Vannak olyan szolgáltatások, amelyekre talán nem is figyelünk fel mindennapi életünk során, de azok hiányát biztosan mindenki észrevenné. A szolgáltatások közül kiemelkednek a közszolgáltatások, amelyek legfőbb jellemzője a közösségi jelleg, mivel azok a lakosság széles körének nyújtanak valamilyen ellátást, úgy, hogy nem minősülnek az állam egyoldalú közhatalmi aktusának. A Közszolgáltatások megszervezése és politikái - Merre tartanak?[1] című kötet azon közszolgáltatások megszervezésével és politikáival foglalkozik tizenkét fejezeten, "közszolgáltatási csoporton" keresztül, amelyek valamilyen szinten helyi, területi szervezésben kerülnek ellátásra. A könyv a Magyar Tudományos Akadémia és a Debreceni Egyetem MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoportjának Területi közszolgáltatások szabályozásai című kutatási projektje (2012-2017)[2] keretében készült, az egyes fejezetek, alfejezetek megírásában a tudomány különböző területeiről számos neves szakember vett részt.[3]
A közszolgáltatás alapvető szükséglet, amely kapcsán a köz érdeke és a fogyasztók számára elérhető ellátás garantálása, illetve a piaci verseny és a magántulajdon gazdasági hatékonysága közötti döntés nagyon nehéz feladat. A társadalmi jólét biztosítása és növelése érdekében a közszolgáltatások megszervezése és a piaci verseny működése közötti megfelelő egyensúly megteremtése jelentős kihívást jelent a közpolitika és a kormányzati döntéshozatal számára. A mű a legtipikusabb piaci alapú közszolgáltatások megszervezését és politikáit elemzi és mutatja be 936 oldalon keresztül, újszerű megközelítésben, komplexen kezelve az egymással kölcsönhatásban lévő közszolgáltatásokat. A vizsgálódás a hálózatos infrastruktúra, a közüzemi szolgáltatások, a közoktatás, az egészségügyi ellátás és a kapcsolódó biztosítási rendszer, a szociális ellátás, a terület- és településrendezés és -fejlesztés, valamint a hatósági igazgatás mint szolgáltatás és a közrendészet különböző fajtáira terjed ki.
A kutatás és kötet hipotézise, hogy a fejlett világban a közszektor területi szervezési keretei és tartalmai átalakulóban vannak és az európai uniós politikák prioritásait is tükrözve, a decentralizációs formák helyett, egyre inkább az állami megoldások és szerepek válnak hangsúlyossá. A területiség körében pedig a helyi önkormányzatiság elve relativizálódik, és a decentralizációt új megvilágításba helyezik az államigazgatás önfinanszírozással/intézményi önigazgatással kombinált megoldásai, illetve a hagyományos illetékességi területeken, szokásos helyi hatáskörökön átívelő, hálózatos kapcsolatokon alapuló szerveződési formák.
A tájékozódást, valamint a leírtak értelmezését és rendszerezését az egyedi szerkesztési megoldások: a kötet koncepciójának szemléletét tükröző fogalomtár, a "kulcsszódobozok", valamint az indexszámok és oldalszámok alapján is kereshető tárgyszavak segítik. Ezenfelül a mű szerkesztői a tekintélyes rendszerbeli összefüggéseket, hálózatos kapcsolatokat megjelenítő ábrákat, táblázatokat a kötet végén a "Kiemelt ábrák jegyzékében" külön is kigyűjtötték.
Meglátásunk szerint a mű legkiemelkedőbb újítása rendszertanának mátrix struktúrája. A mátrix sorai adják a mű által érintett egyes közszolgáltatás-csoportokat (és egyben a könyv fejezeteit), míg annak oszlopai a vizsgálat funkcionális szempontjait (közigazgatás-szervezési, vagyon-, illetve erőforrás-gazdálkodási, finanszírozási, áttekintő ágazat-politikai, európai uniós politikák hatása) tartalmazzák. Ezen cellák egymással összefüggnek és "hatnak egymásra", így a könyv szerkezetén kívüli kapcsolatok tárhatóak fel. A kötet íróinak célja ezáltal is realizálódik, mivel a mű hasznos azok számára is, akik nem elsősorban vagy kizárólag "szektorspecifikusan" érdeklődnek, inkább egy adott funkció, jelenség, szervezési szempont vagy fogalom különböző rétegeit és megnyilvánulási formáit kívánják átlátni.
A kötet számos módszert alkalmaz a mű összetett felépítése és a tizenkét különböző közösségi kormányzási ágazati és funkcionális terület komplexitásra törő elemzése érdekében. A multidiszciplináris megközelítés több tudományterület nézőpontját foglalja magában, így a közigazgatási, vállalatgazdálkodási, költségvetési finanszírozási, szakpolitikai, európajogi és szociológiai szempontokat. A mű érdemeként említhető továbbá, hogy empirikus kutatási tapasztalatokat is tartalmaz, utalva a Gyűrűk és sugarak - Mit nyújt egy magyar város? című tanulmánykötetre.[4]
- 17/18 -
A kötet fejezetei a fentebb említett szerkezeti mátrix keretében meghatározott szempontok szerint tagolódnak alfejezetekre (egyenként jellemzően öt alfejezetre). Az egyes alfejezetek elején a témával kapcsolatos "kulcsszódobozokat" találunk, amelyek az olvasót segítik a további kutatásban, tájékozódásban azáltal, hogy a tartalom részét képező tárgykörökre és témákra, kiemelt szempontokra, fogalmakra, jelenségekre, kormányzási/szervezési formákra és eszközökre mutatnak.
