(Ars Notaria 2010. 1. szám)
A szlovák Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok és Emberi Jogok Osztálya igazgatójának feljegyzései a közjegyzői állás betöltéséhez szükséges állampolgársági feltétel kérdését, illetve a fenntartás "jogosságának" az uniós szinten ismert pro és kontráit veszik górcső alá.
(A téma aktuális, hiszen az ún. régi tagállamok ügye[1] már az Európai Unió Bírósága (Bíróság) elé került, és döntés ebben az évben várható.)
Vnuková azon korábbi (2003/2004) uniós intézkedéseknek a bemutatásával kezdi összefoglalóját, melyek meghatározták az Európai Bizottság (EB) szakmai szolgáltatásokra (közöttük a közjegyzői szolgáltatásokra) vonatkozó reformját a belső piac megfelelő működése, vagyis további liberalizációja érdekében. Az EB a szellemi szabadfoglalkozásúakat érintő tagállami szabályok jelentős részét a gazdasági verseny akadályaként értelmezte, és kihasználva az Európai Közösséget létrehozó szerződés (EKSZ 226. cikk) adta eljárási lehetőséget, jogsértési eljárást indított a 2004-en és azt követően csatlakozott tagállamok ellen, amelyekben a közjegyzővé válás feltételeként megkövetelt a tagállami állampolgárság. Így kapott az Európai Bizottságtól indokolással ellátott állásfoglalást Csehország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia (megj. 2007-ben megtörtén EU csatlakozásukat követően pedig Románia és Bulgária), miszerint ezek az államok azzal, hogy csak saját állampolgáraik számár teszik lehetővé a közjegyzői tevékenység ellátását, megsértik a közösségi jogot.
A lépés logikusnak tekinthető a Bizottság részéről, a régi tagállamokra alkalmazott korábban indult eljárás fejleményeire tekintettel. Bár az elmúlt időszakban néhány tagállam, az állampolgársági követelményt eddig fenntartók közül, a Bizottság nyomására megszüntette a követelményt nemzeti jogában (pl. Észtország, Spanyolország, Olaszország, Hollandia), az eljárással sújtott államok többsége kitart korábbi álláspontja mellett. A közjegyzők tevékenysége, hatásköreik tagállamonként változnak, így teljesen azonos véleményt nem formálhattak az egyes tagállamok. Az álláspontok lényege viszont megegyezik egymással: a közjegyzők az EKSZ 45. cikkének (megj. a közhatalom gyakorlásában résztvevők kivétele a letelepedés szabadsága alól) kivétele alá tartoznak.
A szlovák állam hasonló véleményt formált az ügyben és a közjegyző hatósági jellegét a Szlovákiában ellátott egyes közjegyzői funkciókkal, illetve a szakma jogállásával támasztotta alá. Érvrendszerében a szlovák fél a nemzeti jogszabályokra, a közjegyzői törvény rendelkezéseire, a hagyatéki eljárás szabályozására (bírósági megbízottként jár el a közjegyző), valamint a büntetőtörvénykönyv közjegyzőket érintő részeire (amely többek között kimondja, hogy a közjegyző hatóságként jár el tevékenysége során) hivatkozott. Mindezek mellett utalt arra, hogy a szlovák Alkotmánybíróság 2005-ben szintén megerősítette a közjegyző közhatalom gyakorlásában történő részvételét. A nemzeti jogi érveket követően a szlovák állam a már jól ismert uniós jogforrásokat is segítségül hívta az EB-nek készült válaszában. Ide sorolható többek között a 44/2001 EK rendelet[2] (57.) cikk, a 2201/2003 EK rendelet[3], a 805/2004 EK rendelet[4], illetve számos irányelv és nemzetközi egyezmény. Érvelésével a szlovák fél azt kívánta bebizonyítani, hogy a közjegyzők részvétele a közhatalom gyakorlásában -ellentétben a Bizottság állításával- még véletlen sem marginális jellegű.
Az EB kitart eddigi álláspontja mellett, és nem úgy tekint a közjegyzőre, mint a közhatalom gyakorlásában résztvevő szervre, ennek fő oka a Bizottság szerint, hogy a közjegyző nem dönt vitás ügyekben. Az EB hasonlóképpen kifogásolta a tagállamoknál, hogy azok nem ültették át megfelelően az oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló 89/48/EK irányelvet (az irányelvet időközben felváltotta a 2005/36/EK irányelv, mely alól a közjegyzők kivételt képeznek), mely biztosíthatná a megfelelő szakmai követelményeket a közjegyzői funkció betöltéséhez.
