Bándi Gyula[1]: A fenntarthatóságtól a körkörös gazdaság felé - EU stratégiák alakulása és ennek jogi következményei (Fontes, 2016/1., 13-21. o.)

A környezetvédelem terén az elmúlt év egyik nagy újdonsága volt Ferenc pápa enciklikája[1]. A pápa ebben hangsúlyozta az emberiség felelősségét, egyebek között a következők szerint: "6. Elődöm, XVI. Benedek szintén felhívást tett közzé, hogy "szüntessék meg a világgazdaság működési zavarainak strukturális okait és javítsák ki azokat a fejlődési modelleket, amelyek képtelenek biztosítani a környezet védelmét"... Megfeledkeztünk arról, hogy "az ember nem pusztán önmagát létrehozó szabadság. Az ember nem önmaga hozza létre önmagát. Az ember szellem és akarat, de természet is." Az emberi gazdaság helytelen működésének világos következménye az az igény, amellyel egyre inkább a fenntartható fejlődés vagy annak szinonimái felé fordulunk - ez utóbbiak az elmúlt néhány évben nyertek teret: zöld gazdaság, körkörös gazdaság. A pápa kiemelte: "13. Közös otthonunk megvédésének sürgető kihívása magában foglalja azt az igyekezetet is, hogy az egész emberi családot egyesítsük a fenntartható és átfogó fejlődés keresésében, mivel tudjuk, hogy a dolgokon lehet változtatni."

A fenntartható fejlődéstől a zöld gazdaságig

A fenntartható fejlődés önmagában is nagy kihívást jelent. Amint azt egy magyar ökológus írja, a fenntarthatóságnak vagy fenntartható fejlődésnek számos különféle értelmezése van a gyakorlatban, miközben egyik sem jelentheti ki, hogy a tökéletes fogalom Szent Grálját tartja a kezében.[2] Logikusnak tűnik ezért, ha vizsgálódásunkat a fenntartható fejlődés irányába némi szkepticizmus övezi, hiszen nem hiába írja egyebek között Fitzmaurice, hogy a fenntartható fejlődés bizonytalan[3], míg Lowe megjegyzi, hogy a fenntartható fejlődést, mint jogi kategóriát zavar és homály fedi.[4]

A fenntartható fejlődés jogának egyik legismertebb szerzője kiegyensúlyozott megközelítést alkalmaz: "Ennek következtében a fenntartható fejlődés elve, a Bruntland jelentéssel és más globális "soft law" eszközzel egyetemben, mutathat alapvető normatív jellemzőket, amelyek kötelezőek az államokra, noha ez egyben kétélű fegyver. Nem tiltja meg a fejlődést általában. Ugyanakkor elvárja az államoktól, hogy tegyenek lépéseket arra, hogy kezeljék a »károkozás megelőzésének vagy legalábbis enyhítésének« kötelezettségét."[5]

Az egyes szerzők természetesen nem azonos módon közelítenek a fenntarthatóság elemeihez, de a legtöbb leírás hasonló értelmezést tartalmaz: "Mára jól érzékelhető, hogy a fogalom általános értelmezés szerint három alapvető elemet foglal magában. Ezek (i) a gazdasági fejlődés; (ii) a környezetvédelem és megőrzés; (iii) a méltányosság."[6] A méltányosság ebben az összefüggésben a szociális komponenst jelenti, amelyet a fenntartható fejlődés harmadik elemeként emlegetnek.

Ha arról szeretnénk jó képet kapni, miért is olyan nehéz megragadni a fenntartható fejlődés kérdését, számos érvet sorolhatunk fel: "A fenntarthatóság az elképzelésekről szól, a jog pedig arról, amit alkalmazunk. A jog arról szól, miként oldjuk meg sajátos vitáinkat bizonyos körülmények

- 13/14 -

között. A fenntarthatóság helyek és közösségek építése, tehát elsősorban célokról és végrehajtandó elképzelésekről szól, amihez a sajátos erőforrás orientált jogi rezsimek túl szűknek bizonyulnak - vagy másként fogalmazva, nem a megfelelő szinten működnek - egy fenntartható társadalom átfogó képét szeretnék gyakorlattá tenni."[7] A fenntartható fejlődés jogának kulcsproblémája, hogy milyen terjedelemmel és milyen módon próbáljuk meg a téma jogi szempontú kezelését, illetve egyáltalában mennyire van erre szükség? Ez a kérdés egyképpen fontos a jog, a közigazgatás, a gazdasági/pénzügyi igazgatás, illetve a menedzsment minden területén.

Manapság lehetetlen lenne erre nézve olyan pontos meghatározást adni, mit egyebek között az Európai Bíróság joggyakorlata követel meg, amikor a tiszta koncepcionális alapokat várja el[8]. A hivatkozott eset a környezeti hatásvizsgálattal foglalkozik, de ennél sokkal nagyobb jelentőséggel bír, hiszen a világos, egyértelmű szóhasználatra mutat rá, mint ami a nemzeti jogban megjelenő követelmények alapját jelenti: "43. A Közösségi jog egységes alkalmazásának igénye és a méltányosság elve megköveteli, hogy a Közösségi jog fogalmai, amelyek nem utalnak közvetlenül a tagállami jogokra azok tartalmának vagy hatályának meghatározása során, nyerjenek önálló és egységes értelmezést az egész Közösségben, és ez az értelmezés vegye figyelembe a kérdéses jogalkotás összefüggéseit és célját. (Case 327/82 Ekro v Produktschap voor Vee en Vlees [1984] E.C.R. 107, paragraph 11)."

A fenntartható fejlődés koncepciójának komplexitása a fejlődés, szegénység, társadalmi biztonság, közegészség, őslakosok jogai, természeti erőforrások, környezetvédelem, víz stb. számos elemét felöleli, lehetetlenné téve a konzisztens rendszer kialakítását. "A fenntartható fejlődés nem statikus koncepció, ... változik az idővel (ratione temporis) Tartalma változik az érintettek szerint (ratione personae). Ugyancsak változik tárgyában (ratione materiae)."[9] Meggyőződésem, hogy a fenti tényezőkhöz még legalább két további elemet hozzá kell tenni, mégpedig a földrajzi területnek megfelelő variációkat (ratione territorii), valamint a fejlettségi szinthez kötődő (ratione progressioni). A kérdéskör tartalmi változásai, a kiterjedés, a hatály állandóan változó, így ez akár a tárgykör differentia specifica-jának is tekinthetőek.

A fogalom tartalmának értelmezésébe fogva, számos szerző osztozik néhány közös megállapításon, mondván[10], hogy legalább négy alapvető eleme van a fenntartható fejlődésnek: környezeti integráció, nemzedékek közötti és nemzedéken belüli méltányosság és a fenntartható használat - noha az utóbbi inkább tautológiának tűnik, mintsem önálló elemnek. Ha pedig azon elemeket szeretnénk bemutatni, amelyeknek jogi következményei lehetnek, miközben a fenntartható fejlődést is szolgálják, akkor leginkább az alábbi immanens összetevőkre gondolhatunk:

• A jövő generációk jogai vagy a nemzedékek közötti méltányosság. Hasznos lehet ehhez a környezethez való jogot társítani, tehát lefordítani ezt a gondolatot a környezetre vonatkozó emberi jogok nyelvére.

