https://doi.org/10.59851/jk.80.0708.1
Az Európai Gazdasági Közösség 1957-es megalakulásakor a hat alapító ország között jelentős különbségek voltak az állam gazdaságban betöltött szerepét illetően, ami az egész európai integráció közszolgáltatásokhoz való viszonyát meghatározta. Jelenleg a közszolgáltatások szabályozása és szervezése több "erős" uniós szakpolitikához is szervesen kapcsolódik, és egy-egy, e szempontból releváns rendelkezés alapító szerződésbe iktatása és megszövegezése mögött súlyos kormányzati érdekek állnak. A tanulmány ezt a fejlődéstörténetet mutatja be magyarországi nézőpontból, elsősorban a közüzemi díjak hatósági ármeghatározásának (ún. "rezsicsökkentés") példájára fókuszálva.
Tárgyszavak: általános gazdasági érdekű szolgáltatások, energiaellátás, hatósági ármeghatározás, uniós források, jogállamiság
The establishment of the European Economic Community (EEC) in 1957 revealed significant disparities among the six founding countries regarding the role of the state in the economy. These differences have substantially influenced the relationship between European integration and public services. Currently, the regulation and organisation of public services are closely tied to several key EU policies. Additionally, there are substantial governmental interests behind the inclusion and phrasing of relevant provisions in the founding treaties. This study presents a Hungarian perspective on this development, focusing primarily on the example of public price regulation of utility charges (so-called 'utility price cuts').
Keywords: services of general economic interest, energy supply, official pricing, EU funds, the rule of law
A közszolgáltatások mindennapjaink nélkülözhetetlen részei, igénybevételüket - problémamentes működésük esetén - ugyanakkor természetesnek tekintjük, sőt létezésük mindennapi rutintevékenységeink során nem is igazán tudatosul. Más a helyzet egy (akár csak néhány perces) áramkimaradás, csőtörés vagy vasúti felsővezeték-szakadás esetén, amikor is e szolgáltatások hiánya vagy minőségének romlása komoly fennakadásokat tud okozni munkánk elvégzésében, egyéb feladataink ellátásában vagy szabadidős programjaink élvezetében.
Hasonlóképpen ambivalens a közszolgáltatásokhoz való viszonya az európai integrációnak is. E terület sohasem került az Európai Unió létéről és rendeltetéséről szóló viták középpontjába, ugyanakkor a közszolgáltatások szabályozása és szervezése több "erős" uniós szakpolitikához is szervesen kapcsolódik, és egy-egy, e szempontból releváns rendelkezés alapító szerződésbe iktatása és megszövegezése mögött súlyos kormányzati érdekek állnak. A tanulmány ezt a fejlődéstörténetet mutatja be magyarországi nézőpontból, elsősorban a közüzemi díjak hatósági ármeghatározásának (ún. "rezsicsökkentés") példájára fókuszálva.
Az Európai Gazdasági Közösség 1957-es megalakulásakor a hat alapító ország között jelentős különbségek voltak az állam gazdaságban betöltött szerepét illetően. A már kezdetben is erős magánszektorral rendelkező országok attól tartottak, hogy azon tagok állami vállalatai, ahol erőteljesebb az állam gazdasági szerepvállalása, kiszorítják kisebb magánvállalkozásaikat a piacról, és ezért a szigorúbb versenyszabályok mellett érveltek. Az utóbbi országok ezzel szemben meg kívánták őrizni állami vállalataik privilégiumait. A Római Szerződést megelőző tárgyalások utolsó szakaszában végül kompromisszumos megoldás született. A közszolgáltatásokról (uniós jogi terminológiával általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról) szóló külön rendelkezés (jelenleg az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés, a továbbiakban: EUMSz, 106. cikke) mindkét érdekcsoportnak megfelelő üzenetet közvetít: az első bekezdés a közvállalkozásokra és az állami monopóliumokra is alkalmazni rendeli az alapító szerződések általános rendelkezéseit, külön kiemelve a versenyszabályokat. A második bekezdés ugyanakkor kivételt enged e rendelkezések alkalmazása alól az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat ellátó
- 301/302 -
vállalatok esetében.[1] Hasonló stratégiai érdekek vezérelték a tagállamokban fennálló tulajdoni rend sérthetetlenségét deklaráló cikk (jelenleg az EUMSz 345. cikke) megszövegezését is, amely később meghatározó jelentőségűvé vált az állami tulajdon közszolgáltató vállalatokban történő fenntartásának igazolása szempontjából.
Mindezek alapján kialakult egy kompromisszum, hogy az alapvető közszolgáltatások megszervezése és finanszírozása elsősorban a tagállamok hatáskörében marad. Éppen ezért az integráció korai évtizedeiben az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nem is igazán váltak "európai üggyé". Szerepük és jelentőségük azonban változott az idők során. A közszolgáltatások "európaizációja" mint célkitűzés először az 1980-as évek derekán jelent meg az Egységes Európai Okmány (EEO) hatályba lépésével, amely az egységes belső piac 1992. december 31-ig történő megteremtését tűzte ki célként. Ahogyan a nemzeti közlekedési és energiapiacok is egyre inkább a belső piaci program látóterébe kerültek, úgy a közszolgáltatási kötelezettségek egyre inkább a piac létrehozásának akadályaiként jelentkeztek.[2] Így az EEO által megindított folyamat a liberalizáció kiterjesztését eredményezte, amely ágazatról ágazatra valósult meg. Innentől kezdve válik érdekessé a hagyományos "közszolgáltatásoktól" eltérő európai uniós fogalomhasználat is: az "általános (gazdasági) érdekű szolgáltatások" sokkal inkább az igénybevétel közérdekű jellegét hangsúlyozza, és kevésbé a szolgáltatást nyújtó szervezet/intézmény jellegét. Vagyis az uniós fogalomhasználat alkalmasabb annak kifejezésére, hogy az általános érdekű szolgáltatásokat nemcsak az állam vagy ahhoz kötődő egységek, hanem magánszolgáltatók is hatékonyan nyújthatják[3] (ettől függetlenül a továbbiakban a két terminust szinonimaként használjuk).
A liberalizáció ugyanakkor feszültségekhez is vezetett, és tiltakozások, mozgalmak indultak az Unió alapító szerződésének módosítása érdekében, abból a célból, hogy a közszolgáltatások egyedi - azaz piacszabályozási szempontból kivételes - jellege a jogi szabályozás szintjén világosabban felismerhető legyen. E kritikus hangok vezettek 1996-ban a Bizottság általános érdekű szolgáltatásokról szóló első közleményének elfogadásához, amely különös figyelmet szentelt e területen a közszolgáltatások szociális elemeinek, valamint a piaci erők korlátainak. Később az Amszterdami Szerződés kiegészítette az alapító szerződést egy új rendelkezéssel (jelenleg az EUMSz 16. cikke), amely az Európai Unió alapelvei között megerősíti az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos kötelezettségek alkotmányos jelentőségét és védelmük szükségességét. Bár ennek tényleges jogi relevanciája meglehetősen kérdéses volt, annyi eredményt mindenképpen hozott, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra azóta kevésbé tekintenek úgy, mint a belső piac megvalósításának útjában álló akadályokra. Ezt a megközelítést a Bizottság és az Európai Unió Bírósága (EUB) gyakorlata is megerősítette; az Európai Unió Alapjogi Chartájának elfogadásával pedig az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés joga külön rendelkezésben (36. cikk) kapott helyet.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