Várható, hogy a tagállamok különböző jogsértési eljárási stádiuma ellenére, a Bíróság döntéshozatala során nem hagyja majd figyelmen kívül a többi, egyelőre még a bírósági eljárási szakasz előtt álló tagállam, hasonló ügyét.
M.A.
(Notar 2009. 11. szám)
Svédországban sok minden más. Ez érvényes a hivatalok illetékességére is. Aki Svédországban személyes dolgokat szeretne intézni, legyen az a családi állapot megváltozása (például házassággal) vagy a bejelentési kötelezettségének eleget tenni, az adóhivatalba kell mennie, nem a városházára. Az adóhivatal intézkedik, mert ő vezeti a lakossági jegyzéket, ami egy bejelentési regiszter, amelyben Svédország egész lakossága szerepel. Ennek a történelmi háttere a 16. századba nyúlik vissza, amikor is a svéd templomok könyvelést vezettek. A 20. század második felében elvesztették állami templomi státuszukat, így a lakossági regiszter vezetését az állami hivatalrendszer vette át. Az adóhivatalra esett a választás, ami például a házassági képességet vizsgálja. Házassági okirat, amiben az esküvőt dokumentálják, nem létezik. Az adóhivatal bevezeti a tényt a lakossági jegyzékbe, csak azután válik hivatalossá. Ezek után már le lehet kérni egy kivonatot, amit az ember bármikor és ingyenesen megtehet, akár az internetről is, mert hivatalos aláírás nélkül is érvényes, az országban mindenki által ismert és elfogadott.
A fentiekhez példákat is szolgáltat a cikk írója, szemléltetve azt, hogy milyen nehézségekbe ütközhetünk, ha egy másik országban szeretnénk ügyeinket intézni. Törekedni kell tehát arra, hogy a határt átlépő jogviszonyok az országok között ne ütközzenek. A közjegyzőknek ebben nagy feladatuk vagy, vagy legalábbis kellene, hogy legyen. Skandináviában ugyanis nem létezik latin közjegyzőség, csakis a svéd notarii publici, ami jogászokból, valamint gyakran ügyvédekből áll. A közjegyzői tevékenységet csak mellékesen végeznek. Feladatuk főleg az aláírások hitelesítése és a lottóhúzásokon való felügyelet. Ezen kívül az Apostille kiállítása is rájuk van ruházva (eredetileg a Svéd Külügyminisztérium feladatköre volt).
A latin közjegyzőségek működését, amelyek például Ausztriában, Franciaországban és Svájcban vannak, a hasonló rendszerben működő közjegyző komolyabb nehézségek nélkül megérti, nem így azonban a Svédországban, Dániában és Norvégiában működő közjegyzői struktúrát, amely komoly problémákhoz vezethet. Egy svéd állampolgárral azonban ugyanez a helyzet, mert ők meg például Németországban nincsenek tisztában azzal, hogy az adott ügyben közjegyzőhöz, ügyvédhez, hivatalhoz vagy bírósághoz forduljanak.
A cikk írója ugyanilyen példaként hozza fel azt, ha a közjegyzőnek az eljárása során a külföldön lévő bankszámláról kell rendelkeznie. Kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy ki is pontosan a jogosult és ez hogyan igazolható. Többek között ezek azok a problémák, amik még megoldásra várnak a latin és a svéd közjegyzői struktúra viszonyában.
A NOTAR 2009. decemberi száma átfogó elemzést tartalmaz továbbá a német családjogi szabályozást érintő reform 2008. novembere és 2009. októbere közötti fejleményeiről. A vizsgált időszakban a módosítások többek között a házassági vagyonjogra, a tartásra és az ellátás-kiegyenlítésre terjedtek ki. A reformok terjedelme területenként változó: míg a házassági vagyonjog területén csupán a részletszabályok pontosítására került sor, addig az ellátás-kiegyenlítés területén teljesen új rendszert vezetett be a jogalkotó. A reformok részeként 2009. szeptember 1-jén lépett hatályba a családjogi eljárási törvény, valamint ehhez kapcsolódóan változott a családjogi ügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságok rendszere is. A korábbi gyámügyi bíróság (Vormundschaftsgericht) helyébe a gondnoki bíróság (Betreuungsgericht) lépett, jóllehet utóbbi nem fedi le teljesen a korábbi gyámügyi bíróság feladatait. Ezentúl a gondnoki bíróság hatáskörébe tartozik a nagykorúak törvényes képviseletével kapcsolatos minden határozat is. A bajor közjegyzőket érintő módosítás, hogy Bajorországban 2009. augusztus 1-től a bejegyzett élettársi kapcsolat már nem csak a közjegyzők, hanem az anyakönyvvezetők előtt is létesíthető. Az családjogi reformokat bemutató átfogó tanulmány a jogszabályváltozások ismertetése mellett a kapcsolódó ítélkezési gyakorlat aktualitásaira is kitér, valamint gyakorlati tanácsokkal segíti a német közjegyzők munkáját.
