A XX. század nagy népirtásait követően, a humanizmus és a jogegyenlőség szellemének újraéledése után az ember azt gondolná, hogy a XXI. századra a polgárosodásért folytatott, a kirekesztés és a megkülönböztetés elleni harc lassan a végéhez közeledik, legalábbis a jogalkotás szintjén. Csakhogy, úgy tűnik, ez koránt sincs így.
Lássunk egy olyan példát, ami nem csak provokáló, hanem egyszersmind arra is kényszerít bennünket, hogy újragondoljuk embertársainkhoz fűződő viszonyainkat. A példa nem más, mint az abortusz nagyon is kényes kérdésköre az eltűnő halálbüntetés árnyékában! Számos közíró, jogász, valamint politikus szerint en bloc az abortusz (az emberi magzat életének kioltása) legális, orvosilag és erkölcsileg is megengedhető, igazolható. A tanulmányom ezért a szexuális kapcsolatok lehetséges polgári jogi vonatkozásairól is szólni fog egy új Alkotmány fényében az állam életvédelmi kötelezettsége szempontjából, mert mint látni fogjuk: a Magyar Alkotmánybíróság szerint is rendelkezni kell erről a kérdésről alaptörvényi szinten is.
Nem kívánom jelen értekezésem keretében demográfiai és egyéb, pl. társadalmi munkamegosztást boncolgató elemzéssel terhelni az abortusszal kapcsolatosan létező jogi-morális (filozófiai) álláspontokat, hiszen az alkotmányjogban, az alapjogok területén vannak olyan kérdések, amelyeket sem közgazdasági, sem költségvetés-politikai szempontból nem lehet(ne) megkérdőjelezni. A közgazdasági és demográfiai elemzések hasznosak lehetnek ugyan az elkövetkező évtizedek (drámai) prognózisainak elkészítéséhez és a döntéshozók mozgásterének felméréséhez, valamint a (mai nemleges) döntéseik várható következményeinek becsléséhez, azonban az abortuszt elsősorban az alapjogok tekintetében kell megvizsgálni. Elemzésem alapja a 64/1991 (XII. 17.) AB határozat (továbbiakban: AB határozat). Ezt követően kerülhet csak sor a további szempontok mérlegelésére, akár a polgári jog területén is. A magzat élethez való jogával korábbi publikációmban1 már foglalkoztam, igaz, ekkor a súlyos fogyatékossággal élő ("megszületett") emberek és az állatok (új generációs) jogait vizsgáltam elsősorban. Akkor és ott állapítottam meg azt - amivel itt nem kívánok részletesebben foglalkozni -, hogy önmagában a tudat (illetve a szellemi képességek, értelmi felfogás) vagy akár a fájdalomérzet nem lehet az emberi mivolt döntő és meghatározó fokmérője, alapja, tulajdonsága.
Az abortusz kapcsán a jogi tényállások, helyzetek elemezésénél több szempont és élethelyzet is megvizsgálható és azok jogilag esetleg gyökeresen eltérően elemezhetőek is, azonban - részben terjedelmi okok miatt - most kizárólag arra az érdekes kérdésre szeretnék fókuszálni írásomban, hogy a jelenleg hatályos magyar szabályozás hogyan teszi lehetővé az abortuszt szociális szempontokra (vagyis az anya éppen aktuális anyagi nehézségeire) való hivatkozással, ennek minden szándékolt és nem szándékolt következményével, beleértve az ember mint jogalany - illetve Zlinkszky alkotmánybíró szóhasználatával élve az AB határozathoz fűzött párhuzamos véleménye alapján -: a magzat mint sajátos közjogi "jogtárgy" kérdését is.
Az EU-nak tulajdonképpen nincs álláspontja az egyik legfontosabb kérdéssel kapcsolatosan, nevezetesen: ki a személy, ki minősül(het) embernek és mennyiben érvényesül a (magzat) élethez való jog(a). Illetve mégis. Nézzük meg először a halálbüntetés kérdését! Az Európai Tanács 1998 óta fogad el irányelveket az emberi jogokról. Az első ilyen irányelvet 1998-ban (2008-ban felülvizsgálva) éppen a halálbüntetés témakörében hozta meg az EU. Ez az irány folytatódott 2007-ben az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa által, amikor a halálbüntetés elleni európai nap bevezetése mellett döntöttek egy közös nyilatkozat kiadásával, megerősítve a nem kormányzati szervezetek 2003-ban indult ugyanilyen irányú kezdeményezését. A Lisszaboni Szerződés mellékletét képező, 2009. december 1-je óta hatályban lévő és az EU elsődleges jogát képező, az Európai Unió Alapvető Jogokról szóló Chartája (továbbiakban: Alapjogi Karta) is hasonló jogtörténeti múlttal rendelkezik: közös nyilatkozat formájában született meg még 2003-ban.
Az Alapjogi Karta 2. cikke egyértelműen fogalmaz: minden embernek joga van az élethez.2 A 3. cikk 1. pontja ennél is továbbmegy: mindenkinek joga van a testének sérthetetlenségéhez.3 A Karta továbbá rendelkezéseket tartalmaz az eugenikával és a szervkereskedelemmel kapcsolatban is (3. cikk 2. pont) az "érintett személy" vonatkozásában, illetve az "emberi lények" klónozását illetően. Azaz egy cikkelyen belül háromféle jogi státuszú emberről beszélhetünk úgy, hogy az emberek között (általában: "everyone") elvileg nem lehet különbséget tenni, hiszen ugyanezen Karta 21. cikkelye rendelkezik a megkülönböztetés tilalmáról, beleértve a születés alapján történő megkülönböztetést is.4
Az Európai Unió egy 2007-es nyilatkozattal kiadott közleményében rögzítette, hogy 1997 óta az EU területén sehol sem hoztak halálos ítéletet és utalt arra is, hogy az emberi jogokról szóló európai egyezmény (ECHR) 6. jegyzőkönyvét - amely a halálbüntetés eltörlését írja elő béke idejére -, már valamennyi EU tagállam ratifikálta. A 13. jegyzőkönyvet, amely valamennyi esetre tiltja a halálbüntetést, már csak néhány tagállam nem ratifikálta ugyan, de valamennyi aláírta. A közlemény kiemelte azt is, hogy különösen aggasztó, hogy 2006 folyamán a világon 25 országban 1591 (2009-ben: 714) embert végeztek ki és emiatt az EU-nak sürgősen fel kell lépnie. Maga a nyilatkozat pedig kinyilvánította, hogy nem lehet olyan ország EU tagállam, amelyik nem törölte el a halálbüntetést.
