A nemzetközi magánjog egyik speciális jogintézménye a közrend fogalmát, sérelmének kritériumait, funkcióját tekintve mind a mai napig elegáns homályba burkolózik, amelyről elmélet és gyakorlat, egymással versengve próbálja fellebbenteni a fátylat. Olykor azonban, az oly hőn vágyott megismerés helyett egy újabb fátyol rejtőzik. Az alábbiakban ismertetésre kerülő tanulmány szerzője is egy, a nemzetközi családjog területén felmerülő, a jogrendszerek alapvető értékrendjének a különbözőségéből fakadó összeütközés elemzése kapcsán került közelebb a közrend céljának megvilágításához.
Bár a jogesethez hasonló eseteknek - Németországhoz, vagy Franciaországhoz viszonyítva, ahol az iszlám- és belföldi családjog közötti kollízióból fakadó kérdések feldolgozásának széleskörű szakirodalma van - Magyarországon egyelőre csekély az előfordulási aránya, ez az egyre kiterjedtebb globalizációs folyamatok eredményeként változhat.
Az afgán állampolgárságú felek 1994. 02. 08-án kötöttek házasságot a pakisztáni Takal/Pesavar-ban. A házasságból gyermek nem született. A házastársak 1997. 05. 30-a óta külön éltek. A férj 1998. 01. 01-jén eltaszító nyilatkozatot tett, amelyet a Pakisztánban élő felesége tudomására hozott. 1998. 09. 29-én pedig a férj aláírt egy Pakisztánban előkészített válási nyilatkozatot.
A német nemzetközi magánjogi törvénynek (Einführungsgesetz zum Bürgerlichen Gesetzbuch, a továbbiakban EGBGB) a házasság felbontására vonatkozó szabályai szerint (17. I. cikk.), a felbontásra irányadó jogot a házasság statútuma határozza meg, ez pedig elsődlegesen annak az államnak a joga, amelynek a házastársak a házasságkötéskor, vagy a házasság alatt az állampolgárai voltak, ha legalább egyike a feleknek jelenleg is ezzel az állampolgársággal rendelkezik [14. I. cikk (1)]. Jelen esetben ez az afgán jogot jelenti. Az afgán jog a férj számára engedélyezi a házasság magán úton történő felbontását, az ún. eltaszítást, amelyet a férj a müncheni felsőbíróságon be is nyújtott, de a bíróság az elismerést megtagadta, azon indok alapján, hogy a házasság felbontását Németországban csak bírói ítélettel lehet kimondani (17. II. cikk.)
Ezt követően a férj 2003. 05. 19-én bontókeresetet nyújtott be a lakóhelye szerinti német bírósághoz. A felperes a német állampolgárságot az eljárás során szerezte meg. Az alperes a kereset vonatkozásában nem nyilatkozott. Az eljárás során a bíróság beszerezte a München-i Ludwig-Maximilians-Egyetem Nemzetközi Magánjogi Tanszékének szakértői véleményét. A többségi vélemény szerint, a házasság talak által történő felbontása egy német bíróság előtt, nem sérti a német jogrendszer alapvető értékrendjét (közrend, EGBGB 6. cikk.), ha a konkrét esetben a német jog alapján is felbontható a házasság. Az a tény, hogy az eljárásban nem vett részt azonos módon mindkét fél, nem valósítja meg a közrend sérelmét. Mivel a fenti esetben német jog alkalmazása esetén is felbontható a házasság, az afgán családjog alkalmazása nem ütközik a német közrenddel. Természetesen ez nem eredményezi azt, hogy a bíróság az ítéletet a talak alapján hozza meg. A házasságot az afgán jog alapján a német bíróság konstitutív hatályú ítélete bontja fel.
Az afgán jog nem ismeri a feleség előzetes meghallgatásának kötelezettségét. Ezért a külföldön élő alperes számára a bontókeresetet megkísérelték nyilvánosan kézbesíteni. A bíróság a keresetlevél hivatalos úton történő kézbesítésével két éven keresztül sikertelenül próbálkozott, s így minden törvényes lehetőséget kimerített, amely arra irányult volna, hogy az alperes az eljárás során a törvényes meghallgatáshoz való jogát érvényesítse. Mindezekből következik, hogy az alperes meghallgatáshoz való alkotmányos alapjoga nem sérült.