• Ehhez kapcsolódik a nemzedéken belül méltányosság gondolata, vagyis a jelen generációk jogainak kérdése, amelynek ismét a környezethez való joggal van szoros kapcsolata, illetve a fejlődéhez való joggal. A Nemzetközi Bíróság a Bős-Nagymaros ítéletben[11] a fenntartható fejlődés koncepcióját a 140. pontban értelmezte (l. alább). Weeramantry bíró különvéleménye pedig ebben a tárgykörben talán még magánál az ítéletnél is ismertebbé vált[12].

A társadalmi részvétel[13] alapvető jelentőségű, annak mindhárom pillérével egyetemben (információhoz jutás, részvétel a döntéshozatalban és hozzáférés az igazságszolgáltatáshoz). A környezeti demokrácia eszméjéből kiindulva ez az elv a környezeti igazságosságot is felöleli, illetve a különböző generációs méltányosság érvényesülése számára is jobb lehetőséget biztosít. Ennek részleteiért érdemes felkeresni a vonatkozó Aarhus-i Egyezmény 1. cikkét.[14]

• Az együttműködés vagy az együttműködést szolgáló fontos szerepet kapnak minden szinten, mint látható ez az IUCN tervezetében[15], amely egy teljes részt - a VIII. részt - szenteli a végrehajtásnak és együttműködésnek. Valóban, a fenntartható fejlődés elérésére szolgáló legtöbb kötelezettség szükségessé teszi az együttműködést - elegendő csupán az emberiség közös örökségére, a megosztott természeti erőforrásokra, a közös és egyben eltérő kötelezettségekre, a szegénység felszámolására stb. gondolni.

• Az integráció a fenntarthatóság összegzése és egyben intézményesülése, amely egyszerűsített és kézzelfogható változata a fenntartható fejlődés alapvető jogi tartalmának. Ennek fő célja a társadalmi, anyagi, pénzügyi és környezeti érdekek egy rendszerben történő kezelése, ahelyett hogy ezekre, mint különálló elemekre

- 14/15 -

gondolnánk. A fentebb hivatkozott ítéletben[16] a Nemzetközi Bíróság kiemelte: "140.... a Bíróság teljes mértékben-tudatában van annak, hogy a környezetvédelem területén elővigyázatosságra és megelőzésre van szükség, mivel a természeti környezetben okozott károk gyakran visszafordíthatatlanok, illetve az ilyen károk helyreállításának velejárója a helyreállítás lehetőségeinek korlátozottsága. Az emberiség a történelem során, gazdasági és egyéb okok miatt, folyamatosan beavatkozott a természet rendjébe. A múltban ez gyakran a természetre gyakorolt hatások figyelmen kívül hagyásával történt. Az új tudományos ismereteknek köszönhetően, és mivel az emberiség egyre jobban tudatára ébred az őt, a jelenlegi és a jövőbeni generációkat fenyegető veszélyeknek, melyeket ezeknek a beavatkozásoknak a meggondolatlan és mértéktelen gyakorlása idéz elő, az elmúlt két évtizedben számos új norma és szabvány fejlődött ki. Ezeket a normákat nemcsak akkor kell figyelembe venni, és az ilyen új szabványokra nemcsak akkor kell kellő súlyt helyezni, amikor egy-egy ország egy új tevékenység lehetőségeit mérlegeli, hanem azoknak a tevékenységeknek a folytatása során is, melyeket a múltban kezdett el. Ez szükségessé teszi, hogy a gazdasági fejlődés és a természetvédelem közötti egyensúly megfelelően kifejezésre jusson a fenntartható fejlődés koncepciójában."

Az integrációnak számos ismert jogi eszközére mutathatnunk rá, mint a környezeti hatásvizsgálat, a stratégiai környezeti hatásvizsgálat, a különféle fenntarthatósági tanácsok, bizottságok működése számos országban.

Az integráció és a fenntartható fejlődés az érem két oldala. A fenntartható fejlődés szempontjából az integráció a jogalkotás számára az igaz kihívás, amire a fentebb hivatkozott ítélet és más értelmezések utalnak[17]. Az integrációt a fenntartható fejlődés gyakorlati megvalósulási útjának tekinthetjük.

• Az elővigyázatosság elve egyebek között a megelőzést és kockázatelemzést is felöleli. Lényegi erkölcsi tartalma van, amely a különféle magatartásokkal kapcsolatos kiterjedt felelősséget is magába foglalja. A Riói Nyilatkozat 15. elve[18] ezen elv globális vonásait emeli ki: "A környezet védelme érdekében az Államok, lehetőségeiknek megfelelően, széles körben törekedni fognak az elővigyázatosságra. Ahol súlyos vagy visszafordíthatatlan kár fenyeget, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható föl indoklásként a környezetromlást megakadályozó, a hatékonysággal járó intézkedések elhalaszt ás ára." Az Európai Bíróság számos ítélete is említhető[19], amelyek az elv tartalmának tisztázásra hivatottak, bevezetve olyan koncepciókat, mint a "tudományos bizonytalanság".

• Végezetül szólni kell a szubszidiaritásról, amely nem csupán a hatáskörök és kötelezettségek megfelelő megosztásának kérdését tartalmazza, hanem a különböző intézmények bevonásának igényét is - állam és önkormányzatok, társadalmi szervezetek, NGO-k, az üzleti szféra, egyházak, helyi közösségek stb. "A szubszidiaritás tehát bizonyos mértékig paradoxon. Korlátozza az államot, miközben feljogosítja és igazolja. Korlátozza a beavatkozást, de igényli is. Kifejezi az állammal kapcsolatosan a társadalom és az egyén mind negatív, mint pozitív nézőpontját."[20]

Ahelyett, hogy a Riói Nyilatkozat (1992) szavait ismételnénk, emlékezetünk arra, hogy a világ tudományos akadémiái nyilatkozatot (Tokió, 2000) tettek közzé, összegezve az aktuális trendeket, a létező fogalmaknak mintegy emblematikus összegzéseként. Eszerint "a fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg".

