I. Hosszabb ideje - lényegében 1987 óta - foglalkoztam a bírói hatalom problémakörével. E tárgyban a Magyar Jogász Egylet 1989-ben kiírt pályázatára benyújtott díjnyertes pályamunkámat1 1992-ben rövidített - lényegi - változatával publikáltam is.2 Ezekben a tanulmányokban - egyebek mellett - már foglalkoztam olyan kérdésekkel is, amelyek napjainkban ("a hatalom oldaláról") az ún. "kényes kérdések" közé sorolhatók, mint pl. a bírói függetlenség és garanciáinak alkotmányos megszövegezése, az ítélő táblák létrehozása, a bíráknak a politikai tevékenységben való részvétele, a bírák nyugellátása, valamint a bíróságok és bírák büntetőjogi jogvédelme. Ezek a problémák ma ismét elemi erővel törnek a jogélet felszínére. Mielőbbi megoldásuk - sok más egyéb bírósági szervezeti kérdés, működési, személyi és szervezeti feltétel biztosítása mellett - elodázhatatlanná és sürgetővé vált. E tanulmányban -néhány összefüggésben - a teljesség igénye nélkül ezekről a kérdésekről kívánom véleményemet kifejteni.
Hazánkban most a kormányváltás utáni időszakban vagyunk, s a Magyar Jog e problémakörrel az utóbbi évben nem foglalkozott. A felmerült problémák aktuálisaknak tűnnek, ezért is határoztam el, hogy ezekről szólni nem lesz hiábavaló. Csak utalni akarok arra, hogy a Bírák Lapja e témakörrel összefüggő egyéb fontos kérdésekkel, mint a bírói pályaút, a bírák illetményének, egyéb javadalmazásának, valamint juttatásainak kérdései stb. kollégáim oly alapossággal foglalkoztak, hogy ahhoz többet hozzáfűzni már nem kívánhatok. (L. Bírák Lapja, 2001. 1. szám: A Magyar Bírói Egyesület Országos Választmányának állásfoglalásai, 6-9. o.; Dr. Soós Gyula-Dr. Stelzámer Ottó-Dr. Tölg-Molnár László: A bírák anyagi és erkölcsi megbecsülése. 8-14. o.) Ezért e témákra itt nem térek ki.
II. Köztudott, hogy a parlamentáris demokráciákban a jogállam hatalmi konstrukciójában a hatalmi ágak (a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom) megosztásának klasszikus elve érvényesül. Ezek önállósága mellett működésük ellenőrzöttsége is biztosított: a törvényhozó hatalom tevékenységének alkotmányossága fölött az Alkotmánybíróság, a végrehajtó hatalom tevékenységének törvényessége és jogszerűsége fölött az országgyűlés és a közigazgatási hatóságok jogszabálysértő ügyeiben a közigazgatási bíróságok, míg a bíróságok működése fölött - a fellebbezési rendszer törvényi szabályozása eredményeként - a magasabb szintű bíróságok, az ítélkezési tevékenység országos egységének biztosítása tekintetében pedig a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága fejti ki a "biztonsági szelep" szerepét. Mindegyik hatalmi ág a maga sajátos - törvényekben (hatásköri és illetékességi szabályokkal) biztosított feladatát végzi. Teljes önállóságuk és egymástól való elválasztásuk maradéktalanul érvényesül. A jog uralma (a Rule of Law) így valósulhat meg, ez jellemzi legjobban a jogállamot. Ez utóbbival kapcsolatban dr. Sólyom László jogász-professzor, az Alkotmánybíróság volt elnöke akként nyilatkozott, hogy "a jog uralma valóban eljött", ... s éppen ezért "a politikának az alkotmány keretein belül kell maradnia, még az országgyűlés sem hozhat alkotmányellenes törvénye-ket."3 Erre már csak azt mondhatjuk: Így igaz. Jogilag képzett emberek körében tehát evidens: Az országgyűlés is csak olyan törvényt hozhat, amely nem áll ellentétben az alkotmány norma-szövegével, vagy annak szellemével, mondhatnám azt is, hogy általános értelmével és konstrukciójával, nem töri mega jogállam által meghirdetett és szavatolt jog uralmát. Ahol "kilóg a lóláb", tehát a jogi norma gellert kap, fals lesz, abban a pillanatban ez ellen fel kell lépni. Ez ugyanis a jogrendet és a jogbiztonságot, s végül is a jogállamiság érvényesülését veszélyezteti