A döntés kapcsán azt az alapvető kérdést kell elsősorban megválaszolni, hogy elfogadhatja-e egy német bíróság a házasság felbontását, a német jog alapján hatálytalan magánbontás, vagyis talak alapján, az ellenérdekű fél jelenléte nélkül. A felek 1997-óta külön éltek. Az afgán kérelmező, az 1998. január. 01-jei keltezéssel ellátott iratban kinyilvánította, hogy "eltaszította" a Pakisztánba visszatért szintén afgán állampolgárságú feleségét. Miután a férj hiába próbálta a német családjogi törvény alapján az eltaszítást elismertetni, bontókeresetet nyújtott be a Kulmbach-i elsőfokú bíróságnál. A bíróság két éven keresztül többször is sikertelenül kísérelte meg a keresetet a feleség részére kézbesíteni, végül elrendelte a hirdetményi kézbesítést. Ennek eredménytelensége után, a bíróság a házasságot a kérelmező által benyújtott talak alapján bontotta fel.
Az EGBGB 17. I. cikk 1. bek.-nek megfelelően, összhangban a 14. cikkel, a házasság felbontására kiterjednek a házasság általános joghatásai, azzal egységes statútumot képez, ezért annak a jognak a hatálya alatt áll, amely a bontókereset benyújtása időpontjában a házasságra irányadó (a Palandt kommentár szerint, azért mert összefügg a házassággal, ti. a jogok és kötelezettségek a házasságból nőnek ki, tehát azonos kapcsoló elveket kell alkalmazni)2. A peres eljárás alatt a kapcsoló elv már nem változik. A német polgári perrendtartás (Zivilprozessordnung, a továbbiakban: ZPO) szerint, ebből a szempontból a kereset kézbesítésének időpontja a meghatározó. A nyilvános kézbesítés határideje, a hirdetőtáblára történt kifüggesztést követő naptól számított egy hónap. Hosszabb határidő a ZPO 188. § (2) bek. alapján állapítható meg. Amennyiben a felek, az EGBGB 14. II-IV. cikk. alapján a jogválasztás lehetőségével nem élnek, az alkalmazandó jogot az EGBGB 14. I. cikk (1) bek. alapján kell megállapítani. A felek közös, afgán állampolgársága esetén ez az afgán jog. Eltérő állampolgárság esetén, a házasság idején fennálló utolsó közös állampolgárság joga, ha az egyik fél még mindig ennek az államnak az állampolgára. A kérelmező a perfüggőség beállása idején már német állampolgársággal rendelkezett, de utolsó közös állampolgárságuk szerinti jog az afgán jog, felesége pedig továbbra is ugyanezen állam állampolgára maradt. A 17. cikk (1) bek.-ét összekapcsolva a 14. cikk. I. (1) bek.-sel, a 4. cikk. 1. alapján teljes utalást valósít meg. Az afgán nemzetközi magánjog az eltaszítás időpontjában a férj állampolgársága szerinti, vagyis az afgán jogot rendeli alkalmazni, és ezzel elfogadja az utalást.
Az afgán Ptk. 135. és 139. cikke értelmében, - az iszlám jogrendszerekben általánosan elterjedt jogintézménynek megfelelően - a házasság felbomlik, ha a férj egyoldalú jognyilatkozattal eltaszítja magától feleségét. Bizonyos esetekben, kivételesen, kizárólag a feleség kérelmére a bíróság is felbontja a házasságot (tafrik). Az eltaszítást szóbeli vagy írásbeli nyilatkozatban lehet megtenni, amelyet nem kell indokolni, de egyértelműen ki kell nyilvánítani a feleség eltaszításá-nak óhaját. Nincsenek kötelező formai előírások, nincs szükség tanukra, az eltaszító nyilatkozatot nem kell bírósági nyilvántartásba vetetni, sőt a feleségnek történő kézbesítésre sincs szükség. A házasság megszűnése a férj egyoldalú hatalmassága által történik, a feleség meghallgatása nem előfeltétel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