Az Alapjogi Karta 2. cikkének 2. pontja úgy fogalmaz, hogy "Senkit sem lehet halálra ítélni vagy kivégezni."5 Kérdés, hogy a "senki" szó kit is takar. A "senki" lehet-e egy magzat is?6
Az abortusz, pontosabban a magzat élethez való joga kapcsán az európai intézmények már állást foglaltak korábban bizonyos kérdésekben. Az Európai Parlament több ízben foglalkozott a magzat élethez való jogának egyes kérdéseivel 1988 júliusától kezdődően (első megjelenési formája egy kutatási programjavaslat volt az Európai Tanács asztalán).7 Még 1988-ban született meg az ún. Rothley-jelentés a genetikai tervezés etikai és jogi problémáiról.8 1989-ben az Európai Parlament ezen jelentés elfogadását jelentő határozatában úgy foglalt állást a genetikai tervezés etikai és jogi problémái kapcsán, hogy a genetikai tervezés már 1989-ben tartós változásokat váltott ki a társadalomban, kiegészítve azzal, hogy nincsenek tudományos becslések arra nézve sem, hogy a genetikai módosítások milyen kockázatokkal járnak.9 Az abortusz problematikáját külön kezeli a határozat (kiemeli onnan), azonban kijelenti, hogy az emberi embrió jogi státuszát rendezni kell (29. pont). Továbbmenve (a 31. pontban) a határozat kiemeli, hogy nemcsak az embriókat, hanem a zigótákat is védelemben kell részesíteni és nem elegendő csupán útmutatókkal, ajánlásokkal kezelni ezt a problémát. A határozat szigorúan tiltatni kívánja - többek közt - az emberi embriók testrészeik miatti mesterséges életben tartását (36. pont), a halott embriók felhasználását pedig a "megszületett", de elhunyt testekkel hozná egy szintre jogi védelem tekintetében a tudományos és terápiás célok érdekében (37. pont).
1989-ben egy másik, ún. Casini-jelentés is napvilágot látott a mesterséges megtermékenyítés kapcsán, kifejtve, hogy korlátozni kell a létrehozott embriók számát és azok lefagyasztásának idejét is.10 8 évvel később az emlékezetes bárány-klónozást követően az Európai Parlament kitért az emberi klónozással kapcsolatos határozatában arra, hogy az emberi lények klónozását a tagállamoknak be kellene tiltaniuk.11 Ugyanebben az évben az Európai Parlament előírta, hogy az általa felállított európai szakértői bizottság révén kidolgozandó javaslatoknak az emberi méltóság talaján kell állniuk.12 Az Unió Tanácsa gyorsan reagált ezekre a törekvésekre: Amszterdamban a kormányfők politikai egységet hirdettek az emberi klónozás elleni küzdelemben és felkérték az Európai Bizottságot, hogy a biotechnológiai találmányok szabályozásánál ezen törekvésekre legyen figyelemmel.13 2000 szeptemberében az emberi klónozásról hozott külön határozatot az Európai Parlament.14 A határozat A) pontjában rögzítette az európai jogalkotó azt, hogy az emberi méltóság és az emberi lények értéke a tagállamok alkotmányainak fő védendő céljai között vannak. A határozat megerősíti a korábbi döntéseket: klónozás tilalma és az alternatív megoldások támogatása. A határozat 1. pontja kijelenti, hogy az emberi jogok és az emberi méltóság, valamint az emberi élet tisztelete a politikai jogalkotás állandó célja.
Az ezredforduló évének végén a politikai vita újabb állomásához érkeztek a képviselők: az Európai Parlamentben megbukott egy olyan kísérlet, amely az emberi embriók klónozását terápiás célokból mégis megengedte volna. Ugyanezen a napon, 2000. december 7-én az EP olyan határozatot hozott, amelyben a brit klónozási törvényre reagálva kiemeli, hogy az emberi méltóság és élet tiszteletet érdemel és ezért tiltja a klónozást. Egy héttel később, 2000. december 13-án pedig egy ideiglenes bizottság felállításáról határozott, hogy ezt a kérdést az európai törvényhozók jobban körüljárhassák.15
A bizottság munkájára építő jelentés 2001-ben készült el Francesco Fiori jelentéstevő európai parlamenti képviselő javaslata alapján. A jelentés L pontjában az emberi méltóságot helyezi a középpontba és ennek rendeli alá a javaslatban kifejtett érvelés logikáját. Hasonlóan a korábbi Európai Parlamenti határozathoz, az AH pontban az embrionális őssejtkutatás tilalmát szorgalmazza. A jelentés 6. pontja megerősíti továbbá azt is, hogy szükség van az "emberi lények" védelmére, a 66. pontjában pedig kifejezetten megkérdőjelezi az embriókkal való kísérletezést etikai szempontból is, s teszi ezt akkor is, ha azok mesterséges megtermékenyítésből (azaz ún. lefagyasztásból) "maradnak" vissza és helyette a meddő párok számára történő továbbadást (adaptálást), azaz a lefagyasztott emberi lények életben maradásának a lehetőségét helyezi előtérbe (67. és 87. pontok).
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) egyértelmű: emberi lényekről, emberekről tesz említést (1. cikk).16 A 6. cikk kimondja, hogy: "mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogalanyiságát bárhol elismerjék." A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya 16. cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van arra, hogy jogképesnek ismerjék el. A hatályos magyar szabályozás [Eütv. 165. § b) pont] ezzel szemben azt a magzatot tekinti emberi lénynek, aki a terhesség 12. hetét betöltötte, ám ennek ellenére is van arra jogi lehetőség, hogy a magzatot ettől az időponttól számítva másfél hónappal később is elpusztítsák (pl. orvosi diagnosztikai "tévedés" esetén).17 (Fontos tudni azt is, hogy a 1997-ben az Európa Tanács országai által elfogadott Ovideói Egyezmény18 alapján senkit sem lehet belegyezése nélkül a testi integritását sértő beavatkozás alá vetni - hasonlóan az Alapjogi Karta 3. cikkéhez).
"A magzat jogalanyiságának kérdése az Alkotmány értelmezésével nem dönthető el." - jelenti ki a 64/1991 (XII. 17.) többségi AB határozat. Ugyanez a határozat később mégis, a saját hatáskörén is túllépve eldönti ezt a kérdést: "A magzat a magyar jog szerint nem jogalany", pedig az alapvető jogokról és azok korlátozásáról csak törvény (Alkotmány) dönthet (vagyis az AB nem), de erről még később szó lesz.
A jelenlegi magyar Alkotmány (a többször módosított és 2010 augusztusában hatályban lévő 1949. évi XX. törvény) szinte paradox módon nem személyekről, hanem "ember"-ről tesz említést, amikor a 8. § rögzíti, hogy: "(1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelezettsége." Az Alkotmány 54. paragrafusa kimondja továbbá, hogy: a "Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelytől senkit sem lehet önkényesen megfosztani." A többségi AB határozat még azt is hozzáteszi, hogy az állam elsőrendű kötelessége az emberi élet védelme: »Az állam kötelessége az alapvető jogok "tiszteletben tartására és védelmére" a szubjektív alapjogokkal kapcsolatban nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell megsértésüktől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről.«
Az AB határozat azt is kifejti, hogy: "(…) magzat jogalanyiságáról való döntés a határozat összefüggésében arra vonatkozik, hogy a magzat a jog szerint ember-e. (…) Ha a magzat jogalany, akkor az abortusz szabályai elsősorban a magzatok között tesznek különbséget, márpedig az élethez való jog tekintetében ez kizárt. Ha viszont a magzat jogilag nem ember, mérlegelés tárgya lehet, hogy az abortusz az anya melyik alapjogát érinti úgy, hogy annak tekintetében a megkülönböztetés felmerülhet." A fogyatékos személyek jogairól szóló új ENSZ Egyezmény 10. cikke egyértelműen fogalmaz: "(…) minden embernek elidegeníthetetlen joga van az élethez, és (az államok) meghoznak minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára e jog másokkal azonos alapon történő hatékony élvezetét." Ez alapján megállapítható, hogy a Magyar Köztársaság által már ratifikált nemzetközi egyezménnyel ellentétes az a gyakorlat, miszerint a magzatok között fogyatékosság alapján különbséget tesznek, hiszen a terhesség megszakítás szélesebb körben biztosított a fogyatékossággal élő magzatok esetében. A hazai civil szervezetek által elfogadott nem-kormányzati jelentés (Magyar Civil Caucus Párhuzamos Jelentése az ENSZ Egyezményről, 2010) kijelenti: "(…) az élethez való jog diszkriminációmentes biztosítása megköveteli, hogy a magzatok között se tehessünk önkényesen különbséget fogyatékosságuk okán."19 Azaz amennyiben a fogyatékos magzatok közötti különbségtétel tilos, akkor a magzatok jogalanyisága is nyilvánvaló.