A Rio+20 csúcsértekezlet megismételte mindazt, amit előzőekben kinyilvánítottak, egy különbséggel: ez pedig a zöld gazdaság. Ha elolvassuk a konferencia hivatalos dokumentumát - "A jövő, amit kívánunk"[21] -, a legjellemzőbb annak II. része (»Megújítjuk politikai elkötelezettségünket«), amely egyszerűen kijelenti a következőt: "15. Megerősítjük a Környezet és Fejlődésről szóló Riói Nyilatkozat elveit... "

A zöld gazdaság hozzáadott és látszólag új elem, ami azonban nem visz minket közelebb a kérdés lényegéhez, inkább felhívja az üzleti világot, hogy munkálkodjon a fenntartható fejlődés ügyén. A zöld gazdaságról szóló nyilatkozatok aligha tettek hozzá az eredeti elképzelésekhez. Ilyen pl.: "60. Elismerjük, hogy a zöld gazdaság a fenntartható fejlődés és a szegénység leküzdése összefüggésében elősegíti azirányú képességeinket, hogy fenntartható módon kezeljük természeti erőforrásainkat, kevesebb negatív környezeti hatással, növeli az erőforrás-hatékonyságot és csökkenti a hulladéktermelést." A zöld gazdaság tehát nem újdonság, sokkal inkább az ismert tág fogalom eltérő kifejezése. Egyes vélemények szerint a reformok hiánya a globális menedzsment válságát jelenti, ami egyben erkölcsi válság, jól-létünk veszélyeztetője.[22]

- 15/16 -

Az európai integráció a fenntartható fejlődésről

E téren elsősorban az európai környezetvédelmi akcióprogramokat kell számba venni, amelyek kezdete a Párizsi csúcstalálkozóra nyúlik vissza[23]. Az Ötödik Környezetvédelmi Akcióprogram[24] két fontos alapra támaszkodott: az UNCED (United Nations Conference on Environment and Development) (Rió 1992) fenntartható fejlődésre vonatkozó folyamataira - érdemes a Program címére tekinteni: "A fenntarthatóság felé" - valamint a Maastricht-i (Uniós) Szerződésre[25]. Számos új megközelítést sorol fel a Program, mint a jelen és jövő nemzedékek érdekei; annak szükségessége, hogy a megosztott felelősségre építkezzünk, amelynek keretében bevonásra kerül a társadalom minden szektora, a közigazgatástól a magánszféráig; a szabályozási és egyéb eszközök széles skálájának igénybevétele; az integráció további fejlesztése stb. Mindez a szubszidiaritáson alapul, amelyet a megosztott felelősséggel kapcsol össze. A Program felülvizsgálatára 1998-ban került sor[26], amely az integráció és szubszidiaritás szélesebb összefüggéseire mutatott rá, amint az a preambulumban is megjelenik: "(20) Minthogy a környezetvédelmi követelmények további integrálása más politikai területekbe úgy tekinthető, mint a fenntartható fejlődés megvalósításának alapvető eszköze...;"

A fenntartható fejlődés megvalósítása jelentette a Hatodik Környezetvédelmi Akcióprogram[27], anyagi és társadalmi elemeket egyaránt felölelve, az életkörülményeket a fenntartható fejlődéssel összekapcsolva. A Program világosan meghatározza a fenntarthatóság alapvető összetevőit: "(6) a fenntartható fejlődés feltétele a természeti erőforrások körültekintő használata és a globális ökoszisztéma védelme, összhangban a gazdasági jóléttel és a kiegyensúlyozott társadalmi fejlődéssel.... (13) a programnak elő kell segítenie a környezeti kérdések integrálását minden közösségi politikába és tevékenységbe, összhangban a Szerződés 6. cikkével, annak érdekében, hogy csökkenjenek a különféle forrásokból a környezetet érő terhelések."

Ha pedig ennek 2. cikkét elemezzük, az elvekről és az átfogó célokról, akkor az integrációs és fenntartható fejlődés közötti korreláció egyértelművé válik. Arra a következtetésre juthatunk, hogy a fenntarthatóság és integráció kétirányú folyamat:

-> a környezeti szempontokat integrálni kell minden Közösségi politikába - (1) bek.;

<- a környezetvédelmi intézkedések összhangban kell legyenek a fenntartható fejlődés anyagi és társadalmi dimenzióival - (4) bek.

A Program felülvizsgálatára 2007-ben került sor, egyebek között kiemelve: "Mindenesetre, az EU még nem lépett e fenntartható környezeti fejlődés útjára."[28] A környezetvédelmi megfontolások az EU politikákba való további integrálása tehát feltétlenül szükséges. Az un. SOER-jelentés (Jelentés az Európai Környezet Állapotáról)[29] 2010 végén 10 alapvető tétel sorol fel, amelyek között nem egy kapcsolódik közvetlenül a fenntartható fejlődés kérdéséhez, mint

• "A környezetvédelmi politikák érvényesítése és a környezetvédelmi kormányzás erősítése továbbra is előnyöket jelent.".

• "A zöldebb európai gazdaság felé való átmenet biztosítja a hosszútávú környezeti fenntarthatóságot... "

A Hetedik Környezetvédelmi Akcióprogram - amely 2020-ig tart, miközben egyes elemei már 2050-ig is mutatnak - "Jólét bolygónk felélése nélkül"[30] -, amelyet 2013-ban fogadtak el[31] a 2. cikkében felsorolt kilenc elsőbbségi cél[32] lényegi elemeit fejti ki részletesen. Az egész program általános megközelítésének jellemzéseként érdemes a környezetvédelmi jogra vonatkozó negyedik prioritást kiemelni, ahol a felsorolt öt tételből

- 16/17 -

három összefüggésben van a társadalmi részvétel kérdéseivel (információhoz jutás, a polgárok bizalma növekedjen, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés az intézményekben). Az a benyomásunk is lehet, hogy az előkészítőknek nagyobb bizalma volt a társadalmi intézményekben és az EU szervek és ezen intézmények közötti partnerségekben, mint a tagállami jogérvényesítés lehetőségeiben.

1. ábra

(Forrás: http://ec.europa.eu/environment/action-programme/pdf/ia_annexes/Annex%202%20-%20Linkages%20of%20environment%20policy%20issues.pdf)

A számos kísérő dokumentum közül, amelyet a tervezettel együtt jelentettek meg, egyet feltétlenül ki kell emelnünk, a vonatkozó hatásvizsgálat 2. mellékletét[33] - "A környezetpolitika összefüggései" -, amely kiemelt figyelmet fordít a zöld gazdaságra, mint ami egyfajta válasz a gyenge és erős fenntarthatóság vitájában. A zöld gazdaság, a 2. melléklet szerint a következőt jelenti: "A zöld gazdaság koncepciója elismeri, hogy az ökoszisztémák, a gazdaság és az emberi jóllét (és a természeti, ember alkotta, társadalmi és emberi tőke megfelelő típusai) szorosan összekapcsolódnak." Ez nem kérdőjelezhető meg, de a fő kérdés mégis az, miként mutatjuk be ezt a kapcsolatrendszert.

A fenti ábra (magyarul nem áll rendelkezésre) eredete az általános vagy gyenge fenntarthatóság értelmezése, egy érdekes módosítással. Elsősorban, figyelmet kell fordítanunk a három alapvető összetevőre és azok sajátos magyarázataira:

• az ökoszisztéma vagy a természeti erőforrás, mint tőke a rezilienciát kell megvalósítsa (ami egyebekben az ökoszisztéma immanens minősége);

• a gazdaság erőforrás-hatékony kell legyen;

• az emberi jóllét - eredendően a társadalom eleme - a méltányosságra és a tisztességes teherelosztásra kell irányuljon. Ez valójában a nemzedékek közötti és a nemzedéken belüli méltányosságot jelenti.