Aktuálpolitikai véleményeket egy szakmai tartalmú tanulmányban nem helyes idézni, s én ezt nagyon jól tudom, de dr. Tölgyessy Pétert jól képzett, s kiváló jogásznak is ismerjük, ezért talán nem veszik zokon, ha az ő értékelését idézem, amelynek az a lényege, hogy a Bokros-csomag lehetőséget biztosított a gazdasági fejlődés felélénkítésére, s ez alapot adott volna a demokrácia és a jogállam további fejlődéséhez, de az Orbánkormány ezt a lehetőséget nem használta ki, hanem "kreatív jogértelmezéssel kerülte meg a jogállami garanciákat... (szerintem ide tartozik az ítélő táblák létrehozásával kapcsolatos kormányzati elhatározás is!), rendszeresen korlátozta az országgyűlési kontrollt,... kormányzati gyakorlata lényeges pontokon eltért az alkotmányba foglalt parlamenti berendezkedéstől..."4
A bírói függetlenségnek az egyik legfontosabb eleme a jogalkotás szakszerűsége, a jogrend és a jogbiztonság feltétlen érvényre juttatása. A törvényhozó hatalomnak csak az alkotmány lehet a "befolyásoló közege". A kormányzat politikai céljai vezérlik a törvényalkotás minőségét. Az Alkotmánybíróság a politikai célok helyességét, vagy az elérésükhöz szükséges intézkedéseket nem vizsgálhatja. Ezért az Alkotmánybírósá-nak csupán a szakmai (jogi) felelőssége vethető fel és vizsgálható, a politikai felelősség e tekintetben mindig a kormányt terheli. Ebből a nézőpontból kiindulva az Alkotmánybíróság a maffia-ellenes törvény alkotmányos vizsgálata alapján megállapította, hogy a Btk. 1999 márciusától hatályos módosítása alkotmánysértőnek nem minősíthető, ugyanis nem akadálya annak, hogy a törvényalkotó a bíró számára kötelezően alkalmazandó szabályokat írjon elő. A törvényt a bírónak alkalmaznia kell. Ez azonban nem ellentétes azzal, hogy a bíró a konkrét (egyedi, általa éppen tárgyalt) ügy elbírálása körében ne éljen a törvényben biztosított széles körű mérlegelési jogával. A bírói ítélkezésben ugyanis a törvény írott szabályai mellett a méltányossági és emberiességi követelményeknek is érvényesülniük kell. Ezek a bíró legalkalmasabb eszközei az egyéniesíthető (éppen az elkövetőre szabható és az általa elkövetett cselekménnyel arányban álló, valamint személyisége pozitív és negatív oldalaihoz is arányosítható) szankció minőségének és mértékének meghatározásához, vagyis az igazságos ítélet meghozatalához.
A jogrendszer egységének természetéből fakadóan a fentiek a polgári (és egyéb) jogviszonyok területén történő ítélkezési tevékenységre is értendők. Természetesen a jogágak speciális, a másik jogágaktól eltérő szabályainak értelemszerű eltérő alkalmazását is figyelembe véve. Nem feltétlenül, s kritika nélkül kell elfogadni az olyan bíráló megállapítást, hogy a bírói ítélkezési tevékenységben "teljesen hiányzik a jogszabályokkal szembeni kritikai attitűd.?'5 Számos példát lehetne arra felhozni, amikor a bíró a konkrét ügy tárgyalásának felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordult az adott ügyben alkalmazandó anyagivagy eljárási jogszabály alkotmányos vizsgálata érdekében. A bírák tehát általában kritikai tudattal, éber lelkiismerettel, szinte azt állapíthatnánk meg, hogy "árgus szemekkel" vizsgálják az általuk alkalmazandó anyagi-és eljárási jogi jogszabályokat, véleményüket nem rejtik véka alá, nem szemérmesek és nem visszahúzódóak e körben (sem), ha valamely hibát (vagy általuk esetleg hibának vélt dolgot) észlelnek. A bírák szakmai testületei (a Polgári, Büntető, Munkaügyi, Közigazgatási stb. Kollégiumok) e tevékenységi körükben "tudományos műhelyeknek" tekinthetők, s az adott igazságszolgáltatási területen (főváros, megye stb.) biztosítják az igazságszolgáltatás egységének megteremtését, az egységes igazságszolgáltatási gyakorlat kialakulását, illetőleg folytatását. Ezt igazolják az adatok, hogy pl. 1990-től 1995-ig 124 ügyben terjesztettek elő a bírák az Alkotmánybírósághoz ilyen alkotmányossági vizsgálati kérelmeket, amelyekben az Alkotmánybíróság az Alkotmány 32/A. §-ában írt felhatalmazása alapján döntött.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
