1. Az 1916-ban elfogadott és 1917-ben hatályba lépett brazil Polgári jogi törvénykönyv (Código civil), amelyet számos jogtudós a latin-amerikai kodifikációk körében a legeredetibb törvényműnek tekint, hasonlóan az 1960. május 1-én hatályba lépett első magyar Polgári törvénykönyvhöz (a továbbiakban Ptk.) több évtizeden át tartó intenzív kodifikációs munka eredménye volt.[1] Hangsúlyozni kívánjuk, hogy - Brazíliától eltérőn - Magyarországon a Kiegyezést követően kezdődő magánjogi kodifikációs munkák 1959-ig nem vezettek eredményre, azaz tervezetek maradtak.[2]
Sajátossága a brazíliai magánjognak az, hogy a függetlenségét 1822. szeptember 7-én deklaráló országban egy 1823-ban elfogadott törvény (ley) értelmében az 1821. április 25-e előtt kihirdetett portugál statútumok, így a magánjogot rendező Ordenagőes Filipinas (1603) is, továbbá más törvények és dekrétumok továbbra is hatályban maradtak.[3] A független, szuverén állam, Brazília 1824-ben elfogadott és hatályba lépett első alkotmányának (constituigao) 179. cikke rendelkezik az "igazságon és a méltányosság szilárd alapjain" nyugvó polgári jogi és büntetőjogi törvény mielőbbi megalkotásáról.[4]
A számos kodifikációs tervezet közül kiemelkedik a kitűnő római jogász és kodifikátor Augusto Teixeira de Freitas (1816-1883)[5] által szerkesztett tervezet (Esbogo) [1860-65], amely a polgári jog (direito civil) és a kereskedelmi jog (direito comercial illetve direito mercantil) anyagát egyesíti magában.[6] Sajátos módon ez a Teixeira de Freitas-féle[7] tervezet a későbbiek során nem is annyira
- 153/154 -
Brazíliában, mint inkább Argentinában volt hatással a magánjog elsősorban Dalmacio Vélez Sársfield (1800-1875) nevéhez kapcsolódó kodifikációjára.[8]
2. Az 1917. január 1-jén hatályba lépett, ma már nem hatályos brazil polgári törvénykönyv[9] a német Bürgerliches Gesetzbuch-hoz (BGB-hez) hasonlóan, a pandektarendszert követve[10] általános részre (1-179 cikk) és különös részre (családi jog, dologi jog, kötelmi jog, öröklési jog) tagolódott. A brazil kódexnek is volt "Einführungsgesetz"-e, amely még a nemzetközi (köz)jog egyes elveit is tartalmazta. A brazil Polgári jogi törvénykönyv "eklektikus természetű" volt, mivel tartalmilag döntően a francia Code civil, strukturáját tekintve pedig a német BGB hatását tükrözte.[11] Az 1807 cikkből álló kódex rövidebb volt, mint a német BGB, amely szerkesztése illetve hatálybalépése idején 2385 paragrafusból állt.
A brazil kormány 1940-ben három neves jogászból (Orosimbo Nonato, Philadelfo Azevedo és Hahnemann Guimaráes) álló bizottságot nevezett ki abból a célból, hogy előkészítse a Magánjogi Törvénykönyv átfogó revízióját. A bizottság feladatát elsősorban abban látta, hogy felszámolja azoknak a jogelveknek a dualizmusát, amelyek a magánjog és a kereskedelmi jog területén nyernek alkalmazást. A Kötelmi jogi kódex előtervezetének (Anteprojeto de Código das obrigagőes) közzétételére már a következő évben, 1941 -ben sor került. Ez az 1941-es Előtervezet az 1881 -es svájci Kötelmi jogi törvényhez hasonlóan a kereskedelmi jogot is tartalmazza, tehát kötelmi jogi "code unique"-tervezet.
Az önálló kódexben szabályozandó kereskedelmi jog koncepciója (concept dualiste) 1963-ig tekinthető uralkodónak Brazíliában. A brazil kormány 1967-ben döntött arról, hogy a kötelmi jogot is az egységes magánjogi kódexnek ("code unique des obligations") kell magában foglalnia. Az átfogó reformra illetve revízióra irányuló munka húsz éven át azonban gyakorlatilag, ténylegesen szünetelt. A
- 154/155 -
kormány az igazságügyi miniszter szorgalmazására 1961-ben rendelkezett a kodifikációs munka újrakezdéséről.