A gyenge fenntarthatóság esetében a fenntartható fejlődés ezen három összetevőjének találkozási területére korlátozódik. A fenti ábrában a zöld gazdaság viszont felöleli mindhármat, csak az emberi jóllét egy része marad ki. Ez alapvetően elfogadható megközelítés, hiszen az emberi jóllét nem feltétlenül kapcsolódik csupán a gazdasági fejlődéshez vagy az üzleti élet pénzügyi érdekeihez. Ugyanakkor a jóllét nem materiális elemeit is köthetjük az ökoszisztémához, tehát az érem másik oldala nem annyira kielégítő.

A zöld gazdaság jobb megértése érdekében Rio+20 dokumentumaira kell utalnunk ismét[34]: "56. ... a zöld gazdaságot a fenntartható fejlődés és a szegénység elleni fellépés összefüggésében a fenntartható fejlődés egyik fontos eszközeként tekintjük, amely lehetőséget ad a döntéshozóknak, de nem jelent szigorú szabályokat..." Ezek a szavak kissé eltérnek az EU tervezetének megközelítésétől. Rio a zöld gazdaságot a fenntartható fejlődés eszközének tekinti, míg a Hetedik Környezetvédelmi Akcióprogram mintha azt javasolná, hogy a zöld gazdasággal cseréljük fel a fenntartható fejlődést. Akárhogy is, jelentős terminológiai váltásra kerül sor, a fenntartható fejlődés fogalmainak megújítására.

- 17/18 -

A fenntarthatóság a környezetpolitika részévé vált jóval azelőtt, hogy a vonatkozó átfogó stratégia kialakult. Előbb vagy utóbb a komplex, integratív, egységes stratégia iránti igény egyértelmű kívánalommá vált. Az első lépés ebben a sorban a Göteborg stratégia volt, de érdemes elődjével, a Cardiff folyamattal kezdeni, amelyik egy egységesebb megközelítés elindítója volt, amely noha a környezetvédelmen alapult, mégis szélesebb nézőpontot képviselt. Az 1998-as Cardiff folyamat nem bizonyult sikertörténetnek[35]. A cél a fenntarthatóság gyakorlati megvalósítása volt, integrálva a környezeti célokat a más irányú EU politikákba. Az integrációt a fenntartható fejlődés elve társának vagy inkább szinonimájának fogjuk fel, értve alatta azt az eljárásrendet, amelyik révén a különböző környezeti szempontok részt kapnak a környezetvédelmen kívüli döntéshozatali gyakorlatban - ez a külső integráció. Az integráció egész kérdéskörének összegzését adja a Hatodik Környezetvédelmi Akcióprogram felülvizsgálati eljárása[36], a "2.3.1. A politikák gyenge integrálása"[37] címszó alatt. A Kommüniké[38], amely a hatásvizsgálatra alapozódik, még ennél is határozottabban fogalmaz: "Mindenesetre, a környezeti megközelítések más területeken való integrációja már kevésbé volt sikeres. A Cardiff-folyamat - amelyet 1998-ban kezdeményeztek az ilyen típusú integráció intézményesítése érdekében - nem felelt meg a várakozásoknak."

A következő lépés volt az EU Fenntartható Fejlődés Stratégiája[39], amely hangsúlyozta a hatékony politika kialakításának elsődleges szerepét, amelynek koherensnek kell lennie, amelyen belül az árak megfelelnek a tényleges költségeknek, a tudomány és technológia együtt fejlődik a megfelelő kommunikációval. A Fenntartható Fejlődés Stratégia (Sustainable Development Strategy = SDS) kialakítását követően a "globális partnerség"[40] koncepciója is megjelent az EU politikákban, az EU-t, mint a nemzetközi együttműködés aktív és vezető szereplőjét mutatva be. A természeti és környezeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás minden más politika integráns része kell legyen, amelynek az EU politikák koherenciája, illetve a jó kormányzás alapvető feltétele.

2005-ben az SDS-t megújították[41], hangsúlyozva: "Az európaiak számára értékes az életminőség. Jólétre, tiszta környezetre, jó egészségre, szociális védelemre és egyenlőségre vágynak... A kihívás, hogy fenntartsuk azt a momentumot, amely kölcsönösen erősíti a gazdasági növekedést, a társadalmi jóllétet és a környezetvédelmet." Az SDS legfontosabb elveit is felsorolták, számos kérdést felölelve: az alapvető jogok védelme, a nemzedékek közötti és nemzedéken belüli méltányosság, a nyílt és demokratikus társadalom, a társadalom bevonása, az üzleti világ és a társadalmi partnerek bevonása, a koherens politika és kormányzás, a politikai integráció, az elővigyázatosság elve, a szennyező fizet elve.

A felülvizsgálat eredményeképpen a Tanács 2006-ban egy új SDS-t fogadott el[42], amelyik kiemelte, hogy a Lisszaboni Stratégia és az DDS oly módon kerüljön harmonizálásra, hogy azokat egymást kiegészítő stratégiáknak kell tekinteni. Aláhúzták az anyagi fejlődés szerepét a fenntartható társadalom építésében és általában igényként jelent meg a gazdasági növekedés. Világossá vált, hogy az EU nem kíván a gazdasági növekedéstől eltekinteni. Ezen felül még két további felülvizsgálatra[43] került sor, amelyen belül a harmadikra 2009-ben[44], meghatározva az EU néhány fontos politikai eszközét:

• a minőségi jogalkotás ("Better Regulation") programot,

• a megújított szociálpolitika,

• a foglalkoztatási irányelveket

• a vállalatok társadalmi felelősségvállalását,

• az SDS elhelyezését a külkapcsolati politikákban,

• és végül a tagállami jó gyakorlat példákat[45].

Az SDS stratégiával párhuzamosan jelentek meg az alapvető gazdasági stratégiák is, amelyek között a legfontosabb a 2000-ben kiadott Lisszaboni Stratégia[46]: "Az Unió ma elfogadta a következő évtized új stratégiai célkitűzését: világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává kell tenni 2010-re, mely fenntartható gazdasági növekedésre képes, több és jobb munkahelyet, szorosabb társadalmi összetartást, valamint a környezet tiszteletben tartását biztosítva." Az eredeti stratégia az ötletek túlságosan komplex rendszere lett, a felelősség széles körű megosztásával, ezért 2005-ben

- 18/19 -

újragondolták. Az első megvalósítási jelentés[47] optimista volt, felsorolva az eredményeket, mint az új klíma- és energiacsomag, vagy a fenntartható termelés és fogyasztás akcióterve.

A gazdasági válság következményeként a fejlődés 2020-ig terjedő új programját kellett elfogadni. Elsőként egy bizottsági javaslat készült el[48], majd a Tanács ajánlása[49]. Az ajánlás alapvetően eltért a fenntarthatóság eredetileg egységesen kezelt gondolatától, mert a fenntarthatóságnak egy szűkebb, anyagi szemléletű nézetét vette alapul:

"Az Európa 2020 három, egymást kölcsönösen megerősítő prioritást tart szem előtt:

• Intelligens növekedés: tudáson és innováción alapuló gazdaság kialakítása.

