Egy, a régi - 1959. évi - Ptk. (régi Ptk.) hatálya alá tartozó ügyben, de az új kódexre[1] nézve is figyelmet érdemlő tényállás mellett született döntést tett közzé a Bírósági Határozatok szerkesztősége nemrégiben BH 2020.17. szám alatt. A döntvényfej a következőképpen szól: "A teljesítésnek a szerződésszegés ismeretében jogfenntartás nélküli elfogadása azt eredményezi, hogy a jogviszony megszűnését követően a szerződésszegéssel összefüggő igények pótlólagos érvényesítésével nem lehet utóbb bizonytalan jogi helyzetet teremteni. Csak a szerződő felek által is lényegesnek és súlyosnak tartott szerződésszegéshez fűződik hátrányos jogkövetkezmény, azaz a szerződés céljának teljesülését nem akadályozó, de formailag mégis szerződésszegésnek minősülő kötelezetti magatartásokra a jogosult utóbb méltánytalan előnyök szerzése végett nem hivatkozhat."
Az ügyben született jogerős ítélet (a Szegedi Ítélőtábla által hozott másodfokú döntéssel szemben) úgy foglalt állást, hogy a Ptk. 316. § (1) bekezdésének rendelkezése szigorú, feltétlen alkalmazást kívánó szabály. Kimondja, hogy abban az esetben, ha a jogosult a teljesítést a szerződésszegésről tudva elfogadja, a szerződésszegésből igényt utóbb csak akkor támaszthat, ha erre irányuló jogait fenntartotta. Ez a jogszabályhely tartalma szerint azt jelenti, hogy ha a jogosult a teljesítés idején a szerződésszegést felismerhette és a teljesítést ennek ellenére kifogás és jogfenntartás nélkül elfogadta, akkor elenyésznek (sic!) a késedelemmel összefüggésben a szerződésben vagy a jogszabályban kikötött jogai (sic!).
Az ítéletben a Kúria utalt következetes gyakorlatára, mely szerint megköveteli a perbelihez hasonló esetekben a jogfenntartást (Pfv.V.20839/2014/4. és Pfv.V.21.554/2015/6.). A bíróság álláspontja szerint e jogcselekmény a szerződéses kapcsolatokban garanciális szabálynak tekintendő, ezért figyelmen kívül hagyása nem lehetséges.
Fontos hangsúlyozni, hogy a döntés - és a gyakorlatot megalapozó többi, fent említett kúriai határozat egyaránt - a régi Ptk. 316. § (1) bekezdésének rendelkezésére hivatkozik. A norma valóban megkövetelte a jogfenntartást, és általában szólt a szerződésszegésből eredő igényről. Az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabályozása már nem tartalmaz a régi 316. §-hoz hasonló általános érvényű rendelkezést, mely valamennyi szerződésszegés esetére megkövetelné az érvényesíteni szándékozott igények fenntartását. A megváltozott jogszabályi környezet ellenére azonban az ítélet - a korábbi szabályozáson kicsit elgondolkodva - talán megér egy misét. Ennek több oka is van.
A vitás kérdés ugyanis elég nagy horderejű, az ítéletben hivatkozott, következetesnek mondott kúriai gyakorlat nem volt egységes, és a probléma elméleti elmélyítése sem felesleges.
A jogfenntartó nyilatkozat jogi jellege, a hozzá fűződő (vagy kapcsolható) joghatások sokáig hányódtak a praktikum tengerén anélkül, hogy a jelentőségüknek megfelelő figyelemben részesültek volna. Úgy vélem, hogy a témakör - e néhány soron túl is - érdeklődésre tarthat számot, a hatályos Ptk. új szemlélete pedig, mint látni fogjuk, kitűnő táptalajt szolgáltat ehhez. A munka dandárját nem a jelen cikk hivatott elvégezni, de "felhívás keringőre" - jogfenntartás nélkül -, tehát szabad a tánc.
A szóban forgó kérdésben kialakult ítélkezési gyakorlat tehát nem volt egységes, azt korán támadni kezdte az ellenérvek egész sora. Kezdhetjük ott, hogy a régi Ptk. 316. § (1) bekezdéséhez fűzött kommentár egy rövid közbevetéssel utal arra a követelményre, hogy a teljesítésnek a szerződésszegésről tudva történő elfogadása kizárólag úgy érthető, hogy a hiba a teljesítéskor kifejezetten szóba került, vagy a körülményekből teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a jogosult a hiba ismeretében fogadta el a teljesítést.[2] A jogosulti akarat ilyenkor egyértelműen feltérképezhető. A BDT 2010.2354. számú döntés például rögzítette, hogy pénztartozás részteljesítésének elfogadásakor nem kell a jogosultnak jogfenntartó nyilatkozatot tennie a főtartozás ki nem egyenlített részével, illetve a késedelmi kamattal összefüggő igényére annak érdekében, hogy ezt az igényt később érvényesíthesse. Jogfenntartó nyilatkozat hiányában is érvényesült ugyanis a régi Ptk. 293. §-a szerinti szabály, amely szerint ha a kötelezett kamattal és költséggel is tartozik, és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban a költségre, aztán a kamatra, végül a főtartozásra kell elszámolni. A kötelezett eltérő rendelkezése hatálytalan.