3. Az új Magánjogi Törvénykönyv tervezetének kidolgozásával még ugyanebben az évben megbízott neves civilista, Orlando Gomes professzor vezetésével működő bizottság 1963-ban egy 964 cikkből álló projektumot (Anteprojeto de Código Civil) készített el - ezt 1964-ben egy másik bizottság[12] 870 cikkre redukálta -, amely négy részre tagolódik. A revideált Előtervezet, amely a személyek jogát, a családi jogot, a dologi jogot, valamint az öröklési jogot foglalta magába, több oldalú kritika tárgyát képezte. Többen felvetették, hogy a családi jognak ebben a rendszerben, megjegyzendő, hogy a kötelmi jogot az ezekben az években uralkodó nézet szerint, hasonlóan a svájci magánjogi kodifikációhoz, önálló kódex szabályozná, a dologi jogi részt követően, tehát az öröklési jog előtt kellene elhelyezkednie. E rendszer mellett szóló érv, hogy a brazíliai egyetemek jogi karain a családi jog és az öröklési jog, mint kötelezően oktatott tantárgyak, az utolsó év programjában szerepelnek a tanrendben.
4. 1965-ben sor került a fentebb már említett 1941-es Kötelmi jogi kódex előtervezet átdolgozott változata szövegének publikálására. A német BGB kötelmi jogi részére támaszkodó 1965-ből származó Caio Mário da Silva Pereira-szerkesztette Kötelmi jogi kódex előtervezet (Anteprojeto de Código de Obrigacőes), első része 952 cikkből és kilenc fejezetből állt. Az Előtervezet első része a jogügyleteket, a kötelmeket és a szerződéseket általában szabályozza. Az Előtervezet második, Sylvio Marcondes által 1964-ben kidolgozott része a társaságokat és a kereskedelmi tevékenységet szabályozza 422 cikkben a code unique koncepciót követve. A kötelmi jogi kódex előtervezetének harmadik része, mely Theophilo de Azevedo Santos 1964-ben közzétett munkája az értékpapírjogot szabályozta 300 cikkben. A kötelmi jog önálló kódexben való szabályozásának terve, elgondolása azonban igen heves ellenzésre talált. A svájci modellre való hivatkozás Orlando Gomes részéről azért nem volt elfogadható, mert Svájcban az ország alkotmányos rendszere nem tette lehetővé a szövetségi szinten történő átfogó magánjogi kodifikációt.[13]
Brazíliában a magánjog egészére kiterjedő törvényhozásnak a szövetségi parlament részéről, mint erre már az 1824-ben elfogadott alkotmány is utalt, nem volt alkotmányos akadálya. A kötelmi jogot önálló törvényben szabályozni kívánó koncepció hívei az általános részt (Parte geral) feleslegesnek ítélték a magánjogi törvénykönyv rendszerében. Hivatkoztak többek között arra, hogy az általános rész (Allgemeiner Teil) létjogosultsága a német BGB-ben is vitatott volt a kódex szerkesztése során és a kihirdetést követően egyaránt. A brazil jogi irodalomban, doktrínában Hahneman Guimará és Orosimbo Nonato általános rész ellen felhozott
- 155/156 -
érvei - amelyek jórészt Eugen Ehrlich (1862-1922) általános részt kritizáló érveivel azonosak - azonban nem találtak elfogadásra.[14]
5. A két előtervezetre támaszkodott a H. Castello Branca elnök által 1965. október 12-én a Kongresszus elé terjesztett Polgári törvénykönyv és Kötelmi jogi törvény tervezet, mely utóbbi ezúttal egységes szerkezetbe foglalt formában (1501 cikk) került közzétételre. A különösen a családi jogi részt hevesen bírálók ellenállása miatt azonban a szövetségi kormány mindkét tervezetet 1966-ban visszavonta. 1969 májusában az igazságügyi miniszter a nemzetközi hírnévnek örvendő Miguel Reale (1920-2006) professzor vezette bizottságot bízta meg a kötelmi jogot is magában foglaló Ptk-tervezet kidolgozásával. A kódex-tervezetnek a kereskedelmi jogot is tartalmaznia kellett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