• Fenntartható növekedés: erőforrás-hatékonyabb, környezetbarátabb és versenyképesebb gazdaság.

• Inkluzív növekedés: magas foglalkoztatás, valamint szociális és területi kohézió jellemezte gazdaság kialakításának ösztönzése.

Ezek a célkitűzések kapcsolódnak egymáshoz. ... A tisztább, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba való beruházás tehermentesíti a környezetet, hozzájárul az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, valamint új üzleti és foglalkoztatási lehetőségeket kínál."

A 2008-as válság távolról sem könnyítette meg a fenntarthatóság helyzetét, hanem ehelyett átszervezte a rendszereket és a prioritásokat. Önmagában a szóhasználat változása - fejlődés helyett növekedés - is járhat komoly következményekkel, mert egyáltalában nem világos, vajon ez csupán eltérő fogalmazás avagy a hozzáállás megváltozása. Az eltérő fogalmi rendszer miatt egyet kell értsünk azokkal, mint Jans, akik úgy hiszik, hogy a fenntartható növekedés sokkal gyengébb koncepció, mint a fenntartható fejlődés[50]. A Tanács szerint a 2020-as stratégia magába foglalja a megelőző stratégiákat, illetve a környezetvédelmi követelményeket is.[51] A stratégián túlmenően elfogadtak részletesebb stratégiákat, mint a közlekedésit[52], vagy az Energia 2020-at[53].

A fenntartható fejlődés az elsődleges jogban

1992-ben a fenntarthatóság megjelent a Maastrichti Szerződésben[54], elsőként a preambulum hetedik bekezdésében. A Római Szerződést módosító Uniós Szerződés beiktatott egy új 2 cikket[55], amiben a fenntarthatósággal, a környezetvédelemmel, a szolidaritással, a szociális biztonsággal, az életminőséggel stb. kapcsolatos kérdéseket sorolt fel. Ebben a cikkben a környezetvédelem a fenntarthatósággal egyenértékű tényező. Az Amsterdami Szerződés[56] a környezetvédelem és a fenntarthatóság elemeit jelentősen nem érintette. A Nizzai Szerződés[57] 2001-ben ebben a vonatkozásban semmilyen változást nem hozott.

A Lisszaboni Szerződés[58] alapvetően megváltoztatta az Uniós Szerződés (EUSZ) rendszerét és ezt tette az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) is. Az EUSz 3. cikke felváltotta a korábbi 2. cikket az EU céljainak felsorolásáról, sokkal kidolgozottabb és kiterjedtebb rendszert hozva, a fenntarthatósággal való összefüggések szélesebb körét tárva fel, megőrizve a megelőző elemeket is[59], valamint a 3. cikk (5) bekezdése megjelenítette az EU globális szerepét a fenntartható fejlődés terén[60]. A fenntarthatóság iránti elkötelezettség a nemzetközi együttműködésen belül hangsúlyossá vált -a fejlődő országok felé irányulva, a fenntarthatóság három pillérét szem előtt tartva, és ezen belül a környezetvédelmet, illetve a globális erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodást

- 19/20 -

tekintve prioritásnak.[61] Figyelemre méltó, hogy a Lisszaboni Szerződés "törvényesítette" az Alapjogi Chartát, az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésével. A Charta maga is utal a fenntartható fejlődésre, noha a vonatkozó 37. cikket[62] nem igazán tekinthetjük minden fenntartás nélkül környezethez való jogot megvalósító rendelkezésnek.

Az EUMSZ preambuluma a pénzügyi és anyagi természetű fejlődésre összpontosít, nem említve ismételten a fenntartható fejlődést. Jó példa erre az elérő megközelítésre a preambulum 4. és 5. bekezdése[63]. A lényeg tehát az anyagi, pénzügyi növekedés és még a harmonikus fejlődés is - amelynek lehet egyébként kapcsolata a fenntarthatósággal - a regionalizmus kérdéskörében jelenik meg és nem a fenntarthatóságéban. Az előző Szerződéshez képest ez jelentős változásnak minősíthető.

Figyelemmel arra, hogy az integrációt a fenntartható fejlődés gyakorlati eszközének tekinthetjük, a 11. cikk a környezeti integrációról lényegi kérdés, amely egyben közvetlenül utal is a fenntartható fejlődésre[64]. Sajnálatos azonban, hogy az integráció ilyetén lehetséges hatása is csökkent, figyelemmel arra, hogy míg a környezeti integráció volt 2009-ig az egyetlen integrációs elv, ezt követően az integrációs követelmények burjánzása ennek eredeti helyzetét jelentősen aláásta[65]. Nem lehet csodálkozni azon, hogy ezek után egyes szerzők úgy vélik, hogy az EUMSZ 7. cikke a konzisztenciáról marad az egyetlen tényleges integrációs elv, és az összes többi feleslegessé[66]. Mások ennek következményeire figyelmeztetnek:

"Arra kell tehát következtetnünk, hogy a különböző integrációs elvek között nincs hierarchia..."[67]. Mindenesetre az integráció, mint a fenntartható fejlődés manifesztálódása elvesztette eredeti pozícióját a Lisszaboni Szerződés nyomán. Nincs tehát olyan rendelkezés a Szerződésben, amelyik közvetlen jogi követelményként lenne említhető. Így a kulcs az EU intézményi és szervezeti rendje marad és annak a fenntartható fejlődés érvényesítésére szolgáló készségessége.

A fenntarható fejlődés egyrészt alapelv, másrészt célkitűzés, amelynek tényleges tartalmát nem határozza meg a Szerződés. A fenntarthatóság hagyományos elemei megjelennek, nincs újítás. A szóhasználat nélkülözi mind a jogi pontosságot, mint a jog felelősség érzetét. A lényeg, hogy "törekedjünk" a fenntartható fejlődésre, "vegyük figyelembe" a fenntartható fejlődést, mint valamiféle általános irányvonalat, de esély sincs ennek kötelezettségként való kezelésére. Még maga az EU felépítménye sem köteles bármiféle konkrét lépésre, ami elég gyenge politikai helyzetet eredményez. A fő kérdés tehát az marad, milyen mértékben lehet ezt az általános elvárást a gyakorlatban megvalósítani és mely szabályozási területeken, mennyire lehetséges a jogi kiszámíthatóság talajára lépni.

