő a felszámolónak nem adta át, a felperes bizonyítási szükséghelyzetben van, melynek következtében azt a tényt, hogy az alperes hitelezői érdekeket sértő magatartása és a hitelezői igények kielégítésének meghiúsulása közt fennáll az ok-okozati összefüggés, valónak kell elfogadni.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1991. évi XLIX. tv. 33/A. §; 2016. évi CXXX. tv. 265. § (1)-(3) bek.
BDT 2020.4123.
I. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének szempontjából a likvid vagyon részeként nem csupán a meglévő pénzeszközöket, hanem az egy éven belül pénzeszközzé tehető egyéb forgóeszközöket is figyelembe kell venni. A forgóeszközök között kimutatott követelésállomány összetétele, esedékessége, valamint megtérülésének esélye azonban nagyban befolyásolja a forgóeszköz-állomány likvid jellegét, amely szakértő igénybevételét teszi szükségessé.
II. Ha az elsőfokú bíróság elmulasztja az anyagi pervezetés körében felhívni a fél figyelmét arra, hogy a tényállításának alátámasztása szakértői bizonyítás útján lehetséges, majd a másodfokú bíróság pótolja az elsőfokú bíróság eljárásának ezt a hiányát, amely eredményeként a fél indítványozza a szakértői bizonyítás lefolytatását, úgy - arra tekintettel, hogy a másodfokú bíróság által végzett anyagi pervezetés és az azt követően tett indítvány következményeként a másodfokú eljárásban nem az elsőfokú bíróság által már megkezdett bizonyítás kiegészítése, hanem az elsőfokú eljárásban mellőzött teljes szakértői bizonyítás lefolytatása válik szükségessé - a másodfokú bíróság annak ellenére hatályon kívül helyezheti az elsőfokú ítéletet, hogy a fellebbezés csak az ítélet megváltoztatását kérte.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2016. évi CXXX. tv. 237. § (2) bek., 317. § (1) bek. a) pont, 369. § (3) és (4) bek., 381. §, 384. § (2) bek.; 1991. évi XLIX. tv. 33/A. § (1) bek.
I. Ha az eltérő jogalkalmazás kiküszöbölésére a Kúria jogegységi határozatot alkot, az ezt követően hozott törvénysértő intézkedés miatt indított kártérítési perben a bíróság nem hivatkozhat a felróhatóság kimentése érdekében arra, hogy a jogegységi határozattal ellentétes jogalkalmazása nem volt kirívóan téves.
II. A börtönbüntetés végrehajtásának elévülése ellenére történő foganatosítása miatt indított kártérítési perben a Bv. törvény tarifális rendelkezése nem alkalmazható.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1959. évi IV. tv. 339. § (1) bek., 349. § (1) bek.; 2013. évi V. tv. 6:519. §, 6:549. § (1) bek.; 2011. évi CLXI. tv. 42. § (1) bek.; 2013. évi CCXL. tv. 10/A. §; 4/2006. BJE határozat
A civil szervezet működési autonómiája nem terjedhet odáig, hogy a vadásztársaságba való tagfelvételt, illetve a tagsági viszony fenntartását a szerződési szabadság elvének sérelmével a tagoknak a tagsági viszonyuktól független vadkár iránti igényükről való lemondásához kösse.
Alkalmazott jogszabályhelyek: Alaptörvény XV. cikk; 2013. évi V. tv. 3:4. § (1)-(3) bek., 6:59. § (1)-(2) bek., 6:526. §; 2011. évi CLXXV. tv. 3. § (1)-(4) bek.; 2003. évi CXXV. tv. 8. § q) pont; 1996. évi LV. tv. 3. § (1) bek., 4. §, 13. § (2) bek., 75. § (1) bek., 81. §
A háziorvosi praxis működtetésére kötött feladatellátási szerződés jogellenes felmondása következtében a praxisjog elértéktelenedése, elvesztése miatt a háziorvos kártérítési igényt érvényesíthet.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1959. évi IV. tv. 339. § (1) bek.; 2000. évi II. tv. 1. § (2) bek. c) pont, 2. § (1) bek., 2/B. § (5) bek.; 313/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet 14. § (2) bek.
A közös károkozás megvalósul, ha a kárt az egyik károkozó szerződésszegése és egy vagy több további károkozó szerződésen kívüli magatartása okozza. A károkozók egyetemlegesen felelnek akkor is, ha a deliktuális felelősség eltérő alakzatai alapján állnak helyt.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2013. évi V. tv. 6:519. §, 6:521. §, 6:535. §, 6:539. §; 1988. évi I. tv. 34. §; KRESZ 28. §
Ha a beteg hátrányosan megváltozott egészségi állapota részben az egészségügyi szolgáltató kezelésével össze nem függő külső ok miatt, részben pedig az egészségügyi szolgáltató eljárásával összefüggésben alakult ki, az egészségügyi szolgáltató csak a magatartásával okozati összefüggésben bekövetkezett hátrányokért felel.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1959. évi IV. tv. 318. §, 339. § (1) bek.; 1997. évi CLIV. tv. 77. §, 244. §
BDT 2020.4145.
I. A környezetkárosodás, környezetkárosítás, kármentesítéssel kapcsolatos kötelezettségek megszegése esetére a biztosíték nyújtásának elrendeléséhez az erre igényt tartó félnek kell a felelősség megállapításához szükséges tényállási elemeket (fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, hitelezői érdekek figyelmen kívül hagyása, vagyoncsökkenés, hitelezői igények kielégítése meghiúsításának lehetősége, okozati összefüggés) valószínűsítenie.
II. A biztosíték nyújtása iránt előterjesztett kérelem tárgyában hozott végzés elleni fellebbezési eljárás tárgyának értéke nem meghatározható.
Alkalmazott jogszabályhely: 1991. évi XLIX. tv. 33/A. §
BDT 2020.4147.
A fogva tartás hátrányos - 2016. december 31-ig meg nem szűnt - körülményei miatt a büntetőbíróság hatáskörébe tartozó kártalanítás kérhető, egyéb igény nem érvényesíthető.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2013. évi CCXL. tv. 10/A. § (1)-(3) bek., 70/A. § (5) bek. c) pont; 2016. évi CXXX. tv. 176. § (1) bek. b) pont ■
Visszaugrás