A következőkben a kötet tizenkét fejezete témakörének általános bemutatása mellett a közüzemi, illetve a humán szolgáltatások köréből egy-egy fejezetet (villamosenergia-szolgáltatás, közoktatás) részletesebben is kiemelnénk, ezek példáján bemutatva a fejezetek szerkezeti és tematikus felépítését és egyben rávilágítva a legfontosabb megállapításokra, melyek felkelthetik nemcsak a szakmai közönség, hanem az "átlagember" érdeklődését és kedvét is a könyv forgatására.
A kötet első négy fejezetének témáját a közüzemi szolgáltatások, illetőleg hálózatos infrastruktúra képezik. Az első fejezet a víziközmű-szolgáltatással foglalkozik, a rendszertani mátrix alapján bemutatva annak hatályos hazai szabályozását, e szabályozás kialakulását, valamint a területre vonatkozó uniós politikákat. A második fejezet a hulladékkezelési közszolgáltatások szervezését vizsgálja, különös figyelemmel a terület magyarországi sajátosságaira és az európai hulladékgazdálkodás-politika térségi összefüggéseire. A későbbiekben részletesen is bemutatásra kerülő harmadik fejezet a villamosenergia-ellátási közszolgáltatás, a negyedik fejezet pedig a városüzemeltetés releváns kérdéseit elemzi - ez utóbbi kapcsán említést érdemel, hogy a szerzők külön alfejezetet szenteltek a témakör nemzetközi jogi összefüggései feltárásának és értékelésének.
A harmadik fejezet[5] a villamosenergia-ellátási közszolgáltatás témakörét veszi górcső alá ebből a körből. A fejezet a kötet szerkezeti mátrixát követve, több funkció oldaláról közelíti meg a kérdést, így az olvasó egy átfogó képet kaphat ezen közszolgáltatásról, kiemelt figyelmet fordítva a tulajdonképpeni villamosenergia-szolgáltatásra, a megújuló energiaforrások termelésére, a termelés decentralizációjára, az adópolitikai és az európai uniós szabályozásra.
A fejezet elsőként a piaci viszonyokat vizsgálja, központi szerepet szánva az ellátásbiztonság elvének, majd ezen elv mentén mutatja be a villamosenergia-rendszer üzemeltetésének főbb modelljeit. E követelmény biztosítása főként állami feladat, így valamennyi modell esetén közös jellemző, hogy az átviteli kapacitások fölött erőteljes állami kontroll érvényesül. Az alfejezet öt klasszikus piaci modellt különböztet meg, így a határáras pool rendszert, a kompetitív ajánlati pool (payasbid) rendszert, a hosszú távú szerződések szisztémáját, a tiszta versenymodellt és a klasszikus központi vezérlésű piaci modellt, gyakorlati minták felvázolásával, a villamosenergia-szolgáltatás nemzetközi típusait is bemutatva. Ezt követően, a magyar villamosenergia-szolgáltatás történetét olvasva átfogó képet kaphatunk az áramszolgáltatás fokozatos privatizációjáról a rendszerváltástól teljesen napjainkig. Különösen fontos időszakként jelenik meg az 1995 és 2008 közötti intervallum, amelyet az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeinek megteremtése határozott meg. Ezzel összhangban hozták létre 2000-ben a MAVIR-t független rendszerirányító hatóságként, amely a 2003/54 EK irányelv hatására átalakult átviteli rendszerirányítóvá. A fokozatos piacnyitás áttekintő bemutatása után a mű rávilágít arra, hogy a nyitás a piaci versenytől való félelem miatt a jogharmonizációs vállalások ellenére sem ment zökkenőmentesen. Ezen időszakot követően, 2008-ban a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény teremtette meg a villamosenergia-szolgáltatás jelenlegi többszereplős hazai szerkezetének alapjait a szabad piaci modell megvalósításával, amelyben a Magyar Villamosenergia-ipari-Átviteli Rendszerirányító látja el a villamosenergia-rendszer irányítását, felügyeletét és az Átviteli Hálózat üzemeltetését. Megtudhatjuk, hogy mindezen törekvések ellenére még sincs teljes liberalizáció a villamosenergia-piac területén, mivel hasonlóan más tagállamokhoz, Magyarországon is felmerültek annak egyes jogi, földrajzi, gazdasági akadályai. Ezen problémák felszámolására az Európai Unió Bizottsága is egyre sürgetőbb lépéseket tesz, azonban ezeken túl további, még inkább égető problémát jelentenek mindazon látens akadályok, amelyek felszámolásához komoly politikai, gazdasági és társadalmi elhatározás szükséges. Az alfejezet a témakör nehézsége ellenére olvasmányos, és az olvasót több példával segíti a problémák megértésében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