A határozat indokolása rámutat arra is, hogy a Ptk. 316. § egyértelmű megfogalmazása ellenére nem lehet minden esetben joglemondásként értelmezni a jogfenntartás nélküli teljesítést. Önmagában valamely jog érvényesítésének hiányából ugyanis - így az indokolás - még nem lehet arra következtetni, hogy a jogosult a jogáról lemondott.[3]
A most említett döntésen túl - melyet az eljáró bíróságok gyakran hivatkoznak - a BH 2019.170. számon közzétett határozat is rögzíti: a pénztartozás részteljesítésének elfogadásakor nem kell a jogosultnak jogfenntartó nyilatkozatot tennie sem a főtartozás ki nem egyenlített részére, sem a késedelmi kamattal összefüggő igényére annak érdekében, hogy ezt az igényét később érvényesíthesse.
Való igaz, hogy mindkét döntés késedelmi kamatra nézve és alapvetően a Ptk. 293. § elszámolási szabályára hivatkozva fejtette ki jogi álláspontját, a döntések azonban ennek figyelembevétele mellett is érdekesek. A döntések mintegy előrevetítik - előjelzik - a BDT 2020.4116. számon közzétett határozatban elfoglalt ítélőtáblai álláspontot, amely már az új Polgári Tör-
- 21/22 -
vénykönyvet alapul véve mondja ki: "a Ptk. azonban már tudatosan nem tartalmazza a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 316. § (1) bekezdését, mely szerint, ha a jogosult a teljesítést a szerződésszegésről tudva elfogadja, a szerződésszegésből igényt utóbb csak akkor támaszthat, ha erre irányuló jogait fenntartotta. E jogszabályi rendelkezés a perbeli jogvitára hatályos Ptk. szabályozása hiányában nem alkalmazható. Megjegyzi az eljáró ítélőtábla, hogy a bírói gyakorlat az 1959-es Ptk. hatálya alatt is szűkítette az ilyen okból bekövetkező jogosulti jogvesztés körét; késedelmes teljesítés elfogadása esetén csak kifejezett jogosulti joglemondó nyilatkozat esetén mentesülhetett a kötelezett a szerződésszegés jogkövetkezményei alól (BDT 2010.2354., Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.078/2008/4.)."
Az eddig elmondottak alapján is világosnak látszik, hogy a BH 2020.17. döntvényfejében kiemelt azon álláspont, mely szerint "a teljesítésnek a szerződésszegés ismeretében jogfenntartás nélküli elfogadása azt eredményezi, hogy a jogviszony megszűnését követően a szerződésszegéssel összefüggő igények pótlólagos érvényesítésével nem lehet utóbb bizonytalan jogi helyzetet teremteni" - a régi Ptk. 316. § regnálásának hatálya alatt is -, eléggé szélsőséges, merev hozzáállást tükröz. A jogfenntartó nyilatkozat jogi természetének inkább megfelelő az ökölvívásból kölcsönzött kifejezéssel élve a "fordított alapállással folytatott küzdelem". Nem az alanyi jogok - legyen azok törvényen vagy szerződésen nyugvók - megtartásához van szükség a teljesítés elfogadása esetén jogfenntartáshoz, hanem ellenkezőleg áll a helyzet: a jogról való lemondáshoz van szükség félre nem érthető, kifejezett jognyilatkozatra. A joglemondás szabályait ezzel összhangban fogalmazza meg szigorúan a polgári jog. A kifejezettség ebben az összefüggésben nem a jognyilatkozatok alakjára vonatkozik, hiszen jognyilatkozatot tenni általában lehet szóban, írásban és ráutaló magatartással is. A hangsúly - és ez lesz itt a lényeg, amennyire látjuk - sokkal inkább azon van, hogy az alanyi jog fenntartása helyett inkább az elenyészés elleni védelemben áll a jogfenntartó nyilatkozat szerepe, ez is csak akkor, ha ennek reális esélye fennáll. Az alanyi jog jogosultjáról nem azt feltételezzük, hogy jogfenntartás nélkül elsorvadni hagyná az igényét, hanem abból indulunk ki, hogy azzal élni kíván. Ez nem kis különbség amellett, hogy összességében véve sokkal inkább helyesnek tűnő kiindulópont.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