Lábady alkotmánybíró az AB határozathoz fűzött különvéleményében így fogalmazott: "Ha a jog különböztethetne az emberi élet születés utáni és előtti fázisai között, sőt ez utóbbin belül esetleg tovább artikulálhatna például aszerint, hogy képes-e már a magzat a méhen kívüli életre vagy sem, illetőleg aszerint, hogy a magzat milyen távol vagy közel van a születéshez, genetikailag egészséges-e, vagy károsodott stb., akkor - elvben - ugyanezt a normatív megkülönböztetést - akár azonos szempontú ismérvek alapján is (csecsemő életképessége, születés utáni időhatár tűzése, életminősége, tudati, egészségi állapota stb.) - a már megszületett ember vonatkozásában is megtehetné." Mint láthattuk korábban, a nemrég hatályos Alapjogi Karta már tiltja a születés alapján történő megkülönböztetést. Amennyiben a születés az anya testétől való elválást jelenti csak - ahogy erre a kérdésre Zlinszky alkotmánybíró rámutatott párhuzamos véleményében - akkor megítélésem szerint az abortuszt kívánó nők nem a születés és a nem megszületés között választhatnak, hanem az élve született vagy meghalva született babáról döntenek úgy, hogy a halott állapotot ők maguk okoztatják. A magyar jog ennél tulajdonképpen enyhébb esetben - például az öngyilkosságban való közreműködést - is szigorúan bünteti.
Ilyenkor kérdés, hogy az abortuszt elszenvedő ember-e, még ha magzati korban is van. Lábady alkotmánybíró a vonatkozó AB határozat különvéleményében kifejtette, hogy a magzat befejezett genetikai individuum és a "veleszületettség" a nemzetközi egyezmények alapján (is) nem a születéssel szerzett, hanem elidegeníthetetlen, az emberrel "vele keletkezett". Azaz létéből, ember voltából eredő jogot jelent, és az "Alkotmány alapján semmivel sem igazolható, hogy a még meg nem születettnek nincs emberi méltósága és joga az élethez. (…) A méhmagzat élethez való joga egyedül csak az anya élethez való jogával konkurálhat."
A jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szintén a 8. paragrafusban úgy fogalmaz, hogy: "(1) A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. (2) A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő." (Kiemelés: a szerző.) Az ember jogképessége tehát általános, egyenlő és feltétlen. Ez azonban mintha nem látszódna meg a magyar jogrendszeren - úgy tűnik, minden kornak megvan a maga belső paradoxonja: gondoljunk csak a boszorkányégetésekre, amelyeket a tévesen értelmezett bibliai tanítások és a katolikus egyház - azóta már - megbánt ellentmondásai tettek lehetővé egy letűnt korban.
Ugyanakkor a Ptk. a 9. paragrafusában már korlátozóan fogalmaz a jogképesség tekintetében: a jogképesség akkor illeti meg az embert, ha egy bizonyos életszakaszon már túljutott, azaz elhagyta - élve - az anyaméhet, vagyis kor alapján már nem egyenlő a jogképesség biztosítása, megléte.20 Azaz a magzat akkor jogképes, ha egy bizonyos állapotban van, vagyis elvált már az anyától, függetlenül attól, hogy egyedül életképes-e vagy sem (pl. inkubátorra szoruló baba). Ameddig ugyanis nem "születik" meg a magzat, addig csupán feltételes jogalanyisága lehet. Például örökölhet, vagy dologi várományos lehet, feltéve, hogy megszületik. Addig egy függő jogi helyzet áll be öröklési szempontból, a magzatnak vagyoni jogosultsága van (és ilyennel csak természetes és jogi személy rendelkezhet, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező jogalanyok).
A Ptk. 10. paragrafusa lehetővé teszi azt is, hogy a gyermek részére már megszületése előtt gondnokot lehessen kirendelni, ha az a jogainak a megóvása érdekében szükséges, különösen, ha a gyermek és a törvényes képviselője között érdekellentét van. Ez a szabály szintén a magzat jogalanyiságát ismerheti el - ugyanis dolgoknak, tárgyaknak nem lehet gondnokot kirendeltetni. Erre egyébként sor is került az ún. bajai magzat-perben. 1998-ban lezajlott tárgyaláson egy akkor 13 éves kislány egy 24 éves férfitől állapotos lett és abortuszt szeretett volna, szabadulva magzatától. Egy magát életpártinak minősítő társadalmi szervezet egy meghatározott összeget (vagyont) helyezett letétbe a magzat javára, így a magzatnak dologi várománya keletkezett. Erre és - többek közt - a magzat és az anya közötti részben vagyoni (tulajdonjogi) érdekellentétre alapozták a keresetet, megakadályozandó a kérvényezett és tervezett abortuszt. (Az elsőfokú határozat úgy rendelkezett, hogy a per jogerős befejezéséig a műtét nem végezhető el - ennek ellenére mégis elvégezték a beavatkozást és a per így meg is szűnt.)
A politikai és meglehetősen éles hangvételű, abortuszra bátorító médiacirkuszt leszámítva a per több jogi érdekességet is hordozott. Az egyik az, hogy a bíróság az Alkotmányt önhatalmúlag és egyedül értelmezte - megfelelő és kifejezett törvényi fogódzók nélkül. Az ítélet többször is hivatkozott a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatra. Az ítélet erre vonatkozó része nemcsak tanulságos, hanem elgondolkodtató is abból a szempontból, hogy a jogalkalmazó is tisztában volt azzal, hogy a magzat (nem rögzített) jogalanyisága, jogképessége nem egy teljes mértékben letisztult érvelésen alapul.21 A másik érdekesség az volt, hogy az abortuszt támogató perbeli képviselő eljárási szabályra is hivatkozott (nevezetesen: polgári jogi védelem csak a személyeket illeti meg) egy alapjogi, az élethez való alapjog kapcsán, előtérbe helyezve az anya önrendelkezésére vonatkozó jogát (miszerint: az anya dönthet élő magzata életéről). Ráadásul - szólt az érvelés - az anya egy államilag engedélyezett eljárás keretében kívánja az abortuszt elvégeztetni, azaz hiányzott a jogellenesség is (lásd a kivégzésre vonatkozó korábbi megjegyzésemet).
Az idézett AB határozat a női önrendelkezés kapcsán az alábbiakat rögzítette: "Az önrendelkezési jog mint a magzati élet feletti rendelkezés alapja eleve csak akkor merülhet fel, ha feltesszük, hogy a magzat jogilag nem ember. Ha a magzat jogalany, alanyi joga van az élethez. Ebben az esetben az anya önrendelkezési joga szabály szerint nem, hanem csupán néhány rendkívüli határesetben érvényesülhet. Ekkor az önrendelkezési jogra hivatkozva éppúgy nem lehet megszakítani a terhességet, mint ahogy nem lehet megölni a kilenc hónapig tartó másállapotnál bizonyosan nagyobb terhet jelentő, már megszületett nyitott gerincű csecsemőt. (Ugyanígy nem lehet az ápoló önrendelkezésére hivatkozva halálba segíteni a magatehetetlen, ápolásra szoruló öreget sem, jóllehet gondozója életét és önrendelkezési jogát esetleg sokkal súlyosabban korlátozza, mintha az anyának gyerekéről kellene gondoskodnia.)"
