https://doi.org/10.59851/psz.10.1.9
A két népszerű előadást, melyet e füzet tartalmaz, a »Szabad Lyceum« szives felszólítására, az egyesület 1898-99-iki téli előadás-sorozatában tartottam meg folyó évi márczius hó 13-án és 20-ikán a budapesti tanitók casinójában. E körülmény, a hely ahol, s a közönség, a mely előtt tartottam előadásaimat szolgáljanak magyarázatául a tárgy kezelésénél alkalmazott formának és módnak.
Egyfelől igyekeznem kellett tárgyamat népszerű alakban adni elő, mert közönségem nagy részénél - különösen a nőknél - nem lehetett széleskörű politikai előismereteket föltételeznem; másfelől ugyanez okból, de ezenkivül azért is, mert az egész anyagot két előadás keretébe kellett beillesztenem, kénytelen voltam a tárgynak oly részleteire szorítkozni, a melyek bizonyos tekintetben nálunk is actuális kérdéseket képeznek, vagy legalább foglalkoztatják a közvéleményt, s egészen mellőzni az olyanokat, a melyek a mi közönségünket kevésbbé érdeklik, bár a tudomány világában vagy más nemzetek állami életében fontos vitakérdéseknek tekintetnek s a tárgy köréhez - annak teljessége szempontjából - hozzátartoznának.
Ily alakban is azt hiszem, előadásaim némikép tájékoztathatják közönségünket azokra a kérdésekre nézve, a melyeknek egyik-másik oldalát vagy részletét a napisajtóban gyakran látja megvilágítva, de a melyek összefüggésökben s a vonatkozó külföldi intézmények és gyakorlat tükrében ritkán szoktak előtte megjelenni. Ezért gondolom, hogy habár fejtegetéseim talán tartalmaznak oly részleteket is, a melyekről még a politikával hivatásszerüleg nem foglalkozó közönség is tudomással bir, kiegészítő informácziót nyújthatnak sokaknak, a miért szívesen egyeztem belé abba, hogy a Budapesti Szemlében való megjelenésük alkalmából azok egyúttal az »Olcsó könyvtár« füzetes kiadásában is napvilágot lássanak.[2]
Budapest, 1899. június hóban.
Berzeviczy Albert
- 133/134 -
Miután láttuk, hogy a parlamentek miként alakíttatnak meg, vizsgáljuk most azokat a jogokat, a melyek a parlamentet a maga összességében, nem külömben azokat, a melyek egyes alkatrészeit vagyis egyenként a két házat, úgy szintén azokat, a melyek egyes tagjait megilletik.
A parlament a népképviseleti rendszer értelmében első sorban a törvényekben nyilvánuló államakarat kifejezője lévén, természetes, hogy első és fő joga s föladata a törvényeknek az államfővel egyetértőleg való megalkotása. A mi közjogunk a törvények között megalkotásuk módja szempontjából különbséget nem tesz; némely államban az úgynevezett alaptörvények, vagyis az alkotmányt meghatározó törvények létrehozására a rendes határozathozatalra előírtnál nagyobb többség - például kétharmad többség - kívántatik meg; néhol - mint a franczia köztársaságban - az alkotmány megváltoztatására a két kamarának együttes tanácskozása és határozathozatala szükséges. A két ház egybehangzó határozatához, hogy az törvénynyé váljék, csak monarchiái államokban kívántatik meg föltétlenül az államfő hozzájárulása, vagyis szentesítése; Norvégiában ez is korlátozva van, a mennyiben az alkotmány szerint ha a Storthing, vagyis az országgyűlés háromszor határozza el valamely törvény meghozatalát, a király attól a szentesítést meg nem tagadhatja. Köztársaságokban az államfőt, vagyis az elnököt legfölebb az a jog illeti meg, hogy a parlamentnek meggyőződésével ellenkező törvényre irányúló határozatát újabb megfontolásra visszaküldheti ; ha a kamarák ekkor is ragaszkodnak határozatukhoz, az törvénynyé lett.
A törvényalkotás jogával vele jár a törvénymagyarázásra való legfőbb jog. A modern közjogi gyakorlat rendesen törvényalkotási formát ad a parlamentek ama nevezetes jogának is, a mely szerint az állam bevételeiről és kiadásairól, tehát az állampolgárok által viselendő terhekről is, úgyszintén a kiállítandó ujonczokról évről-évre intézkednek; a nemzetközi szerződések is törvényalakban szoktak beczikkelyeztetni. Hasonlóképen a parlament egészét illeti meg az államháztartás kezelésének ellenőrzése, a zárszámadások fölülvizsgálása s a fölmentvény megadása által. Köztársaságban a parlament elhatározása körébe szokott a hadüzenet is tartozni.