A NOTAR 2009. évi decemberi száma emellett rövid történeti áttekintést tartalmaz az egykori Német Demokratikus Köztársaság közjegyzőségéről, a közjegyzői feladatköröket érintő bírósági gyakorlat fejleményeiről, valamint egy közjegyző-központú elemzését Balzac - A harmincéves asszony című művéről.
H. Gy.
(Notar 2010. 1. szám)
A Német Szövetségi Igazságügyminisztérium képviselője cikkében azt a német koalíciós szerződésben lefektetett szándékot támasztja alá jogi érvekkel, hogy lehetséges-e a bírósági hagyatéki eljárással kapcsolatos feladatok első fokon közjegyzőkre történő átruházása. Cikkében az vizsgálja továbbá, hogy egy ilyen feladatátruházás szükségessé tesz-e alkotmánymódosítást. (Dr. Oliver Vossius, a Német Közjegyzői Egyesület elnöke e kérdéssel kapcsolatban már kifejtetet, hogy ő maga ezt nem tartja szükségesnek az alkotmány módosítását. A közjegyzők tevékenysége és fegyelmi jogukra vonatkozó szabályok ugyanis olyan szinten összehasonlíthatók a bírókkal, hogy a német Alkotmány 33. szakaszának 4. bekezdése - mely szerint felséges feladatokat "szabály szerint" a közszférában dolgozókkal kell végeztetni - egy ilyen átruházással nem áll szemben.)
H. Gy.
(Notar 2010. 1. szám)
2009. október 23-25.-e között rendezte meg a Bajor Közjegyzői Egyesület a 2009-es Ba-jor-Pfalz közjegyzői napot. Dr. Brigitte Mandt - a rajnai-pfalzi Igazságügyminisztérium képviseletében - visszatekintett a 2009-es évre, amikor is többek között a nemek közti egyenlőség állt a viták középpontjában. A nők foglalkoztatottsága az igazságügy területén növekedést mutat, csak a Rajna-Pfalz tartományban lévő közjegyzőségben 8,5 % al nőtt a női foglalkoztatottak száma. Növekedésre azonban az elmúlt években felvett csekély munkavállalói létszám miatt nem lehet számítani, ezért arra bíztatott minden jelenlévőt, járjon utána, hogy a növekvő számok ellenére a magasan képzett női jogászokból miért csak kevesen végzik a közjegyzői munkát.
Ezután az igazságszolgáltatási politika céljai mutatta be abból a szempontból, hogy a sikeres mediáción keresztül hogyan lehet időben lezárni a jogvitákat. A rajnai-pfalz tartományban ezt még kiegészíti - ha még nem is mindenütt van jelen -, hogy nagy sikerrel vezették be az ún. "mediációs bírót". A viták elkerülése érdekében a közjegyzőkre fontos szerep hárul, mivel ők a szerződés kialakításával a jogi viták keletkezését előre meg tudják akadályozni.
Mandt az elektronikus jogi életben is dicsérte a közjegyzőkkel való együttműködést, különösen ami az elektronikus cégbejegyzést illetve tulajdoni lapok lekérdezéseit illeti.
Végül kiemelte az Igazságügyminisztérium és a Közjegyzői Kamara elmúlt 8 évben végzett eredményes közös munkáját.
H. Gy. ■
Lábjegyzetek:
[1] Ausztria, Belgium, Franciaország, Görögország, Luxemburg, Németország, később a listához csatlakozott Portugália)
[2] Brüsszel I. - a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet
[3] Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági jogi ügyekben és a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről
[4] 805/2004/EK Rendelet a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okiratról
Visszaugrás