Ezért tulajdonképpen nem is csodálkozhatunk azon, hogy a jelenlegi magyar jog már különbséget tesz különböző korú emberek jogképessége tekintetében:22 a méhmagzat élethez való jogát - a magzattól kívülálló okokból, bizonyos esetekben - jogilag és legálisan megtagadhatónak, mellőzhetőnek tartja.23 A magyar jogban tehát a méhmagzatnak nincs (abszolút) jogalanyisága. Egy olyan tárgyhoz24 hasonlít, amely nem forgalomképes, mégis rendelkezik feltételes öröklési képességgel, amennyiben "élve megszületik". A Magyar Köztársaság mindeközben kiemelten védi a gyermekek jogait és törvény mondja ki, hogy a szülők nem tulajdonolják, de még csak nem is birtokolják a gyermekeiket, hanem csupán a szülői jogokat gyakorolhatják felettük. A gyermekek jogairól szóló 1989-es New York-i Egyezmény kimondja, hogy gyermek a 18 év alatti emberi lény ("human being", és nem a magyar fordításban szereplő "személy")!25
Mindezekre figyelemmel mélyen kérdéses, hogy az AB a megfelelő kérdést tette-e fel a hivatkozott AB határozatban. Az ugyanis, hogy a magzat ember-e vagy sem, ténylegesen valóban nincs rögzítve az Alkotmányban, de ez még nem jelenti azt, hogy "joghézag" lenne, különösen nem egy alkotmányos alapjog tekintetében: az élethez való jog kérdésében. Már csak azért sem kellene külön rögzíteni az emberi mivolt minőségét, mert egyre inkább kérdéses lehet minden egzakt (biológiai, fiziológiai) meghatározás, különösen a genetikai módosítások fényében. Amennyiben mégis rögzítésre kerülnének az emberi faj jellemzői, minden olyan későbbi lény, amely akár csak néhány századszázalékban is, de eltér a homo sapiens sapienstől, kiesne az emberi faj csoportjából, létrehozva alacsonyabb rendű élőlényeket és embereket.
Másfelől a halál sincsen konkrétan rögzítve az Alkotmányban az élethez való jog, így a jogképesség megszűnésének esetére sem, mint ahogy Lábady alkotmánybíró különvéleményében erre rámutatott. Létezik például a halál tényének bírói megállapítása, vagy magának a halálnak a rögzítése hivatalos eljárás keretében (több esetben ugyanúgy csak becslés, mint maga a fogantatás pontos idejének meghatározása), azonban a halálnak nincs a halálon túlmutató szakasza vagy időpontja - ennél fogva maga születés sem lehet az élet kezdőidőpontja.26
Ebből a szempontból "hasznosabb" lett volna az ember fogalma helyett a személy fogalmával operálni - mivel az ember fogalma nem térhet el a biológiai emberétől. Azért, mert jogszabályt hozunk arról, hogy az ég piros, ez attól még fikcióként sem biztos, hogy működik. Mindezek tükrében tulajdonképpen meglepő, de maga a többségi AB határozat is kimondja, hogy amennyiben a megszületett újszülött egy későbbi időpontban, pl. másfél éves korában nyerné el jogképességét, az már alkotmányellenes lenne. A határozat eme része így zárja le ezt az érvelést: "Az ember alapvető jogi helyzetének jellemzője, hogy jogképessége független bármely tulajdonságától." A tulajdonság megítélésem szerint szűkebb fogalom, mint az állapot, amely már relatív és a környezettel együtt értelmezhető. Így a terhesség is csak egy állapot, nem pedig a magzat vagy az anya tulajdonsága és ennélfogva a terhesség mint állapot nem vehető figyelembe a magzat élethez való joga kapcsán.
A helyzetet bonyolítja, hogy volt már rá példa, hogy a klinikai halál állapotában lévő várandós asszonyt mesterségesen tartottak életben a magzat védelme és megszületése érdekében.27 Tehát az állam életvédelmi funkciója meglehetősen ellentmondásosan működik.
A laikusok számára talán furcsának tűnhet, de - amint azt fent láthattuk - a mai magyar jog a magzatot egyértelműen nem tekinti embernek (mint ahogy az Amerikai Egyesült Államok joga sem - de erről majd később), hanem külön, ún. magzati, fiktív módon kreált jogállást biztosít csak neki, méghozzá korlátozott jogképességgel, annak ellenére, hogy a jogképességről az Alkotmány egyértelműen rendelkezett: csak egyféle típusú és egyforma mértékű lehet.
A magzati élet védelméről szóló 1992. LXXIX. évi törvény kimondja, hogy a magzati élet a fogantatással indul, amely alapján a magzat védelmet és tiszteletet érdemel. Azonban a magyar jog a megfogant emberi lényt 12 hetes koráig egy másik elnevezéssel és még a magzaténál is gyengébb jogi védelmet biztosító jogállással jelöli: embrió. Ez úgy lehetséges, hogy az egészségügyi törvény (Eütv.) 165. paragrafusa megkülönbözteti az embriót a magzattól egy meghatározott a kor alapján: 12. hét a határvonal.28 Az Eütv. pedig az embriót dolognak és nem személynek tartja, hiszen szemben a gyermekkel, az embrió elajándékozható, megsemmisíthető, azaz a dologra jellemző tulajdonságokat hordoz, az anya és részben az apa pedig mint "tulajdonost" illető jogosítványokkal rendelkeznek.29 Erre egyébként Zlinszky alkotmánybíró a hivatkozott AB határozathoz fűzött különvéleményében részletesebben is kitért.
Ma az anya egyedül rendelkezhet embriója életéről, ameddig a törvény lehetővé teszi az abortuszt (ez fő szabály szerint Magyarországon a 12. és speciális esetben - és ekkor már magzatról van szó - a 18. hét). Hangsúlyozandó, hogy jelen értekezésemben egy új (az anya testében tartózkodó) és egészséges ember életről van szó, mert az embrió sem biológiailag (saját, eltérő DNS állománnyal rendelkezik), sem funkcionálisan (az anya testével a "kapcsolat" csupán ideiglenes) nem az anya egy egyébként is önmagában életképtelen szövetdarabja, vagy egy holmi beültetett idegen dologösszesség (esetleg kivéve: donorembrió, ott, ahol lehetséges, ez újabb érdekes analógiákat jelenthetne: itt akkor az anya mint "bérbeadó" szerepelhetne.)
A lombikbabák (zigóták, embriók) jogi helyzete ebből a szempontból sem tisztázott: az anya testén kívül fogannak meg és a visszaültetést megelőzően az apa is rendelkezhet a sorsukról (szemben a hagyományos úton fogant magzatokkal), ugyanis a szülők közösen dönthetnek a zigóta (embrió) sorsáról.30 Amennyiben az anya és az apa embrió feletti rendelkezési jogát vizsgáljuk, akkor tudni kell: egy lombikprogramban mindketten - a természetesen fogant gyermekekkel ellentétben - egyenlő módon, egyforma terjedelemmel rendelkeznek a gyermek (embrió) élete felől: például elajándékozhatják, mint egy tárgyat (dolgot), vagy akár annak megsemmisítését is kérhetik ("felesleges" szám feletti lombikembrió). A lombikprogram specialitását az is adja, hogy a gyermek fogantatásához, illetve az azt követő beültetéséhez egyaránt mindkét szülő egyező és közös, kifejezett beleegyezése kell.