A parlament két házának határozathozatala rendszerint külön-külön - és pedig előbb az alsóházé, azután a felsőházé - szokott megtörténni, addig míg egybehangzó határozatot érnek el. Csak kivételesen szokott a két ház együttes működésre egyesülni; ilyen eset - mint láttuk - az, mikor példáúl a franczia nemzetgyűlés két kamarája congressussá ül össze, hogy az alkotmányt módositsa; ugyanígy ül össze a két kamara, a mikor a köztársaság elnökét kell megválasztania. Belgiumban a régens megválasztása czéljából a király kiskorúsága esetében s úgy ott, mint Norvégiában a trónutód kijelölése végett, ha gondoskodás szüksége forog fönn, tárgyal az országgyűlés egész testületé együtt. Együttesen szokott a két ház a monarchikus államokban rendszerint megjelenni az országgyűlésnek az uralkodó által vagy az uralkodó nevében való ünnepélyes megnyitása és bezárása
- 134/135 -
alkalmával s nálunk azonkívül a koronaőrök megválasztása és felesketése czéljából is.
Rendszerint a parlament mindkét házát külön-külön megillető jog a törvényalkotás kezdeményezésének joga, a melynek természetesen meg kell illetnie teljes mértékben a törvényhozás másik factorát is, az államfőt, ki azt kormánya útján gyakorolja. Nálunk ugyan a gyakorlat úgy fejlődött, hogy a kezdeményezés mindig a képviselőházban történik s a főrendiházba csak a már a képviselőház által letárgyalt javaslatok jutnak. A Parlamentarismus mintaállamában, Angliában, a pénzügyi természetű, vagyis az ország erszényét illető törvényjavaslatok azok, a melyeknek kezdeményezése kizárólag az alsóházhoz van kötve, s a melyekre nézve szabály, hogy azokhoz a felsőház hozzájárúl vagy azokat egészben elvetheti, de nem módosíthatja ; viszont vannak bizonyos, főleg a főrendiház szervezetét és jogkörét érdeklő javaslatok, a melyeknek a, felsőházban való kezdeményezését tekintik illendőnek. Továbbá a parlament mindkét háza jogosítva van kérvényeket, föliratokat fogadni el, azokat tárgyalni s azokalapján vagy saját kezdeményezéséből a kormánytól jelentéseket, fölvilágosításokat kívánni be, esetleg a kormányt ilyen vagy olyan eljárásra utasítani.
A kérvények bemutatása, úgyszintén a kormányhoz kérdések - interpellálok - intézése, nemkülönben törvényalkotásra vagy egyéb határozathozatalra irányúló indítványok megtétele tulajdonképen a parlament minden tagjának joga, a melyet annak a háznak a körében gyakorol, a melyhez tartozik.
Mindkét háznak saját autonom jogát képezi a maga eljárási szabályainak a törvények keretében való megállapítása, a maga bizottságainak, tisztviselőinek megválasztása, kivéve, a mennyiben azok egyike vagy másikára nézve - mint példáúl a felsőház elnökségére nézve a legtöbb államban - királyi kinevezés joga áll fönn. Rendesen a megnyitó trónbeszéd tárgyalása alkalmával szokott mindkét ház az ország állapotai, kívánságai fölött, monarchiában a fejedelemhez intézett fölirat alakjában nyilatkozni. Ha tanácskozásai közben annak szükségét látja, mindkét ház megteheti - bár a felsőnél ritkán szokott előfordúlni - hogy egyes kérdések tanulmányozása, egyes ügyek megvizsgálása czéljából külön enquéteket tart s e végből bizottságokat küld ki általános parlamentáris szabály, hogy az ilyen parlamenti empiète előtt megjelenni, annak kérdéseire nyilatkozni minden állampolgár kötelességének ismeri. Némely államban a ministerek vád alá helyezésének joga mind a két kamarát megilleti, miután azonban a legtöbb parlamentáris államban úgy mint nálunk is, az angol rendszer dívik, a mely a vád alá helyezést a képviselőház s a bíráskodást a felsőház jogkörébe utalja, ezzel a kérdéssel külön az alsóház és külön a felsőház eljárása szempontjából fogok foglalkozni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
