A közvetítés olyan sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy (a közvetítő) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.1
A közvetítés jellemzői attól függnek, hogy mi a közvetítés tárgya, kik a vitában álló felek, ki végzi a közvetítést, és milyen helyzetben kerül felajánlásra a közvetítés. A közvetítés az erőszak, az önsegítés, vagy a pereskedés alternatívája, amely különbözik a tanácsadás, tárgyalás, és döntőbíráskodás módszereitől. A mediáció olyan eljárás, amelyben a felek szabad akaratukból, közösen hoznak saját érdekeiket képviselő döntéseket.
A közvetítő a felek közötti kommunikáció, kooperáció és választási lehetőségek kialakításában segít, azonban a megállapodás kereteinek és tartalmának kidolgozásában a feleknek van aktív szerepe. Azaz "önrendelkezési" jogukról nem mondanak le, a döntés jogát nem adják át másnak.
A közvetítés bevezetésével lehetőség nyílik arra, hogy a felek (szülők) - akik a kommunikáció hiánya és a destruktív hozzáállás miatt nem képesek vitájukat rendezni - e módszer alkalmazásával nyugodt és diszkrét körülmények között, szakember segítségével, de saját értékeik, szükségleteik és normáik figyelembevételével létrehozzák megállapodásukat. Az, hogy a közvetítői eljárásban közvetlen kommunikációra "kényszerülnek" a résztvevők, elősegíti az egyezség véglegességét.
Az eljárásnak az a célja, hogy a konfliktus szereplőinek utat mutasson, hogy miként hozhatnak olyan közös döntéseket (a részvétel mértékétől függően), melyekért végül ők maguk felelnek. A mediáció különösen olyan egymással konfliktusban álló személyek részére alkalmas, akiknek a jövőben is együtt kell működni, mint például külön élő szülők a gyermekek, vagy üzleti partner hosszú távú kapcsolat vonatkozásában.2 A családi konfliktusok nagy része mögött tartós jogviszonyok húzódnak meg, így a vita rendezésének módja nem mellékes kérdés.
Érdemes elsőként áttekinteni, mely esetekben és mikor preferálja a Családjogi törvény3 (továbbiakban: Csjt.), hogy elsődlegesen a szülők döntsenek az őket - a családot - érintő jogkérdések tekintetében:
- A gyermek elhelyezéséről a szülők döntenek.4
- A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.5
- A házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak a házasság felbontása esetére rendezhetik a közös lakás további használatát, így megállapodhatnak abban is, hogy az egyik házastárs a lakást elhelyezési és térítési igény nélkül elhagyhatja. A megállapodást közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.6
- A kapcsolattartásról - szülők megegyezésének a hiányában, illetőleg a szülők és a gyám közötti vita esetében - gyámhatóság dönt. Ha házassági vagy gyermekelhelyezési per van folyamatban, a szülők megegyezésének a hiányában a kapcsolattartásról a bíróság dönt.7
- A házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat - házassági életközösség tartamára - szerződéssel rendezhetik. A szerződésben e törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül közös- illetőleg külön vagyonba.8
Általánosságban megállapítható, hogy a jogalkotó szándéka - a jogszabályok megalkotásával - arra irányul, hogy kellő cselekvési és döntési szabadságot, adjon a felek (szülők) családok részére a család életét meghatározó kérdések tekintetében, meghagyva ezzel a felek "önrendelkezési jogát" a saját (családi) életüket érintő ügyek tekintetében.
Vannak azonban a családjogi jogviszonyok speciális voltából fakadó egyéb rendelkezések is:
- A felek döntési illetve szerződési szabadsága mellett nem szabad megfeledkezni a kiskorú gyermek érdekéről, melyre a Csjt. alkalmazása során mindenkor figyelemmel kell eljárni.9 Így figyelemmel kell lenni, például a gyermekelhelyezésnél, gyermektartásnál vagy a kapcsolattartásnál.
- A házastársak közötti vagyoni viszonyokra (házassági vagyonjogi szerződés, házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó egyezség, a közös lakás használatában történő megállapodás stb.) - pedig - a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell. A bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy vagyoni igények rendezésénél egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz.
- A felek tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül a bíróságtól - az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is - csak akkor lehet kérni, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve, ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti. A 18. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, bár szerkezetileg a bontópernél került elhelyezésre, nemcsak a bontóperben, hanem az egyéb (gyermekelhelyezésre, gyermektartásra) vonatkozó perekben megkötött és tartós jogviszonyt rendező egyezségekre is vonatkozik. Tartós családjogi jogviszony a gyermekelhelyezés, a gyermektartás, a kapcsolattartás és a lakáshasználat.10
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 148. § (1) bekezdése szerint a bíróság a per bármely szakaszában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék. A házassági bontóperben a Pp. 285. § (3) bekezdése szerint a bíróság a per bármely szakaszában megkísérelheti a felek békítését. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 1. §-a úgy fogalmaz, hogy az ügyvéd hivatásának gyakorlásával - törvényes eszközökkel és módon - elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését. Közreműködik abban, hogy az ellenérdekű felek jogvitájukat megegyezéssel intézzék el.
A statisztikai adatokból megállapíthatjuk, hogy a családjogi perekben hatékony a per előtti és alatti békéltetés, az egyezségre való ösztönzés. A házassági bontóperek 70%-a fejeződik be egyező akaratnyilvánítással. (Természetesen a bontóperek fennmaradó 30%-a, következtetve a bontóperek nagy számából továbbra is rendkívül sok ügyet jelent és családot érint.) Ezekben az ügyekben a felek a járulékos kérdésekben egyezséget kötnek, ez a tény utal arra, hogy az ügyvédek is törekednek arra, hogy a családjogi viták gyorsan - mindkét fél és a gyermek érdekére is figyelemmel - megegyezéssel fejeződjenek be.
Az egyezségkötésnél a feleket azonban gyakran a közös életszakasz mielőbbi lezárása motiválja. Az elvált házastársakat a közös gyermek továbbra is összeköti, és e folyamatos kapcsolat során a régi sérelmek előkerülnek és megindul a hatósági eljárások végtelen folyamata.11
A gyermekvédelmi közvetítés szabályai a Gyer. 14/2003. (II. 12.) Korm. rendelettel történt módosításával kerültek megállapításra. A módosítás 2005. július 1-jétől arra az esetre, ha a szülők, illetve a 28. § (1) bekezdése szerinti jogosultak a kapcsolattartás módjában vagy idejében nem tudnak egyezségre jutni, a gyámhivatal felhívja a feleket a gyermekvédelmi közvetítői (mediációs) eljárás igénybevételének a lehetőségére. Közvetítői eljárás a végrehajtási eljárás során is igénybe vehető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