A magzat ugyanakkor nem csak az anya, hanem egy másik ember, az apa ugyanolyan értékű és genetikailag közös utóda is, akinek - ha az esélyegyenlőséget és az emberi élettel kapcsolatos felelősséget is komolyan gondoljuk - a rendelkezési joga ugyanolyan erős kellene, hogy legyen, mint az anyáé. Ez különösen akkor igaz, ha a magzatra "dologként" tekintünk - közös tulajdon szabályai lehetnének érvényesek. Kétségtelen, hogy az állapotossággal kapcsolatos kockázatviselés nagymértékben eltérő. Ennek megfelelően a köztudatban is elfogadott, illetve lényegében általánosan megtűrt az az álláspont, hogy az apának ugyan nincs rendelkezési joga a gyermeke (embriója, magzata) élete felől, azonban a jog a neveléssel (szülői felügyelettel) kapcsolatos jog kapcsán általában enyhébb kötelezettségeket ró rájuk az anyáéhoz képest és ez érvényesül is a gyakorlatban. Még akkor is, ha az apa nem is tudott a teherbeesésről. (Ma már elméletileg az is elképzelhető, hogy nem is működött közre aktívan a teherbeesés kapcsán sem, csupán spermadonor volt, vagy akár a tudta nélkül használták fel a spermáját.)
A babát váró szülők rendelkezési jogának terjedelmére vonatkozó különbözőségre azt szokták mondani a hétköznapokban, hogy: "jobban is vigyázhatott volna az apa, amikor az együttlétre sor került". Ez az érvelés tulajdonképpen nagyon is helytálló, csakhogy ebben az esetben ez az anyára is igaz! A felelősség kérdése nemcsak felmerül, de ebben az esetben az apa még a közös tulajdonjog területén tapasztalható "hatalommal" sem rendelkezik "tulajdona" védelme érdekében, pedig nemhogy a tulajdonát képezi a magzat, hanem egy élettel, valamint egyszeri és megismételhetetlen tulajdonságokkal rendelkező utódjáról van szó. A polgári jogi vetületét az adja ennek a kérdéskörnek, hogy amennyiben a meg nem született, de élő utód dolognak minősül, akkor annak létrejöttéért - mint egy polgári szerződésnél, a felek kölcsönös akaratáért, illetve magatartásáért - mindkét fél egyformán felelős, annak ellenére, hogy a "szerződés" létrejöttének következményeinél esetleg eltérő a felek hozzájárulásának mértéke, fajtája (pl. pénzbeli hozzájárulás, ingatlanapport stb. a gazdasági jogban a jogi személy létrehozásakor). A polgári jog más területéről vett analógiára építve: a gondatlanságból és hanyagságból létrejött dolog (pl. túlépítés, ráépítés stb.), dologegyesítés csak a legritkább esetben (rosszhiszeműség, illetve ha a szomszéd a túlépítés ellen időben tiltakozott - itt: "nemi erőszak") járhat a létrejött dolog megszüntetésével (pl. épület elbontását, illetve a terhesség megszakításával). A gondatlanság önmagában pedig nem eredményezheti a létrejött dolog elpusztítását, mint ahogy ma már az állatok kölykei is részesülnek védelemben az által, hogy az állatok esetében a jog már tiltja a kínzás tilalmát, beleértve az állat elpusztulását is, amely a Btk. 266/B. §-a alapján akár két évi szabadságvesztéssel is büntethető. Ez az érvelés alátámasztható Zlinszky alkotmánybíró véleményével is: "(…) ha egy nő szabad aktus következtében gyermeket fogan, ennek eshetőleges létével előre számolnia kellett".
Másfelől az állampolgárok esetében a jogegyenlőség és a testi integritáshoz való jog azt kívánja meg, hogy senkit se lehessen akarata ellenére olyan beavatkozásra rákényszeríteni, amely a testét, testi "épségét", vagy a méltóságát érinti, így természetesen az apa abortuszhoz való "joga" az anya ellenkező szándéka esetében kizárható és ténylegesen ki is kell zárni - és ki is van zárva. Ugyanakkor a magzat is rendelkezik méltósággal, hiszen maga az AB határozat így rendelkezett: "Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva - a klasszikus megfogalmazás szerint - az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jognak ez a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektől, amelyek teljesen szabályozás alá vonhatók, nincs "érinthetetlen" lényegük. A méltóság az emberi élettel eleve együttjáró minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő."
Kis János abortusz kapcsán írt elemzése szintén érdekes kérdéseket vetett fel a tekintetben, hogy szerinte alapvetően a magzatnak az anyával szemben akkor van joga a megszületésre, ha az anya önként vállalja a gyermekszülést. A "hegedűművész kikapcsolása"-féle, Judith Jarvis Thomson által kreált modell szerint a magzatnak nincs joga az élethez az anya önrendelkezése ellenében. A teória lényege az, hogy egy híres és népszerű hegedűművész testét rákapcsolják egy másik, belegyezését nem adó ember testére hosszabb időre, azért hogy ne haljon meg a művész, azonban mindez a másik, ismeretlen személy, egy "senki" alapvető szabadságjogait, emberi méltóságát sértve történik. Azon túlmenően, hogy egy terhességet nem lehet egy ilyen esethez még hasonlítani sem (teljesen új élet létrejötte és a fizikai függőség átmenetinek tekinthető) és a teherbeesés lehet gondatlanság következménye is ("nem védekeztek megfelelően"), ez a modell nem vállalható, mert még erőszak esetén sem lehet a harmadik fél (magzat) rovására felróni, hogy élete létrejött egyáltalán. Mint ahogy egy apa által nem kívánt terhesség következményeit neki is viselnie kell a jelenlegi szabályozás esetén, amennyiben az anya megtartja magzatát és ekkor (legalább) tartásdíjat kell fizetnie, azaz az erőforrásait, munkabírását, annak eredményét meg kell osztania, illetve annak egy részéről gyermeke nagykorúságáig le kell mondania.
Megjegyzem ugyanakkor, hogy a fogantatás egy, a gyermeknemzés lehetőségét (értelmi sérülteket leszámítva mindenki tisztában van ezzel) is hordozó döntés következménye - még ha adott esetben, a szexuális kapcsolat létesítése utólag felelőtlen lépésnek bizonyul is, de mindenképpen egy személyes döntés, ha úgy tetszik: szóbeli vagy ráutaló magatartáson alapuló szerződés volt. Érdekes módon, a "felelőtlenül" felvett hitelek esetében fel sem merül magának a hitelnek az eltörlése, pusztán szociális nehézségek miatt, vagy ad abszurdum az adott hitelt nyújtó bank bezárása, vagy akár magának a háznak a lerombolása a hitelfelvevők anyagi terheinek - átmeneti - csökkentése érdekében!
Ha az abortusz valóban valamennyi ember jog- és esélyegyenlőségen alapulna, akkor az abortusz kizárólag csak az anya és az apa együttes, közös és befolyásmentes akarata alapján lehetne engedélyezhető, éppúgy, mint a szexuális kapcsolat létesítésével, a házasságkötéskor a közös gyermek családi nevével, vagy a lombik eljárásban való részvétellel kapcsolatos döntés! És akkor még mindig nem beszéltünk a születendő gyermek jogairól!