Az EU stratégiák "zöldítése" a fenntartható fejlődési stratégiákon és a környezetvédelmi akcióprogramokon felül az elmúlt pár évben a már említett "zöld gazdaság" felé fordult, kiegészítve azt más elemekkel. Az első ezen a listán a zöld termékek gondolatának megjelenése 2013-ban[68]. Ez nem bármilyen sajátos termékfajtára utal, hanem arra, hogy milyen általános megközelítés legyen a termeléssel kapcsolatos EU magatartás középpontjában. A vonatkozó Kommüniké a következőképpen összegzi a lényeget: "Ezen a területen az EU általános célja az, hogy az érdekelt felek (többek között az ellátási lánc összes szereplője) számára elősegítse a termékek és szervezetek környezeti teljesítményéről szóló áttekinthető, megbízható és összehasonlítható információkhoz való hozzáférést. A zöld termék általános fogalma (olyan termék, amely más termékekkel összehasonlítva kisebb környezeti hatást fejt ki életciklusa során) tehát a következő két elemmel kiegészülve mérhetővé és pontosan definiálhatóvá válik: 1) az életciklus során kifejtett környezeti hatások mérésére szolgáló módszer; és 2) a termékkategóriák szerinti szabályok, melyek összehasonlítási alapként szolgálnak a valóban zöld termékek meghatározásához. Ugyanez a megközelítés érvényes a szervezetek esetében is." A Kommüniké által vázolt következő lépések három jogalkotási területe: a környezeti management és audit rendszerek (EMAS), a zöld közbeszerzés (GPP) és az EU ökocímke. A javaslatok lényege, hogy a fogyasztói szemlélet alakítása a figyelem fő iránya.

- 20/21 -

2014-ben a következő irányzat, ami a zöld gazdaság folyománya, a körkörös gazdaság[69], összekapcsolva a fenntartható növekedéssel: "A körkörös gazdasági rendszerek a lehető legtovább megőrzik a termékek hozzáadott értékét, és megszüntetik a hulladékkeletkezést. Amikor egy termék eléri életciklusának végét, a körkörös gazdasági rendszerek a gazdaságon belül tartják az erőforrásokat, hogy azokat újra és újra produktívan fel lehessen használni, és így további értéket teremtsenek. A gazdaság körkörösebbé tétele érdekében változásoknak kell bekövetkezniük az értékláncok teljes hosszában, a termékek tervezésétől az új üzleti és piaci modellekig, a hulladék erőforrássá alakításának új módozataitól a fogyasztói magatartás új formáiig. Ez a rendszer teljes megváltoztatását jelenti, valamint innovációt nemcsak a technológiák, hanem a szervezés, a társadalom, a finanszírozási módszerek és a szabályozás terén is."

2015 végén a körkörös gazdaság stratégiáját felülvizsgálták[70], amelynek során gyengült is kissé, de számos új, konkrét lépést is felsoroltak. A bevezető szerint: "Az áttérés a még inkább körforgásos gazdaságra, amelyben a termékek, alapanyagok és erőforrások értékét a lehető legtovább megőrzik a gazdaságban, a hulladék keletkezését pedig a minimálisra csökkentik, jelentős hozzájárulást jelent az EU arra irányuló erőfeszítéseihez, hogy fenntartható, karbonszegény, erőforráshatékony és versenyképes gazdaságot alakítson ki. Ez az átmenet lehetőséget kínál gazdaságunk átalakítására, és arra, hogy új és fenntartható versenyelőnyöket alakítsunk ki Európa számára." A körkörös gazdaságnak közvetlen hatása lesz a növekedésre, a foglalkoztatásra. Ez az új stratégiai keret világos szabályozási feltételeket követel meg, amelynek első jelei az újrahasználatra és a hasznosításra koncentráló hulladékok szabályozás fejlesztésében jelennek meg. Ezt olyan szabályozási területek jogalkotási javaslatai követik, mint a műanyagok, az élelmiszerhulladék, az építési hulladék, a kritikus alapanyagok, az ipari és bányászati hulladék, a fogyasztás és a közbeszerzés, később a műtrágyák és a vizek újrahasználata, de nem feledkezhetünk meg a horizontális eszközökről sem, mint az olyan azon ösztönzők, amelyek az innováció és a beruházások terén jelennek meg. A folytonosság biztosítása érdekében az első célterület a termékek tervezése és a termelési eljárások, amelyet a fogyasztás terület követ majd - és ezen belül a közbeszerzési politika elsődleges lesz. Tehát a jogi reformok széles köre prognosztizálható.

A jog elősegítheti e stratégia megvalósítását, nem csoda, ha a fentebb hivatkozott dokumentumok mindegyike kiemelt figyelmet szentel a jogalkotás fejlesztésének. Kitűnő példa erre a hulladékos szabályozás fejlődése, amely egyre jobb feltételetek teremt az újrahasználat és a hasznosítás számára. A hatályos hulladékos irányelv[71] 3. cikkében (fogalmak) és a későbbi rendelkezésekben is sikeresen tágította ki a tárgykör megközelítésmódját, kijelentve: "15. »hasznosítás«: bármely művelet, amelynek fő eredménye az, hogy a hulladék hasznos célt szolgál annak révén, hogy olyan más anyagok helyébe lép, amelyeket egyébként valamely konkrét funkció betöltésére használtak volna, vagy amelynek eredményeként a hulladékot oly módon készítik elő, hogy az, ezt a funkciót akár az üzemben, akár a szélesebb körű gazdaságban betölthesse." Ez a fogalom az Európai Bíróság esetjoga által kiváltott fokozatos értelmezési fejlődés következménye, amelyben az un. ASA ítélet játszott meghatározó szerepet[72], amikor meghatározta a hasznosítás, újrahasználat és ártalmatlanítás közötti határvonalat[73]. ■

JEGYZETEK

[1] Laudao Si' - Ferenc pápa "Áldott légy" kezdetű enciklikája, Szent István Társulat, Budapest 2015.

[2] Bulla, Miklós: A fenntartható fejlődés fogalmi világa. In: Vissza vagy hova - Útkeresés a fenntarthatóság felé Magyarországon, Tertia 2002, p. 105.

[3] A fenntarható fejlődés mint az elővigyázatosság elve is, a nemzetközi jog alapvető koncepciói közé tartozik, amelynek tényleges természetét misztifikálta és felfoghatatlanná tette a számos, talán túlzottan is számos alkalmazási terület. L Fitzmaurice, Malgosia: Contemporary Issues in International Environmental Law. Cheltenham: Edward Elgar Publishing, 2009, p. 67.

[4] Lowe, Vaughan: 'Sustainable Development and Unsustainable Practices'. In: Boyle, Alan E. - Freestone, David (eds.): International Law and Sustainable Development - Past Achievements and Future Challenges. Oxford: Oxford University Press, 1999, p. 23.

[5] Cordonier Segger, Marie-Claire: Sustainable Development in International Law, in: Sustainable Development in Sustainable Development in International and National Law, ed. by: Hans Christian Bugge and Christina Voigt, Europa Law Publishing, 2008, p. 128.

[6] Pedersen, Ole W.: Environmental Principles and Environmental Justice, Environmental Law Review, 2010, vol. 12, p. 43.

[7] Long, Jerrold A.: Realizing the abstraction: using today's law to reach tomorrow's sustainability, Idaho Law Review 2010, vol. 46, p. 348.

[8] C-287/98. sz. eset, előzetes döntéshozatali eljárás, amelyet a Tribunal d'Arrondissement de Luxembourg terjesztett elő a Luxemburgi Nagyhercegség és Berthe Linster, Aloyse Linster, Yvonne Linster közötti jogvitában, 2000. szeptember 19., Reports of Cases 2000 I-06917.