Következő lépésként tegyük fel, hogy az anya és az apa egyező, közös és befolyásmentes akaratnyilvánítása - a gyermekük életéről való döntésük - megszületett. Fennállhat-e ebben az esetben az abortuszhoz - a gyermek halála felől való rendelkezéshez - való jog a szülők esetében, úgy általában?
A magzat (pontosabban, a 12. hétig: embrió) már néhány hetes kortól érez, tapintása kialakul, hetekkel később már érzelmeket is kifejez. Némi túlzással: értelmi és érzelmi szintje akár egy súlyosan fogyatékos felnőtt állampolgár képességeit, lehetőségeit is mutathatja. Mind a magzati lét pontosabb ismerete, mind az orvostudomány fejlődése olyan gyors, hogy ma már egy 500 grammos magzatnak gyakorlatilag 90% feletti a túlélési esélye, amennyiben orvosi segítséggel kell elhagynia a biztonságot nyújtó anyaméhet. A többször hivatkozott többségi AB határozat maga is megkérdőjelezi, hogy: "(…) milyen elvi indokokkal tesznek másrészt mégis különbséget a megszületettek és a meg nem születtek életének védelme között?" A tisztánlátás kedvéért: egy lombikbaba (zigóta) legalább annyira "életképtelen" a modern technológia segítsége nélkül, mint a már magas túlélési eséllyel rendelkező 500 grammos koraszülött babák. Pusztán csak az a különbség kettőjük között, hogy az egyik idősebb és a római jog szerinti terminológiát véve sikeresen "elhagyta" a tápláló anyaméhet, azaz megszületett és - többek közt - használja a tüdejét. Ugyanakkor a magzat az anyaméhen belül a dolgoktól, vagy állatoktól eltérően már rendelkezik - az élve születéshez kötött - öröklési képességgel is! Ismét egy visszásságra bukkanhatunk ebben a kérdésben a jelenlegi magyar jogban: érdekes kérdés lehet annak megvizsgálása, hogy a büntetőjogi gyakorlat hogyan szankcionálja, illetve milyen (új) Btk. (minősített) tényállás lehetne az öröklési sorrend szándékos megváltoztatása, avagy az érdemtelenségnek lehetne-e objektív esete is? Vagyis mi történik, milyen minősítésű szankciót vonhatna maga után, ha előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel egy állapotos nő súlyos testi sértés következtében elveszíti magzatát és a törvényes öröklési sorrend a kieső örökös halála miatt - szándékosan - módosul?
Jelen értekezésemben nem kívánom az amerikai magzatvédelmi és női önrendelkezés-párti táborok között dúló (gyakran erőszakosságba hajló és több esetben abortáló orvosok terrorisztikus meggyilkolásáig fajuló) vitát részletesen bemutatni és értékelni. Ennél fontosabb annak bemutatása, hogy milyen események történtek a jogalkotás és alkalmazás terén, amelyek a téma szempontjából különösen érdekesek lehetnek. Az USA-ban csak nemrég (2007) tiltották be az akár féléves magzatok megölését, abortálását, illetve annak egy meghatározott formáját. Az USA legfelsőbb bírósága akkor 5:4 arányban úgy döntött, hogy a 2003-ban született jogszabály megtámadására nincs elegendő és megalapozott érv a nők önrendelkezésének joga alapján. A törvény által tiltott módszer lényege, hogy a terhesség 3-6 hónapja között művi vetélés céljából megindíthattak egy szülést, a magzat törzsének és lábának a világra jöttével, majd kiszivattyúzva a koponyaüreg tartalmát az egész test eltávolításra kerülhetett.
A magzatnak az USA-ban sincs egyértelmű és deklarált jogképessége, az erre irányuló ügyben (Ferguson v. The City of Charleston, 2000) az Amerikai Egyesült Államok legfelsőbb bírósága úgy döntött, hogy az állam (közérdek) érdeke a magzat védelmében nem járhat az állapotos nők negyedik alkotmány-kiegészítésben31 biztosított jogának megsértésével. 2004-ben újabb jogalkotói fejlemény történt: az erőszak áldozatául esett meg nem született magzatokról szóló törvény (Unborn Victims of Violence Act 2004-es elfogadásával) új helyzetet teremtett. A törvény jelentősége abban áll, hogy amennyiben a jelenleg létező 68 "szövetségi" bűncselekmény elkövetése során hal meg a magzat, akkor jogilag is áldozatnak (vagyis személynek) minősül. A törvény nem lépett hatályba, mert megtámadták annak alkalmazását. (A törvényt egyébként Laci és Conor törvényeként is ismeri a szakirodalom: Laci Petersont a harmadik trimeszterében gyilkolták meg és vele együtt halt meg a magzata, akit Conornak akart elnevezni.) Vermont államban is hasonló kezdeményezés született: Patricia Blair ikermagzatait vesztette el egy ittas vezető miatt, aki csak a közlekedési balesetért felelt. Az államban éppen egy liberális politikus, Vincent Illuzi szenátor kezdeményezett egy olyan jogszabályt az ügy kapcsán, amely alapján emberölésnek is minősülhetne ez az eset. Az ügy érdekessége, hogy az abortuszpárti szenátor nem a magzatok érdekében vagy védelmében, hanem a szülők által elszenvedett különleges veszteségekért kívánja a jogszabályt. (Patricia Blair egyébként most nyáron indult a szenátusi választásokon is, hogy harcoljon a meg nem született magzatokért.) Emlékezzünk a történelemből a szabad görög vagy római polgárok és a rabszolgák státusára! Annak idején egy szabad polgár bármelyik, saját háztartásában lévő rabszolgája élete felett szabadon és korlátlanul rendelkezhetett, más rabszolgájának megölését pedig csak vagyoni, kártérítési ügyként kezelték. (Ugyanakkor a római jogban a polgári jog keretében a magzatot személynek tekintették Zlinszky alkotmánybíró említett különvéleményében kifejtettek szerint.)
Mindeközben tegyük hozzá, például a halálbüntetés kérdésénél egy sorozatgyilkost az emberi méltóságától és az élethez való jogától - amely az Alkotmánybíróság többször, helyesen hangoztatott alapjogi álláspontja szerint: abszolút és korlátozhatatlan - nem lehet megfosztani és ezt vitán felül minden anyagi és költségvetési szempont mellőzésével biztosítani kell az adófizetők - ad absurdum az áldozatok családjainak is a - pénzén.
Ezalatt egy magzat élethez való joga gyengébb, mint az anya egyéni szociális és anyagi szempontjai! A modern abortuszt támogatók álláspontja akkor lenne következetes és koherens, ha például a társadalom szociális és teherbíró képességére, valamint az érintett visszailleszkedési nehézségeire tekintettel (mint ahogy ezt teszik ma például a magzatnak a boldoguláshoz való alacsony esélyére hivatkozva) ragaszkodnának ahhoz, hogy indokolt legyen kivégezni egy sorozatgyilkost… Zlinszky alkotmánybíró hozzáteszi párhuzamos véleményében azt is, hogy: »A szociális indikációjú művi terhességmegszakítás jelenlegi szabályozása olyan társadalmi szemléletet eredményez, amely a szülőket, elsősorban az anyát, mintegy felelőssé teszi a társadalmi gondot, terhet jelentő gyermek megjelenéséért, hiszen ő vállalta, vagy ők vállalták; a vállalásból folyó kötelességük a szociális terheket is vállalni, s a társadalomnak "hálával tartoznak" azért, ha az ezeket enyhíti.« Mindezekre figyelemmel, hogyan lehetséges, hogy az ember élete kérdéses lehet szociális, rászorultsági helyzetben és alapon? Máshonnan nézve a kérdést: lehet-e bárkit is megfosztani a tulajdonjogától (az élethez hasonlóan abszolút jog) csupán azért, mert mások szociálisan rászorulnak? Vagy nem tudni (illetve nem is képzelhető el) például, hogy az aktív korú, hajléktalanok számára is lennének gyors, államilag fenntartott eutanáziát biztosító helyek azon az alapon, hogy a hajléktalanok (a szülői felügyeleti joghoz hasonló, gondnokság alatt álló emberek) szociális szempont alapján az abortusz eredményét jelentő kezelés alá vonhatók lennének...
Alapvető kérdés az tehát, hogy meg lehet-e tagadni bárkitől is, hogy éljen, csupán azért, mert egyesek (itt és most: anya) vagy mások (hatóság) úgy gondolják, hogy még a halál is jobb az érintettnek, mint egy előzetesen megbecsült, bizonytalanul prognosztizált, szociális szempontból "szenvedéssel teli" élet. Hány fogyatékkal élő művész, tudós nem született volna meg, ha csak ez alapján döntöttek volna életükről! (Pl. a csillagász Johannes Kepler és Gailo Galileo, a matematikus Tartaglia, a kémikus Gustaf Anders Ekeberg, a mineralógus Ferdinand Reich, a biokémikus James Summer, a genetikus Francis Jacob és John Warcup Cornforth, a kémikus Jason Priestly és a matematikus Leonhard Euler és még hosszan sorolható…)
Összességében tehát egy nagyon is furcsa és retorikailag ellentmondásos helyzet állt elő mind jogi, gazdasági és morális szempontból. Ennek lényege, hogy valamennyi embert (beleértve a jogerősen elítélt, a munkaerőpiacról és a fogyasztásból nagymértékben kivont, ám állami adóforintokból eltartott sorozatgyilkosokat is) alkotmányosan és kétségek nélkül megilletik az emberi jogok és különösen az élethez való (alap)jog. Az abortuszt támogatók, terhesség-megszakítást pártolók szerint ugyanekkor nem illeti meg a társadalom potenciális, további humánerőforrását jelentő, egészséges magzatokat (embriókat) az élethez való (alap)jog. Ez az álláspont, kerek perec, tagadja a magzat nemcsak személybeli, hanem emberi mivoltát, státuszát is, ami a jogi és morális-retorikai állásponton túlmenően közgazdaságilag sem alátámasztható, vagy védhető, figyelemmel a katasztrofális és fenntarthatatlan demográfiai folyamatokra a fejlett országokban (is).
Ezek után teljesen egyértelmű: nem lehet valaki úgy az emberi méltóság és a felelős szabadság hiteles híve, hogy közben ne legyen teljes mértékben életpárti - nemcsak egyesek, hanem mindenki esetében. A szabadság mindig felelősséggel kell, hogy járjon. Aki pedig nem vállalja a döntéseivel járó felelősséget, az nem lehet híve a szabadságnak sem, különösen akkor nem, ha saját döntésének következményét egy másik emberi lény élete árán kívánja utólagosan korrigáltatni annak hozzájárulás nélkül. Zlinszky alkotmánybíró párhuzamos véleményében egyértelműen fogalmazott: "A szociális érvényesüléshez való emberi jog azonban már semmiképpen sem minősíthető olyan alapvető emberi jognak, amelynek érdekében emberi életet kockáztatni szabad.
Ami pedig a szexuális kapcsolatok lehetséges polgárjogi vonatkozásait illeti, a mindennapi változásokra, a fiatalok társadalmi és egyéni felelősségére is figyelni kell. Ma már ugyanis - a büntetőjog területén - arról szól a komoly szakmai diskurzus, hogy a fiatalkorúak büntethetőségének kérdésében is lépni kell a korhatár lejjebb szállítása érdekében. Amennyiben a büntethetőségre vonatkozó korhatárt lejjebb lehet vinni, mert a társadalom és a jogalkotó egyaránt úgy gondolja, hogy már egy tizenéves gyermek is képes felmérni bűncselekményeinek, tetteinek következményeit, akkor igencsak kérdéses, hogy a közgondolkodásban miért nem kezdődött meg a legvédtelenebb emberek, a magzatok védelmében való gondolkodás? Ennek első lépése az lehetne, ha a szexuális kapcsolat létesítése, mint tett jogviszonyként polgárosodna, azaz a felek közötti ilyen jellegű kapcsolat is szerződéses kapcsolattá válna.
Paradox módon éppenséggel ez az önkéntes prostitúció (két fél kölcsönös, egybe hangzó akarata szexuális viszony létesítésére kölcsönös előnyök szerzése érdekében, amely egyébként a pornóiparban már meg is megvalósult) legalizálása felé hatna, ugyanakkor egyidejűleg a magzatok életének védelmét könnyítené meg. Az élet abszolút mértékű védelme és a szexuális viselkedés, valamint az erkölcs felelősségteljesebb befolyásolása és a szabad akaratból fakadó nagyobb egyéni felelősség érdekében a társadalom és talán még az egyházak is lenyelnék a keserű pirulát. Ugyanakkor az egyházak akkor lennének még hitelesebbek, ha pl. a keresztség felvételéhez képest lenne egy megelőző lépés: maga a magzat áldást kaphatna azáltal, hogy megfogant és életet kapott.
Végezetül az idézet AB határozat is egyértelműen megmutatja a járható utat: "A magzat jogalanyiságáról való döntés az ember jogi státuszának újbóli meghatározása. Ez az alapjogok értelmezéséhez képest előkérdés, az Alkotmány belső összefüggéseiből le nem vezethető, külső - tartalmilag alkotmányozói - döntés, amelynek legcélszerűbb szabályozási módja az lenne, ha magában az Alkotmányban fektetnék le." Az Alkotmánybíróság úgy tűnik egyértelműen nemcsak túllépte hatáskörét, hanem (negatív) jogot alkotott, egyes emberek tekintetében pedig jogfosztást végzett azáltal, hogy kijelentette: a magzat nem jogalany és szociális szempontok alapján engedélyezhető az abortusz. Tettének következménye többszázezer elpusztult magzat. Pedig a taláros testület éppen pont a saját határozatában kifejtette, hogy: "Az Alkotmánybíróság az ember jogi helyzetét megalapozó legfontosabb alapjogok értelmezése alapján megállapítja: az Alkotmány szerint nem lehet semmit sem visszavenni az ember eddig elért jogi pozíciójából. Eszerint a jogalanyiság köre sem szűkíthető." És mégis pontosan ezt tette.
A lecke tehát fel van adva a jogalkotók számára, hogy valóban forradalmi változások legyen Magyarországon. ■
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM
- Kis, János: Az abortuszról, Cserépfalvi, 1992
- Lovászy, László: A jövő kihívásai, új jogi, jogfilozófiai problémákról és a "demográforradalmárok" feladatairól - Avagy több joga van-e egy csimpánznak, mint egy sclerosis multiplexes embernek?, Európai Jog, 2009.03. szám, pp. 42-45
- Stout,David: Supreme Court Upholds Ban on Abortion Procedure, April 18, 2007, New York Times
http://www.nytimes.com/2007/04/18/us/18cnd-scotus.html?_r=1&hp=&pagewanted=print
- Kliff, Sarah: The Prenatal Problem - Recent court cases revisit questions about a fetus's rights - and the rights of a pregnant woman, January 19, 2010, Newsweek http://www.newsweek.com/2010/01/18/the-prenatal-problem.html
- A bajai városi bíróság ítélete a magzatperben, Fundamentum, 1998. 3. szám, pp. 73-76.