[9] Barral, Virginie: Sustainable Development in International Law: Nature and Operation of an Evolutive Legal Norm, The European Journal of International Law, Vol. 23. No., 2, 2012, p. 382.

[10] Durán, Gracia Marin and Morgera, Elisa: Environmental Integration in the EUs External Relations, Hart Publishing, 2012, p. 41-41.

[11] Hivatalos néven: Gabčikovo-Nagymaros ítélet (Magyarország/Szlovákia), I.C.J. Reports 1997, p. 7-84.

[12] L. Weeramantry bíró különvéleménye, a fenti ítélethez, p. 92.

[13] L. ennek részleteit: Bándi Gyula (ed.): Environmental Democracy and Law, Groningen; Amsterdam: Europa Law Publishing, 2014.

[14] 2001. évi LXXXI. törvény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény kihirdetéséről: 1. Cikk, Az Egyezmény célja "A jelen és jövő generációkban élő minden egyén azon jogának védelme érdekében, hogy egészségének és jólétének megfelelő környezetben éljen, ezen Egyezményben Részes valamennyi Fél garantálja a nyilvánosság számára a jogot az információk hozzáférhetőségéhez, a döntéshozatalban való részvételhez és az igazságszolgáltatás igénybevételéhez a környezetvédelmi ügyekben a jelen Egyezmény rendelkezései szerint."

[15] Draft International Covenant on Environment and Development Fourth Edition: Updated Text, 2010 IUCN.

[16] ICJ 25 September, 1997, Hivatalos hivatkozás: Gabčikovo-Nagymaros Project (Hungary-Slovakia), Judgment, 1.C. J. Reports 1997, p. 7., elérhető http://www.icj-cij.org/docket/files/92/7375.pdf

[17] L. pl. Sands, aki szerint a fenntartható fejlődés központi kérdése az integráció - Sands, Philippe: The "Greening" of International Law: Emerging Principles and Rules, Indiana Journal of Global Legal Studies: Vol. 1: Issue 2, 1994, p. 302-303.

Available at: http://www.repository.law.indiana.edu/ijgls/vol1/iss2/2

[18] Riói Nyilatkozat, Elfogadta Egyesült Nemzetek Környezet és Fejlődés Konferenciája, 1992. június 3-14. között Rio de Janeiró, http://www.nffl.hu/dynamic/Rio_Decl_m.pdf

[19] C-180/96 sz. eset, Egyesült Királyság v. Bizottság, 1998. május 5., Reports of Cases 1998 I-02265 vagy az Első Fokú Bíróság ügye: T-13/99, Pfizer Animal Health SA v. Bizottság (2002), E.C.R. II-3305, 2001. szeptember 11., illetve Első Fokú Bíróság, T-74,76, 83-85,132,137 & 141/00 sz, egyesített eljárás" Artegodan GmbH és mások v Bizottság, 2002. november 26. E.C.R. II-4945., és mások.

[20] Carozza, Paolo G.: Subsidiarity as a Structural Principle of International Human Rights Law, The American Journal of International Law, vol. 97, 2003, p. 44.

[21] RIO+20, United Nations Rio de Janeiro, Brazil, 20-22 June 2012, http://www.uncsd2012.org/thefuturewewant.html

[22] Antypas, Alexios: Rio+20: the future we still have to fight for, Environmental Liability Review, Vol. 20 Issue 3, 2012, p. 92.

[23] Meetings of the Heads of State or Government Paris 19-21 October 1972, The First Summit Conference of the Enlarged Community, Bulletin of the European Communities, No. 10, Brussels, p. 15-16, http://aei.pitt.edu/1919/2/paris_1972_communique.pdf

[24] Resolution of the Council and the Representatives of the Governments of the Member States, meeting within the Council of 1 February 1993 on a Community programme of policy and action in relation to the environment and sustainable development. Official Journal C. 138, 17.5.93.

[25] Treaty on European Union (Maastricht Treaty), entering into force 1.11.1993, OJ C 191 of 29.07.1992.

[26] Decision No 2179/98/EC of the European Parliament and of the Council of 24 September 1998 on the review of the European Community programme of policy and action in relation to the environment and sustainable development "Towards sustainability" Official Journal L 275, 10/10/1998 P. 0001 - 0013

[27] Decision No 1600/2002/EC of the European Parliament and of the Council of 22 July 2002 laying down the Sixth Community Environment Action Programme, OJ L 242, 2002. 09. 10.

[28] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program félidős értékeléséről, Brüsszel, 30.4.2007, COM(2007) 225 végleges, p. 17.

[29] The European Environment State and Outlook 2010 Synthesis, published by the European Environment Agency, published by the European Environment Agency - magyarul nem hozzáférhető! http://www.eea.europa.eu/soer/synthesis/synthesis

[30] Proposal for a Decision of the European Parliament and of the Council on a General Union Environment Action Programme to 2020 "Living well, within the limits of our planet", Brussels, 2012.11.29. COM(2012) 710 final, 2012/0337 (COD).

[31] Az Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozata (2013. november 20.) a "Jólét bolygónk felélése nélkül" című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról (EGT-vonatkozású szöveg).

[32] A 2. cikk ezen célok összegzése: (1) A hetedik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt célkitűzései a következők:

a) az uniós természeti tőke védelme, megőrzése és fejlesztése;

b) erőforrás-hatékony, zöld és versenyképes uniós gazdaság kialakítása;

c) az uniós polgárok megóvása a környezettel kapcsolatos terhelésektől, valamint az egészségüket és jólétüket fenyegető kockázatoktól;

d) a környezetre vonatkozó uniós szabályozás előnyeinek maximalizálása a végrehajtás javításával;

e) az uniós környezetpolitika ismeret- és tudományos alapjának javítása;

f) a környezet- és éghajlat-politikával összefüggő beruházások feltételeinek biztosítása és a környezeti externáliák kezelése;

g) a környezetvédelem integrációjának és a szakpolitikák koherenciájának növelése;

h) az uniós városok fenntarthatóságának javítása;

i) a nemzetközi környezettel és éghajlattal kapcsolatos kihívások hatékonyabb uniós kezelése.

[33] Commission Staff Working Document, Impact Assessment - Accompanying the document Proposal for a Decision of the European Parliament and of the Council on a General Union Environment Action Programme to 2020 "Living well, within the limits of our planet", SWD(2012) 398 final, Brussels, 29.11.2012.

[34] THE FUTURE we want, United Nations A/CONF.216/L.1*, Rio de Janeiro, Brazil 20-22 June 2012, Distr.: Limited, 19 June 2012, Agenda item 10, point 56.

[35] Communication from the Commission to the European Council of 27 May 1998 on a partnership for integration: a strategy for integrating the environment into EU policies (Cardiff- June 1998) [COM(1998) 333 - Not published in the Official Journal].

[36] Mid-term review of the Sixth Community Environment Action Programme - Impact Assessment, COM(2007)225 final, (SEC(2007)547), p. 18-19

[37] "A környezeti integrációnak intézményes lökést adott 1998-ban az, amikor az Európai Tanács meghirdette a »Cardiff folyamatot«, megkívánva a különböző Tanácsoktól, hogy stratégiát alakítsanak az integráció alátmasztására."

[38] COM(2007) 225 final, Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions on the mid-term review of the Sixth Community Environment Action Programme, p. 15.

[39] Commission Communication of 15 May 2001 "A Sustainable Europe for a Better World: A European Union Strategy for Sustainable Development" (Commission proposal to the Gothenburg European Council) [COM(2001) 264 final - not published in the Official Journal].

[40] Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the Economic and Social Committee and the Committee of the Rregions - Towards a global partnership for sustainable development, Brussels, 13.2.2002, COM(2002) 82 final.

[41] Communication from the Commission to the Council and the European Parliament: On the review of the Sustainable Development Strategy A platform for action Brussels, 13.12.2005 COM(2005) 658 final.

[42] Review of the EU Sustainable Development Strategy (EU SDS) -Renewed Strategy Council of the European Union, Brussels, 26 June 2006 10917/06.

[43] A második: COM(2007) 642 final Communication from the Commission to the Council and the European Parliament Progress Report on the Sustainable Development Strategy 2007 (SEC(2007)1416).

[44] Brussels, 24.7.2009, COM(2009) 400 final Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions, Mainstreaming sustainable development into EU policies: 2009 Review of the European Union Strategy for Sustainable Development.

[45] Amilyen Franciaországban a "Grenelle de l'Environnement" törvény, amit a kormány, az üzleti szféra és a civil társadalom együttes, magas szintű érdemi vitája nyomán alakult ki a fenntartható fejlődés új intézményi rendjének kereteként.

[46] Presidency conclusions Lisbon European Council, 23 and 24 March 2000.

[47] A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a 2008 -2010-es közösségi lisszaboni program végrehajtási jelentéséről, Brüsszel, 16.12.2008, COM(2008) 881 végleges.

[48] A Bizottság közleménye (2010. március 3.) - Európa 2020 - Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, COM(2010) 2020 végleges.

[49] A Tanács ajánlása (2010. július 13.) a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról (2010/410/EU) (2010/410/EU) Hivatalos Lap, L 191 23.7.2010 p. 0028-0034

[50] Jans, Jan H.: Stop the Integration Principle?, Fordham International Law Journal, Vol. 33, 2010, p. 1538.

[51] Improving environmental policy instruments - Council conclusions -Environment Council meeting Brussels, 20 December 2010.

[52] Brussels, 28.3.2011 COM(2011) 144 final White Paper Roadmap to a Single European Transport Area - Towards a competitive and resource efficient transport system SEC(2011) 359 final SEC(2011) 358 final SEC(2011) 391 final.

[53] Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions - Energy 2020 A strategy for competitive, sustainable and secure energy, SEC(2010) 1346, Brussels, 10.11.2010 COM(2010) 639 final.

[54] Treaty on European Union (Treaty on Maastricht) OJ C 191 of 29.7.1992.

[55] "A Közösség feladata, hogy közös piac, valamint gazdasági és monetáris unió létrehozásával, továbbá a 3. és a 3a. cikkben meghatározott közös politikák, illetve intézkedések végrehajtásával a Közösség egész területén előmozdítsa a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott fejlődését, a környezetre figyelmet fordító, fenntartható és inflációt nem gerjesztő növekedést, a gazdasági teljesítmények nagyfokú konvergenciáját, a foglalkoztatottság és a szociális védelem magas szintjét, az életszínvonal és életminőség emelését, valamint a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi kohéziót és szolidaritást."

[56] Treaty of Amsterdam amending the Treaty on European Union, the treaties establishing the European Communities and related acts Official Journal C 340, 10 November, 1997.

[57] OJ C 80 of 10.03.2001.

[58] Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról, amelyet Lisszabonban, 2007. december 13-án írtak alá, 2007/C 306/01, Hivatalos Lap, 2007. december 17.

[59] "3. cikk (3) bek.: Az Unió egy belső piacot hoz létre. Az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul. Az Unió elősegíti a tudományos és műszaki haladást.

Az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét.. "

[60] "5. ... Hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához."

[61] 21. cikk (2) bek. "2) Az Unió közös politikákat és tevékenységeket határoz meg és hajt végre, és a nemzetközi kapcsolatok minden területén magas szintű együttműködés kialakításán munkálkodik annak érdekében, hogy: ...

d) elősegítse a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését, elsődlegesen a szegénység felszámolása céljából; ...

f) hozzájáruljon olyan nemzetközi intézkedések kidolgozásához, amelyek a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében a környezet minőségének és a világ természeti erőforrásaival való fenntartható gazdálkodásnak a megőrzésére és javítására irányulnak;"

[62] "A magas színvonalú környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását be kell építeni az uniós politikákba, és a fenntartható fejlődés elvével összhangban biztosítani kell megvalósulásukat."

[63] "FELISMERVE, hogy a meglévő akadályok elhárítása összehangolt cselekvést igényel annak érdekében, hogy garantálják az egyenletes gazdasági növekedést, a kiegyensúlyozott kereskedelmet és a tisztességes piaci versenyt,

TÖREKEDVE ARRA, hogy erősítsék gazdaságaik egységét és biztosítsák harmonikus fejlődésüket a különböző régiók között meglévő különbségek és a hátrányos helyzetű régiók elmaradottságának csökkentésével,... "

[64] "A környezetvédelmi követelményeket - különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel - be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába."

[65] Az EUMSZ az integrációt több helyen is említi:

• 8. Cikk: nők és férfiak egyenrangúsága

• 9. Cikk. szociális biztonság, foglalkoztatás

• 10. Cikk: a megkülönböztetés általános tilalma

• 12. Cikk: fogyasztóvédelem

• 13. Cikke: állatvédelem, de még említhetjük

a 194. Cikket, hiszen az energiapolitika is tartalmaz utalást az intergáció elvére.

[66] McIntyre, Owen: The integration challange, Integrating environmental concerns into other EU policies in Suzanne Kingston: (Ed.): European Perspectives on Environmental Law and Governance, Routledge, 2013, p. 137.

[67] Ibid. 11. old

[68] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: A zöld termékek egységes piacának kialakítása A termékek és a szervezetek környezeti teljesítményével kapcsolatos tájékoztatás fejlesztése, COM/2013/0196 final.

[69] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Űton a körkörös gazdaság felé: "zéró hulladék" program Európa számára, COM/2014/0398 final/2.

[70] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az anyagkörforgás megvalósítása - a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv, COM/2015/0614 final.

[71] Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről.

[72] C-6/00. sz. ügy, Abfall Service AG (ASA) kontra Bundesminister für Umwelt, Jugend und Familie. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Verwaltungsgerichtshof - Ausztria. Határozatok Tára 2002 I-01961.

[73] "69 Az Irányelv 3. cikk (1) bekezdés b) pontja és negyedik preambulumbekezdése értelmében az elsődleges cél, hogy a hulladék hasznos célt szolgáljon, helyettesítve más anyagokat, amelyeket erre a célra használni lehetne, ennek révén megőrízve természetes erőforrásokat."