- Gonzales v. Carhart, 550 U.S. 124 (2007)
- Ferguson v. City of Charleston, 532 U.S. 67 (2001)
- http://en.wikipedia.org/wiki/Ferguson_v._City_of_Charleston
- http://reproductiverights.org/en/case/ferguson-v-city-of-charleston-sc
- http://www.oyez.org/cases/2000-2009/2000/2000_99_936
JEGYZETEK
1 Lovászy: A jövő kihívásai, új jogi, jogfilozófiai problémákról és a "demográforradalmárok" feladatairól - Avagy több joga van-e egy csimpánznak, mint egy sclerosis multiplexes embernek?, Európai Jog, 2009. 03. szám, pp. 42-45
2 "Everyone has the right to life"
3 "Everyone has the right to respect for his or her physical and mental integrity"
4 "A megkülönböztetés tilalma
(1) Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés.
5 "No one shall be subjected to torture or to inhuman or degrading treatment or punishment."
6 A kivégzés fogalma is megvizsgálandó, hogy pontosan hogyan is kell értelmezni: vajon alapvetően csak állami vagy állami engedély alapján működtetett rendszeren, intézményen belül képzelhető el? Ugyanakkor minden legálisan működtetett abortusz-klinika, vagy abortuszt is végző intézet állami engedéllyel működik, működhet az állam életvédelmi feladatainak ellentmondva.
7 Proposal for the Council Decision adopting a specific research programme in the field of health: Predictive Medicine: Human Genome Analysis (1989-1991) (Official Journal C-027, 02/02/1989 p. 0006)
8 Report on the ethical and legal problems of genetic engineering (A2-327/88)
9 Resolution on the ethical and legal problems of genetic engineering (Official Journal C-96, 17/04/1989 p. 165-171)
10 Resolution on artificial insemination "in vivo" and "in vitro" (Official Journal C-096, 17/04/1989 p. 0171)
11 Resolution on the cloning of human beings (official Journal C-115, 14/04/1997 p. 0092)
12 Resolution on the European Commission’s Group of Adviders on the Ethical implications of Biotechnology (GAEIB) (Official Journal C-200, 30/06/1997 p. 0258)
13 Declaration in Amsterdam on banning the cloning of human beings (Official Journal C-222, 21/07/1997, p. 0017)
14 Resolution on human cloning (B5-0710)
15 (B5-0898/2000)
16 "Minden emberi lény (human being) szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van"
17 A terhesség 18. hétig is megszakítható (ekkor már nem embrióról hanem magzatról van szó!), ha pl. orvosi hiba miatt nem került felismerésre a terhesség [1992. évi LXXIX. tv. 6. § (2) b pontja]
18 "Egészségügyi beavatkozás csak azután hajtható végre, ha abba az érdekelt személy szabadon és tájékozottságon alapuló beleegyezését adta." (5. cikk) Kiskorú esetében a képviselője adhatja meg a hozzájárulást, de csak az érdekében. (6. cikk)
19 SINOSZ-MDAC-FESZT: Fogyatékos személyek jogai vagy fogyatékos jogok?, p. 60
20 "A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg."
21 "(…) a magzat jogalanyiságának kérdése a hatályos Alkotmány értelmezésével nem dönthető el. Az ember alapvető jogi helyzetének jellemzője, hogy jogképessége független bármely tulajdonságától. Alapvetően érvényes ez az élethez és méltósághoz jogra is. Ha a megszületett ember emberi minőségét kifejező jogállására sem egyéni tulajdonságai, sem az állapotával (pl. életkor) járó tipikus tulajdonságok nincsenek semmiféle hatással, akkor a magzat fejlettsége, s más sajátosságai is közömbösek lehetnek a jogképesség és az élethez és méltósághoz való jog szempontjából. Az idézett határozat rámutat arra, hogy a törvényhozónak kell értékelnie a magzattal kapcsolatos természettudományos és etikai álláspontokat, továbbá mérlegelnie a magzatról való gondoskodás megváltozásának ellentétes társadalmi irányzatait, s eldöntenie, hogy ezek változását indokolt-e jogilag is követni. A fentiek szerint az Alkotmányból nem következik, hogy a magzat jogalanyiságát el kellene ismerni, de az sem, hogy ne lehetne a magzatot jogilag embernek tekinteni."
22 Az egyik elterjedt álláspont szerint az abortusz nem más, minthogy az anya megvonja méhe "használati jogát" a magzattól, bizonyos indokokra hivatkozva), azaz a magzat "tartózkodási helyét" változtatja meg az anya külső segítséggel (embertelen, lealacsonyító "kilakoltatással"). Ennek az eredménye a halál, mert nem biztosítják a magzat továbbélésének a lehetőségét, miután "elválasztották" az anyától. Lábady különvéleményében kifejti, hogy: "Az a tétel ugyanis, hogy a magzat a női szervezet integráns része, ma már genetikailag, élettanilag és morfológiailag sem igazolható. A magzat önálló, az anyától különböző egyedi emberi személy, önálló szívműködéssel, keringési- és idegrendszerrel és individuális jegyekkel." Ezt a érvelést támogatta Zlinszky AB bíró párhuzamos véleményében is.
23 Mint korábbi cikkemben kifejtettem, a méhmagzat megölését a jelenleg hatályos büntetőjog egy szinten kezeli a kutyák különös kegyetlenséggel való kínzásának büntetőjogi következményével (3-3 év szabadságvesztés büntetésével.)
24 A hatályos Btk 169. § (4) bekezdése alapján amennyiben a nő a saját magzatát hajtja el vagy hajtatja el, csak vétséget követ el (legfeljebb egy évi szabadságvesztéssel, közérdekű munkával és pénzbüntetéssel sújtható.)
25 "For the purposes of the present Convention, a child means every human being below the age of eighteen years unless, under the law applicable to the child, majority is attained earlier." - kihirdetett szöveg alapján: "Az Egyezmény vonatkozásában gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri."
26 A halotti anyakönyvi kivonat akkor lenne teljes mértékben igazolt intézmény, ha létezne fogantatási anyakönyvi kivonat - a jogképes magzatok érdekében.
27 Új Ember 1992. november 15. 2. oldal
28 Ugyanakkor a Btk. 173/E. § (2) bekezdése alapján aki emberi embrió sejtjeit szétválasztja, büntettet követ el és 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
29 Lovászy, 2009
30 A hatályos magyar jog alapján a mesterséges megtermékenyítés esetén a visszaültetést megelőzően az embrió (zigóta) még nem rendelkezik az ún. magzati jogállással, azaz a törvény betűje szerint csupán (nem forgalomképes) dologegyesülés, azaz (közös) tulajdonjog "alanya", vagyis inkább tárgya lehet.
31 A negyedik alkotmány-kiegészítés garantálja a személyi biztonságot, valamint lakóházának, okmányainak és tulajdonának a biztonságát, a megalapozatlan házkutatásoktól és lefoglalásoktól való mentességet. A 64/1991. (XII. 17.) AB határozat is utal erre a jogra a nők magánszférájához való jog formájában.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Lovászy László Gábor PhD szakmai tanácsadó, Európai Parlament, Brüsszel
Visszaugrás
